Tolnamegyei Közlöny, 1917 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1917-08-05 / 31. szám
TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1917. augusztus 5. nem maradnak-e meg továbbra is nemzetközi szervezetükben ? Tekintetes Törvényhatósági Bizottság ! A jövőt nem tudhatják. De én azt hiszem, hogy mikor majd a frontról hazatérő elvtársak megmutogáthatják aDgol, francia, orosz, olasz stb. elvtársaiktól kapott súlyos sebeiket, ' hogy ezek I front mögötti elvtársak if másként fognak gondolkozni és a nemzetköziségnek hátat fordítani. . . Ha pedig minden nemzetközi szociáldemok- \ ratá egy szálig megmaradna nemzetközinek, ékkor sipcs okunk tőlük félteni a magyar nemzet földjét, mert bála Istennek, aránytalanul kicsiny létszámuk nem ed aggodalomra kellő okot. (52 eieí szervezett szociálista az egész országban I) Attól pedig ne féljünk, hogy a magyar földműves népre, mely az ország gerincét képezi, átragadjon a nemzetköziség mételye: A magyar földműves nép lángolón- szereti hazáját, mert minden, áldott nap,, de főleg a mikor földjét szántja, eszébe jut: „Az a föld, melyen apáid vere folyt, ez melyhez annyi szent nevet egy ezredév csa'tolt, És bölcsőd 1 majdan sírod is, mely ápol s eltakar“. A magyar népnek hála Isten, jó gyomra van, sokat le tud nyelni, sok mindent bevesz, de egyet, a nemzetköziséget soha be nem veszi, hazáját soha meg nem tagadja! 3. Tekintotes Törvényhatósági Bizottság 1 A 3-ik tiszteletreméltó aggodalom az aj választójoggal szemben : az értelmiség vezető szerepe elvesztésének félelme. Aki a magyar népnek ismeri még a zúzáját is, aki törődik és foglalkozik a néppel, az be fogja látni, hogy a magyar , nép tekintély tisztelő. A müveit, tanult ember iránt tiszteletadó, előzékeny és nagyon is alázatos. * ó megbecsüli felebbvalóit, csak őt is becsüljék meg. Pár éve, egyik nyáron néhány napot töltöttem egy magyar mágnás birtokán. A mit ott láttam, sohasem felejtem el. Hogyan süvegelték azt a mágnást nemcsak béresei, de az egész környék földnépe. Mosolyogva üdvözölte. Megértettem mindent. Ez a földesur nem nagyságával hatott, hanem a szivével hódit sziveket. — Batthyány Tivadar gróf volt ez. Becsüljük meg a népet, ne nézzük le azt a munkától kérges kezű földművest, hanem szeressük és feltétlenül követni fog bennünket s meg fogja becsülni vezetőit. Ezt látom magam is a háborúban. Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Azt hiszem, hogy a Petőfi magyar nemeseinek a világháború alatt befellegzett ! Az ilyeneket, ha még itt-ott volnának, nem csoda, ha nem becsüli a magyar földműves s az ilyenek vezetése alól emancipálni kívánja magát l A munkálkodó, a dolgozó intelligens osztályt mindenkor becsülni' tudja a magyar föld műves és szívesen alárendeli magát a hazáért fáradó értelmiség bölcs vezetésének ! Tekintetes Törvényhatósági Bizottság ! Csak még néhány percre kérem a szives türelmét. ' Egy sokszor hangoztatott, sőt az unalomig agyoncsépelt ellenvetésre, illetve kifogásra óhajtok válaszolni. Ez a kifogás igy hangzik: „A mi népünk még nem érett az általános választói jogra. — A népet erre előbb nevelni kell“. Tekintetes Törvényhatósági Bizottság 1 A háború alatt a középiskolákban 2 hót alatt szereznek a diákok érettségi bizonyítványt. Ez helyes. Elvégre a vizsga csak úgyis forma. A mi népünk fiai nem két hét alatt, de immár 3 év dta szüntelen érettségi vizsgálatot és pedig nagyon szigorított vizsgálatot állnak ki. Azt hiszem, Tekintetes Törvényhatósági