Tolnamegyei Közlöny, 1917 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1917-10-28 / 43. szám

1917. október 28.

A* egyik reggelen a szerkesztősig megjelent bőreit nyomdája előtt és mit látnak ? . . . Nagy a hurcol kodás: a hetilap cók-mókjait hordják kifelé a napszámosok! — Egyszerűen az történt, hogy- .az érdekelt urak óriási összegen megvették az éjszaka az egész nyomdát, hogy megaka dályozzák ezzel a lap- legközelebbi számának a megjelenését, inelytSfen egygyes kényes „témákat“ érintő dolgok kerültek volna a napvilágra az ér- ' dekelt urakat illetőleg. A szerkesztőséget pedig mindenestül az utcára pakkolták ki. A nyomda most becsukva áll ; üzeme nincs. De ez mellékes is, a fő, hogy nem jelenhetett meg a .„kellemetlen“ dolog.

Ez egy | sok közül; azonban ki írhatná Se a maga teljés valóságában, hogy mily óriási veszély fenyegeti a magyar katholikus egyházat, ha védelmi és érvényesülési harcában nem áll rendelkezésére egy hatalmas kormánypálca, a modern szellemi arzenál leghatásosabb fogy vere; ma nyomtatott ige ereje.“

Az az októberi szózat a magyar katholiciz ' mus „kilakoltatását“ akarja megelőzni, amikor a szivekhez szólt és kérve-kért: a sajtót,'a kath. sajtót mindenekelőtt.

Hiszem, hogy a kiáltó szó nem a pusztába vedlett; hiszem, hogy a felszólításnak visszhangja fog támadni. Visszhangja, de „nemcsak a megértésben, nemcsák, a szózat „igaz voltá“-nak elismerésében, nemcsak pillanatnyi felbuzdulásban, hanem a miegértés, az elismerés, a felbuzdulás tettekben, cselekedetekben fog megnyilvánulni. A kath. sajtót csak pusztán szép szavakból, elismerésekből, feibólogatásokból nem lehét harc- • képessé,, de ipég kevésbé versenyképessé tenni ; ódé valami más kell. Vagy egy nagystílű fejedelmi gesztus, mely egyszer mindenkorra megszünteti a kölcsönkért deszkákból, úgy ahogy összetákolt s mások szeszélyes természetének kiszolgáltatott, mások kénye kedvétől függő putrit és tető alá juttatja a kath. sajtókérdés sok év óta készülő és a kathoiicizmus méltóságának és súlyának impozánsan, megfejtő: sajtópalotát; vagy pedig -— ha ez a fejedelmi gesztus elmaradna — e'gyüttes, közös programot szerint kidolgozott, öntudatos lélekkel áthevitett, a fontos kérdés súlyát átértő, lankadatlan munka mindaddig, mig fel nem épül a remények reménye : a fehér tollú, liliomos szellemű katholikus sajtó előkelő hatalmassága.

Most, az októberi szózat után ismét egy szózat. Értsük át e probléma fontosságát; e kérdés halogatást nem tűr; a kor színvonalán álló, versenyképes katholikus sajtó megvalósítására ütött már al2ik óra. Tegyünk félre most minT den „nézeteltérést“, minden „egyéni felfogást“, minden „pártpolitikai irányelvet“csak egyet tudjunk és egyet ismerjünk : „itt a tizenkettedik éra. Tenni fogok, mert tenne/n kell, mert a további „patópáloskodás“ kegyetlenül megbószulja magát! “ . . . ,.

Az egyházfő szava azért hangzott oly komolyan, mert átérezte' az idők változásává! a követelmények meghatványozott fontosságát is. Nem elégedhetünk meg manapság már az iskolával; de tovább kell mennünk még a templomi szószéknél is. Nem elégséges az amugyis kegyetlenül megcáfolt francia rendszer, az úgynevezett „sekrestye pasztoráció“. Ki kell lépni az (élet küzdőterére s fel kell magunkat fegyverezni a > megváltozott idők megváltozott eszközeivel. —

„Nekünk ma olyan harsonára van szükségünk, amelynek szava mindenhová eljut, belevegyül, mint hangadó dallam a mindennapi élet összes áramlataiba s folyton melengeti, öntözi, növeszti s a konkolyt hinlők- től megvédi a keresztény világnézetnek elhintett csiráit /“ Etfek szent kötelességek, amelyek elől félrevonulni egyenlő: keresztény magyarságom cinikus kigúnyolásával; különösen most, százszor, ezerszerte most, midőn a keresztény ország, — é szegletkő a kultúra palotáján — oly rettenetesen meggyengülve, minden szervében a dekadencia ópiumával átitatottan menthetetlenül elpusztul, ha egészséges, tiszta vérről nem gon- goskodunk a keresztényi béke uralmának eljövetelére.

Amint a múlt fáradozott, küzdött azért, hogy nekünk vallást, kultúrát, csendes békés, puha otthont hagyjon hátra, ngy szent kötelessége a jelennek is e jelenben lakó nemzedéknek, hogy pusztulásnak ne engedje a véres verítékkel megszerzett és ezernyi nehézségek őrjítő chaoszá- ban a virágzásig kiemelt keresztény Magyar- országot !

