Tolnamegyei Közlöny, 1917 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1917-06-03 / 22. szám
2 tqlnam&gyjei közlöny 1917. junius 3. V "arcvonalon és a Champagneban á harci helyzet változatlan. Tegnap reggel a Nauroytól délkeletre a Mouthauton egyik vállalkozásunk alkalmával hatvan francia maradt kezünkön. Albert würtembergi herczeg hadcsoporlja : Semmi különös. Keleti hadszíntér: Smorgon, Baranoviczi és Brody melleát, továbbá a zlocow—tarnopoli vasút mentén a tüztevékenység felülmúlta s röviddel ezelőtt szokásos mértéket. . Macedón arcvonal: Bolgár előőrsök tüzelésükkel meghiúsítottak ellenséges előretöréseket a Vardar jobb partján és Doirantól délnyugatra. Az ellenség tegnap légi támadában 4 repülőgépet és 3 kötött léggömböt veszített. Ludeudorf, első főszállás mester. Germanizmusok és a tiszta ma-1* gyár szó. Elfogulatlan külföldiek, még olyanok is, kikkel mostanság |vérzivataros“ harcot vívunk, higgadt lelki állapotukban el szokták ismerni, hogy a mi nemzeti nyelvünk, az az édes magyar nye'v ; szép, ritmikus, zengzetes. De — legyünk igazságosak — nyelvünk csakis úgy méltó ezekre a kitüntető jelzőkre, ha mi azt tisztán, szűzies magyarsággal kezeljük, ha kiküszöbölünk belőle a lehetőséghez képest mentői több idegen szót, főképp pedig, ha elkerüljük benne a nemet gondolatok magyarul yaló kifejezését I <azi úgynevezett germanizmusokat. De ilyenekkel — sajna — igen sűrűén vétkezünk, sőt vétkeznek még budapesti napilapok, a kifogástalan magyar nyelvezet e hivatott apostolai is, nyelvünk nemtője, géniusza ellen. Legyen szabad erre nézve egypár példával szolgálnom. 1. A Budapesti Hírlap, a fővárosi lapok sorában — tekintve a magyar nyelv puritán kezelését egyik legmagasabb szinypnalon álló újság ; és én ebben is olvastam már, alig hive szemeimnek, ily furcsaságot, hogy : „itt fekszik a kutya temetve“ (hier liegt der Hund begraben) e helyett: ez a. dolog bibéje, bökkenője, titka. — 2. A budapesti „Ujlap“-ban nemrég is találkoztam azzal a rémséges germanizmussal, hogy ez meg az — aszondja — „kútba esett“ (in Brurjnen gefallen) e helyett: „ez meg az dügába dőlt, meghiúsult, semmi sem lett belőle. — 3. .„Hogyan 'jövök én ahhoz?“ (Wie komme ich dazu?); ennek érteménye: Honnan nekem ez vagy az a szerencse 9 avagy: mi késztet hét, engem erre vagy arra ? — 4. Utón útfélen hallhatjuk ezt a németbe ojtott magyar szállóigét: hogy ez meg az „ki van zárva, ki ván csukva“, az „ausgeschlossen“ szolgai fordítása ; magyarul helyesebben : lehetetlen, nincs reá eset, vagy — ha, tréfás dolog-j ról vaii szó — akár igy : nincs rá nóta. — '‘5. Levél záradékul félszegül használják ezt: '„maradok, öröklök (ich verbleibe, verhasse) e helyett : vagyok. — 6. Végül szerte olvashatjuk hírlapokban, folyóiratokban, regényekben, üogy en nek vagy annak „dacára“ (trotzdem) ehelyett: ennek vagy annak ellenére stb. Van ezekhez hasonló még akárhány közkeletű germanizmus, de hiszen a némi nyelv - érzékkel biró ember magától is reájok ismer. Hát faj magyar, ki az édesanyai téjjel szívta ma gába a hazai nyelvet, ilyeneket nem igen vagy csak nagy elvétve vészén az ajkára. Aztán tudják-e, kérem, igen tisztelt tolna- megyei ismerőseim, kitől tanulhatnak önök igazán szép, tiszta magyar szót? Nem ám holmi pápa-, szemes professzoroktól, .sem pedig a többé- kevesbbé nemzetközies szabású budapesti