Tolnamegyei Közlöny, 1917 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1917-07-15 / 28. szám
TOLNAMEGYfiU KÖZLÖNY 1917. julius 15. ság kérdését, midőn gróf Apponyi Rezsőre, • a tettre vágyó demokratikus gondolkodású mágnásra bízta folnavárrtiegye kormányzását. - ^ Mi feltétlen megnyugvással és kétszeres örönimel várjuk az uj főispánt, hogy méltóságos hivatalát elfoglalja. Még székfoglaló beszédét nem ismerjük} de azért mégis tudni véljük, hogy prö^fámmja természetszerűleg megegyezője lesz Esterházy Móric miniszterelnök demokratiküs programmjával, aki elsősorban a népjogok kiterjesztésére, az általános, egyenlő és titkos választói jog megalkotására vállalkozott. A nagy nemzeti politika képviselete mellett úgy a most még egyre tomboló vérzivataros időben, mint a bekövetkező dicsőséges béke után is nehéz, sőt igen nehéz feladatok fognak gróf Apponyi Rezső főispánunk vállaira nehezedni, melyeknek- elviselésére adjon a jó Isten neki bölcs belátást, körültékintést és kitartást. Mi, a független sajtó képviselői őszinte magyaros szeretettel és teljes tisztelettel várjuk és köszöntjük gróf Apponyi Rezső főispánunkat! * Az uj, tetterős, ambiciózus főispán életrajzi adatai a következők: Hőgyészen 1882-ben született. Édes atyja: gróf Apponyi Géza vbt. tanácsos, vármegyénk voít hazafias főispánja, édesanyja Széchenyi Paula grófnő, csillagkeresztésnő. Gróf Apponyi Rezső gondos, rangjához méltó növelésben részesült, a középiskolai tanulása után a jogtudományi fakultást hallgatta és elnyerte az államtudományi doktori diplomát. Az egy évi huszárönkéntessége után a király személye körüli minisztériumban segédfogalmazói tisztet teljesített, majd segédtitkár lett. A világháború a fiatal grófot is' katonai szolgálatba állította és vitézül harcolt a galíciai és oroszlengyelországi véres harcokban, melyép több katonai kitüntetésben is részesült. Kitűnő szolgálatot teljesített Stockholmban, mint katonai attaché, ahol a rokkant magyar és osztrák katonáknak a hazába való visz- szaszállitását nagy körültekintéssel végezte. Ebből a rövid életrajzból könnyű . megnal elindultak alkalmas környék kutatására. Csakhamar ráakadt Mátyás itt, erre az erdőre, a királynő pedig amott a hegyen túl fekvő tóra. Örömük határtalan volt. Megkötöttek a szerződést, hogy Mátyás az erdőben egy vadász kastélyt, Beatrix pedig a tavon egy halász-palotát épít. Aki előbb készen lesz a munkáyal, egy ágjulövésseí adja ezt tudtára a másiknak. A vesztes fél köteles fizetni a . nyertes összes építési költségeit íb. Hát csak rajta öcsém, mutasd meg, hogy legény vagy a gáton, hisz a jó királynak nagy szolgálatot tész evvel. Hanem már jó sötét van, gyerünk aludni, hogy holnap uj erőtel kezdhessünk a munkához ; áddig is védjen meg bennünket a nagy Ur Isten minden gonosztól. Jójcakát, A beszélő csoportúk igy egymásután elcsendesedtek, mignem az egész alvó munkásság fölött csak a csillagos ég, áz ezüstfényü hóid és az a hatalmas Ür őrködött, kihez- buzgó fohászaikat küldték, mielőtt álomra hajtották fejeiket. Puskalövés volt az ébresztő minden reggel. Vidáman ugrálták fel fekhelyeikről, kiterített gúnyáikról á munkások, hogy folytassák a rombolást és az alkotást. Az építés óriási nehézségekbe ütközött. A nagy őserdőben egy széles útnak a készítése, a völgy legmélyén égy kiemelkedő sziklacsucsnak a hozzáférhetővé tévése nagy munkaerőt igényelt. A sziklátetőré kell a kastélyt felépíteni, volt kiadva a parancs. Hagy emeltyűk segítségével szállították fél á közelben fejtett s szépén kifaragott köveket és az erős gerendásaihoz szükséges fatörzsékét. A meredek sziklához mesterségeséi kellett összehordani kőtörmelékekből á feljárót. A munka oly serényen folyt, hogyha harmadik hónap vege felé már csak a szobák berendezése s a tetőzet befejezése volt