Tolnamegyei Közlöny, 1917 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1917-09-02 / 35. szám

XLU. évfolyam, 35. S2äm. SzoKszárd, 1917. szeptember 2. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség: Fürdöház-utca 1129. szám,'hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. Felelős szerkesztő: HORVÁTH 1GNÁCZ Megjelenik hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár: Egész évre 14 K, í/j évre 7 K, ‘/révre 3’50 K Számonként 28 fillér e láp nyomdájában. ^Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 ko­rona, további sor 30 fillér. — Nyilttér: garmond so- . ronként 70 fillér. s A masyarsii uralmának biztosítása. A jogkiterjesztéshez. Európai agyvelővel, nehéz megérteni, hogy a XX. század második évtizedében még vannak komoly vezérpolitikusok, akik az általános választójogtól az állam, életét féltik. Az1 általános választói jog ma any- nyira hozzátartozik a modern állami be­rendezkedéshez, mint fa a gyökérhez, a kettő elválaszthatatlan, egymásnélkül el nem képzelhető. Az egész világon befeje­ződött már, vagy most van befejezőben az a mozgalom, mely a régi osztályálla­mot kevesek családi' birtokából a dolgozó nemzet tiiÉijdonává alakítja át. Sokan még mindig azt hiszik, hogy a parlamentáriz- mus olyan dísznövény, mely nálunk csak a kiváltságok üvegházában nő nagyra, a becsületes, naptól melengetett, jó magyar talajban pedig elsorvad. Hát mi már túl vagyunk azon, hogy a- politikát úri ked- veltetésnek tekintsük. A politika bizony nem passzió, nem egyes osztályod hatalmi erejének a játéka, hanem maga az élet, melyben minden törekvő polgár meg akarja találni boldo­gulásának a teltételeit. Mi jogon löknék vissza a levegőre, napíényre áhítozó töme­geket ? Miért akarják megakadályozni, hogy a demokrácia egységessé forrassza a szét­tagolt, megosztott nemzetet ? A politikai érettség hiánya — erre a vesszőparipára ült fel a maradiak logikája. A nemzeti állam veszedelme — hangoz­tatják nagy és hangos aggodalommal ! Mi j lesz az országból, ha prédául esik a hab- I zqszáju demagógiának, ha felülkerekednek I a veszedelmes szélsőséges irányok ? — | kérdik. Nagyon kevéssé ismerhetik a ma- j gyár népet, hogy ilyen veszedelmesnek és értelmetlennek tartják. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a háború tanulságait. A háború fényében pedig egészen másnak kell látni a magyar népet, mint ahogy eddig láttuk. Mi leg­alább azt hisszük, hogy ez a nép, mely az önfeláldozásnak arra a fokára tudott emelkedni, amelyre most szemeink előtt emelkedett, megérdemli, hogy megosszuk vele jogainkat, megérdemli, hogy befogad- juk-a nemzeti élet közösségébe. Tartozunk ezzel az ország védőinak, de tartozunk magának az országnak is, melynek igaz­gatását ki kell ragadnunk az egyoldalú és kizárólag pártdiktaAira kezéből. Igaz, hogy I igy talán olyan képviselőink is lesznek, a kik még a középiskolát sem végezték el, de majd csak megbirkózunk ezzél a csa­pással is. Németország (Nem Poroszország) is megbirkózott vele, ott pedig már jóré­gen érvényben van az általános választó­jog s nem kell hozzá sem doktori diploma, ■ sem érettségi bizonyítván. Mégsem vettük észre, hogy valami nagyon sokat ártott volna a német birodalom erejének. Még egyetlen ország sem pusztult bele a jogkiterjesztésbe. — A magyarság szuprémáciáját és fenmaradását sem kell félteni a demokratikus választójogtól. Az általános választójog éppen a magyar vá­lasztók számát fogja szaporítani s igazán nem lehet azt kívánni, hogy a magyarság lemondjon erről az erőszaporodásról, mert Erdélyben esetleg öt román képviselővel több fog bekerülni a parlamentbe. Nagyon gyenge alapon nyugodnék a magyar-nem­zet államépülete, ha öt román mandátum­ból féltenünk kellene. A nemzeti veszedelemmel való fenye­getés tehát nem elég jó íogás, mert azt sem szabad elfelejtenünk,, hogy vannak nemzetiségi polgártársaink között hü test­véreink is, akikkel békében és egyetértés­ben akarunk élni. Az irredentisták, az izga­tok, a Lukáciuk és Gogák nem is e nép­ből kerültek ki, hanem véletlenül abból a nemzeti intelligenciából, mely pl. Tisza szerint föltétlenül vonzódik a magyar ál­lamhoz s melyet majd az-'' általános vá­lasztójog politikailag értéktelenné íóg de­valválni. Mi ennek a megállapításával a világért sem akarjuk kétségbe vonni az egész román értelmiség hazafiságát. Az uj kormánynak általában az a nemzetiségi programmja, amelyet már pár j markáns szóval kifejtett. Ököl az irreden- tistának, béke és megértés a .hazához hű I polgárnak. A belső békének pedig nincs jobb eszköze, mint a jogokat adó demo- I krácia. Azok a nemzeti tömegek, melyek a* magyar állam részéről szeretetet fognak j tapasztalni, amelyeknek épugy, mint a sa­ját véreinknek kenyeret, jogot, kultúrát akarunk nyújtani, azok nem fognak irre- dentista ügynökök hálójába kerülni. A helyes demokrácia vonza a centri­fugális elemeket; adjunk neki még egy kissé több