Tolnamegyei Közlöny, 1917 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-21 / 3. szám
XW. Molyain. ______ •______3. szám. Szekaönl, 1917. január 21. Fü ggetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség: Fürdőház-utca 1Í29. szám, hová a lap ■ szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Telefon 11, Kiadóhivatal Telefon 11, Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. Felelős szerkesztő: HORVÁTH IGNÁCZ Megjelenik hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár: Egész évre 14 K, */a évre 7 K, V4 évre 3’50 K Számonként 28 fillér e lap nyomdájában. , Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 ko róna, további sor 30 fillér. — Nyilttér: garmond so ronként 40 fillér. Tiszta erkölcs... „Minden ország támasza és talpköve a tiszta erkölcs. “ Ezt az igazságot a mindent felforgató háború meg nem dönthette, jól lehet, sok azelőtt okosnak és bölcsnek látszott, vagy tartott elméletre cáfolt rá. A tiszta erkölcsről szóló igazság tehát ma sem lehet más, mint a háború előtt, vagy századokkal azelőtt volt: minden országnak támasza és talpköve. A tiszta erkölcs elmélete tehát nem változott, csak változott annak gyakorlati értelmezése a háború eddigi folyamatában. Ez a gyakorlati értelmezésben nyilvánuló változás azonban nem ott következett be, ahol a háború fegyveres tusái mérkőznek. Nem ! Nálunk legalább, a mi csapatainknál ott künn a fronton a tiszta erkölcs igazsága van a zászlóra Írva, annak fénye üli meg szuronyaink hegyét és vii- lámlik villámozva a rohamozó baka szemében, cseng csatakiáltása hullámaiban, melegíti jégben-fagyban katonáink szivét. A tiszta erkölcs! Mert mi volna más, ami a haza és királyhűség akkora fokát, a nélkülözések és erőpróbák olyan mérvét leküzdeni erőt adhatna: mint a tiszta erkölcs! Ellenben nézzünk szét a front mögött, de a front mögötti életnek mindjárt azon részén kezdve, mely már. a szerves összefüggést tünteti fel a fronttal, a front táplálásával. A legelső tápláló anyag, az emberanyag folytonosságának biztosítása körül — ezt legelőször is le kell szögeznünk.— nincs mit szégyenkezni a tiszta erkölcsnek. Szökések, bujkálások, katona- szabaditási botrányok nem szennyezik be népünk élet-halál küzdelmének történelmi lapjait. Hanem a frontnak anyagi szükségletekkel való táplálása körül már olyan tiszta erkölcs-ellenes irányzat honosult meg, a melynek következtében a hadseregszállitás nem csak uj milliókat és milliomosokat jelent, hanem a háború előtti korrupt- aerák uj, erős és hatalmas életre ébredését, a háborús viszonyoknak megfelelőleg megnövekedett arányokban. És itt, ezeket az újjászületett korruptokat és korrumpálókat egyben meg is csalta számításuk: a háború zivatara hamarabb és gyorsabban fölrebbenti a takarót az ilyen szennyüzletekről. És aránylag gyors egymásutánban vonulnak föl előttünk: először csak a papiros-csizmá- sok, a rongyszövetesek, Kohriok és Wei- szok, majd csakhamar Rudnyai préposték, Ivánka és egyéb jó nevek,1 sőt legjobb nevek is, sőt történelmi nevek is, képviselők és egyebek végig a legutóbbi grófi és bárói politikusokig, kiknek nevei a háború előtti kijáró-rendszer háborús üzleteivel és a hadsereg ellátásával kapcsolatban kerülnek forgalomba oly ügyekben, melyeknek nevezetességét éppen a tiszta erkölcs alapos meggyanusithatása teszi. És ha látjuk ezeket