jóbarátaiktól, de tanulhatnak igenis a magyar puszták fiaitól s azoktól, kiknek a falujában még a pap, tanító s jegyző is nem beszél és más nyelven alig is hall, csak magyarul. A többi között — a sárközi magyar embertől. Ez utóbbi állításomra leírok itt egy. kis epizódot, bosszú lelkipásztorkodási múltomból. Egy alkalommal egy szerfölött beszédes, javakoru, szép szál sárközi magyar fuvarosom kerékagyig érő sárban, mely csak lassú lépésnyi haladást engedett meg,, a keserves kocsikázás unalmait csupa emberségből azzal igyekezett elűzni, hogy amolyan ,,pógár“-szokás szerint alaposan megrostálta a- tiszteletesfr, a rektor tanítót, a jegyzőt, az öreg-, bírót, szóval községe oszlopos embereit mind- közöDségesen. Özönével döntötte a szót. De ho gyan csinálta ő ezt ? Minő tőről metszett, illatos, zamatos, színes magyarsággal! Olyannal, hogy én szinte meg voltam igézve, nem győztem kó- jelegve hallgatni azokat az őserőtől duzzadó, - szemenszedett, pattogós, magyaros mondásait. S ekkor valóban sajnáltam, mire egyébkint különös súlyt soha sem helyeztem, hogy nem értek a gyorsíráshoz, mert bizony érdemes lett volna annak á sárközi magyar embernek azzal a bámulatosan józan, paraszti filozófiával s mellette gyönyörű magyarsággal elropogtatott szentenciáit az utolsó szóig sztenografice leszögezni! Minden egyébtől eltekintve, nfár azért a csodálatosan tiszta észbeli felfogásáért és nagyszerű magyar szókincséért is, mellyel ez .a nép rendelkezik, halálos vétek, hogy átkos egykerendszerével elpusztulásra, kimúlásra ítéli önmagát’ ... Mostani nemzedékünk még nem éri meg,, de hogy a tolnamegyei Sárköz ref. népe egy századon belül kihal: azt — ha igy folytatja a fajfejlesztést! ■*— holtbizonyosra, vehetjük. * & * Tehát óvakodjunk, kedves honfitársaim, a germanizmusoktól, mert bizony fekélyek ezek nemzeti nyelvünk szépséges testin; és tanuljunk az istenadta földnépétől, első sorban a sárközi magyartóié— magyarul. Pécs, 1917 május 24. —rt.Hadikölcsön jegyzések. Vármegyénkből és városunkból Örvendetes, s?ép eredménnyel 'emelkednek napról-napra a Vl-ik hadiköicsönre ä jegyzések. így a Tolnamegyei Takarék és Hitelbanknál a többek között a következő jegyzések történtek : Az intézet saját jegyzése 400,000 korona (saját számlájára összesen 2 millió koronát jegyzett), gróf Apponyi Géza vbt. tanácsos 200,000 (összes jegyzései meghaladják a 2 milliót), gróf Széchenyi Domonkos 100,000, Rosenberg Mátyás 75,000 (részjegyzés), Kölesdi Hitelszövetkezet 50j000, Wolf Henrik 50,000, Wolf Henrikné 50,000, Gries Testvérek Budapest 30,000, E. P. 22,000 K, báró Schell lózsef 20,000, Leopold Lajos Szilfamajor 20,000, Leopold Kornél dr. 20,000, Kerületi MunArásbiztositó Pénztár 20,000, Kohn Testvérek 20,000, Koleszár Anna 20,000, Pirnitzer József és Fiai 15,009, Brányi Kálmán dr. 10,000.”Nyéki József 10,000, Schmideg Mór 10,000, Árvaház-alap 10,000, Városi szegényalap 10,000, Gellts János 10 000, Koleszár Katalin 10,000, Gáli Gyula 8000. Kurz nővérek Paks 7000, Bártól Rudolf őrnagy 6000, Krudi Kálmán 5600, f. Margit 5000, Horváth Sándor 5000, Dömők Péterné 5000, Rassovszky Julián 5000, Vajnár Ferenc 5000, Paprika János 5000, Mayer János 5000, G. F. 5000, Fodor János 5000, Gutái Anna 5000, Stein,er Jenő 4000, Ferner Mihály 40Q0, Székely József'4000, F-ehér Mihály 3000, Fodoa Ferenc 2500, dr. Vész