Tolnamegyei Közlöny, 1916 (44. évfolyam, 1-53. szám)
1916-05-07 / 19. szám
6 KLIP, épfoiynm. 19. szám. jzekszárd, 1916. májusi Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utca 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Felelős szerkesztő Főmunkatárs Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. Molnár-féle nyomda r.-t, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ lei ovonndlobS ihn .a^lslüqa isi Megjelen hetenként egyszer, vaáátnaperi; Előfizetési ár: Egész évre 12 K, ‘/a évre i> l(, V* 4yre"*J*fí Számonként 24 fillér e lap nyomdájábiii. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: &Ppetil%9mJg 8 korona, további sor 30 fillér. —Nyílttéri garraönd soronként 40 fillér. A haza oltárára. Ha régi is, de sohasem elég uj jelszó: „a haza oltárára!“ Csak bele kell egy kicsit mélyedni az értelmébe s meg kell tudni érteni a fontosságát. 1848-ban a nemzet áldozatkészsége a haza oltárára rakta, minden ellenszolgáltatás nélkül, aranyát, ezüstjét, ékszerét; ma ugyanazon célért fokozott, a kulturált magyar nemzethez méltó, a helyzet igazi fontosságát megértő, dicséretes buzgalommal s készséggel adózik az ország minden polgára azzal a különbséggel, hogy fillérei, ezüstje, aranya adósává teszi az államot. Nyitott kaput döngetnék, ha a hadi- kölcsön jegyzésére buzdítanék — hisz a' három első kölcsön-jegyzés teljes garanciát nyújt a negyedik sikeréhez: csupán egy-két gondolatot! Valljuk meg őszintén, hogy az első hadikölcsönnél — miután a legtöbben nem bírtunk elég tájékozottsággal a pénz politikájáról — megijedtünk: ha vájjon nem vész-e majd .oda a tőke ?! Ma már bizonyosak vagyunk benne, hogy biztosabb helyre nem deponálhatjuk tőkénket, mint az államkasszába. Hisz ma a legegyszerűbb emberrel is könnyű ezt megértetni, mert a nép bizalmatlansága megtört. Aki pedig ismeri a népet, tudja, hogy a háború előtt a legtöbbje egy garast nein helyezett volna el értékpapírban: ma ezreket áldoz! A nép pénzhez jutott, adósságát törlesztette, a váltók sorra visszavándoroltak a takarékokba s a takarékok felhalmozott nagy tőkéje következtében sorra szállítják le a betétek kamatlábát. Azok 3—4 százalékával szemben pedig az állam 5 és fél 6 százalékot ád. Természetes, hogy fölöslegjét mindenki az államnál jegyzi. Mindnyájan meg vagyunk arról győződve, hogy most: „a haza minden előtt!“ — a hadsereg az első! Ha a hadsereg nem rendelkezik kellő mennyiségű élelem, muníció, ruházat stb., stb.-vel, megtörik áz ellentálló ereje, az ellenség elözönli a hazát s mi pénzestől, mindenestől: pusztulunk. (Szerbia.) Ha mi mindenünket, még vagyonunk utolsó roncsait is, a végső győzelemhez szükséges kitartásért odaadnánk s csak kenyéren és vizen élnénk szakadatlan munkában, sem érne fel áldozatunk annak az egyszerű közlegénynek áldozatával, ki állandó életveszélyben, a szenvedések egész láncolatát végigküzdve fekszik a lövészárokban! Hát én Istenem! Ha az az egyszerű, tanulatlan ember, családot, vagyont, jólétet, jövőt feledve, mindenre képes, akkor mi ne áldozhatnánk vagyonunk feleslegét