Tolnamegyei Közlöny, 1917 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1917-01-07 / 1. szám

1917. január 7.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY

3

— A Szekszárdi Kath. Olvasókör választ* Hiánya 1916. évi december 30-án választmányi gyűlést tartott, melyen dr. Fent Ferenc apát elnökölt, a jegyzőkönyvet pedig a jegyző távolléte miatt Horváth Ignác választmányi tag vezette. örvendetes tudomásul vették az elnök azon, jelentését, hogy az ő felebbezésére a honvédelmi miniszter a cs. és kir. 6-os vadász ezreddel szemben a Kath. Olvasókörnek megitélte a követelt beszállásodéi dijakat. — Az elnök bejelentette, hogy Horváth Károly ügyvezető elnök uj év napján műkedvelői színi-előadást rendez az Olvasókör nagytermében. Köszönettel tudomásul vették, mert az előadáá jövedelme növeli az egyesület pénztárát. — Tekintettel arra, hogy az egyesület tagjainak nagy száma a harctéren küzd, elhatározták, hogy az idén sem tartanak tisztújító közgyűlést. Az óhajtott béke beálltával, az elnök mielőbb összehívja a közgyűlést, melynek egyik legfontosabb feladata lesz a háború folytán támadt pénzbeli zavarok rendezése, törlesztéséé kölcsön felvétele és tagdíjemelés által. — Az egyesület rendes tagjai közé felvétettek: 'Nagy István nyug. főszolgabíró és Szabó Zoltán nyug. koppányszántói jegyző.

— Galgani Gemma életrajza. Wajdits Gyula pécsi püspöki helynök, prelátus kanonok fordításában megjelent Galgani Gemma életrajza igen élénk és vonzó leírásban. — A tudós, szelíd- ■ lelkű főpap könyve megrendelhető Pécsett, a Dunántúl könyvkereskedésben- Ára kötve 3 K -50 fillér, fűzve 2 K 50 f.

— A 400 holdnál nagyobb birtokok rekvi- rálása. Az Országos Közélelmezési Hivatal elnökének figyelmét, úgy látszik, nem kerülte ki az a nehéz és a rekvirálás érdekeit veszélyeztető helyzet, amelybe a községi és megyei rekviráló ~atóság a legalább is megyebizottsági tag, de

sok esetben ennél jóval nagyobb befolyással bíró nagybirtokosok rekvirálásánál kerülhet. Ezért rendeletet adott ki, hogy a 400 hóinál nagyobb birtokokban kirendelt és szakértő katonatisztek fognak újra rekvirálni. Ha ott keres a Közélelmezési Hivatal, ahol van termény; a nagy birtokoknál, akkor fog is találni és legfeljebb állattenyésztésünk sínyli meg, de az embereknek lesz kenyerük. S ha ez a fő, úgy bizony a nagybirtokok szépen nekilendült spekulativ állat- tenyésztését redukálni kell.

— Adakozás a népkonyhának. A Simontsits Béláné által létesített és nevét viselő szekszárdi I-sö népkonyhára adakoztak: Spitzer Gyuláné Zomba 100 korona, Leicht Lajos Szekszárd 20 korona, Mádi Kovács István Budapest 10 korona, Pongrác Lajos gyógyszerész Bonyhád 80 fillér, mely kegyes adományokért számos szegényeink nevében ez utón is hálás köszönetemet nyilvánítom. Bezerédj Pál.

— Szilveszter-estély a kórházban. A szekszárdi Vöröskereszt-kórházban sikerült Szilveszter-estélyt rendeztek, melyen impozáns számmal jelentek meg az emberbaráti intézményeket szolgáló előkelő hölgyek és férfiak. — Az estély műsora változatos és igen érdekes volt, melynek fénypontját dr. Kramolin Gyula igazgató-főorvos remek ünnepi beszéde képezte. Polgár Margit művészi zongorajátékával, Hlobil Gyula hadnagy tárogató és hegedüjátékával, valamint Nagy Imre szintén hegedüjátékával mulattatták a közönséget. Tutsni Pál, m. kir. számtiszt most is, mint már oly sokszor szinmüvészetével hatott. Horváth Gyula nyomdász, szakaszvezető a szegény „Janó** keserveit hatással szavalta, Bajusz Sándor kuplékat énekelt. — A konferanszié szerepét Kardos Imre látta el. A kórház javára a kórház egyik művészének festménye került árverésre, mely 62 K 54 fillért eredményeseit. A tombolán minden Vöröskeresztes katona nyert egy-egy tárgyat.