Ignác 2000. Hradek Lajos 2000. Majtány József 2000, 'Acsádi József 2000, Gőböl Istvánná 2000, Wolf Arnnld 2000 K, Lanksz János 1900, Szilágyi Mihály 1000, Isztl Irma 1000, Albers Rezső dr. 1000, Bartal Kornél dr. 1000, Báló Zo'tán 1000, Hollendonner András 1000, Huszár József 1000, Singer János 1000, Hollendonner Andrásáé 800, Klieber Pál 700, Maixner Hedvig 600, ózv. Majsai Józsefné 400, Bálint Pál 400 korona, stb. stb. £ Szekszárdi Takarékpénztárnál szintén kedvező eredménnyel folynak az előjegyzések s mint értesülünk az eddigi jegyzés a Vl-ik hadiköicsönre több mint 1.700,000 koronát tesz ki. A Szekszárdi Népbanknál eddig 136,200 koronát jegyeztek. ( Egyforma tragédiák. Irta: Major Imre. Űss^eölelkezett akkor az ellenség, a csendes harcteret madárdal tette hangossá. Virág- j hfakadás volt a tavaszi katonalelkekben is. Levelek fakadtak, levelek* íródtak^ levelekből tavaszi meleg érzések. Károly ült csak, dermedten némán föld- szagu fedezékében; nem neki fakadtak a levelek, neki nem íródtak levelek, pedig tavasz volt lelkében, balzsamos tavasz. Komoly fekete fejét beletemette a napi újságba, olvasott. Háborúról, színházról, zenéről, végig olvasta lapja összes betűit. Egy rövid hirdetésen akad csak meg szeme: „Hőssel levelezne vidéki kislány> . Irt neki. Irt neki tavaszról, mely körülötte hullámzott, melyt lelkében égett. Gondos betűkkel irta alá címét: László Károly zászlós, WoU hynia fáradt harcosa. Mert fáradt volt. Elejétől küzd e vészes világfjjjlforduíásban. Csendes falijáéból ragadta ki a világítóiét, ahol'boldog volt volt és megelégedett. Csendes dunántúli falu szerette segódjegyzőjét, mert olcsó és becsületes volt. Most a fáradt harcos, mást is szeretne érezni a durva hangú háborúnál, valami szép, bájos melódiát szeretne hallani, milyet még sohsem hallott . . . s megtalálta . . . Megjött a levél. Valahol a Vág völgyében irt finom vonások. Csupa báj, Kedves csacsogás minden sora. Elolvasta sokszor egymásután, örült, boldog volt s a dunántúli falu egyszerű segédjegyzőjéből szép szavú Rómeó lett. Ezután csak levélpapír mellett lehetett látni, egyenes sorokat irt hosszú oldalakra Vicához, „a Kárpáti tündér hez“, ahogy ő nevezte. Ilyenkor előtte állt egy fénykép, egy templomi szüzi-szép, kinek okos szemeiből jóság, megértés sugárzott. És ezeket- a szemeket imádta Károly, úgy érezte, ezek ő. érte égnek, hogy nem tudna nélkülök élni. Egy könnyű nyári zivatarban Károly barlangját őrizte, amikor a várva várt levéHél jött a küldönc. Boldog élvezettel futja át az illatos 'sorokat, majd lassan elborul arca, telefonhoz nyúl s röviden annyit mond be a zászlóaljnak: — A hajnali roham vezetésére önként je-, lentkezem Most újból elolvasta a levelet. Ugyanaz a kedvesség cseng ki minden sorából, ugyanaz a gonddal megirott levél Menyegzőre hívja Károlyt. Lisszy, egy huszárkapitány vette feleségül Nyitra- megye alispánja leányát, az ő nővérét. Ezért borult el arca, mert oly távol érezte magát ettől a miliőtől, mint még soha. Károly egymásután kapja kitüntetéseit, az összes kitüntetésekkel díszítve van s szabadság előtt soronkivül hadnagy lesz. Tervek j^élkül, határozatlan, fájó érzésekkel búcsúzik ezredétől a rövid napokra. * Kacagó párok rusztikus léptekkel lejtik vei gig | fényes termet a megye-bálján. Színes színek, izzó hangulat, vidám kacagás. Vica a