Tolnamegyei Közlöny, 1917 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1917-08-12 / 32. szám
#TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1917. aifgusztus 12. tottak: ez a vármegye elsősorban és ilyen forum vármegyénk uj főispánja, ki a város bajaival való törődést székfoglaló beszédébe is felvette. e. I. Távirataink. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. , Arz mai jelentése. % Budapest, augusztus 10. Keleti hadszíntér: Mackensen vezértábor nagy hadcsoportja: Focsanitól északra elkeseredett harc árán a szövetséges csapatok erős orosz és román ellentámadások ismételt visszaverése ntán elfoglalták, a Susita északi partját. József főherceg vezérezredes hadsereg arcvonala : Az ojtozi műut mindkét oldalán Rohr vezérezredes osztrák-magyar és német ezredei tegnapelőtt sum Neerestraui hatalmasan kiépített megerősített állások ellen előretörtek. Tegnap szívós támadással elűzték az ellenséget az említett községtől délre emelkedő ggagaslatokról. Súlyos véres veszteségei mellettt az ellenség foglyokból több, mint 1400 embert "és 3 géppuskát veszített« Az oroszok kénytelenek voltak a román Bistricza mentén fekvő Holdétól északkeletre is átengedni makacsul védelmezett állasait rohamozó honvédeinknek. Bukovinában Sokainál és Czer- novicztól délkeletre előrehaladtunk. A kozákok által előrehajtott prosz gyalogság ellentámadásai a helyzeten semmit sem változtattak. Lipót bajor herceg vezértábornagy * hadse regarcvonala : Bródynál osztrák-magyar és német rohamcsapatok az' orosz árkokból 200 fog lyot szállítottak be. Olasz hadszíntér: Dél-Tirolban Kori mellett osztagaink betörtek az ellenség vonalába; egy árkot elfoglaltak és foglyokban 10 tiszte^ és 58 főnyi legénységet szállítottak be Délkeleti hadszíntér: A helyzeti változatlan. A vezérkar főnöke. A német nagy főhadiszállás jelentése. Berlin, augusztus 10. A nagyfőhadiszállás jelenti. Nyugati hadszíntér : Rupprecht bajor trónörökös harcvonala : Flandriában tegnap a tüzérségi tevékenység változó látási viszonyok mellett egyenlőtlen erejű volt. Este általában erősbödött és egész éjszaka tartott és ma a kora reggeli érákban az Yser és a Lys között pergőtűzzé fokozódott, ezután Yperntől keletre és délkeletre széles arcvonalszakaszon erős ellenséges gyalogsági támadások következtek. Artoisban a tüzérségi hare Lens mindkét oldalán és a Scarpetól délre igen élénk volt. Este az angolok a Monchy—pelszti úttól az arras — cambrei országutig sürü tömegekben támadtak. Megsemmisítő tüzünk pusztító hatást ért el. Készültségi állásainkban az előrenyomuló rohamhullámok védőtüzünkben és harcedzett ez- redeinkkel vívott közelharcban a legsúlyosabb ' veszteségeket szenvedték ég azokat mindenütt visszavertük. St. Quentintől északra branden- Wirgi zászlóaljak elragadták a franciáktól néhány árokvonálat 1200 méter szélességben. Az ellenséges ellentámadások meghiúsultak, több, mint 150 fogoly maradt keiünkön. A német trónörökös hadcsoportja: Nyugati Champagne, Soisson és Reims között a Maas mindkét partján a tüzelés időnként jelentékeny eróre émelkedett. Egy francia felderítő osztagot, mely »a laon—soissoni müutnál árkainkba vonult, ellentámadással elűztük. A Maastól keletre Wa- cherouxletől északra badeni rohamcsapatok be törtek a franciák állásba és számos foglyot hoztak magukkal. Qondermann hadnagy két kötött léhajót lőtt le. ’ ' ' , ,. Keleti hadszíntér. Lipót bajor herceg vezértábornagy hadsereg arcvonala : Dünaburgnál, Smorgontól délre és Brodynél fölött, a harci tevékenység, Bródynál német és osztrák-magyar csapatoknak egy vállalkozása több mint 200 foglyot eredményeztek. József főherceg vezér- ezredes arcvonafa : Czernovitztól délkeletre makacs harc folyt. Csapataink telibb ponton behatoltak az oroszok határmenti állásaiba. A Szé- reth lapályon és a Sokainál ellenséges támadások visszaverése után, szintén eredményt értünk el. A Toptus és a Ptftna völgye között, a szövetséges csapatok a románok szívós ellenállása ellenére, több magaslati állá# rohammal elfoglaltak. A két legutóbbi napon, az ojtozi szakaszon több, mint 1400 foglyot ejtettünk, és 3. géppuskát zsákmányoltunk. Mackensen vezértábornagy hadcsoportja: A Focsanitól Adjuduncsáig tprjedő vasútvonal mindkét oldalán német hadosztályok széles