Ezeket akarta az a végigzugó harsonás szózat minden eggyes egyénnek megmondani; szivét megfogva, erősen a szemébe nézve: „akiben'él fajának, hitének és erkölcsének szere- tete, minden kötelességénél elsőbbnek ismerje: dolgozni, tenni és áldozni a megvalósítandó keresztény sajtóért!

... Atyámfiái, mig időnk van, cselekedjünk.

P Borsányi Balázs ofm.

A béke és egyebek.

Nagyon felületesen ítéli meg a közvéleményt, aki azt hiszi, hogy az csak a háború befejezését kívánja minél hamarább való békekötéssel. Ezt hiszen bármikor, nyomban is megkaphatnék, csak lé kellene raknunk a fegyvert a megrontásunkra, földarabolásunkra esküdt ellenség előtt, mely megátalkodott gonosz támadásával a háborút reánk erőlteti. De van-e magyar ember, aki ilyen áron is elfogadná a bekét ? Hiszen az a sir békéje lenne, már pedig még dsak arról sem lehet szó, hogy rengeteg áldozatunk, példátlan erőfeszítésünk és nagyszerű győzelmeink után a legkevésbbé is lealázó békét kössünk valaha.

A közvélemény tehát mindenek felett méltányos, tisztességes békét akar, olyat, amelyben megelégedetten pihenhetjük ki roppant fáradalmainkat s melyet nyugodt öntudattal hagyhatunk utódainkra.

Mi kell az ilyen béke eléréséhez? Kitartás. Ehhez pedig pénz kell a hadsereg számára. A pénzt csak maga a nemzet adhatja, hadikölcsön alakjában.

Min fordul tehát meg a nekünk való béke ügye ? Legelső sorban a most induló uj magyar hadikölcsön teljesen kielégítő sikerén.

A béke*s óriási érdeke az első ok, amiért ebben uj hadikölcsönben minden magyar állampolgárnak egész anyagi erejével kell részt vennie. De vannak egyéb serkentő okok is. Ilyen az a biztos és jelentékeny kamatjövedelem, % amivel ez a hazafias ténykedés együtt jár.

A mai pénzbőség idején nincs ennél okosabb és nemesebb tőkeelhelyezés.'

Azokra, akik a háborúban, vagy’ éppen a háborúból lépesedtek meg és még sem járulnak hozzá kellőképpen a nemzeti kölcsönhöz, majd rájár a rúd. Bizony jól teszi, aki azt nem várja meg.

De itt van a németek megragadó példája. Ok a hetedik hadikölcsönre kizen- kétezer millió márkát hordtak össze, együtt a hét kölcsönbe pedig hetvenötezer milliót. Büszkék vagyunk nagy szövetségesünkre s vájjon lehetséges-e, hogy ugyanakkor magunk miatt pironkodjunk? j

I

KÜLÖNFÉLÉK.

Halottak napja.

Az élők a gyásznak színébe, feketébe öltözve és az elmúlás magába mélyesztő ázomoru- ságával a lelkűkben felkerekednek és kizarándokolnak a temetőbe, a megholtak csöndes póréira, mert ez a nap a halottaké.

Nem az egy test, egy vér kötelékéből kiszakasztott kedves halott elvesztésének égő fájdalma, hanem a lélek mélyén élő vonzódás a már elköltözőitek iránt viszi ki az élőket halottak napján a határúihoz, a temetőbe, már nem is sirni az elköltözöttért, hanem hogy a sejtések szomorú ködvilágában mintegy^ lelki egyesülést keresve az elköltözöttel, a síron túl való élés megnyugtató és az. itteni élet igazságtalanságait és üldöztetéseit kiegyenlítő hitét szívja magába lelkünk a hulló, elsárgult levelek, sziromhullatott virágok őszi napsugaras világából, a túlvilág! élet lépcsőiül szolgáló sirdombokról.

Mostani halottak napján még többen járják a temetőt, mert ma még többen vannak a holtak országában.

Ma a magyar nemzeti Géniusz, az egész haza zarándokol ki az elmúlás birodalmába, hogy a kiéngesztelődés fájdalom könnyét hullajtsúk a honi rögökre^ melyeknek védelme a haza legszebb virágait, legerősebb hajtásait kívánta áldozatul . . .

Azonban a halottak is a jövő életről beszélnek lelkűnknek. Ennek a jövő életnek megerősítő‘hitével keljünk fel a hangtalan sírokról.

— Katonai kitüntetés. A király dr. Kapp Ernő főhadnagy hadbírót, győnki ügyvédet, az ellenség előtt tanúsított kötelességhü, vitéz magatartásáért vitézségi érem szalagján a koronás arany érdemkereszttel tüntette ki.

)

— Disztag. Az Egyetémi-kör legutóbbi közgyűlésén Gróf Batthyány Tivadar népjóléti minisztert, kerületünk országgyűlési képviselőjét, egyhangú lelkesedéssel disztagjává választotta.