— Nyilvános köszönet és nyugtázás. A

szekszárdi Takarékpénztár igazgatósága és felügyelő bizottsága az általa berendezett kórterem fentartási költségeire újabb 500 koronát, Maláti Istvánná Bogyiszlóról 30 darab tojást, Salamon Miksáné Szekszárd 4 drb szappant adományozott a szekszárdi „Vöröskereszt“ kórház részére, mely üsszeget is a fiókegyesület pénztárába beszolgáltatván, a kórház vezetősége leghálásabb köszönetét mond érte.

— Műkedvelői előadás. A szekszárdi Kafh. Olvasókör műkedvelői folyó hó 8 án, az Olvasókör nagytermében, közkívánatra rajra színre hozzák: Kati, a hadiözvegy és a Félréértés cimü színmüveket.

— Nyilvános köszönet és nyugtázás. A „Szekszárdi Vöröskereszt“ kórház vezetőségéhez az ápolt katonák karácsonyfájára a mai napig a következő pénzbeli adományok folytak be. melyért is a kórház leghálásabb köszönetét fejezei ki: Bodnár István 40, Szekszárdi Népbank 20, Bartel őrnagy ur 20, Dr. Haidekker Béla 20, Dr. Pirnitzer Béláné 20, Schmidegh Mór 20, Bajó Pálné 20, Perselygyüj- tés 13*79, Fehérváry főtisztelendő 10, Marth Sándor 10, Frei János 5, Steiner A. Albert (Esztergom) 5. Dr. Nesztor Emil 4, ifj.9 Simon Takács József 4, László Lajos Kovács -4, Forster Zoltáné 2, Debulay lmréné várdombi gyűjtése F20, Csötönyi Mártonné 1, özv, Král Jánosáé 1.

■— Helyreigazítás. Lapunk múlt számában megemlékeztünk, hogy Forny Pálné szül. nagy- apponyi Apponyi Alice grófnő, Apponyi Géza gróf vbt. tanácsos leánya, mint uj palotahölgy a koronázási ünnepélyen a királyné előtt is megjelent 100,000 koronába került ragyogó pompás ruhájában, melyet a szekszárdi Sugh Mariska jó- hirü varrodája készített volna. Ezen közleményünkre most illetékes helyről azon felvilágosítást vesszük, hogy Apponyi Alice grófnő mint férjezett osztrák alattvaló neje, a koronázási aktuson részt sem vehetett, ott meg nem jelent és igy az az állítás is tévedésen alapszik, hogy 100,000 koronás ruhát készíttetett volna Sugh varrónőnél. Ezen helyreigazításnak készséggel felelünk meg azzal, hogy végtelen sajnáljuk lapunk múlt számában megjelent, fentemlitett téves értesülésünk közzétételét, miután csak most értesültünk mi is egyik tudósitónk jóhiszemű félreértéséről.

— Rekvirálások Szekszárdim. Városunkban már jó részt befejezéshez közelednek a rekvirálások. A kiküldött rekviráló biztosok eljárásukat befejezték, a városi tanács azonban az ellenőrzési fölülvizsgálatokat a legnagyobb szigorral még folytatja.

Géza 1, Blaszauer Jakab 1 koronát. A kegyes adományokért hálás köszönetét mond a szekszárdi szegény iskolás gyermekek felruházására alakult egyesület elnöke.