arcvonalon kikényszeritették az átkelést a Suszitán. Az ellenség elkeseredett ellentámadásban, nagy tömegek harcbavetése mellett, igyekezett elő- ’nyomulásunkat feltartóztatni. Arcban és szár-« nyunk ellen intézett • összes támadásai a legsúlyosabb veszteség mellett meghiúsultak ; — a macedóniai arcvonalon nem történt különös esemény. Lqdendorf, első főszállás mester. Események a tengeren. Budapest, augusztus 10. E hó 8 ikárol 9 ikére virradó éjjet mjnt- egy 25 ellenséges repülőgép körülbelül 90 bombát dobott Polara. Az okozott kár katonai berendezésekben semmi és a várqsban is csak jelentéktelen. Két személy köntiyen megsebesült. Hajóhad-parancsnokság. A magyar társadalomhoz! A katonáknak egyszerűségével, a Hazafinak biztos hitével szólok ahhoz a magyar társadalomihoz, amely kezdettől fogva harcoló hőseihez méltóan állja itthon a háború minden megpróbáltatását, telejesiti a hazaszeretet minden kötelességét. Egy nagylelkű adakozó önkéntes elhatározásából egy fél milliót ajánlott fel a honvédség, népfölkelés és csendőrség rokkant tisztjei-, lelkészei-, tisztviselői- és zászlósainak, valamint a honvéd, népfölkelő és csendőr tisztek, lelkészek, tisztviselők é3 zászlósok özvegyei és árváinak segélyezésére. Az adakozó azon kívánságát fejezte ki, hogy az «zen összeg által létesítendő alap örök időkre a „Szúrmay Sándor-alap“ nevet viselje. Érzem, hogy e kívánság teljesitése elől nem térhetek ki. Jelen felhívással tehát készségesen állítom a rokkantak, özvegyekT és árvák szolgálatába nevemet. Megbántanám a magyar társadalmat, ha az ékesszólás eszközeivel rajzolnám a rokkant tiszt képét, a hátramadt özvegyek és árvák veszteségét, fájdalmát. Á világháború három esztendő óta mindennap elmondja a« maga félelmetesen nagy-* szerű ‘nyelvén, hogy mit köszönhet a társadalom és a haza a honvéd tisztikarnak. Mindenki érezheti, hogy nem elég leborulni előttük, nem elég a hősök hantjait virággal borítani ; a megcsonkult kart takaró zubbony ujja, a szenvedésnek az özvegyek és árvák arcába rajzolt nyomai a szivekre mutatnak: „Adósok meg ne feledkezzetek 1“ . . . Dicső honvédeink nevében, a kárpáti csaták legszentebb szenvedéseinek emlékezetében arra kérek mindenkit, aki szivének jóságában, kötelességének megértésében adakozhat, juttassa adományát és gyűjtésének eredményét postatakarékpénztár vagy a fáradhatatlan magyar sajtó utján, a Szurmay Sándor-alapra! Ezen alap fölött a mindenkori honvédelmi miniszter rendelkezik. 9 A befolyó összegekről nyilvános leszámolás fog időnként közzététetni. Budapest, 1.917 augusztus havában. Szurmay Sándor s. k. istentnsodús a piston. Két intelligens nő a pécsi heti piacon panaszkodik egymásnak a piaci elárusitónők gálád üzelmeiről. Igazán istentélenség, amit ezek az asszonyok itt átívelnék, mondja az egyik hölgy. Ne csodálja, kérem — feleli a másik — hiszen az imént hirdette közülök valamelyik nagy&zóval, hogy -— nincs Isten ! Tehát ennek a földön gubbasztó, terebélyes asszonyságnak nem imponál sem a „csillagos ég, az a majjas ég“, sem a-biblia, sem az emberek milliárdjainak sok ezredévre visszaterjedő közhite ; ő mindezek szeme szöktében röviden konstatálja' hogy — nincs Isten. Nekünk ugyan viszont nem imponál az Isten létéről vagy nemlétéről olyan némberhek a »világnézeté“, ki talán egy nyomtatott sort sem volna képes hibátlanul elolvasni, vagy a nevét sem tudja tisztességesen leírni. De hogy ez & kis, 'piaci történet fölötte szomorú s aggasztó tünet a közönség köréből: az bizonyos., Ha ugyanis ’egy iskolázott egyén, ki so kát, sokszor minden rendszer nélkül összeolvas, a pozitív hit ellenes természettudomány s a perverz szépirodalom, esetleg a jószerivel önmagokati sem értő német filozófusok stb. tanulmányozása következtében lesiklik a személyes Istenben való hit talajáról: azt könnyű megérteni. Azonban sokkal nehezebb kérdés az, hogy egy tanulatlan, proletár not mi ttrel az ateizmus sí vár s vigasztalan álláspontjára ? s hogy miként lehet az istentagadás vészes mételyének továbbterjedését, elburjánozását meggátolni ? Lapidáris rövidséggel adom meg e két kérdésre a választ. A piaci árusítókhoz hasonló egyszerű s eddig többnyire a vakbuzgóságig hivő embereket szomorú napjainkban megingatja vallásos1 meggyőződésükben s> végül teljesen