azon értünk szenvedők szenvedéseinek megkönnyítésére?!? S ezzel Anglia s hozzá méltó —barátainak kiéheztető számításait fényesen keresztülhúztuk! Hja! Ha ő azt tudta volna, hogy a magyar nemzetben is anynyi rejtett erő van, bizonyára óvatosabb lett volna a hadüzenetek gyártásában! De mindegy. A játszma megkezdődött s mint a hazárdjátékos: utolsó sterlingjét tette már a bankra. Ettől függ most minden! A bankot az egyik még fogja nyerni. — Mind a kettő nem nyerhet. Pedig, amint az események mutatják, az ügyesebb játszók : mi vagyunk. Ő csak vakmerőbb a játékban. A „kibicek“ meg már felénk mosolyognak. S ez jó jel! Hát ha az angol az utolsó sterlingjét dobja a haza sorsáért s presztízsért a küzdelembe, mi hűtlenebbek lennénk-e ezeréves múltúnkhoz? Csak játszunk bátran. A győzelem felénk int! A Kárpátokban, az oroszok által feldúlt falvak lakói örülnének, ha elpusztult vagyonuknak csak egy része is hadiköl- csönre lenne jegyezve. A háborúban meggazdagodottak pedig nem adhatják fölöslegüket, jobb célra, mint hadikölcsönre. S ez félig-meddig erkölcsi kötelesség is. Hindenburg, az orosz verő nagy hadvezér azt mondta, hogy: „A háborút az nyeri meg, akiknek az idegzete legtovább bírja!“ A pénzpolitikusok meg azt mondják: „A győzelem azé lesz, aki pénzzel legtovább bírja!“ Mutassuk meg, hogy mi győzzük! Forrai István. Egy bankbukás tanulságai. Jj Második Hete folyik immár a szekszárdi kir. törvényszéken a vagyonbukott Paksi fiakor rékpénztár csődügyéből kifolyólag a néhai, pénz; intézet igazgatósági és felügyelő bizottsági tagjai ellen folyamatba tett bűnügyben a főtárgyalás. Itt van Paksnak és környékének,, flgyszifr ván egész kis társadalma, az éveken át; volt x<K vezetők a vádlottak padján, másrészük',peg, mint bejáratosak, mint tanuk, s mint közelrőlerek?.-* keltek. A vádló kir. ügyészben pedig jelen van a csúffá tett vagyonbiztonság, a káro^p4p(t.ak ezreii kik otthon ököllel törülik szemükből könnyeiket, látván, hogy szorgalmas munkáyal megtakarított garasaikat, százaikat, sokaknak; pzy£Ít,1h8v8Z,/y'#> gyoni existenciáját elvitte a kcu^pafifi, jYád| lottak hires fővárosi védő ügyyétjckk^ ; V^ulj&k fel. Hir szerint épen az országos, ihjcij ikrimina- lista, Vázsonyi Vilmos is maj^nepj hogy megj,éj- lent egyik első rendű vádlott igaza,, védelmére, épen csak azzal tudván 1ef^ari^am”’tnagát^ a megbizást, hogy: ha én ma^af^képviselem,1 már előre azt fogják mondani, magara1/ a világ legnagyobb bünöáé. még pa ‘felmentik jls! No de ez csak kuriózum.^ A beállítás tipikus bankpuójügyj afárey^|JIJ^nfm ahogy sajnosán kell elfimérnurik, tipikus äz egéál komabank-ügy. Felesleges nev^k^t’-W etáfiíétífifik. igfceótad Hazánkban nemo&ikTitriíábkfrWéíft íheg ái ilyen eset. Sok helyütt^ történtek: ily es barnát' alapitások1. Egy megpénzesedett vállalkozó, krajzlefos, egy üres zsebü, de szemfüles ágens, egy pár jóhiszedtüi de minden üzleti érzek és tudás nélküli hgfifléfe- letes ember, ki csak tekintélyes /Ő' néwés^pitei vagyonnal m,;égflr]tki3' .