Tolnamegyei Közlöny, 1917 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1917-12-09 / 49. szám
I XUL. éufolvam: . 49. szám. Szekszárú, 1911 december 9. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség: Fürdőház-utca 1129. szám, hová a lap „szellemi részét" illető minden közlemények íhtézendők. Telefon 11. ' • Kiadóhivatal Telefon 11. Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű ■hirdetések és’pénzküldemények íntézendők. ' Felelős szerkesztő: HORVÁTH IGNÁCZ Megjelenik hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár: Egész évre 24 K, Va évre 12 K, Vi évre 6*— K Szádonként 28 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 16 korona, további so* 60 fillér. — Nyilttér: garmond soronként 100 fillér. Béke. i Olyan félve írom le ezt a rövidke .szót: béke, “mintha valami nemzetközi titkot akar- nék elárulni. Alig merem hinni, hogy ez 'a pár betűs szó bpnnfoglaltatik a magyar nyelvszótárba. Avagy, hogy valaha még belekerül abba. Mintha most hallanánk először a fogalmáról. Szinte nem tudjuk elhinni, hogy fogalmaink között a. béke fogalma is helyet foglal.- Az oroszok és románok békét akarnak velünk kötni. 'Mi is ő velükA „távírónál, szélnél, gondolatnál*gyorsabban jött ,a hir hozzánk, mely nem a dobhártyánkat rezegtette meg először, hanem -a szivhurjainkát. Egy réges-régen várva-várt hir volt, egy majdnem lehetetlennek látszó; megszületni, megvalósulni nem tudó ábrándunk, mely jme ragyogó fényben, teljes, fenséges pompájában szándékozik előttünk megjelenni. Bejelentette már jöttét. Lélegzetvisszafojtva, szent áhítattal várjük érkezését s örömrepesve várjuk a pillanatot, amikor feldíszített hajlékunk küszöbét átlépi. Amikor nemcsak csalogat jöttével, hanem mindnyájunk sóvárgott valóságává lesz. Béke. Megfeszülnek fáradt izmaink*, lábunk gyökeret vef a véres földbe, kitágulnak felcsillogó szemeink, káromló,: elégedetten, *az éhségtől vértelen ajkaink mosolyra mozdulnak, fáradt, hajlott gerincünk jjjggyene- sedik, majd mélyen hajlik hatalmas földi ^nagyságod, elő'tt. A gondolat megáll, .mámorba, édes, andalító, boldog .álomba ringatózik s mintha a háborús gond elülni szándékozna ráncolt homlokunkról: Mint a tavaszi rügy fakadást a zord, hideg; fagyos tél után' olyan hőn epedve várjuk a jöttöd. Megbánó, megtört bűnös öntudattal, mert ittlétedet nem becsültük eléggé. Nem ismertük akkorra nagy értékedet. Ma már tudjuk ki .vagy s mit, milyen kincseket hordasz méhedbe. v Béke. Oh jöjj. Hozd a reményes olajágot — add vissza a lelki boldogságunkat. Add vissza azt, amit elvesztettünk. Add vissza, hogy soha el ne veszítsünk. Béke. Milliók és milliók várnak. • Jöjj ^vissza mielőbb, hogy felszánthasd a futó-köny- nyeket, Jiogy megenyhitsd a nyomorgók szenvedéseit, hogy vissza add az 'erkölcsi hitünket, lelki bátorságunkat. Add vissza a hónukat vesztettek honát, családi tűzhelyét, a csaták zajában is visszavágyóknak hitvesüket, gyermekeiket, az idegen rabságbán szenvedőknek az édes hazai föld mámoros, földes illatát. A kard és fegyver helyett az ekét, kaszát, a* békés munka régen várt s árván magára hagyott eszközeit. Add vissza a szivekbe az önzetlen emberszeretetet, a ihegelégedést, a lelki egyensúlyt. A Jiit erejét, a boldog megelégedés .forrását. Legyen a te jöttöd kezdete egy uj, jobb, hasznosabb, emberi rendeltetésünknek, megfelelőbb jövőnek, ahol nem a harc, hanem a kölcsönös megértés és e megértés éreztetése legyen a mozgató erő. ' ■ ----------------— ’ ■* .......................