Tolnamegyei Közlöny, 1917 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1917-11-04 / 44. szám
TOLfNAMEGYEI KÖZLÖNY 1917. november 4. A reformáció 400 éves ünnepe. Ha nem nyelik el a háború ágyú dörgései az égfelé szálló zsoltárok szavát, bizonyára országos jellegű ünnepség keretében folyt' volna le hazánkban a reformáció 400 éves ünnepe. A protestáns hitfelekezetek egyházi ünnepségévé korlátozták háborús közviszonyaink ennek a világtörténelmi korszaknak jubiláns évfordulóját, amely pedig keletkezésével nemcsak az u. n. reformált vallásoknak lett létrehozója, hanem egyúttal maga után vonta a katholicizmus rene - szánszát is és nemcsak, mint hitéleti momentum jelentkezett és éreztette hatásait Appen hazánkban, Magyarországon, hanem itt, mint államtörténeti és politikai hatóerő is közrehatott oly irányban, hogy nemzeti történelmünk egyik legszebb korszakában, a Bocskayak, Rákócziak idején, a dicsőséges kurucz luxban az akkör magyar-vallás névvel jélölt kálvinizmus egyértelmű és jelentőségű volt a magyar nemzeti függetlenséggel és önállósággal. Lehet a reformációt csak hitéleti szempontból is nézni, de nem lehet, hoj>y hatásaiban és ellenhatásaiban elzárkózzék bárki az általános világtörténelmi és különösképpen is magyar történelmi következményeinek felismerése elől. Vallásfelekezeti elfogultság nélkül megállapitott históriai igazság, hogy a reformátorok, Luther, Zvingli, Kálvin és a többiek, kik a hitéletbe tulajdonképen a demokráciát hozták be, mondhatjuk, a népek életében a politikai demokráciá magvainak is elhintői vol tak s amikor éppen ma ennek a demokráciának a tömegboldogulás, tehetségérvényesülés és népjog kiterjesztés mesgyéin akarunk uj alkotásokat létesíteni, tulajdonképen ezeknek a reformátoroknak s a nyomukban hatásukra és ellenhatásukra keletkezett nagyoknak elvetett magvait akarjuk gyümölcsbe fejleszteni . . . Ennek a 400 éves évfordulónak itthon is méltóbb ünnepe lehetett volna. De a győzelmes frontokon bizonyára együtt kavargott Itália kék ege felé ez ünnepi napon a győzelmi diadalban a zsoltárok éneke a Mária-énekek dallamaival ... Mert csak itt van nálunk széthúzás, politikai és felekezeti kicsinyes gondolkozás. 6. I. * Szekszárdon a református vallásuak október 31-én úgyszólván egész napot betöltő programmal áldoztak a jubiláns ünnepnek. Délelőtt Gödé Lajos lelkész költői szárnyalásu ünnepi prédikációt tartott az. ün&wi istentiszteletem .=a- £ Sfíijtf ezt egyházközségi díszközgyűlés köpette, melyen dr. Kiss Ernő, vármegyei tiszti főügyész, egyházközségi íőgondnok méltatta kerek, igazán művészileg megkonstruált ünnepi emlékbeszédben és oknyomozó történeti alapon a reformáció nemzetközi és különösen is magyar nemzetéleti hatását. Délután ugyancsak a'templomban iskolai ünnepség volt igen szép összeállításban, este pe- dig^az egyház tanácstermében Gödé Lajos lelkész tartott kiváló tárgyismertetéssel előadást Kálvinról, a nagy reformátorról. A szekszárdi református egyház a következő létesítményekkel áldozik a reformáció 400 éves emlékének: 1. Az egyház létesít egy jubileumi egyház- fentartási alapot, melynek kamatai 2017. évi október 31-ig, a reformáció 500 ik évfordulójáig állandóan tőkésilt>ndők. ,Attdl kezdődőleg a felszaporodott tőke kamatai 50 százalékban az egyház közszükségleteinek fedezésére, 50 százalékban az egyház tisztviselői javadalmának emelésére fordítandók. 