hátra. áílapitani, hogy Tolna vármegye demokratikus uj főispánjától bízvást a legeredményesebb politikái, társadalmi és közhasznú rriunkát várhatunk. Brőlködfik. A munkapárt ő csökönyös és erőszakos vezérével, Tiáza Istvánnal sehogy sem tudja elfelejteni a letűnt uralmát. Azt az uralmát, melynek annyi gyászos emléke maradt fent. Az igazságos történelem lesz hivatva megörökíteni azt az erőszakos párturalmat, melynek lidércnyomása alól végre felszabadult sokat szenvedett nemzetünk. A kormányzási-hatalmat a maradiak elvesztették ugyan, de azért nem szűntek nehézségeket gördíteni az uj demokratikus kormány elé. A parlamentben és azon kívül tele kiáltják az országot, hogy mily nagy veszedelem rejlik a választójog széleskörű kiterjesztésében és mily nagy bajjesz abból, ha a haza megmentői, a lö- • vészárokban szenvedő hős katonáink, a dolgozó polgárság, az iparosok, kereskedők és munkások is megkapják a választói jogot, hogy bele szólhassanak a nemzet sorsának intézésébe. Szerencse, bogy ezek a# sivár, önző erőlkö- dők elvesztették felfelé és lefelé is a bizalmat. Ne is hallgasson senki se reájuk; mert ezek a reakciós honmentők nem látják az idő éfc a kor szellem rohanását, mely elsepri mindazokat, akik feltartóztatására vállalkoznak. A nemzet akaratát és a világháború tanúságait bölcsén belátta fenkölt gondolkozásu koronás uralkodónk, midőn ar Tisza-kormányt éppen azért bocsátotta el, mivel ellensége volt a népjogok kiterjesztésének. * A nagy demokratikus átalakulásának tehát maga, a minden jót és nemeset megértő fiatal királyunk is híve, aki igenis akarja, bogy minden arra érdemes alattvalója választói joghoz jusson ; csak egyedül Tisza István és gárdája szegülnek a király és a nemzet akaratával szembe, csak ezek félnek az általános, egyenlő és titkos választási jogtól- • Ezektől az erőlködő, konkolyhintő Tisza- gárdistáktól, általános véleményünk és meggyő-^ zŐdésünk szerint, úgy szabadulhatunk meg, ha az Eszterházy-kormány feloszlatja királyi kékirattal a képviselőházat és elrendeli az általános választást, hadd ítéljen felettük a nemzet. Mátyás majd mindennap megjelent emberei között s hogy példát adjon nekik, maga is ke- I zébe vette a fejszét, á. lapátot, tolta á talicskát, vagy rakta a falat. Iíy példa után ki ne buz- dult volna neki a munkának ? Szinte égett a dolog a munkáskezek alatt. Elérkezett valahára a nagy nap. Előtte való éjjel Mátyás is künn aludt, hogy réggel korán jelen lehessen. Az ágyú is megérkezett s lövésre készen állt. Már csak a toröny tetején a szép Hunyady címer, — á holló szájában a gyűrűvel^ — vári a fÖlhelyezésré. Ünnepélyesen mászott fel a meredek tetőre maga á mester, hogy munkásai után az utolsó kalapácsütést ő mérje a büszke épületre. Amint ez megtörtént, Mátyás az ablakból jelt adott, mire az ágyuinéster a kanócot a puskaporhoz érintette: égy fénysugár s a másik pillanatban már bátalmas dörej ráz- kódtatta még az egész völgyet. A dörej visszhangra talált s percekig tartott, míg ismét néma csendesség borúit a tájra, áiúde,' csak rövid időre, mért fölharsant a jobbágyok örömittas kiáltása : „Éljen Mátyás, éljen a mi nagy királyunk, győztünk, győztünk !“ Már 440 évvél vágyunk túl a föntebb leirt esemény után. Mi lett á hatalmas várkastélyból, mi a gyönyörű halászpalotából ? Az előbbiből rom' az utóbbiból csak egy tnély völgykatlan, s ennek közepén egy kis mocsáfön szomorúan keresztül folydögálő Sárvíz patakocska. De igen, még valami egy kis falucska,' melynek lakói azt beszélik, hogy ezen a környéken épült a nagy királynő vizi-palotája. A vesztesége után mind többen települtek lé a halban rendkívüli dús tó páffjára S egész* kis halászfalu keletkezett ott. A jő órabérek elnevezték falucskájukat „Bántá“- nak, a nagy kifálynő afölötti bánata emlékére, hogy