Tolnamegyei Közlöny, 1917 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1917-04-08 / 14. szám

1917. április 8. ' V V TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY

5.

IS

— Április 20-ika a fémbeszolgáltatás utolsó terminusa. Minden késedelmező, akinek még beszolgáltatásra kötelezett féméi vannak, a saját érdekében és a honvédelmi érdekében cselekszik, ha fémit mielőbb beszolgáltatja a hivatalos fémbeváltóknál, amelyeknek ellenértékét rögtön készpénzben a hatóságok által ellenőrzött árakon tartoznak kifizetni.

— A bűnügyi eljárások felfüggesztése. Az igazságügymihiszter rendeletet intézett valamennyi ügyészhez, melynek értelmében azon hadbavonult vádlottakra, akik bűncselekményeiket 1914. szeptember .20-a előtt követték el és bűncselekményük büntetése 5 évnél nem nagyobb, elrendeli az eljárás felfüggesztését. Ilyen esetekben az ügyészség a háború utáni megszüntetésre is indítványt tehet.

— Pótervár parancsnoka dunántúli fogoly volt. Az oroszforradalom egy érdekes és ismerős csengésű nevet vetett fölszinre: Kornilow tábornokét, akit a forradalmi kormány a pétervári helyőrség parancsnokává nevezett ki. Kornilow tavaly még egyik dunántúli fogolytáborban raboskodott. 0 volt az, akit egy cseh tisztiszolga megszöktetett s a tornán határon átsegített. A szökés a tábornoknak sikerült/ a csehnek nem s néhány hónap múlva Pozsonyban fölakasztották. Kornilow tábornokot hazaérkeztekor a cár me- ölelte, megcsókolta és magas rendjellel tüntette ki.

— Az Első Magyar Általános Biztositő Társaság Csekonits Endre gróf elnöklete alatt tartotta ezidei közgyűlését. Az 1916. üzletóvről szóló zárszámadásokat és mérlegkimutatásokat, az igazgatóság és felügyelő bizottság jelentése kapcsán Ormody Vilmos főrend, vezérigazgató terjesztette elő. Az igazgatóság az összesen 7 millió 157.087 korona 5í fillér évi nyereségre vonatkozóan indítványozza, hogy abból az alapszabályszerü levonások és tartalékolások után 3,200 000 kor., minden egyes egész részvényre 800 korona osztalékot számítva, a részvényesek osztalékára for- dittassék, a még 'fennmaradó összegből pedig 1,439.077 korona 77 fillér a külön tartalékot és 250.000 korona a tisztviselők nyugdíjalapját gyarapítsa. A .közgyűlés az összes számadásokat, mérlegeket és javaslatokat elfogadta s a fel meatvényt* az 1916. üzletévre minden irányban megadta. A társaság tartalék vagyona ma már több, mint 218 millió koronát ért el s a múlt évben a háborúból kifolyólag különféle segélyalapokra, jótékonysági, továbbá kulturális célokra több, mint fél millió koronát adományozott. Azonkívül az eddigi öt magyar hadiköl- csönre kilencvenkét és fél millió koronát jegyzett. A biztosítást kereső közönség különös figyelmébe ajánljuk ezen tőkeerős régi magyar intézetet, n|ely egyaránt foglalkozik tűz, jég, betörés valamint élet] és járad^biztositásokkal.

— Törvényhatóságaink Pro Transsylvania!

A koronázás alkalmával a királyné O Felsége ‘ legmagasabb védnöksége alatt alakult „Pro Transsylvania“ Országos Segitő Bizottság“ elnökéhez rövid fennállása alatt már 1,783.361 korona 92 fillér adomány folyt be az erdélyi gyermek- védelem céljaira s az erdélyi feldúlt tűzhelyek ujrafelépitésére. Ennek a segitő akciónak a támogatásában is hazafias trövényhatóságaink jái*- nak elől jó példával, ép úgy," mint a felvidék ujjáfelépités akciójánál. Az e<ddig beérkezett legnagyobb törvényhatósági adományok között szerepel Biharvármegye 88.666 korona 98 fillérrel, Trencsénvármegye 38,165 korona 53 fillérrel és Miskolc 24,000 Ilonával. Ezekben a törvény- hatóságokban a,^yüjtés még tovább folyik, ezeken kívül pedig Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun-, Zemplén-, Torontál, Tolna-, Árva-, Osanád-, Nyitra-, Pozsony , Somogy-, Abadauj-, Heves-, Arad- és Fejérvármegyék, Továbbá Temesvár, Pozsony, Újvidék, Kecskemét, Szolnok városok értesítették báró Jósika Sámuel elnököt, hogy a legközelebbi közgyűlés napirendjére kitűzték a Pro Ti’anssyl- vanis Országos Segitő Bizottság törvényhatósági támogatásának megszavazását is.