2. Létesit egy nagyobb alapítványt oly célból, hogy annak kamataiból egy szekszárdi szegény sorsú református család tehetséges gyermeke tudományos (lehetőleg lelkészi és tanítói) vagy ipari pályára készülhessen. 3. Egy nagyobb összeget arra fordít, hogy a háborúban hősi halált halt egyháztagok neve, ha az'egyházkerület erre vonatkozólag másként nem határoz, a templom homlokzatán márványtáblával örökittéssék meg, hogy igy a haza szabadságáért vívott küzdelemben elhunyt hívek áldott emléke a lelkiismereti szabadság ünnepével kapcsoltassék össze. * Ez alkotások létesítéséhez ez ideig a következők járultak hozzá : Elhalálozás utánra végrendeleti hagyományokat tettek: Darin Lidia 4000 koronát. (Ez lesz az 1. pont alatt említett jubileumi egyház- fentartási alap.) Sörös Sándor és neje 1000, Csö- tönyi Pál Tóth és neje 2000, Csanádi Mihály és nejé 1000, Mészáros JPál Komáromi és neje 2000, és Ghn György Csanádi és neje 500 koronát. összesen 10.500 koronát. Adományokat adtak: Tóth Károly 1000, Kovács Sebestény Endre 500, dr. Kiss Ernő és neje 200, Töttös János Kovács 300, Vági Ferenc 200, Töttös Pál Majsai 500, Mohai Sándor 200, Bodnár István 400, özv. Török% Józsefné Csötönyi és családja (Kocza József és neje Török Erzsébet) 500, Kalmár János 100, Biróy Béláné Pap Sárika 400, Kovács Pál Majsai 10, idősbb Cseri István 200, ifj. Cseri István 200, Kiss István (Cecéről) 50, Kovács Pál Töttös 50, Do- monyai Péter 100, Fodor István Fodor 100,. özv. Kovács Józsefné Szászi Anna 100, Kovács József Kocsis 150, dr. Albers Rezső 300, Osvald Pál Domonyai 50, Kovács János Grüner 50, Keresztes Jánosné Debreczeni Zsuzsána 10, Kovács Pál Bálint 10, özv. Korbonits Dezsőné 50, özv. Dö- mök Péterné 100, és Bálint György 50 koronát. Az okt. 31 iki templomi perselypénz 52" korona 16 fillér. Összesen 5932 korona 16 fillér. 1 Szén’Mfur Lajos lelkész és neje készíttetnek egy márvány keresztelő medencét, Török Pál és neje Majsai Éva-készíttetnek egy márvány urasztalát, Majsai István és neje Török Anna a katedrát és a Mózes-széket fogják átalakíttatni. A gyűjtés lezárva még nincs. Adományokat továbbra is köszönettel fogad a lelkészi hivatal. Adakozzunk a Vöröskereszt Egyletnek! Segitsfika hadba vonni tak családjait és az elesettek hozzátartozóit ! Távirataink. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Arz mai jelentése. Budapest, november 2. • Olasz hadszíntér: A Tagliamento alsó és középső folyásánál harci érintkezésben állunk az ellenséggel. Azokat az olasz csapatokat, amelyek a folyótól keletre még tartani igyekeztek magukat, visszavetettük, vagy felmorzsoltuk, mely alkalommal ismét több ezer fogoly jutott a szövetségesek kezére. A Fella területén és a Tagliamento folyásának körzetében hadseregeink előnyomulása tervezett módon folyik. Több ponton meg kellett törni az ellenség ellenállását. A többi harctereken nincs lényegesebb esemény. A vezérkar főnöke. A német nagy főhadiszállás jelentése. Berlin, november 2. A nagytőhadiszállás jelenti. Nyugati hadszíntér : Rupprecht bajor trónörökös harcvonala : A flandriai tüzérségi csata tegnap az Yser árterületén, különösen