Tolnamegyei Közlöny, 1917 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1917-04-08 / 14. szám
XLO. éufolynm. 14, szám. _____ szeKszárd. 19H. őpfllls 8. Fü ggetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség: Flirdőház-utca 1129. szám, hová a lap , szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. „ Molnár-féle nyomda ?.-t., hová a lap részére mindennemű, hirdetések és pénzküldemények intézendők. Feltámadunk!... Ez nyer megerősítést a természet megújhodásában minden tavasszal s az ebben való hitnek erős bizakodása él az emberiség hitvilágában már eleitől fogva, — feltalálható léven a különféle fajú és nyelvű népek bármiiéle vallásában a rendszerint tavaszi időre is tett feltámadás ünnepe. Harmadszor ujul a természet, harmadszor jön el dátumszerü pontossággal a feltámadás ünnepe, mióta az emberi önzés és'vagyonszerzési vágy büzhödt mocsara kigyulladt és . lángbaboritotta körülöttünk a világ négy sarkát. És azóta folyton ég a világ, nehezen tisztul a sok salak és a megpróbáttatások véres örvényei fölött szenved az ember, '— az örök ember, a tömeg, amelyik alapjában soha nem rossz, hanem amelynek csak a vezetői voltak mindig rosszak olyan esetekben,, mikor egymás ellen hajtották falkamódra, vak eszközéül haszonlesésüknek. A háború megpróbáltatásaitól súlyos és terhes három esztendő bizonyára hosszú a szenvedések és nyomorúságok végnélkülinek tetsző szerpentin-útjain, de csak azok előtt látszik az végnélküiinek és reménynélkülinek, akik kénytelenek mindjobban érezni annak áz igazságnak terhét, hogy az álnokság és jogtalan haszonra törés felboríthatja a létező állapotokat, de az emberiség történelme még- sem folyhat tovább fejtetőre állított formában; hogy az állammá tömörült nemzetek együttélését és boldogulását lehet kinpadra. feszíteni, — Felelős szerkesztő: HORVÁTH IGNÁCZ Megjelenik hetenként egyszer, vasárnapon. ■ _________________ % ______|_____________ mi nt a meggyötört Krisztust, — de az álnokság erőszaka megtörik az igazság erején. íme, itt a példa. Kajánkodhátott ránk a cárizmus, felbérelhette vak eszköz gyanánt a szomszéd államok lelkiismeretlen vezetőit, megcsufölhatott bennünket, mint a tövissel koronázott Krisztust, de az ősi magyar, virtus már is feltámadott, félredobtuk a sírunkra hengeritett követ, — s van-e még ellenségeink között, aki keservesen ne érezné, hogy a felfeszitett magyar .nemzet ime él és erős. * Még hordják hős katonáink vállukon a keresztet és járják a harcterek Golgotáit, de már érzi mindenki, hogy az ut lefelé vezet már a szenvedések Kálváriájáról. És előttünk a legfőbb bizonyíték, hogy a döntő győzelem immár eltagadhatatlanul a mienk: a minden oroszok cárja, ■— aki legfőbb ellenségünk volt — ma már foglya félrevezetett népének. Az orosz nép már rájött, hogy a cár félrevezette és igában tartottá-, -— elkergette cárját. Egy gondolatárnyalat kell hozzá, s rájön; hogy amikor ellenünk háborúba és halálba hajtotta fiait a Cár, akkor csak saját népének okozott nehezen helyrehozható veszteségeket, nyomorbá és gyászba boriivá hazájukat. A nép, — amelyik soha nem rossz, — az orosz nép szerintünk ráeszmélt a cár élüzésével a béke szükségességére is. Ha ma tán még nem is, de holnap már bizonyára. S ha a béke a mai szenvedések megváltását, a feltámadást jelenti, a vallási Előfizetési ár: Egész évre 14 K, ‘/a évre 7 K, 74 évre 3‘50 K Számonként 28 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 korona, további sor 30 fillér. —Nyilttér: garmond soronként 40 fillér. % . _ ünnepek hatványozott bensősége erősiti meg lelkünket ott künn a fronton és itt benn a front mögött, hogy a mi igaz ügyünk, amelyért kénytelenek vagyunk immár három éven át vérezni, — feltámadott; és nincsen már messze az ige megvalósulásának, a szentlélek kitöltetésének, a béke pünkösdjének örömünnepe. e. I. Hulló koronák. Ellenségeink közül ezidőszerint már a negyedik uralkodó fejéről hallott le a korona. Lehullott pedig olyan körülmények és kényszerítő eszközök következtében,* amilyenre e vérzivataros időben alig számíthattunk. Három társának, Belgium, Szerbia éá Montenegró uralkodóinak legalább megmaradt az a sovány vigaszuk, hogy harc közben, ellenség vette el királyi hatalmukat; álmodhatnak még szépet, dicsőt: hogy ha másként nem is, de az ellenség lovagiassága révén vissza szerezhetik a bibort s az elvesztett pozíciót. A minden oroszok cárjának, II. Miklósnak azonban saját népe ütötte le fejéről a koronátr Megfosztotta őt még attól az illúziótól is, hogy valaha ismét a fejére tehesse azt. Hogy a cárizmus járma alatt görnyedő, kancsukával féken tartott orosz nép egykor le fog számolni zsarnokaival, tudtuk, de Hogy ily röviden