— Védekezzünk a hólyagos himlő be- hireolása ellen. A belügyminiszter a városhoz küldött leiratában közli, hogy a hozzáérkezett jelentések szerint az ország több helyén fertőző betegségek, különösen a hólyagoshimlő és a tífusz léptek fel tömegesebben. Állítólag a mezőgazdasági munkások terjesztik és hurcolják be a veszedelmes betegségeket. A miniszter elrendeli, hogy a falvakból beözönlő mezei munkásokat a hatóság oltássá be himlő ellen s tisztaságukról lehetőleg gondoskodjék, továbbá pedig 14 napig megfigyelésnek, esetleg vesztegzárnak vesse alá.

— A vármegye 200 darab kincstári lovat kapott A vármegye alispánja közölte a járási főszolgabirákkal, hogy 200 d^b. kincstári ló van a vármegye refrdetkezésére bocsájtva. A közönségnek be kell jelenteni, hogy hány párra van szükségük. A rendelet megjegyzi, hogy a lovak gyengébb trainlovak s igy túl sok és igen nehéz múnkát\ csak mérsékelten bírnak.

— A felmentések revíziója. A honvédelmi miniszter elrendelte az összes felmentések revízióját. A fölülvizsgálat kiterjed úgy a közhivatali, mint a mezőgazdasági és vállalati (ipar, kefes- kedelem) érdekből felmentettekre. Az összes felmenteteket két kategóriába osztják he, úgymint arcvonal szolgálatra alkalmasokra és arcvonal szolgálatra alkalmatlanokra. A jjeviziónál irányelv az, hogy az arcvonalbeli szolgálatra alkalmasok felmentését megszüntetik. Ezen irányelv alkalmazása alul a fiatalabb korosztály egyáltalán nem, a többi korosztályoknál pedig cfak a legindoköl- tabb közszempontokból tehető kivétel. Az ily- képen megszűnő felmentettek május—junius hónapokban fognak előreláthatólag bevonulni.

— Felvétel tanítóképző intézetbe. Á pápai m. kir. állami elemi népiskolai tanítóképző intézet I. osztályában a jövő 1917—18. tanévre 2 teljesen ingyenes, 11 fóldijat fizető hely jön üresedésbe, mig az'intézet 120 növendék számára berendezett internátusában 10 ^teljes dijat fizető növendék nyer lakást és ellátást. A kedvezményes helyek a köfcép^ vagy polgári iskola IV. osztályát jó eredménnyel végzett tanulóknak fognak adományöztatni..'Ezenfelül a dunántúli református egyházkerület az e kerületből való érdemes fiukat külön is segélyezi. A teljes dijat fizetők ellátása évi 490 koronába kerül. A folyamodványok beküldésének határideje május 31. napja. A folyamodványok felszerelésére vonatkozó részletes tudnivalókat a ,,Néptanítók Lapjá“-ban közölt teljes pályázati hirdetés tartalmazza; egyébként készséggel ad falvilágositást az intézet igazgatósága is.

m— Öngyilkosság, özv. Fiilöp József szekszárdi földmives folyó hó 2-án Batthyány-utcában levő háza padlásán felakasztotta magát és meg- . halt. A szerencsétlen ember tettének elkövetésekor részeg volt. Halálát három apró árva siratja.

„ — Zsebmetsző asszonyok. A csendőrség a most megtartott szekszárdi vásáron egész sereg zsebmetsző asszonyt tartóztatott le, akik a fogházban várják méltó büntetésüket.

$$$$$$ mo óim $00

0 - $

| Húsvéti aldndékul: jfj

sgs ízléses kiviteltt &

1 férfi és női molre-tőrcáK *

jjjjj kaphatók a |

| HOLHáR-féle rf. könyv- | és papirkereskedésben.