a legnagyobb üzérkedéseket, hát mondhatunk súlyosabb ítéletet a hétköznapi élet sok-sok kis piócájáról, akik a saját kis körükben szintén csak azt akarják, amit a nagyok: minél több hasznot! És ezeknek a kis bitangoknak csinálnak maximális árakat, ha nem is ér semmit, de csinálnak. A legnagyobb és nagyobb üzérkedéseknek még maximális tarifái sincsenek. Nem kell-e tehát odajutnunk, hogy a hasznot maximálják az egész vonalon, minden szállításnál. f Es aztán nem kell-e követelnünk a tiszta erkölcs kötelező használatát. Mint a takarékosságot az élelmezésben, úgy kötelezővé tenni a tiszta erkölcsöt az egész vonalon. Lehet és kell is mindjárt fölülről kezdeni. A puritán Tisza gróf, kormányelnök meg fogja érteni bizonyára az idők jelét, mikor a Lukács László és gróf Khuen-féle politikái fngybol szármázott munkapárt egyik elnöke, báró Dániel, meg a többi jó párthivek hívják fel figyelmét az örök igazságra, hogy: „minden ország támasza és talpköve a tiszta erkölcs.“ A leíéjdSfiö probléma. A sok probléma köifött válasszak ki a leg- kirivóbbat, azt, amelyik legálbatatosabban ko pogtat az ajtónkon. Sokszor elveszíti türelmét § ilyenkor még dörömböl is kegyetlenül. Ugyan melyik is ez a tolakodó ? Ez év első napjaiban, mikor megérkezett hozzám a „Tolnamegyei Közlöny“, (1916. utolsó száma) a tárcarovatban egy jelentős közlemény ragadta meg figyelmemet. P. Kolb Viktor a hírneves Jézustársasógi atyának beszédjéből volt egy, kis izlehető. A sajtóról szólt. Ekkor határoztam el azt, hogy ha az igen tisztelt Szerkesztőség megengedi, elmondom én e kedves lap hasábjain azokat, miket a legégetőbb problémáról több év óta összeböngésztem. A sajtó-kérdés a legégetőbb kérdés; erről szeretnek én most beszélni. Dr. Prohászka Ottokár, Székesfehérvár láng- leikü püspökének gondolatai járták be a múlt óv utolsó hónapjaiban az országot az újságok szélsebes szárnyán. Azt irta a nagy püspök : „a vi lágháborut is kétfelé vívják; vívják a csatatereken, hol milliók pusztulna el, de viyják a szellemi világban is — még pedig annak legalaposabb és legmegbizhatatlanabb részében, a napisajtóban.“ Január 7 én volt Budapesten a „Sajtóegyesület Fővárosi Hirlapbizottságának“ műsoros es télye a pesti Vigadó nagytermében. A minden tekintetben sikerült, kitűnő estélynek egyik kimagasló pontja volt Eberle József bécsi írónak az előadása. Nagy hatást keltő előadásában a sajtókérdést a világháború megvilágitásában adta elő. Határozottal! kimutatta, hogy a mostani rettenetes világégésnek legmélyebb alapja abban a hamis-kultúrában gyökerezik, a melyet a hitetlen sajtó teljes tudattal propagált. Világhatalomnak nevezték a sajtót már a háború előtt is. Ebből a jelzőből nem engedett még most sem, sőt, sajnálattal kell bevallauunk és keservesen kell tapasztalnunk azt is, hogy a sajtó szállóigévé lett nagyhatalmával, irányzata, tendenciái sem változtak meg. Azok az apró ólomkatonák, ha ártatlannak is tűnnek fel, jelentőségükre^ és kihatásukra nézve azonban annál veszedelmesebbek. Fontos egy eszköz, rémes egy fegyver ez a támadó kezében. Olyan szellemi dum-dum löveg. Szakit, tép, rombol „elsősorban ez uszit embert ember ellen, ez állítja egymással Bzembe az ütköző érdekeket, ez szítja a szenvedélyeket, ez lobbaetja fel a nemzeti gyűlölködés és irigység lángjait s úgy ferdíti el a nézeteket, hogy a közeledést