hitetlenné teszik a tengernyi baj, amivel ma a puszta létért küzdeniük kell, elkeseredésük az immár negyedik éve dúló világháború szült# tömérdek szenvedések miatt^ az ezek nyomán fakadt sok erkölcstelenség, m> még a ponyvairodalomba rossz irányú filléres sajtó mérges gombái. . . És az istentagadásig fajuló vallástalanság veszedelemmel teljes tovaharapódzásának elejét venni — szerintem — csupán akként lesz lehetséges, ha a mindent kegyetlenül, őrülten pitsz- titó 1 vérzivatar lecsillapulása után: egyház, iskola, társadalom, törvényhozás s a fenséges hivatása magaslatán álló, becsületes sajtó kölcsönös megértéssel összefog majdan abban, hogy a néptömegeket az Istenben vetett hithez s a régi, patriárkális erkölcsökhöz komoly s elszánt igyekezettel visszaszerezze. Hogy ez titáni munka leszen — az kétségtelen; de hiszen a kegyes istenség termékenyítő áldást ad minden becsületes s szentcélu. vállalkozásra 1 Tehát — „ember, küzdj és'bízva bízzál“. Pécs, 1917 augusztus 1. —rl— Cenzúra-rendelet. Mintha nagy terhet vettek volna le a lelkűnkről, mintha a háborúban kurtavasra vert gondolatiszabadságnak szétpattannának a forrasz- tékai, úgy könnyebbül meg a lelkünk az igazságügyminiszternek cenzora rendelete. után. Végre tehát jogupk lessz a nyilvánosság előtt meghurcolni azokat a testünkön élősködő kétes elemeit a társadalomnak, kik valóban állatsereg s a nagyközönség érdekei ellen követtek el bűnös üzelmeket. Végre oda is suhinthatunk, ahol majd fájni fog s nem leszünk kénytelenek személyes érdekek miatt az igazságérzetünket skártbarakni. Mert, hogy a régi cenzúra-törvény alapján sokszor a hadiérdékkel egyáltalán nem összefüggő sorokat némely cenzor — talán csak személyes aggodalmai alapján —- törölt, azt a tények és nem egyszer a parlamenti interpellációk is bizor nyitották. Aki vétkezett, aki a tág erkölcsi fölfölfogása alapján kihasználta a háború gazdasági konjunktúráit a maga javára és a polgártársai kárára, az a hadvezetés és embertársai érdeke ellen nagy bűnt követett el s hogy azt a nagy- közönség itélőszéke elé ne állíthassam, nem találom indokoltnak. Lettlégyen az a válaki akármilyen rendű vagy rangú ur, vagy szolga. Elismerem, hogy sokan nyilvánosságra jutottak, de félek, hogy* a cenzúra piég sokak nevét nem engedte elénk jutni. < . Az egész világsajtó — talán az angol leginkább — erkölcsileg devalválódott. S ezt nagyrészt a cenzúrának köszönheti. — Nekem az fáj legjobban^ hogy ebben a magyar sajtó is benu- foglaltatik. Mert, hogy miért kell nekem az ellenségemet minduntalan az én dicsőségemen keresztül a sárgafötdig pártolni s piszkolni éppen a sajtónem is kicsi, hanem hosszú és karcsú, fekete- hajú, sötétszemü, az arca Dyugodt, de a tekintete eleven. Folyton ide-oda pillant, hogy minden rendben van-e? Hiszen van gondja munkája, elég. „Anyja ,naponta száz katonának“ beszéli büszkén. És ez igaz, magam is látom, az egész ház tele van. Nem győzöm csodálni tevékenységét. Kérdezősködöm és mindenre megfelel. Hogy ki alapította az otthont, hogy van-e még sok ilyen. Hát nagyszerű egy intézmény 1 A frontról jövő, az átutazó katonák kóstolót kapnak itt az édes otthonból. Gyöngéd,- szerétő női kéz olyan házat vezetett, hogy a katona föllélegzik és órákig, napokig jól érzi magát. Nyugalmat találunk itt és az anyagi jók, a polgárian jóizü olcsó étel mellett a szív és agy is felüdül. Reggeltől estig mindig teljes üzem van. És mikor este pont ^/zlO-kor bezárul az ajtó, akkor kezdődik a számolás, irás, a „kezelés“. Franci testvér megmutatja dolgozószobáját. Egy nagy íróasztal, egy nagy iratszekrény, egy polc könyvekkel és mappákkal, egy egyszerű szék, egy virágbokor, a falon egy császárkép, az Íróasztalon egy orosz sisak, egyik látogató ajándéka. Ilyen az ő irodája. Esténkint itt végzi el számadásait, rendeléseit, Eljegyzéseit. Dolgos egy élet, Reggel 6 órától este 12 ig. Uaflepnap, pihenő nincs. E|y fiatal lánylélek mennyi szeretete, odaadása kell ahhoz, Rogy ennyit vesződjék a katonákért! De micsoda boldogság is annyi ember szem énen a hálál, az örömet látni! Minden marcona kézszoritásRól ez a boldogság is rezdül feléje és nem egy búcsúzó vendég- szemében látott könyet csillanni. Továbbutazásomig többnyire a katonatthon- ban voltam és felséges órákat töltöttem ott.