’ ' ' ■ ♦

*!«&&& &&&& &&&&;!:

J égbarlariglakók.

Karintiai arcvonal, március eléje.

Ezer, meg ezer ember él jégbarlangokban, a hatalmas fehér boltozat alatt, amely rájuk borul. Homályban, amelyet csak egy villogó gyertya vagy kőolajlámpa világit meg, vagy napos időben a mesebeli zöld és kék csillogásban, amely onnan- felülről átszüremkedik a jégtakarón. A napvilágra csak őrségváltáskor vagy riadó alkalmával jönnek. Sziklagerinceken, amelyeket nyáron is nagyritkán, télen pedig soha nem taposott emberi láb 1 Alkalmam volt köztük tölteni néhány napot.

. Egy tartalékos honvédfőhadnaggyal, aki most egyik parancsnokság alpesi szakértője, egy hegyi erdővidéken át kapaszkodtunk föl az útra,

I amelynek öldalán három-négy ember magasságában tornyosodnak a hófalak. Áz egyik utforduló- nái találkoztunk a zászlóaljparancsnokkal, egy I bécsi őrnaggyal, aki a békében mint repülő és vívó volt ismeretes és most is afféle párbaj előtt áll, mert az olaszok leghíresebb alpesi taktikusukat, állították szembe vele, Aholő eddig felbuk kant, ott az ellenség nyomban vagy némi késés sei, de föltétlenül rohamra ment. Hosszú hónapok óta egyetlen katonánk sem tett odafönn egyetlen lépést, hogy ne lett volna mászóvas a lábán. Nem sokáig botorkáltunk havon és jégen. Beülünk a [ drótkötélpálya kis. ládájába' és tiz perc alatt tizenkétszáz méterrel magasabban vagyunk. Nem szédülőknek való mesterség, mert az egész pá lyán csak egy helyütt támogatja due. a kötelet ; és alattunk a sziklafal körül belül« ezer méter mélységet esik. Apró fekete pontokká nyomorodnak az utolsó, társtalan fák, egyébként sehol semmi, csak a végbetetlen hó csillogása a szakadékokban és a hegyláncokon. A hóba merülve áll egyik századparancsnokság emeletes erődháza is.

A tél mindent egyenlővé tett, az állásokat elsimította úgy, hogy semmi pergőtűz nem csinálta volna különben, lefutta a lőréseket, befödte

az ágyukat és lavinával pusztított,'ahol emberek akadtak szembeszállni vele. A katonáknak nem maradt más hátra, mint itt fönn, kétezer méteres magasban kiegyezni a téllel és a hó alá menni. Hóalagutak futnak kilométerhosszat minden álláshoz, minden tábori őrséghez. Már a vógig- vándorlásnk is elég nehéz. Majd vágott lépcsőkön meredeken hegynek, majd épp olyan hirtelen lefelé és a hó néhol annyira lehajtott, hogy csak mászva jutni előre és órákig nem köszönt semmi fénycsikarás. Nagyobb távolságokban ablakok vannak a hófalba vágva, a katonák művészete itt-ott egyenesen elragadó szép gótikus^hódiszit- ményeket faragott az ablakokba. De veszedelmes megcsodálni őket. Hatvan-hetven lépésre innen már az olasz drótakadályok vannak, az olaszok minden ablakunkkal szemben beállították puskáikat. Mihelyt itt mozdul valami, odaát holtbiztosán megdördül és aki másodperceket késlekedik, elkészülhet egy fej lövésre. Egészen elől, a zölden csillogó jégbarlangokban, amelyek ereszén hosszú jégcsapok csüngenek alá, ott állnak tábori őrseink, vastag bundába burkolózva, lábuk óriási szatmacipőkben.

A katonák fedezékei a hófolyosók falaiba vannak bevágva. Minden gerendát a völgyből kellett felcipelni ób igy tanyáznak a katonák, mióta az első bó leesett és igy maradnak, mig — talán májusban — a hó eltűnik és a napvilágon uj, hevesebb harcok lángolnak föl. Most azonban itt vándorlunk, vándorlunk tovább. Az őrnagy majdnem minden katonát megszólít, egyiknek a ‘ gyermeke, másiknak az ebédje után. érdeklődik. A katonák közül sokan törik a német szót, az őrnagy azonban zaavartalanul beszéli a bécsi táj szólást, de azért minden barátságos szavát megértik. így egyenlítődnek ki a nyelvek 2000 méter magasan a tenger szine -fölött. Az egyik őrségnél panaszkodnak a katonák, hogy a húshoz egy idő óta nem kapnak mást, mint babot, mire az őrnagy azzal vigasztalja őket, hogy „odahaza még a méltóságos urak sem esznek most mindennap babot a húshoz“ és ezt valamennyien megértik és meg vannak elégedve. A hóüregből lépten-nyomon őrsök lépnek az őrnagy elé, megtenni jelentésüket. De bár minden hó- ablakon át az olasz lövegekre esik pillant águk, amelyeket odaát a barlangokba és lyukakba építettek, e meredek -magaslatokat mégsem fenyegeti veszély.

Lenn, ahol a völgyszakadék katlanná sü- lyed, ott, ahol most naponta lavinák mennydörögnek alá a szűk mellékvölgyekből, az olaszoknak talán eszükbe juthat egyszer, hogy éjszaka megpróbálják az áttörést. De Az őrnagy gondolt erre is. Egyik állás a másikat éri. A katonák fütött földbarlangokban ülnek és mikor az őrsök elől megrántják a riadóharangot, a szobáik ablakán át dolgozhatnak gépfegyvereikkel.

Az est leszállt, mikor engem a ski-futók levitték a völgybe. Másnap - reggel tovább mentünk, más magaslatokra, amelyek egymásra sorakozva, Karintia betörési útjait védik, föl a többi jégbarlangokhoz. Ragyogóan holdas, csillagos éjszaka volt, mikor a százados, aki az őrsök felügyeletére indult, magával vitt. Az őrsök megint mint kísértetek bukkantak elő jégbarlangjaikból, az egyszer fehér hóköpenyben," lekapták pnskáikat és a jelszót kívánták. Az állás előtt meredekül emelkedett r sziklahát, amelyen, közvetlenül országuk határán, az olaszok ülnek. Két tábori őrs vívja itt magánháboruját. Odaát* ról rövid szünetekkel fütyülnek át a golyók, aztán a mellettünk álló őrs arcához emelgeti puskáját, céloz és lő, céloz és lő. Világos és néma az éjszaka itt a csillagok szomszédságában, csak a rövid dörrenés tépi meg áhítatát, mígnem a százados azt vezényli: „Tüzet szüntess!“ Akkor aztán, mintha a legmélyebb békesség lenne a kék havasi fényben. Még sokáig ülünk a tisztifedezékben. A beszélőgépből — itt „konzerv- zenének“ nevezik — Slezák énekel: „Télen, csöndes kandallónál“ és egy százados, aki az 1914. év őszén orosz fogságba jutott, e’beszéli, hogyan tévelygett tiz, hétig Mandzsúriában és aztán öt hónap múlva hogyan került vissza Kínán, Amerikán és Norvégián keresztül Ausztriába.

Másnap reggel újra kezdődik a vándorlás a hófolyosókon keresztül, ez alkalommal alig 100 lépésnyire az olaszoktól. Az őrsnek magas létrákra kell mászqia, ha a jégfalakon keresztül át akar tekinteni. Ott aztán belátnak az olaszok minden lőrésébe, az olaszok széles Ívben fenyegetnek egy fontos hegycsúcsot, Karintia legjobban vitatott állását. A vihar hegyes jégtüzet szór odafönn az emberek szemébe. Cudar hidegek idején senki sem áll itt őrséget félóránál tovább. Aki megpróbálná tovább maradni, eszméletét vesztené a havasi szélben. És ez a magasság mégis kedvező a mieinknek. A» állás aztán le- huzódik egy hegygerincre, amelynek a hátát az ellenség tartja, Egyik hógörgeteg a másik után indult itt a mieinkre és e hóomlások alá kellett összekötő folyosókat és fedezékeket ásniok. Nyolc-