Tolnamegyei Közlöny, 1917 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1917-08-19 / 33. szám
Függetlenségi és 48-a§ politikai hetilap Szerkesztőség: Fürdőház-útca 1129. szám, hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Telefon 11., Kiadóhivatal Telefon 11.' Molnár-féle' nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. Felelős szerkesztő: / HORVÁTH IGNÁCZMegjelenik hetenként egyszer, vasárnapon. 1 Előfizetési ár: Egész évre 14 K, '/a évre 7 K, ‘/i évre 3'50 r- Számonként 28 fillér e lap nyomdájában. | Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 korona, további sor 30 fillér. — Nyilttér: garmond soronként 70 fillér. 200,000 hl. magyar bor kivitelére adott Németországnak a magyar kormány engedélyt és ennek a 200,000 hl. magyar bornak az értékét márkákban köteles Németország megfizetni. De nem nekünk, hanem az osztrákoknak. A jelentős értéket - képviselő üzlethez ugyanis mi magyarok csak a bort adjuk, de a jó német márkák osztrák zsebeket nehezítenek, mert hogy a szállítást három nagy bécsi borkereskedő cég végzi, mig a magyar, borkereskedelmet mindössze negyediknek a pozsonyi Palugyay cég képviseli. Ha nem ismernénk" az ilyen ^port- engedélyek történetet, ha nem tudnánk azt, hogy a Németországba való borkivitel engedélyezését a kiszállítandó borrendelésnek már Németországban 'a három bécsi cég által való előzetes lekötése előzte meg és hogy a val'uláris előnyöket hozó borexport révén átvándorló márkák közös kiadások, Németországgal szembén keletkezhető közös vásárlások fizetési eszközeiül is szolgálhatnak : hibáztatnunk kellene azt a kormányzati eljárást, hogy osztrák borkereskedő konzorcium zsebébe engedte átsiklani ennek a magyar borüzletnek- jelentős hasznát. De. nem csak az előbb felhozott körülményeket kell figyelembe vennünk, hanem azt az 50 esztendős kormányzati bűnt, amely a niai kormány részéről ma még megfelelőleg ellensúlyozható nem volt, .mert mindaz a sérelem, amely úgy a magyar bortermelőkre, mint a m^yar borkereskedelemre a szóvá tett borexpbrtból háramlik, régebbi bűnök által teremtett helyzet eredménye. Az önálló vámterület feloldása most a háború folyamán unos-untalan érezteti óriási kártevéseit. A i kizsákmányoló osztrák irányzat, I melyet a 67-es politikai irányzat 50 esztendőn engedett hízni a magyar őstermelés,' ipar és kereskedelem zsírjából, most mutatja legklasszikusabb példáit. Ma a magyar bor folyékony arany, a mellyel elértéktelenedett koronáinkat is javíthatnánk. Azonban az osztrák lefölözi itt is a^tejfelt. Szekszárd maga a németországi borkivitel felét, vidékével az egész 200,000 hl.-t is szállíthatta volna. Azonban majd a magyar borkereskedelmet csak kávéházi borfiu szerepére vetett osztrák borkereskedelem fogja a közvetítést busás haszonért csebre vágni. Azonban a maga kárán m^égis tanulhat a magyar is ^s az önálló ^vámterülete követelését »jgy tudja majd jól megtanulni a képviselőválasztásokig is. Addig is azonban, mig a mai kormány - normális parlamenti működése során az önálló vámterületet is törvénybe iktathatja, talpra, kell állani hazánk bortermelőinek és borkereskedőinek és egyesült akcióval ki kell szorítani a kapzsi osztrák borkereskedelmet a mi jogos ■ haszonterületeinkről úgy, ahogy lehet: vagy ne kapjon magyar árut ilyen elharácsolt üzletekhez, vagy .fizesse ide nekünk hasznát is. . e. I. Segítsük a hadbavonulták családtagjait és az elesettek hozzátartozóit! TÁRCA. A hősök. — A »Tolnamegyei Közlöny« eredeti tárcája. — Irta: dr Senky. — ,Kezét csókolom Emma néni — szólt Katay Géza és lehajolva kezet csókolt. '— Szervusz ’Géza fiam — sj^lt meglepetve örömteljes hangon Lakfalvyné^ unokaöccséhez, a fess Katay Géza gyalogos hadnagyhoz, aki szabadságra ment haza szüleihez 16 hónapi folytonos frontszolgálat után és átutazóban meglátó gáttá nagynénjét, Lakfalvynét, aki jómódban töltötte özvegyéveit a kis vidéki városban és a háborúból éppen annyit érzett és tudott, mint a mennyit az újságokból és novellákból olvasott róla. — Honnét jösz? — kérdé Lakfalvyné öcs- csét, miután megcsókolta volt. ' — Difekte a frontról jövök, kedves Emma néni —- monda Géza. — Tedd magad komóttá, édes Gézám. Remélem, hosszabb ideig maradsz itt. — Sajnálom, csak 2 heti szabadságot kaptam és azért sietek haza a szülőkhöz, de mivel itt átutazóban vagyok, nem akartam az alkalmat elmulasztani, hogy föl ne keressem kedves Emma nénit. —• Meg is haragudtam volna érte, ha megtudom, hogy itt keresztül utaztál és meg se látogattál ! De jól nézel ki Géza! — Mondá Lak- falvynó fess öccsén végignézve. Hál’ Istennek egészséges vagyok és voltam is eddig mindig. — És nem voltál még eddig megsebesülve?