- ■ * ----------------------------------------------------Tá virataink. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Arz mai jelentése. Budapest, decsmber,$. Keleti harctér: Tegnap Oroszország és a szövetségesek 10 napi fegyvernyugvásban állapodtak meg. Ez valamennyi orosz fronton december 7-én déli, 12 órakor kezdődik. M fegyverszüneti tárgyalások tovább folynak. Olasz harctér: Az ellenség a Hótközség fensikján súlyos vereséget szenvedett. 4-én reggel erős tüzérségi előkészítés után, amelyben német ütegek js résztvettek, Conrad tábornagy csapatai Támadásra törtek elő, a Meletta terület hegyvidéki állásai ellen. Hatalmas magasságban épített és gazdagon felezett védőberendezések támogatták a legnagyobb szívóssággal vezetett védelmet. Magas hó és szigorú hideg nehezítette meg az előrejutást, azonban a támadások gondos előkészítése és az Ausztria-Magyarország valamennyi részéből szármázó támadók hősiessége minden ellenhatást leküzdötték. Tegnapelőtt reggel elesett a Monte Badeleccbe és a Monte Tondarécar. Délben a 3 ik számú czászárlövészezred a Monte Mielan állott, estefelé átkaroló támadásainkkal megtörtük áz plaszok ellenállását a Melettán. Az ellenségnek Voístagnaból felfelé törekvő erősítéseit a Brntától keletre, álló ütegeink oldaltüz alá fogták. Tegnap a reggeli órákban az ellenség elkeseredett küzdelem ut án# el veszítette a Monte Zamet és a fozai hátrább fekvő támaszállást. Délután 2 órákor a Monte Castelgomberto bátor olasz megszálló csapata, amJy 24 óráig teljesen be volt zárva, letette a fegyvert. A Frenzela szakadéktól északra levő egész terület ■ kezünkön van. A nagy véres áldozatokon kívül az olaszok ezen a két napon 11,000-nél több embert vesztettek foglyokban, továbbá* 60-nál több ágya*. Veszteségeink, bála ügyes hadvezetőségünknek, csekélyek.MEansonnál, ahol hetek óta a Pia^ve nyugati partján állunk, december 4-én a vala* mennyi harctéren kiválóan bevált Éger vidéki Accord. ' Az est helyet adott az égnek . . . Halkan felsirt a .vén zongora, Mint az égből jövő zsolozsma Úgy zokogott húrján az ének. Édes lágyan szállott^ a dallam' A szendergő néma éjen át S a szív, melybe belopta magát, Felzokogott szomorú^, halkan. S a könnyes are rá hullott egy vállra . . . í S megszakadt az éj danája Egy elhaló végső accordban, És a néma csendben, mely beállt,' Két árva szív egymásra talált, Egymásra lelt a síró dalban ... . Link }ános. Álom volt? — A »Tolnamegyei Közlöny* eredeti tárcája. — Irta: H. J. hadnagy. Ma tizenharmadika van. Hét napja, hogy mögöttem hagytam a hazai földet a szép dunántúli hegyes-völgyes tájat, aztán Budapestet, a nyüzsgő, lüktető életet, melybe csak belekóstoltam, már is ott kellett hagyni, mert engedni kellett a parancsnak. Ott hagytam mindent, Mentem . . . Rövid volt a szabadság, de szép volt. Gyönyörű. Lázas vágyakozással vágyódtam már utána. Nem mehettem. Ideges türélmetlenséggel vártam hónapról-hónapra, hétről-hétre azt a napot, órát, amikor viszont láthattam az ismerős tájakat, az én kis városomat, ahol minden zngot ismerek, ahol mindenki ismerősöm ; tele tüdővel szívhatom I a mindent igórő,- nyárvégi esték részegiiő, lan- J gyos levegőjét, mely, mintha villamos árammal lett volna •telítve*; és ez végig futkosott