Bizottság, ez a katonai érettségi bizonyítvány, ez a harctéri diploma,, mely nem tintával, de vérrel íródik, megér annyit, hogy belépő jegyül szolgálhasson a választó Urnához ! Ez egy olyan véren szerzett választói igazolvány, melyet attóífki azt 3 év alatt jól megszolgálta, megtagadni hazafiatlanság lenne. Ha jó a hazának, a nemzetnek a földműves nép vére, és verejtéke, legyen jó annak j-voksa is! Aki ott szenved a lövészárok sáncaiba, méltó, hogy be- eresszék az alkotmány sáncaiba is. Azt mondják, a háború kulcsa a kenyér 1 Ez a legszükségesebb és a legnélkülözhetetlenebb muníció 1 E kenyér- < muníció gyárban, az Isten szabad ege alatt, a perzselő, forró nyári nap hevénél izzadó, verejtékező földműves nép, szintén megérdemli, hogy — habár a front mögött is küzd a nemzetért — beleszólhasson az ország ügyeibe. Ne róluk, de nélkülük, hanem velük és érettük törté jék e hazában minden. Tekintetes Törvényhatósági Bizottság ! Ha a most folyó világháborúból győzelemmel kerül ki nemzetünk, ez lesz a második kenyérmezei diadal s abban oroszlánrésze a kenyeret termelő magyar földműves népnek, mely igazán emberfeletti munkával, küzd a magyar nemzet mindennapi kenyeréért. Ily nép |||té és érett az alkotmányos életre ! Akik pedig, azt hangoztatják, hogy a népet nevelni kell, azok vádolják magukat mulasztás^ sál és sürgősen pótolják azt, de az egész ország népéTŐl ne állítsanak ki ily lealázó szellemi szegénységi bizonyítványt! , Tekintetes Törvényhatósági Bizottság ! Elismerem, hogy itt-ott bizonyos hibák és bizonyos fokú demoralizáció észlelhető népünknek egyes rétegeiben. De ki tudja, nem e épen a régi, elavult és rossz, korrumpáló választási rendszer következménye-e ez ? » .} :• ! Hiszen köztudomású dolog, hogy egy-egy képviselőválasztás népünk erkölcsi yilágában valóságos jégverés volt ? Micsoda eldurvulás járt sok választás nyomában ? Épen ez a régi választási rendszer demoralizálta sokszor népünket és épen ez ellen fog crvos8zerül szolgálni az uj választói jog és főleg annak titkossága Nem lesz eladó lélek ! Nem lesz lélekvásár 1 Tekintetes Törvényhatósági Bizottság 1 A magyar nemzetnek nincs oka önmagát és a hazát félteni az uj választói jogtól. Semmisem bizonyítja ezt fényesebben, mint a legelső magyar embernek, a legfőbb hadúrnak, dicsőségesen uralkodó apostoli királyunknak nagylelkű elhatározása, mely épen a harctéren, a lövészárkokban érlelődött meg népét lángolón kedvelő és szerető fenkölt lelkében, bogy alkotmányos jogokhoz juttatja mindazokat, kik oly fényesen és oly hősien teljesítik a harcban haza- fini kötelességeiket. Az a sok kitüntetett közkatona, ai a sok keresztes vitéz megérdemli, megszolgálta, hogy a sok nehéz kötelességteljesi - tés után, végre jogokat is gyakorolhasson ! Előterjeszti az alábbi határozati javaslatot : Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága egy jobb jövőbe vetett reménnyel üdvözli a gróf Eszterházy Móric elnöklete alatt megalakult kormányt és bizalmáról biztosítja, mert tőle várja az általános, titkos és egyenlő választójog megalkotását ós ezen az alapon az ország korszerű, demokratikus haladásának lehetővé tételét, a köz- szabadságok teljes mértékben való biztositositását, a körletek arányos és igazságos megosztását, szociális és kulturális intézmények megvalósítását, közgazdasági életünk sürgős nekilendülését, végeredményében a polgári érdekeket kielégítő,- erőteljesén demokratikus magyar ne űzeti politikát.