-— Az sem voltam még eddig, kivéve egy kis horzslövést, amit egy „sturm“ alkalmával kamptam | — Horzslövésed volt?-— Az volt, itt a homlokomon. Még most is meglátszik egy kicsit. Vörös még a bőr rajta. — Az ám, ni! Észre sem veszem, ha nem szóltál volna. Egészen jól áll! Szegény, tudom, hogy sokat szenvedtél! ? H — Én szenvedtem? Azért a kis horzslövés- ért. Ugyan Émma néni, hogy tud csak ilyent gondolái is ! Hisz ez csak kicsinység és emlitést Bem érdemel! — Csekélység? — No de különben pardon ! Légy egy kis türelemmel, hozok hamar valami harapni valót, mert hát katonáék — úgy tudom — étvágynál vannak. — Próbálja csak meg hát, Emma néni. Evvel Lakfalvyné kisurrant a szobából. Tá nyer, evőeszköz, hidegpecsenye és egy üveg riz- linggel tér vissza. — Na most Géza ülj le és láss hozzá és aztán mesélj, mert magyar ember legjobban “tud evés és bor mellett mesélni, • Géza sem kérette magát kétszer, mert utazás közben bizony megébült és két kézzel igyekezett lázongó gyomrát kielégíteni. — Hát' horzslövést kaptál ? — véve fel a beszédfonalát Lakfalvyné. — Azt ”—- válaszolta G^za röviden és teli szájjal mondta ntána: — De finom ez a hi degsült! — És azután hogyan is történt? meséld csak el Géza, mert úgy szeretem az ilyeneket olvasni és még jobb szeretem hallgatni — szólt Lakfalvyné. — Hogy hogyan történt ? — ismételte a Távirataink. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai, Arz mai jelentése. Budapest, augusztus 17. Keleti hadszíntér: Romániában nincs vál tozás. Az ös3zzsákmány a Foksanitól északra fo lyó harcok kezdete óta 210 tiszt és több, mint 11,000''főnyi legénység, mint hadifogoly, 118 géppuska és 35 löveg. Grozescitől délre honvéd csapatok és lóról leszállott cs. és kir. lovasság bravúros támadásban hátrább űzték az ellenséget. Ez’ alkalommal 45 tisztet és 1-600 főnyi legénységet fogtunk el, 18 géppuskát és 1 löveget zsákmányoltunk. A trencséni 15. honvédezred 8. százada egymaga 600 hadifoglyot szállított be. A Bisztrica mentén Holdétól északra emelkedő magaslatokon a szegedi 302. honvédezred osztagai egy támadó orosz zászlóaljat megfutamít oi- tak, miközben nagy mennyiségű hadiszer maradt a kezünkön. Olasz és balkán hadszíntér / A helyzet változatlan. A vezérkar főnöke. A német nagy főhadiszállás jelentése. Berlin, augusztus 17. I iiMjjytőhadiszállás jelenti. Syuijati hadszíntér : Rupprecht bajor trónörökös harcvounla : A.flandriai csata újabb második nagy harci napja hála összes ' fegyvernemünk vitézségének és páratlan német gyalogságunk magát soha meg nem 'tagadó támadó erejének, a mi javunkra dőlt el. Az angol had^reg szine-java az északi szárnyon, francia erőktől támogatva, augusztus 16 án reg- í gél egy órás pergőtűz út in «mélyen tagozva támadásra tört előre. Az Ysertől a Lysig 30 kilo méteres arcvonalon egész nap tartott a CBata'Az Yser-csata mentén Drio Gratcherné! előretört őrsöt legázolták. Az ellenség Bixschottól északra és keletre is kiküzdötte magának a'Martje Vaar- ton levő hadállásaink előterét, melyet biztositó osztagaink lépésről-lépésre feladtak volt. Az ankérdést Géza. Nagyon egyseimen. Mi sturmol- tunk, a muszkák persze, hogy lőttek ránk és egy •eltévedt buta golyó a homlokomat horzsolta — mondta Géza egykedvű hidegséggel, miközben rágószerveit erősen működtette. — Szegény fiú ! — sajnálkozott Lakfalvyné — tudom, hogy megijedtél szegény, hiszen olyan könnyen végzetessé is válhatott volna ez a lövés ! — Megijedtem-e? Akkor ugyan egyebet sem tehetne az ember odakint az ijedésnél, mert a muszkák is mindig találnak: hol ezt, hol azt. Szóval van ott mindig sebesült. Közben töltött egyet A rizlingiből és egy hajtásra ki is itta. — Ah! de pompás ez a kis bor! Hol vette ezt a bőrt Emma néni ? Lakfalvyn^ azonban nem is hallotta a borról szóló hymnuszt, hanem tovább kérdezte: — Hát sturmon is résztvettél már? Borzasztó lehet! — Hogy résztvettem-e már sturmon, az bizonyos, de hogy hányszor, azt igazán nem tudom. megmondani. — Ugy-e és az borzasztó ? — Hát nem valami ideális szép, de mem is olyan rémes, mint a hogy a fantázia itthon azt kifesti. — No de még is csak szuronnyal, puskával egymásnak menni és egymást leszúrni vagy leütni, mint a . . . — Nem olyan borzalmas az Emma nénf*— szólt Géza egy hatalmas libacombbal vesződve — mert az oroszok vagy megéljék magukat, vagy pedig megfutnak és igy mi már is győztesek vagyunk, mire odaérünk. — Es van már kitüntetésed is ? — Van, van — mondá Géza egyszerűen. ÜT Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a iiáiraléke» isszeg «nielebJsi beküldésére.