— Adományok. A Szekszárdi Népbank 50, Gyulai István 5, Dömötör József százados 10 koronát adományoztak a harctéren elhunyt tolnainegyei szegénysorsu katonák árvái és hozzátartozói részére. — Dr. Fent Ferenc apátplébános 6, Bertus Pál értényi főjegyző 10, Török József sárszentlőrinci jegyző 2, Maczkó László szakesi gyógyszerész 5 koronát küldöttek a harctéren megvakult katonáknak.

Ifűborns esészséíüsyl berendezések és intézmények.

I.

Irta

— Halálozás. Eiphmüller Alajos, a Duna- földvári Népbank részvénytársaság felügyelőbizottságának tagja, hosszas szenvedés után újév napján elhunyt.

A Tamási Takarékpénztár igazgatósága, felügyelőbizottsága és tisztikara mély megillető - déssel jelenti, hogy Reisner Béla ur az intézetnek több év óta igazgatósági tagja 1916. dec. 30-án meghalt. A megboldogult intézetünk ügyei iránt mindenkor a legmelegebb érdeklődést tanúsította. Tamási, 1917 január 2. Emlékét kegyelettel őrizzük!

— Van már rézgálic. Illetékes helyről nyert értesülésünk szerint a földmivelésügyi minisztériumnak a folyó évi szőlőpermetezés céljaira máris 300 waggon (30.000 métermázsa) rézgálic áll rendelkezésére, amely már készen van részint itt bent az országban, részint pedig még a külföldön. Ennek a 300 waggon rézgálicnak a kiosztása már januárban meg fog kezdődni. Ezenfelül a további rézgálicmennyiségek beszerzése is folyamatban van. A földmivelésügyi miniszter a rézgálicot a folyó évben is a törvényhatóságok utján fogja kiosztani. A szőlősgazdáknak tehát rézgálicért nem a minisztériumhoz, hanem a törvényhatóságokhoz kell fordulniok. A minisztérium által kiosztandó rézgálic ára még nincs megállapítva, de az a jelenlegi viszonyok közt bizonyára olyan mérsékelt les;, hogy kétségkívül lényeges befolyással lesz azoknak a hihetetlenül magas áraknak a csökkenésére, amely árakon a kereskedelmi forgalomban lévő rézgálicot az utóbbi időben árusították és tartózkodókká fogja tenni a szőlősgazdákat az ilyen tuldrága rézgálic vásárlása tekintetében.

— Koronázási ünnepélyek. A vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletére folyó hó 3-án a szekszárdi polgári fiú- és leányiskolában szép iskolai ünnepélyt rendeztek. A polgári leányiskolában Kovácsné Nagy Lujza igazgató, a polg. fiúiskolában pedig Holub János igazgató tartottak alkalmi hazafias beszédet.

— A szegény iskolás gyermekek felruházására adakoztak : Tolnamegyei Takarék és Hitelbank 25, Szekszárdi Népbank 25, dr. Leopold Kornél 25, dr. Steiner Lajos 20, Wolf Honrik 20, báró Schell József 10, Antal Pál 10, Fried Bernát és Fia 10, Bérdi József 6, özv. Kaszás Sándorné 6, Schneider János 5, Kurz Vilmos 5, id. Bernrieder József 5, Alapi Salamon Iván 5, Puli Iván 5, dr. Nesztor Emil 5, Salamon Ármin 5, Gotlieb Sándor 4, Tóth Károly 4, Tóth Henrik 4, Lőwy Jakab 4, dr. Mayer Gyula 4, Mayer János 4, Dezső Jakab 2, Háry Béla 2, dr. Fent Ferenc 2, özv. Sass Istvánná 2, Szondy István 2, Hoffman Sándor André István 2, Wolf József 2, Rill József 1*20, Kenézy Endre 1, Schröder

Koritsánszky Ottó.

Harctér.

Szinte azt hinnők : meddő vállalkozás ma már — a rettentő világháború viharzásának harmadik évében — megkísérelni ismertetést írni akármilyen háborús berendezésről is.