öpewjiázasodás, jó_ pinceszereken éskaözinóiipézsgós^jjelekenivagjí.káy,- tya-játékokrközöttjSBÖlvődütt jó barátság: és kész a komabahfci .iÍJbjí .min óhnaJilláí'd uadmoji Részvéúyesek akadnak, betevőket vo^^fpojj: Ball az ismert jé nevek. Elnök-igazgató^ vezérigazgató meg mindenféle igazgató éá felügyelő meg nli- egymás kikerül a családból. Egfy párat meg vesznek a jámbor részvényesekből, nalőtt :*á banküzlet, a dupla-könyvelés >áá mérlegek sok zéru808 számadásai, jobbról is balról is, nagyobb újdonság, mint a mondásbeli boci előtt az a bizonyos uj kapu, mert íio^y nem mindig adta az Isten a pénzhez a bankári..ész* ég-tudományt is. Mi kell most már annoz, hogy* egy^ilyen bankalapítás utolsó felvonása a törvényszéken játszódjék le?! gmJ líöblőb nő-f* enjaM Nem is kell viadaiÉi nagyon nagy raftinériá annak a két-három főkomának ^ akik aztán iheg- szavazatlan és éni&ttedeat sváltókká bálul kiütött és saját szakáikra kéídett ivállalkozásokra, .éáot- leges privát élvézqfekro/ BháJ&nkodják' a e níészftér nyesek pénzéig <* -jámbor betevők betéteit*; Aztán a többi már MBtgátiélö jBnj cA í qxlnoeröáltófky; a . folyó számláik, ^ktíuyVétési susfeuWsok, aztán a csőd, az ügyfénz,- hosszú büntető .jtásgyahta és rör vid büntetése a esaeacn ásqőgolfiqsi « aaddnüí Merthogy az ily eh komabknknáá ai ©salá&bk, visszaélések inkább 1 következésükben észlelhetők* mintsem brróílagi í bebizonyított e teljés bűnesetek alakjában.rFeliből-harmadából sül itój) a esődbe jutás kriminális oka, s a bünhődés bizony tékák ideális és ethikai. Különösen ha a vádlottak között holtak is ‘vannak, kiknek hátán pedig a közmondás szerintg^j. lehet fát-vágni. a Mi le^z azonban a sok elveszett, elherdált javakkal, kiad kárpótlást a részvényesek, és be- 1 tefesek' ezreinek ? SenkiI És itt tűnik '|d á? ilyen ^ipkpáhku^y közérdekű völtáhák jelentááégé. jia pást; néíh. áz igazság, szolgáltatás ÓszúiSi ejegíetelébéz gyakorlati táp asitáfáfátj 'tíkulási ‘nyerhetnek a károsultakj — ez úgyan nékik thák edes-kevedij1 de okulást ny^fhéíüéKrázak,'í§,‘ äkiif meg nem járták még úgy, mint a paksiak. Lehet örvendetes közgazdasági jelenség eg^- Vgy "vidéken vidéki takafiék álakiták ás vannak is mégyénkhén szilárd vidéki rákafékékl9 De ehhez námuVtijt mináéhütt &iéáí tihúé- Wáá, sein a ve'zetéé szákÉZerü$égéJ Szémpöut^- jábóí garáhcíát égy-égy inucsái tÖfásfőV 1 Nem is púsztáü a vezetők aranyban iáért sujában, dp legalább oly mérvben intellektuális eí pehilizí'eti tíza'ktádáb'Ukb ah ftdáíhátjiák'níeg pgy a fészvén^eáék íninf á bmSiéísé^1 'k *stfüks$í fees yágjronbíztonsagí garábíííaLazéft tid hlápfi- fd'sök jiély'éii d hagyöboj baáktik fiókjaié ü fövő ~a viaékériy Skr ínefftél Péhiintézéti KöztiÖftt ’fmáll'ifa^á Véhiéhyt: n^iöjt átírni', fókf áz Ük Mlá9Vfáéki - i6M(?jI)áínk 9grfmdd^ jásók / á^j^phén mh^tiífeítóíÁ VáínaÉlí109^ & Csák . sáj nálúi lulxf hogy %1 fóBifbtódm központ gyógyifó biikmSiSWh hajgy. a kárótóflfák ‘a f fiiéifto heavatÉó^iái mék" 'álkálröiá^áábá5 a M?iísar á “S|eS^Mra!r 'f S^^áEameCTif ^TafiSíá^* CT3l&ir$?)aíkk '-kt^detbiéh való, ní^TÓ^kis^mf^ ptökja ‘k -M^g .'néM. