Tolnamegyei Közlöny, 1917 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1917-09-23 / 38. szám
UH. évfolyam. 38. szám szeKszárd, 1917. szeptember 23. Sze/liesztőség ■ Fürdőház-utca 1129. szám, hová í lap szellemi részit minden közlemények iníézendök. Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. Moináiyféle nyomna r.-t, hová a Ipp részére mindennemű hirdetések és pénzküldemé'nyek intézendő!?. Felelős szerkesztő: HORVÁTH 1GNÁCZ Megjelenik hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár : Egész évre 14 K, Va évre 7 K, Vr évre 3 50 r. Számonként 28 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 ki - róna, további sor 30 fillér. —Nyílttéri garmond ,~so- • ronként 70 fillér.' . Szemfényvesztés. Az az idő, amely a kormány választójogi reformjavaslata beterjesztésé'g hátra van, tulajdonkénen az érési idő, m£rt ha Károlyi Mihály gróf ceglédi beszéde szerint érik a házfeloszlatás és választás kérdése, még inkább' és gyorsabban érik a választói jog kérdése^^ ~~ Az uj Magyarország felépítéséhez alap- kövül és fő támasztó oszlopul állította oda IV. Károly királyunk előzetes szankciója alapján a mai kormány az ország vala- rrrennyi haladó _ és íejlődőképességü pártjának felfogásával egyező jogkiterjesztést, mely jogkiterjesztés természetszerűleg csakis az általános, egyenlő és titkos választói jog fogalmi keretében nyerhetett elhelyeződést. És erre a népmilliokra támaszkodó bázisra és alkotmányéleti fundamentumra fogta rá az ország egyetlen ’ haladás ellenes pártja, a magát Lukács László keresztapaságából nemzetinek fs nevezett munkapárt, hogy ez a népjogi bázis és nemzetéleti pillér nem biztonságát fogja adni az uj,Magyarországnak, hanem vesztét á réginek, pusztulását a magyar nemzeti szu- premáciánal? és a trónná^ is. Amig^az ilyen Hamleti kijelentés, ha. téves ismeretekből, de jóhiszeműen merítve a haza sorsán aggódó magyar lélek konjoly aggódását fejezi ki,, tiszteletet érdemel. Azonban, mikor a dolgók további folyamatában,’ á kézzel fogható és számokkal érzékelhető statisztikai hivatalos adatok elétárása után is, amikor kisül, hogy nem tiizvész .van a kormány választói reformjában, még csak nem is kéménytüz, hanem inkább és igenis tüzrendészeti szem- I pontból nagyon is kívánatos kéményégetés, hogy a sok régi salak és piszok pusztuljon és egészséges külső levegő beáramlását tegye lehetővé: még akkor is a vásári komédiás mániákusságával verni félre a j konzervativizmus öreg kolompját, — ez már I nélkülözi a meggyőződés, az elv és a cél j közti tiszta összefüggést, itt inár laüti magát az elpalástolt igazság^ hogy ha nincs I is igazuk, ezt nem ismerik el, mert akkor azt is elismernék, hogy a kormány- | nak van igaza, akkor pedig már egyenesen i kormánypártiak lennének. De hát kívánhatjuk ezt prononsziro- zott munkapárti, illetve Tisza-párti politikusoktól, sőt talán magától Tiszától, hogy kormánypárti legyen, ha t. i. nem ők vannak a kormányon! ? Azonban, ha az űj-ellenzékiek visszatérítésére nem is, de azok szemeinek felnyitására, akik elég naivak hazafiságukban komolyan Venni a választójogi reform ellen támasztott aggodalmakat (?) —^riégis igen jótékony hatásúvá -válik az az érési időszak, amelyet a kormány a választói törvény beterjesztéséig adott. Hadd tisztuljanak a fogalmák. Maga Vázsonyi Vilmos, a választójog minisztere is hozzájárul a kérdés tisztázódásához,, rríert hogy q js ért annyit ehez a kérdéshez, mint pl. a Tolnavármegye legutóbbi közgyűlésén szakvélekedő munkapárti kültagok. És Vázsonyi például a nálunk is oly tiszteletreméltó tudatlansággal pertraktált román veszedelem igazi mivoltáról ezeket mondta legutóbb is: „Az 1914. évi beosztás szerint Erdélyre 65 kerület jutna- Még abban az ésetben is, ha' minden irni-olvasni tudó 24 éves férfi választójogot kapna, a 65 kerület- közül csak négyben mutatkoznék eltolódás és keletkeznék uj román többség. De, milyen százalékosok ezek a többségek? Az egyik kerületben 50-2, a másik- . ban 5L4, a harmadikban 53'6 és a negyedikben 563 százalék, úgy, hogy elmondható, hogy ezen négy kerület sem román jellegű. Azonban nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy egy kerület román jellege egyáltalán^ nem jelenti annak a magyarságra nézve való megbízhatatlanságát. a Nem vakmerőség-e ezek után az országos választói jog szempontjából Erdély veszedelméről beszélni ? Nem vakmerőség-e ez különösen akkor, ha a legrosszabb esetben négy erdélyi román mandátum volna is a jogkiterjesztés következménye, ami azonban az általam kimutatott percefituáció mellejtt jóformán ki van zárva? Hát ettől a négy mandátumtól függ *Magyarország léte, ettől a nemzeti szuprepnácia ? Aki ezek után beszél JErdély veszedelméről, az — és felelősségem teljes tudatában mondom — szemfényvesztést követ el.