keresztény, keresztény-szociális tartalmat. De meg nevelni is kell a népet, a magyart is, a nemzetiségeket is. S van­nak olyan biztosítékaink, amelyek a ma­Háboru idején. Vasárnap réggel van. Megkondul a harang, Olyan bánatosan zúg belőle a hang .. . Nem csoda! Egyedül zúg, búg a toronybn Elvitték a párját gyilkos háborúba. Hajh I Sok asszonynak is elvitték a párját Azoknak is halljuk búgó zokogását. .. Add vissza óh Uram I a torony harangját Bánatos asszenynak szive kedves párját. ____ KÁLMÁN DEZSŐ. A z borovl harcok 1917. Jiintus 30-161 Julius 6-Ig. A 32. gyaloghadosztály arcvonala előtt, va­lamint tovább délre, egészen Brzezany vidékéig már _ egész junins hónapban támadási előkészüle­tekkel foglalkozott az ellenség. Éjjel, nappal élénk tüzérségi tevékenység, üj ütegek felbukkanása (különösen nehezeké), élénk gyalogsági, repülő ék ballon felderítő szolgálat, erős forgalom az arc- vonal mögött: mindebből látnivaló volt, hogy ké- bzüI valami. A hónap utolsó napjaiban az orosz gyalog­ság. kezdte előbbredolgozni magát, ^z ellenséges erők frontmögötti csoportosításáról Deérkező hi rek mind megegyeztek abban, hogy az ellenség Jezierna—Tarnopol—Podhajce—Viszniovcik vi­dékén nagy erőket csoportosít. — Az ellenségre nézve igen kedvező ut és vasút-hálózat" nagy mértékben megkönnyítette ezeket az előkészü leteket. A készülő hadműveleteknek kétségtelenül az volt a céljuk, hogy nägy tömegekkel áttörje­nek a kiválasztott arcvonalszakaszon és folytonos előrenyomulásban teret nyerjenek Lemberg felé és ezzel nemcsak a délen és északon csatlakozó arcvonalrészeket ingassák meg, hanem Lemberg visszahóditásának nagy erkölcsi és politikai si­kerét is^megszerezzék. — Katonai szempontból Lemberg, mint" igen fontos ut- és vasút- csomó­pont csalogatta őket. Az ellenség bárom irányban akart előre törni: Brzezany ellen, ahonnan Przemyslanyn— Bobrkán át megszerezte volna a fontos útvona­lát, amely már 1914 őszén nagy szerepet ját­szott, aztán Pomorzany felé, amely szintén fontos csomópont, mert innen Dunajovou át előnyomult volna Przemyslanyba, azonfelül pedig észak felé Plubov—Zloczov ellen előretörve, támogatta volna a harmadik, a tarnopoli utou megindított harci csoportot. "Ezzel a harmadik csoporttal a bevált 32. gyalogbadosztály állt szemben, magán az utop speciálisan a 23. sz. gyalogezred. Tovább északra Brodyig és délre a Dnyesz- terig ágyutüzzel és gyalogsági előretörésekkel den onstrált az ellenség. Hatalmas- keleti ellenségünknél szokatlanul hosszú tüzérségi előkészítés után julius 1-én reg­gel nagy gyalogsági tömegek törtek előre vona­laink ellen. De az állhatatos védők hatalmas tü­zeléssel fogadták az előrerontó hullámokat és az arcvonal legnagyobb részén minden támadást visszavertek már a drótakadályoknál vagy pedig kemény közelharcban, helyenkint ellentámadás­sal. Csak a középső csoportnak sikerült beba tolnia vonalainkba és az itt küzdő csapaU kát 7 méter szélességben, 1—3 kilométer mélységben a hátsó záróálláeokba nyomnia vissza. Julius 2 án az ellenséges támadások uj he­vességgel megismétlődtek az említett bárom irányban. Brzezanynál az ellenséget igen súlyos vesz­teségeivel visszavertük, helyenkint véres közel­harcok után. Épp igy meghiúsultak támadásai Zborovtól nyugatra, ahol a 32. gyaloghadosztály a részben teljesen szétlőtt árkokban állhatatosan kitartott. Csak a déli órákban sikerült az ellen­ségnek, hogy az előző napon nyert betörési terü­letét észak felé megnövelje és a hősies 32. gya­logbadosztály jobb szárnyát átkarolja. A es. és kir. 86. sz gyalogezred vitéz osztagai és a cs. és kir. 6. gyalogezred részei kemény^bmber em bér ellen való viaskodásban, a tüzérség hűséges támogatásával késő estig védekezett a Mogila tömeg körül, mígnem az ellenség annyira meg- rongyolódott, ütőerejében annyira megbénult, hogy csak négy nap múlva tudott uj harcokra indulni. De a vitéz us. és kir. 23. gyalogezreden is szétzúzódott az ellenség terve: minden erejé­vel teret nyerni északnak, hogy kijusson a zbo- rov—pluhovi útra. Magyarország bős fia, a derék zomboríak, akiket frontálisan hatalmas túlerő tá­madott meg, szárnyuk pedig délnek hajlott, min­den támadást visszautasítottak és keményen tar­tották miaden állásukat. Ezzel aztán az összes orosz tervek meg­hiúsultak, a hősiesen küzdő tömegeknek ezen a napon sem sikerült az áttörés. — Julius 2-án a zborov—zlocovi ut ellen megkísérelt támadás ku­darcot vallott a magyar hősiesség erején. A következő napokoji viszonylagos nyuga­lom volt. Az orosz tüzérség ugyan tovább dol­gozott, de nagyobb műveletekre nem került a sor. Az ellenség teljességgel kimerült, vesztesé­gei borzalmasak lehettek. Időre volt szüksége, hogy össze-vissza gomolyodott kötelékeit ren­dezze, a réseket kitöltse, lőszerét pótolja. Mi is kihasználtuk a szünetet. A szétlőt ál. Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos ősszeg mielőbbi beküldésére.

Next

/
Thumbnails
Contents