minden idegszálamon, szinte elzsibbasztva, elkábitva . . .. Néha úgy ére^Jpm, hogy álmodom. Tatán nem is igaz, csak álom az egész, hogy otthon lehetek újra, hogy végre teljesült a vágyam,» mely már oly régóta gyötört kinzóan, fájón . . . Yiszontlátrii a régen itthagyott, kedves helyeket. Az embereket, akik az enyéim. Az ismerősöket, kik örvendezve fogadnak ; kedvesen mosolygó arcok, csillogó szemek várnak; felélednek a régi emlékek; megtelik a lelkem édes gyönyörűséggel ... Kezembe simul az a kicsi, fehér, remegő kéz . . . egymásba kapcsolódik a tekintetünk és b^zél rejtve élő, titkot vágyak ról, szenvedésről, könny heborulva az egymásra- találás végtelenül boJdo? érzésétől; beszél a boldogságról néma beszéddel, amit csak az a másik szempár ért még ; és türelmetlenül várja a választ, mely sokat ígérő, bársonyos simogatással lopja - be magát ielkernbe . . ■ . . . Szép volt. Mese volt. Vagy álom ? Nem tudom. Vége a mesének . . . véget ért a rövid, színes álom-. . . Szomorúan hajtogattam j homlokomat á hideg ablakhoz, mig a gyorsvonat | szédületesen váltogatja a káprázatos, szebbnel- szebb képeket; de nem érdekelt semmi. Most nyugalommal siklott el szemem a kanyargó folyó ezüst szalagja, az őszi hervadás színeiben pompázó er*lő, a hegytetőn letört büszkeséggel meredez I ö vár szürke romja felett. Nem láttam ezt a sok szépséget, pedig imádom a teriöészetet, a hegyet, az erdőt, kanyargó hegyi patakot, rajta a kis fahidat, a zöld fák közül kikandikáló piros templomtornyot, az örökké élő csendet, a természetnek ezt gyönyörű, néma Í>eq*édét. És mégis . . . most ... nem tudtam élvezni mindezt ... máshol járt a lel- i kém . r •'még mindig otthon kalandozott valahol | a lankás szőlőhegyek között, ahol vidám leánykacaj verte fel minduntalan a komoly csendet. Ez csengett még mindig a fülembe . . . Ha ez a kacagás egy életen keresztül kisérne . . .! Csattogva, sürögve dübörgött a vonat váltókon, egymást keresztező síneken át . . . lassít . . . jobbra épületek, raktárak ; balra teher- kocsik, katonavonatok, -ziháló, piiéögő mozdonyok . . . állomás ... itt vagyok . . . ki kell hát. szálni. Sötét van. Késő -este. Keresem a kocsit , . . „jó estét öreg, na mi iujság ?“ szólok, mintha álmomban beszélnék . . . „mit csinálnak » muszkák . . . nem is várom a feleletet, felülök rongyos bőrülésre . . . „rakja csak a hátizsákokat, Miska, ide mögém, a sarogly ába, aztán mehetünk ... az állomás - parancsnokságra . . . Ez az utolsó állomás, ahol még élet vau. Emberek. Férfiak . . . nők . . . kávébáz. . . . zene . . . aztán ezt is itthagyo^; holnap már ott leszek ismét, ahonnan négy héttel eljöttem. Elfoglalom a helyemet azon az óriási színpadon , . . de nem mini néző . . . hanem, mint szereplő. Fel kell venni a küzdelmet újra . . az ellenséggel . * . meg a hideggel, hóval, széllel . . . a vágyaimmal. Folytatni a megszakított remeteéletét, mig ismét itt lesz a nap, mikor haza- mehetek ; addig ki kell tartani, őrködni az otthonvalók álma felett; vigyázni, hogy baj ne érje azokat, akik féltő gonddal várnak ránk hogy nyugodtan hajtsa álomrá szökefürtös. fejecskéjét 0 is, aki talán szintén rám gondol, mielőtt lezárulnak pillái . . . épigy, mint én, aki Reá gon^lok, mert . . . nem tudom mit hoz a’ holnap . . . talán utoljára álmodom . • . Róla . . . véget nem érő, szép színes álmot . . . (Foljl. köv.) •