és megértést lehetetlenné teszi“. Egy két illusztrációt is lássunk. Most már nyilvánvalóvá vált, hogy a ssörnyü szerb-trágé- dia gyökere á szei b sajtó féktelen izgatásában keresendő. A '/Ljf? sajtó [Verte végig és tüzel te [fel lángoló ostorával a. hevülő szerb nép fantáziáját. Ez állított a feltüzelt,,, fqlpjigázott képzelet elé ragyogó, szinpompás délibábot s csalogatta-csá- bitgatta a szerencsétlen rajongót az ingoványos talajra, ahol sírját is lelte. A világtörténelemben meg lesz árva a szerb nép pusztulása; de az is föl lesz jegyezve, hogy „mire nevelhet a sajtó egy nemzetet.“ Ugyanezt mondha^uk az olasz sajtóról is: „Aligha van még egy ország, melynek újságírására több joggal illenék a modern nagyhatalom elnevezés, mint Itáliáéra“. Sajnos az olasz ember lelkivilága s a lelkivilághoz olyan ügyesen s olyan selymes kézzel tud hozzásimulni az olasz sajtó Ez a magyarázata annak, hogy az olasz sajtó a politikai, a kül- és belügyek el döntésében sokkal nagyobb szerepet játszik, mint más országok, más nemzetek sajtója. Ellenségeink nagyon jó! tudják, hol szúrhatnak legveszedelmesebben. Lefoglalják az egész világ sajtóját, teletömik pénzzel, hogy úgy járja a táncot, amint ők fütyölnek. Bizonyára olvasták sokan P. Klotz Péter kesergését, melyet Prohászka püspök is felemiit. Ezeket irta : „Világutazásom alatt ismét meggyőződtem arról, hogy a sajtó a legnagyobb világhatalom. Az angolok megvesztegették és megrakták egész Amerika számottevő újságait! — Csakis az angol nyereségből és egyoldalúságból magyarázható, hogy mily sületlen és hihetetlen hírekkel árasztották el a lapok a közönséget, melyekben a legképtelenebb és legalávalóbb rágalmakkal illeték Ausztria és Magyarországot és Németországot. Nálunk igy hazudni és lódítani lehetetlen. Ahboz latin kultúra kell. Azt gondoltam, hogy ha háromnegyed részét tartom hazugságnak mindan nak, amit olvasok, akkor úgy körülbelül az igazság mesgyéjén járok. Azonban csalódtam; a fönmaradt egynegyedrész is annyi alávalóságot és másrészt' oly elszomorító kegyetlenséget és durvaságot fogott reánk, hogy szinte zavarba jöttem honfiúi érzésem s honfitársaira emberséges lelküíete iránt és azt kellett volna gondolnom, hogy a háború kivetkőztetie őket összes emberséges érzéseikből.“ Erről a nagyhatalomról, erről a „világ- urról“ akarok én egyet-mást elmondani. Egy cél vezeti toliamat: használni népemnek, szolgálni hazámna k. óh, bár megértenék sokan, mily erő s mily veszély rejtőzik az apró betűkben; s e megértés uyomában felöveznék magukat a nagy munkára, beálianának a napszámosok közé „mozaik szemeket válogatni s keresgélni“ az igazi, a fönséges mü befejezéséhez, az élet hiányok, a társadalmi-élet „szépséghibáinak“ megszüntetésére. A viszontlátásra. P. Borsányi J. Balázs. O. F. M. Távirataink. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Höfer mai jelentése. Budapest, január 19. Keleti hadszíntér: Az ellenség tegnap délután heves támadásokat intézett a Susita és Ca- sinu völgy közötti állásaink ellen, amelyek tüzelésünkben meghinsultak. — Wolhyniában ismét csökkent a harci tevékenység Olasz harctér: A Karszt arcvonal északi szakaszán csapataink az ellenséges előállások ellen irányuló sikeres vállalkozásokból négy tisztet és százhúsz főnyi legénységet szállítottak he hadifoglyokként és egy géppuskát zsákmányoltak