— Főispánunk itthon. Dr. Apponyi Rezső gróf főispánunk pár napi Budapesten való tartózkodás után a folyó hó 27-én haza érkezett Szekszárdra.

— Kinevezés. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter Nagy Mariska okleveles tanítónőt, Nagy Béla kir. segédtanfelügyelő leányát r állami tanítónőnek nevezte ki és Tolnára rendelte.

— Hivatalátvétel. Ei bach Ödön a gyönk i járásból a központi járásba áthelyezett szolga- biió, valamint Szongott Edvin, a központi járásból a völgységi járásba álhelyezett szolgabiró uj állomáshelyükön hivatalukat átvették.

— Áthelyezett szakaszparancsnokság. A

szekszárdi csendőrszárny 2 ik szakaszparancsnokságát Tamásiból Szekszárdra helyezték. A «parancsnok ÁJfertelendi és yindornyalaki Her- telendy Ignác főhadnagy a harctéren szolgál és Tamásiban eddig ^Baranyi András járásőrmester helyettesitette.

— Hősök sírja- Gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletére november másodikén, illetve 5-ón az összes magyár iskolákban gyászünnepet tartanak az elesett hősökért és az ünnep után gyűjtést rendeznek a hősök sírjára. A Szekszárd-belvárosi és a Béri ■>' Balogh Ádám-utcai r.-k. népiskolák növendékei npvember 5 éq a Kath. Olvasókör dísztermében rendeznek ünnepélyt a hősök sírjára. Az ünnepély programmja a Hymnusz és a Szózat ^éneklése, alkalmi költemények szavalása, Horváth Ignác igazgató-tanító alkalmi beszéde; továbbá a tanulókelőadják a „Hősök virága“ cimü egy felvo- násos színjátékot,' melyet Horváth Erzsébet és Nagyné Kálmán Terézia tanítónők tanítottak be.

— Kitüntetések a halár után. A király a hősi halált halt £födl Gyula 17-ik honvédgyalogezred- beli zászlóst, Hödl Andor szekszárdi államépité- szeti tisztviselő fiát, az első osztályú ezüst vitézségi éremmel tüntette ki.

A király az ellenség előtt elesett Balog Sándor 44 ik gyalogezredbeli tartalékos hadnagynak a katonai érdemkereszt 3. osztályát a hadi- ékitménnyel és kardokkal adományozta.

— Alispánunk intézkedett az őrlési tanúsítványok iránt. Forster Zoltán alispánunk a lisztellátás zavartalanságának biztosítása és a malmokban fenyegető munkatorlódás elkerülésé érdekében rendeletet adott ki, hogy a’nov. lő ttől megkezdődő őrlési negyedévre már most kiállíthassák az elöljáróságok az őrlési tanúsítványokat azok részére, akik megbízhatók arra nézve, hogy nem fogyasztják el előbb liSztjárandÓságaikat a megszabott időszaknál.

— Kérünk világosságot. Szekszárd világítás i közszükségletét köztudomás szerint csak részben látja el a városi villamosom és a mai viszonyok között technikai akadályok miatt lehetet-, len uj bevezetéseket eszközölni, úgy hogy több mint 4000 re tehető csak azon családoknak a száma, akik iparukat és kereső foglalkozásukat a megrövidült őszi és közeledő téli napokban nem folytathatják. Lépten-nyomon érzik a petróleum hiányt a kisgazdák is, kiket szépen fellendült állattenyésztési foglalkozásukban hátráltat a korai hosszú sötétség, melyre kárhoztatva vannak. Városunk polgármesteréhez fordultunk ebben a közérdekű ügyben, ahol azt a meglepő értesítést vettük, t— hogy a folyó évben 20.857 kiló petróleum érkezett ugyan Szekszárdra, — de abból 10.608 kilót nem a városnak utaltak ki. A város ebben az évben mindössze 11.346 liter petróleumot kapott, úgy hogy alig féllitert birt a lakosságnak havonta családonkint kiadni. Ha csak A—5 literben állapítjuk meg egy egy család átlagos havi petróleum szükségletét, 16.200 liter petróleumra volna szükségünk havonta. És nem utaltak ki ebben az egész évben sem ennyit. Meg kell értetni azzal az országos kőolaj bízott-, sággal vagy hogyan tiszteljük, — hogy Szek- szárdon dolgozó városi élet van, és nem elégszünk meg a holdvilággal.

— Nyugdíjaztatás iránti kérelem. Ludcvigh József nagyszekelyi főjegyző, aki 37 évet töltött a jegyzői pályán, beadta nyugdija itatása iránti kérvényét.

— Református lelkész Választás. A,gyönki

ref. egyházközség a megüresedett lelkészi állásra Huszár Sándor kölesdi segéd lelkészt választotta meg. . , - ' !

— A tejtermékekkel foglalkozik a m. kir. minisztériumnak 3.688—1917. M. E. számú rendeleté és eltiltja a teljes, valamint a lefölözött tehéntejnek állatetetés céljára való mindennemű felhasználásátA Aki ende tilalmat megszegi vagy kijátssza, kihágást követ el s hat hónapig terjedhető elzárással és két ezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.