pedig Dixmuindennél heves volt. A Houthoulster erdő és a Lys között harci zónánk élénk ellenséges nyugtalanító fűz alatt állott. Az arcvonal többi helyén meghiúsultak angol feldaritő előretörések. A német trónörökös hadcsoportja: Az Oise csatorna mentén és a Chemin des Dames gerincén jelentősen növekedett a tüzérség harci tevékenysége. Több órás pergőtűz után Brayenál nagy francia erők - támadást intéztek; a támadás vonalaink előtt véresen összeomlott. Keleti hadszíntér: Nem volt fontosabb esemény. Macedóniai arcvonal: Monasztirtől északnyugatra ellenséges zászlóaljak előretörését nagy veszteségükkel vertük vissza. Olasz harctér: A középső és alsó Tagliamento mentén seregeink harci érintkezésben vannak az ellenséggel. Olasz dandárokat, amelyek a folyó keleti partján még tartották magukat, támadással Visszavonulásra kényszeritettük vagy elfogtuk. A Tagliamento balpartja a Fella völgytől az adriai tengerig tiszta az ellenségtől. Lndendorf, első főszállás mester. Segítsünk Katonáinknak. Jogunk van az örömmámorra, mely hős fiainl^dicsőségeből az olasz fronton sorozatos s most már az olasz földre átplántált győzelmeik láncolatából felénk áradozik és- eltölt bennünket. Ezt nem vonja kétségbe senki. Jó sorsunk azonban óvjon attól, hogy kelletén túl megittasuljunk tőle és hogys a ránk váró s a dicsőség által meg- sokszorosodott kötelességeinket ez a mámor valamelyest elhomályosítsa. — A ránk kényszeritett iszonyji háborúban mindmáig csak azért állhattuk, meg a helyünket, mert igaz ügyünk erején kívül harcba vittük mi is minden erőnket. A « tudomást róluk mindaddig, mig velük érintkezésbe nem jutottak terjeszkedésük alkalmával. Ha Európa térképére tekintünk és a keltáktól lakott emlitett országokat nézzük, azt látjuk, hogy mikor a történelem a rómaiak utján róluk először tudomást szerez, akkor ezek a né pék Európának nyugati területén laktak már. Föltehető, sőt bizonyos, hogy nem mindig laktak ott. Nem lakhattak mindig ott, mert Ázsiából, mint az európai népek kétségtelen hazájából ismeretlen időkben Európába nyomulva, bizonyosnak vehető, hogy eleinte Európának Ázsia felőli keleti részein laktak, majd annak közepére települhettek és. végre eljutottak arra a részeire Európának, ahol a történelmű időkben találjuk őket. Mindez a sok vándorlás ismeretlen századok alatt történt és olyan régen, hogy még megközelítőleg se lehetne annak az idejét megállapítani. Annyi bizonyos, hogy a történelmi időben már az emlitett helyeken találjuk őket. De -az is bizonyos, hogy minden ok nélkül vonulhattak következetesen Európa nyugati részei felé. Ezt az okot, vándorlásaiknak ezen ismeretlen rugóit könnyen megtalálhatjuk, ha újra Európa térképére tekintünk. Európa közepén ugyanis ott találjuk a germán fajú németeket és a történelemből tudjuk, hogy ott voltak már a történelmi korban, a rómaiak idejében is. Itt találjuk meg tehát a kelta fajok nyugat felé való vándorlásának a magyarázatát. — A germán faja népek ugyanis, akik időrendben a keltáknál későbbi időkben jöttek Ázsiából százados ismeretlen küzdelmek közben szorították őket mindinkább nyugat felé, annyira nyugat, felé, hogy végre még az európai szárazföldtől külön álló Britanniába, a mai Angliába is átmentek, ott is keresve az