s éppen akkor, amidőn külellenséggel kénytelen farkasszemet nézni, mégsem gondoltuk. Hisz, hogy úgy mondjuk, egy lélekzetvételre íesöpörte elnyomói táborát a cselekvés szinteréről s^tnegtei’emtette magának a szabad köztársaságot és a vele kapcsolatos népképviseletet. Oroszországban tehát megszűnt a Romano- vök évszázados üralma. Ledöntve a trón s por ban hever a korona. A cári család vagyona el- koboztatott s ki tudja, hogy % szegény muzsik szemeiben eddig oly misztikus fénnyel övezett Uram! — szüntesd a háborút! A jajszavunk hozzád kiált, Uram, tekintsd nagy bánatunk. Oszlassad el a rút viszályt, Amely alatt leroskadunk. Vedd le rólunk az ostorod, Kegyetlenül sujtál vele. Nézd, mint tépett vérző nyomot S lelkünk sebbel mint van tele. Elvitted őket tőlünk mind, Akik drágák a szivünknek. A hontól távol messze kint Vitézekként, hogy^ küzdenek l Ott hullatják a vérüket, — Fájdalmunkban feljajdulunk. Feláldozzák az éltüket, — Elég a kin már, óh Urunk! Ők ott távol s mi küzdünk itt S megröskad már a gyönge váll. Megtörné az erős férfit, A teher, mely most reánk száll. Hogy bírja már a gyenge nő A nagy harcot, mely oly nehéz ?! — * 1 Segíts, segíts meg. Teremtő! Emelj fel minket égi kéz! Törd a bánat éjjelét át S az öldöklésnek legyen vége / Küldd a reménynek sugarát, Ragyogjon felénk égi béke. Gyógyítsd meg a sok szívsebet; Oszlasd széjjel a fájó bűt. Szárítsd fel már a környékét; Szüntesd meg már a háborút / ' Özv. Brandeisznó Frey Melanie. „Koszi és hudrfély/' Mutatvány Ketskés Győzőnek a Kárpátoktól — a Kárpátokig cimü könyvéből. — A könyv a szekszárdi Molnár-féle nyomdában készül elsőrangú kiállításban. Előfizethető lapunk kiadóhivatalánál is, fűzve 4’50, kötve 650 koronával. — Megjelenik április hónapban. — Utánnyomás tilos. — Sürü, sötét az é).r Egy csillag sem hunyor- gát. Az eső is szitál. Ejfél után egyre járhat az idő. „Tartalék“ vagyunk, amitől — előnyomulás idején — mentsen meg minden szegény katonát a hadak istene ... Most is, már tegnap óta szakadatlanul kutyagolunk. Hol jobbra, hol balra „tolnak“ bennünket közvetlenül a front mögött: mindig ott kell lennünk készenlétben, • ahol a muszka legjobban „nyomja a gombot“ . . . (Mostanában pedig sokfelé nyomja, mert már a föld is ég körülötte és eszeveszett kapkodással hol itt, hol amott akar kitörni a folyvást szoruló gyűrűből. De „nem lehet ám gyere ki:“ mindenfelé szurony villog . . .) Alig vonszoljuk már magunkat a térdigérő, csatakos fühen. A vak sötétség is ráül a kedélyekre : mindenkinek lóg az orra s ha valaki mégis megszólal, annak is csak káromkodás ömlik ki a száján. Két nap óta csak a tarisznyából kosztolunk s még jó szerencse,- ha . akad a fenekén egy falatnyi száraz komiszkenyér és néhány éretlen alma. Végre, végre: kutyaugatás... Itt valami falunak kell lenni! Ha van Istgn az égben : itt megállunk néhány félórára. / ' Rátérünk az országúira: tehát mégis csak bemegyünk a faluba. E* a reménység mindjárt fölélénkiti az egészségesebb kedélyeket. Lassan megindul a beszélgetés: Mégis csak furcsa, ami furcsa . . . — No? — Hát, hogy ezek a csues kutyák éppen úgy ugatnak, mint a magyar-kutyák . . . — Hm ! . . . Csakugyan furcsa, de ezek alkalmasint nem voltak ott a babiloni toronyépítésnél . . . — De a dög érje el ezt az átkozott kuvaszt, alighanem bolonddá tett bennünket: hire sincs itt semmiféle falunak. Már majd a szemem nézem ki, hogy valami világosságot lássak, de szuroksötét jtt még a szákramentum is! . . . Már-már egy öblös káromkodás csúszott ki az elkeseredett honvéd torkán, amikor a másik felkiált : — Ne ijedj be, pajtás! Nem látsz az orrodtól ? Ehol a falu, ni! Már benne is vagyunk. S csakugyan, hogy egy kicsit megerőltetjük a szemeinket, már látjuk is az egymás mellett sorakozó alacsony viskók homályos körvonalait. I — Állj ! — morajlik végig az egész menetoszlopon az élőiről kapott parancs. Soha olyan szívesen nem teljesítettünk parancsot, mint ezt és a következő pillanatban már végig is keveredtünk a latyakos kocsiuten, mintha csak. bársonnyal volna kipárnázva . . - . Héj! Mit tudjátok, hogy mit tesz az: leülni; mit tudjátok ti, akik még nem próbáltátok: heteken, hónapokon keresztül, mindig csak menni, az alvás helyett is menni, menni . . . Mit tudjátok ti, hogy mit tesz az, leülni C3ak égy percre is, ha sárba, piszokba is, de' leülni! Leültünk,' nem: leheveredtünk és a következő percben már aludtunk is. (Oh, mily édes, kívánatos álom volt az, ottan a puha sárágyon!) Félóra múlva ugyancsak meggyűlt a‘baja velünk> — mig~ felébresztett, — annak a jelentő lovas, nak, aki értünk jött, hogy a kiutalt szállásra ^ Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére.