“ Szuliman György beszédében megjegyzi, hogy az állandó választmány javaslatából kimaradt az általános választói jog. Az előbbi kormány csak azokra terjesztette ki, akiktől félt : a munkásokra. Kétszeresen kötelesség üdvözölni az uj kormányt, mert senkit sem zár ki a választójogból, még a régi a földmiveseket, kis adófizetőket kizárta. Szól még a bevándorolt szocialistákról és végül pártolja Szabó Géza határozati javaslatát. (Éljen.) Általános nagy figyelem és többször megnyilvánult helyeslés közben ifj Leopold. Lajos az alábbi nagykoncepcióju beszédet tartotta : Mindenekelőtt Szuliman György bizottsági tag azon szembeállítását cáfolja meg, mintha bármely részről az iparos munkások életkorát engedékenyebben kívánták volna megállapítani, mint a többiekét. Az ipari munkások korhatárának 30-ról 27-re való leszállítása azt célozta volna, hogy helyreállítsa az egyensúlyt, mert az egészségtelenebb viszonyok között élő iparos munkásság élettartama jóval alacsonyabb lévén, még e leszállítás után is épen csak akkora % iparos munkás-választó lett volna, mint egyéb' választó. Ezután kijelenti, hogy elfogadja Szabó Géza indítványát E vármegye klasszikus politikai vezérére, Bezeródj Istvánra, Bartal Györgyre és Sztankovánszky Imrére való hivatkozással elutasítja: a paktumos politikát, mely férfias meg,- titközés helyett színlelt egyetértés mögé rejti a meggyőződések szétágazását és hivatkozik a paktumos Taaffe és a paktumos Lukács elszomorító politikai eredményeire. Örvend, hogy a vármegye különböző elvi alapon ál 16 rétegei nyílt mérkőzésben igyekszenek egymást meggyőzni. Mikor Lukács Lászlótól kérdezték, hogy mi a nemzet szive: Buda vagy Pest, nehogy a budaiakat vagy pestieket megbántsa, paktumot kötve, Margitszigetre rándult. Az uj, főispán szép beköszöntő Bzavait, melyek szerint igyekezni kell arra, hogy a választójog kérdésében számos és kiváló ellenfeleink tiszteletreméltó aggályait eloszlassuk, a legmelegebben magáévá teszi s törekedni fog, hogy adatokkal járuljon hozzá a kérdés pártérdektől mentes, pontos megvilágításához. A Tisza felfogását visszatükröztető 1913. választójogi törvény egyik- főpillérét, a vagyoni cenzust elveti azért, mert a vagyon nem lehet ! helyes fokmérője a nemzeti vagy erkölcsi meg - bizbatóságnak vagy az értelmi fölénynek. Há I megállt ez a tétel a háború előtt, amikor a vagyonszerzésből s az örököltnek .megtartásából az ese- ! tick kisebb részében több-kevesebb joggal komolyságot, szolidságot, okszerűséget lehetett követ- j kezteffii, a vagyoni cenzusnak 'ez az értelmezése | is lehetetlen a háború folyamán bekövetkezett j óriási konjunkturális vagyoneltolódások és bir- tokcserók folytán, amelyek következtében igen sokszor értelmileg alacsony, erkölcsileg cinikus és némzeti szempontból aggályos rétegek rántották magukhoz a vagyoni cenzus követeimé nyeit. Nem Í8 szÓlya arról a kisbirtokszaporitó tevékenységről, amelyet Erdélyben a szász bankok § főleg az Albina kifejtenek, a földárak és a jövedelmezőség emelkedése folytán soha nem sejtett arányokban érik el a nemzetiségi rétegek is az 1913 iki törvényben megállapított földadó cenzusokat. Kü önben is a 24 éven .felüli birtokos osztálynak csak 41%-a magyar I az őstermelők vagyoni állapota oly geológiai keresztmetszetet mutat, melynek legfelső és legalsó, a magyar elemre elég kedvező agyagrétegei közé egy nemzetileg laza s a magyarságot májorizáíó homokréteg van beágyazva, minthogy mig az 59 koronánál nagyobb egyenes állami adót fizető birtokosok