A lefolyt két esztendő alatt — közvetve vagy közvetlenül — úgyszólván mindenki részese lett a nagy eseményeknek. Ma már másképen vagyunk, mint ahogy azokon a lelkesen tüzes, mámoros első éj-napokon voltunk, amikor a kávéházak márvány asztalairól szónokoltunk, amikor a katonabanda a „Rákócziit fajta, mi meg uniformisban a Kossuth-nótát énekeltük és lelkesen éltettük a háborút! 1 Akkor rózsaszín álomvilág volt, amiben éltünk és a lelkesedés szülte sejtések csak a fényt láttatták meg velünk és nem az árnyékot is, ami minden fénynek nyomában jár.

Ma már ismerjük, tudjuk, miben áll a háború : mennyi gyönyör, mennyi ragyogás, milyen dicsőséges hősiesség, mennyi fény és mily özönnyi könny és mennyi elfojtott zokogás, amire rá- ragyog a régi időbeli, újra feltündöklött büszke- —séges magyar hősi dicsőségnek világot kápráztató napja!

Ma már azok is, akik otthon maradhattak, távol a csaták zajától, a pusztulástól, a föld dübörgő reszketésétől, akik ma is vasalt nadrágban járhatnak még, akiknek nem kellett levet- kezniök kulturszükségleteik kielégitése utáni törekvéseiket, akiknek mindennap van mosdóvizük, akikről nem hámlik le a megáporodott fehérnemű, mivel nem válthatják s akik nem szoktak el az aszfalton járástól, akiknek füléből nem veszett el a selyemsuhogás csábos hangja, akik kulturem- berek maradtak a szó teljes értelmében, azok Í3 megismerték a lövészárkok labirintusát, amelyen — Budapesten vagy egyéb békés városban — lakkcipőjükkel végiglejtettek. Egyéb háborús berendezéseket és intézményeket meg a wieni hadi- kiállitáson, ismerhetett meg bárki is, ahova e sorok írójának is nem egy érdekes fényképfölvételét juttatták el az illetékesek.

A napilapok és képes újságok cikkeinek és leiró ismertetéseinek egész garmadája fekszik már a „mögöttes“ terület olvasóközönsége előtt. És mégis oly sok mindenbe nem nyertek még betekintést, aminek megismerése érdekes is s aminek ismertetésével nem is kell későbbi /ídő- kig elvárni.

Egyik ilyen széleskörű s minket közelről érdeklő tárgy a háborús egészségügyi berendezés. Elnyúlnak ennek szálai a legkülsőbb harcvonalba (sőt, a dolog tenyészeténél fogva, néha az állások elé is) s másrészt a szükebb hadműveleti területtől a hadtápterületen át a legmesszebb fekvő mögöttes országrészbe.

A számszerinti beosztásról, valamint a legtöbb intézmény pontos felszereléséről nem esik itt szó. Célunk : röviden általános ismertetést adni az egészségügyet szolgáló berendezésről. Képet alkothatunk magunknak ebből, mily széleskörű ez. Másrészt az a célunk, hogy meggyőzzük azokat, akik ezt eddig nem tudták, hogy mennyire fontos ennek a pontos és egybevágó működése is, csak úgy, mint minden egyéb csoportintézménye, ami a háborút, a legvaskezübb organizá- tort szolgálja.

Béke idején, de sőt még a háború kezdetén is valami felszínes gesztussal intéztük el mindazt, amit a „dögészet“ cseppet sem megtisztelő gyűjtő fogalmával illettünk. A sanitéc a legutolsó ember volt s minden, ami az egészségüggyel valamiképen is összefüggött, messze mögötte maradt minden egyéb katonai intézménynek. De a háború megmutatta — és nem egy szomorú tapasztalat utján jutottunk erre a meggyőződésre — hogy az egészségügyi szolgálat egy szikrányit sem áll mögötte a többinek. Sőt rendkívül fontos. Megbízható, jól kiképzett egészségügyi csapatok csak úgy kincset érnek, mint a jól kiképzett elsőrendű harcosom. Mert a sebesülteknek összesze- dése, az első segélynek szakértelemmel való nyuj-