tűiért héin előzte még királyi férjét az ágyülÖvésbefa. Uj közös ügy. Az Ausztriával való personalis uniótól eU távolodott alkotmányjogi közösségünknek, egf ttjább fajtáját vetétték fel Bécsben, abban a Becsben, ahol a kitűnő cseh képviselők, —- kiknek legkitűnőbbjei épen most desinficiálják magúkat a börtön szagtól a császár amnesztia-ren- delete következtében, csak nemrég nyilatkoztatták ki abbeli nemzéti (?) óhajtásúkat, hogy a magyar szent koronából' akarnának letörni égy darabot: az ószaki tót vármegyéket. Ha a mi parlamentünkben még nem is, de az osztrák reikszratban a német képviselők azóta jól meg- mozsdatták a kitűnő cseheket, megállapítván, hogy feloszlatott és zászlajától megfosztott dicsőségmentes ezredük visszaállítását is cseh mundérbá bujtatott magyar .finknak köszönhetik. Mindez azonban (.nem akadálya annak, bogy a Lajtán túl most meg egy újabb, ellenünk irányuló terv ne merüljön fej. E szerint az éléskamránkat akarnák kisajátítani, tervbe vevén a Gesam- monarchie helyett egy Gesamm-speizot, mélynek a kulcsa és fő-direktorsága természetesen Bécsben volna és hát amely, — mint afféle ki- 1 zös ügy, — nyilvátí, hogy azért kellene, hogy Ausztriának legyen jó. — A terv felvetői éh ismerik ugyan, hogy Magyarország ellátja a had: sereg élelmiszer-szükségletét, tekiutélyes mennyiséget ad Ausztriának, zöldség- és főzelékfélét meg gyümölcsöt különösen sokat, — azért nincs nekünk, —: de hát úgy látják, hogy mi még mindig jól élünk, és hogy bár hősi halált csak halunk, de éhen halni éppen nem akarunk. Mi tudjuk és* érezzük, hogy mennyire nem .jól élünk. Mi tudjuk és látjuk azt is, hogy igeit sok osztrák — katona és civil, — segít itt felenni takarékos porciónkat is és az Ausztriának szállított gabonából nem sok kenyér jut osztrákföldön katonáskodó fiainknak. Mi látva látjuk, hogy áz a magyar katona, — amelyik elengedhetetlen alkata ós tartalma az áttörhetetlen frontnak, — pár heti szabadságén verejtékes munkájával ás a ványnyadni indult magyar asszony- és gyermeksereg kérges tehyé- rével tölti meg úgy, ahogy azt az éléskamrát. Ennek az éléskamrának a kulcsát vagyunk - laudők Bécsbe átküldeni. Meg vagyunk győződve, hogy kormányunk még CBak hivatalos formában nem is engedi felvetődni ezt a tervet, mely megvalósítása esetén igen súlyos belpolitikai következésekét is hozni magával. Meg kell érteni odaát, hogy „hátrább az agarakkalI“ ^ '« ^ A ml szégyenünk, vagy a ml vasutuní. Szekszárdnak és környékének, de egész vármegyénknek szégyenfoltja az a vasút? vonal, • amely Sárbogárdtól és Bátaszéktől Szekszárdig "mutatja azt az utat, ahol Szekszárd ^megközelíthető volna, ha rendes, komoly számba vehető kezelésben részesülne és mozgóképes mozdonyokkal és szállításra alkalmas kocsikkal volna felszerelve ez a vicinális vasútvonal és érdekeink bármily minimális figyelembe vételével belekapcsolnának bennünket egyrészt Sarbogárdnál a budapest—fiúméi, másrészt bátaszéknél a Szabadka—dombóvári fővonalakon való csatlakozásokkal: De eddig még bem teremtodzött nagy fia, vagy hi'vátaíi, vagy politikai tényezője városunknak és megyénknek, aki ki tudta volna vipni a kormánynál, hogy érdeklődésre méltassák, egy Vármegyének és megyeszékhelynek jogos kívánságait és rendes mozdonyokat rendes vasúti kocsikkal, megfelelő csatlakozásokkal a fővonalakra járat^ nának Sárbogárdtól Szekszárdon át Báta- székig és vissza. E helyett ötletszerű menetrenddel jár naponta egy kehes mozdony lölíelé, egy pedig lefelé és vonszol minden cél és rátió nélkül égy pár kiselejtezett tyúkketrecet és omnibusz-kocsit, ä melyen utazva mintegy bosszantó tréfa csattanójául akár Budapestnek, akár Szabadkának igyekeznénk, nem kaphátunk közvetlen csatlakozást, fél és égész napos várakozások, idő- és munkavészteségeií kell elszenvednünk.