közt 53°/o s a vagyontalan gazdasági cselédek közt megint 70°/o, a vagyontalan irni- olvasni tudó mezőgazdasági munkásból pedigj600/o a magyar anyanyelvű, addig a középső rétegben az 5 koronánál kisebb adót fizetők közt csak 25°/o, az 5—10 kor. adót fizetők közt csak 34®/• a magyar anyanyelvű. A vagyoni cenzusra törekvő konservativ reformer tragikuma nálunk épen az, hogy konzervatív lévén, • nem mer lenyúlni a vagyontalan magyarságig s viszont nemzeti érzései nem engedik, hogy a közbül eső nemzetiségi homokrétégbe markoljon. Egészen más eredménnyel jár a demokratikus magyar politika cenzusa, az értelmi cenzus. Néhány számadat meg fogja világítani ezt : az irni-olvasui tudó 24 éven felüli összlakosságból 1 millió 900 ezer a magyar ós 260 ezer a román (6B'l°/0 és 8*6®/0), az analfabéta 24 éven felüli férfi lakosságból 432 ezer a magyar ós 482 ezer a román (35°/0 és 391e/o). — Minden 100 irni olvasni tudó 24 éven felüli férfi közül 9 a román, minden 100 analfabéta közül 39. A nemzetileg legveszedelmesebb két ponton is : a Tisza-Maros szögében az irni olvasni tudók negyedrésze, de az analfabétáknak nyolcadrésze magyar s a Királyhágón túl magyar minden második irni olvasni tudó, de csak minden ötödik az analfabéták közül. Még élesebb eredményeket kapunk, ha a műveltségi kiváláshoz hozzászegődik az a körülmény, hogy a magyarság átlaga általában csak meglettebb korban válik birtokossá; az összes 24 éven felüli birtokosok s a segítő családtagok közt a magyarság aránya 41°/0, de már a 24—29 éves analfabéta birtokosok közt' csak 5'9°/», á 30 éven felüli analfabéta birtokosok közt is csak 21°/o magyar van. Kész veszedelem tehát úgy az értelmiség, mint a magyarság szempontjából az irni-olvasni tudás értelmi létminimumát mellőzni, az Eszter - házy-kormány sem mellőzi ezt és remélhetőleg a hősök választójogát sem kell úgy■ értei»■ mezni, hogy itt az irni-olvasni tudás feltételét elejtik, mert ha ezt tennék: a front katonák választójoga révén egy világtörténelmileg igen érzékeny, pillanatban az írni olvasni tudók 63‘1 : 8’1 magyar-román aránya helyett az analfabéták 35 : 39 1 magyar-román aránya érvényesülne, a tót és rutén tömegről s müveitek általános majorizálásáról nem is szólva. Azon körülményt, hogy analfabétaságuk hátrányát a románok lázasan szervzett kurzusokkal óhajtják behpzni s nem mindenütt siket nélkül, kiegyenlítené, ha a magyarság hasonló erélyt fejtene ki, hogy saját analfabetizmusát1 redukálja. Itt kell lenyúlni a legalsó agyagréteghez, a 70 százalékában magyar cselédséghez s a 60 százalékában magyar napszámos osztályhoz. A 284 ezer 24 éven fölüli cselédből még; 135 ezer az analfabéta, ezek között 81 ezer a magyar, a 444 ezer napszámosból 326 ezer az analfabéta, ebből pedig 130 ezer a magyar. Értelmi erőhöz kell segíteni a vagyontalan magyarságot s a 482 000 román analfabéta egy részének irni-olvasni tanulásával szembe kell helyezni nemes Versenyben a 211 ezernyi vagyontalan magyar férfi- irni-olvasni tanulását. A már irbí-otvasm tudó s ma még analfabéta vagyontalan magyar őstermelők együttes száma pontosan egyezik a román analfabéták fenyegető számával. így meglehet akadályozni a magyarság elkerülését az irni-olvasni tudás cenzusában, viszont, mint láttuk, a vagyoni cenzust is egy-kettőre'' utolérheti egy megtolla8odó nemzetiségi többség. Persze a bihari gárdának nem volna szabad eltűrnie, hogy gazdasági cselédjei között csak 4440 tudjon irni-olvasni és 5403 analfabéta legyen, sem.