“ Az ilyen megvilágítások érlelik meg a kérdést igazán és győzik meg a közvélemény* aggályoskodó részét is arról, hogy mennyire szükség volt erre a rendszerváltozásra és hogy a kormány a választói jog kiterjesztésével tulajdonképen megerősíti és megizmositja a nemzet erejét jövő sorsának, boldogulásának saját akarata és nemzeti céljai szerint való kor- mányozhatásához, hogy ki legyen zárva a Beatus ille. Horatius. Boldog, aki a világ zajmól Nagyon messze, száz mértföldre távol Csendben, rendben hajtogatja ökrét Szántogatva régi ősi földjä. Boldog, aki szilaj paripákon Nyergen, hintán száguld a világon, Vagy ki kasul tüskön, bokron, árkon Össze-vissza nyargal a határon. Vagy tán, aki öneltelten nagyzol S a ködbe is tűzkárikát rajzol ? .. . Az a boldog, ki napfényben sárban Derült szívvel sétál a határban! KÁLMÁN DEZSŐ. Utazik a király. A király Jppen most érkezett vissza a délnyugati fronton tett útjáról. A lapt^k tudósításai köpött különben ma- már szinte hetenként ismétlődik a király valamelyik útjáról szóló leírás. Ez is egy jelensége a világháborúnak,- amelyben az uralkodó egész szárazföldi, vizi "és légi haderői fölött maga parancsnokol. A sok ut között,íj^mit Károly király alig egy óves uralkodása .alatt megtett,, csak, kevés olyan van, amit udvari, diplomáciai vagy politikai szempontok tettek kívánatossá. Ezek a királyi pár látogatása a német, a bajor és a wlirtembergi udvarnál és ideszámítható még az uralkodó-pár budapesti, krakói, bo- zeni és voralbergi útja. Gyöngyösre vagy a Steínfeldre már a legnemesebb irgalom vezette a királyi párt. Különben pedig leggyakrabban az Isonzó-fronton, Kelet Galíciában, Tirolban, Bukóvinában, az erdélyi fronton, Karinthiában, Trieszt- ben, a tengerparton, a flottánál és, a front mögötti országrészek legnagyobb vagy egyébként jelentős katonái állomásain látjuk az uralkodót. Ha a király utazik, csak azért kel föl íróasztalától, hogy egy másiknál helyet foglaljon. Ez ugyanaz a .vasúti kocsiban is. A király állandó ntikisérete a főhadsegéd, a szolgálattevő szárnysegédek, a katonai és kabinetiroda; tisztviselői, a külügyminisztérium, képviselője, továbbá az utazás célja és természete szerint a főudvarmester, a külügyminiszter, a miniszterelnök. A vezérkari főnök, egy helytartó a vonatban akár csak Laxenburgbsn vagy Reichenauban naponta többször is megjelenpek az uralkodónál, hogy előterjesztésüket megtegyék. A király azonkívül is annyira munkára használja fel egész utazása idejét, hogy időnként az oda- vagy visszautazásnál a hadügyminiszternek, egy katonai főkormányzónak, katonai. parancsnoknak, szakminiszternek, főispánnak vagy szakelőadónak is el kell Őt kisérni. Akik visszafelé szállnak, föl az udvari vonatra, már azokat az aktákat terjesztik elő döntésre, amelyek éppen akkorig érkeztek be. A király utazása közben is a leggyorsabb elintézést, követeli s ezért maga is olyan hamar hozza meg - a döntést, amennyire csak az ügy beható átvizsgálása és a napnak vagy az órának a követelményei megengedik. A király ha utón van, Ugyanúgy • együtt él a Monarchiával és a világgal, mint otthon. Ennek a nagyarányú, lüktető uralkodói tevékenységnek a támogatására az udvari vonat külön összekötő kocsit visz magával, amelyben minden készülék együtt van távirati- és telefonösszeköttetések létesítésére. . A királynak s a kiséret szerveinek egy házi telefonközoont teszi lehetővé, hogy bármiI kor akármelyik kocsival összeköttetést kapjanak Ha azonban a vonat csak pár percra^js megáll, az állami telefon vagy távíró vezetékről rögtön egy szabad drótot húznak az udvari vonatig és akasztók segítségével az összekötő-kocsi központjába kapcsolják azt. De nemcsak az állomásokon, hanem — igaz, kissé körülményesebben — a nyilti> pályán is mindig megvág a lehetősége egy ilyen összeköttetés megteremtésének. így áll a király utazása közben is • minden órában, sőt minden percben szoros érintkezésben országai szivével, valamennyi fronttal,' sőt a legtávolabbi koronatartománnyal vágy megyével is, ami az- ifjú uralkodó számára tényleg lehetővé teszi, hogy figyelme mindenre kiterjedjen. A király megérkezik. Ott egészen az ntazás célja tölti eb Ez a cél, ha valamelyik harctérről van szó, ismeretem- A frontokén azokat a közvetlen benyomásokat keresi a legfelső hadúr,, amiket a harctér maga frissen kilehel. Károly király, a hadvezér ezeknek köszönte és köszöni a legnagyobb sikereit. Mint parancsnokló trónörökös azonban, mig szemével az ütközet egyes jeleneteit kisérte, fülével mindig csak saját vezérkarát hajlottá, amely főhadiszállásán dolgozott. Mint királyhoz azonban akkor is elhallat- szik országai legtávolabbi részének a .hangja, amikor az ollós távcsőnél állva a galíciai határon az orosz • lövészárkok mozgolódását figyeli, vagy pedig az Okna környékén, vagy a Faj ti- Hribért, a Monte San Gabrielláért, vagy a Hét- község fensikja köves hegyeiért és a Tonezza- piatóért-dühöngő harcok menetét követi. A királynak tehát nem üdülés az ntazás. De mégis öröm, mert mindig és mindenütt a hozzávaló ragaszkodás jeleit mutatja. Amenay- utazási nap — ugyanannyi munkanap. Ugyan olyan munkanapok, mint otthon. K W