Kárpáti tündtjr, a bál királynője csendes egyhangú csak, nem törődik udvariéi táborával, kik vetélkedve a kegyeit keresik. Az ő lelke a sáros Wolhyniában jár, ahol az ő ifjú zászlósa-tán a legnehezebb perceit éli. És ő kacagjon,' mikor. Károly a halállal küzd . . . ,nem . . . sokkal jobban szeretteJiamisitatlan egyszerű lelkét. Szeme most egy hadnagyra téved, kinek ábrándos szeméből nem olvasni ki annyi bátorságot, mint a mellére tűzdelt kitüntetésekből. Most egymásra néznek, hasszan, sokáig s Vica már vigan kacagva lejti a keringőt, bájos csicsergéssel a hős oldalán * így képzelte el az ő zászlósát,* hősnek, bátornak s most azt gondolja, hogy az ő oldalán táneol, azért vig, azért kacagó . . . Igen az ő oldalán táncol. • | 1 ,\ Vica megtudja a hős hadnagytól, Tiogy az ő zászlósa egy egyszerű falunak egyszerűbb se- 'gédjegyzője. Megtudja, hogy mikor váltani szokták Károlyt, mindig egy bájos tündérről álmodozott s beszélt oly rajongással, mint a Plátoi lelkek. De Vica már össze volt. törve. Szomorú volt, romba dőlt minden színes lelkében, egy csapásra minden . . . minden . . . SokkaPtávolabb találta magát attól a miliőtől, mint valaha . . . / • , 7 r . • ' , Élettelenül kapaszkodva anyja karjába hazamennek. A. hadnagy megtorpanva áll, meg- s^mmisülten néz -maga elé, nem is látja a feléje nyújtott kezet, csak «Vica bágyadt hangjára borzad meg : Isten vele . . . ■ Most érzi Vica hideg kezében a meghalt szerelmet, könyörögve könnyes szefnmfeí kérdi: Nem üzen semmit ? — Nem . . .'csak, hogy feledjen el . .. i feleli a Kárpáti tündér, nem is látva a könnyet, nem is tudva, hogy összetört a szive annak, aki ' az ő szivét összetörte, hogy az-ő zászlósa, a hős hadnagy . . . Másnap egy névjegyet kapott Vica, amelyen ennyi állott: „Az a hős hadnagy, aki kitüntetéseit a Maga áldott leikétől vezérelve szerezte = én voltam, a Maga bánatos zászlósa. Ugy-e nem gondolta, hogy a romba dőlt oltárok egy templomba voltak . * Akkor már nem ölelkezett össze az ellenség, véres csaták dúltak. Izzó, lázas hangulat az árkokban. Károly a telefonnál ül, < a zászlóaljjal beszél: — De őrnagy ur kérem . , . kipihent vagyok . . . most jöttem szabadságról . . . tessék engedni . . . elvégre az a szakasz orosz, meg az a négy géppuska ... én két*szakasszáfl leszek .i, mind'bátor fiuk . . . most pont kettő . . . tehát pont háromkor kezdjük . . . . . . A reggeli ködben nehéz hordágytól görnyed két szanitéc a szűk árokban s félistenek nevét illető tisztelettel mondják, amikor kérdem: — A László hadnagy ur . . . KÜLÖNFÉLÉK. — Katonai kitüntetések. A király az ellenség előtt elesett Szomp -Béla 19. honvédgyalog, ezredbeli őrnagynak az ellenség előtt tanúsított vitéz és eredményteljes magatartása elismeréséül, a 3. osztályú vaskoronarendet a hadidiszitmény- nyel és kardokat díjmentesen adományozta. — A király Balázs János 19. honvéd- gyalogezredbeli tartalékos hadnagynak, az ellenség előtt teljesített kitűnő szolgálatai elismeréséül a koronás aranyérdemkeresztet adományozta a vitézségi érem szalagján. — Katonai kinevezések. A király Szabó Miklós szegedi 5-ik honvéd gyalogezredbeli tényleges hadnagyot,. Dunaföldvár község szülöttjét főhadnaggyá, — bonyhádi Kliejyl Lajos tanítót, 19-es honvédgyalogezredbeli és Scholtz Jenci cs. és kir. 6. vadászezredbeli zászlósokat pedig hadnagyokká nevezte ki.