előnyomuló germán fajok ellen védelmet és állandó lakóhelyet. A kelta fajok tehát minden oldalról és minden irányba hátráltak a germánok elől, ami hallgatag elismerése volt a germán elem fölényének. A kelta fajok életrevalóságának a hiányát ezen a tényen kívül más is bizonyítja. A római birodalom terjeszkedése alkatúival századok leforgása alatt római alattvalók lettek. Ez a behódolás minden kelta fajú népnél egyértelmű volt a beolvadással. Erre a történelem fényes bizonyítékokat szolgáltat. Nézzük a beolvadást országonként. A Pó mellett lakó gallusok vagy kelták adták ennek első példáját. Rövid idő múlva úgy eltűnt ezek nyelve a közzéjük betelepülő római gyarmatosok és katonaság hatása alatt, hogy két század múlva hírmondója se maradt és ékes latin nyelven beszéltek azok a kelták, akiknek a királyuk (Breunus) nem is nagyon régen Róma elfoglalása alkalmával fennen hangoztatta: Vae victis! (jaj a legyőzőiteknek). Hasonló sorBra jutottak nem sokára a kispárnái kelták, a mai Spanyolország őslakói. — Ugyanolyan gyorsan latinokká lettek ők is és még Portugália is, mely egy Viriathus n&vü pásztor vezérléte alatt oly kemény ellenállást fejtett ki, rövid'idő alatt átalaküTt nyelvben, gondolkodásban és érzelemben egyaránt. Szjnte csodaszerü az a hódítás,, mit a római birodalom ennek a hanyatló fajnak a rovására tett nem csak területileg, hanem — ami a világtörténelemben majdnem páratlanul áll, nyelvi téren is. Utánuk a mai Franciaország őslakóira, a galliai kelfákra került a sor. Ezeknek a meghódítása — mint a világtörténelemből ismeretes — a nagy Julius Caesar nevéhez fűződik. Nem "utolsó az a gondolat sem, ami Caesart erre a hódításra vezette és amily megtisztelő a germán fajra, éppen cflyan lealázó a keltákra. . A nagy Caesar éles szeme ugyanis mesz- szire belátott a jövőbe. Ez az előrelátóképesség annák az elkerülhetetlen ténynek a megismerésére vezette őt, aminek bekövetkezését a jövő oly kézzelfoghatóan igazolta: az elpuhult, egymással civakodó és kevés ellenállóképességgel biró galliai kelták mihamarább áldozatul fognak esni a Rajnán innen lakó vitéz germánoknak, a mai németek elődeinek. Hogy ez meg pe történjék és ezen, a római birodalomra veszélyes vitéz német nép meg ne előzze őket, gyorsan hozzá kellett fogni Gallia meghódításához Hadd legyen ezen föld inkább római, mint német, akik igy megerősödve még veszélyesebbé válnának a rómaiakra nézve. Ez az ok vezette a rómaiakat a mai Francia- ország régi területének, Galliának elfoglalására. A hódítás itt sem ment valami na^jy nehézséggel. Az összetartani nem tudó kelta-törzsek egy- «másután hódoltak meg a római sasok előtt és ha megkísérelték is még lerázni magukról a római uralmat, mindez csak meddő kísérlet maradt. Beolvadásuk itt is rohamos léptékkel haladt. Beolvadtak az aquitánok, be a belga kelták, valamint a többi apróbb törzsek is, úgy, hogy egy század leforgása után a mai Franciaország azon kori területén mindenki latinul beszélt már. Amit a nagy Caesar előrelátott, bekövetkezett, ha mindjárt 5 száz évvel később is. .Amint előbb említettem, a frank németek Chladvig alatt csakugyan benyomultak a római hadseregtől él- hpgyott Galliába és uralmuk alá hajtották a.keltáknak ellatinosodott utódait, akárcsak annak
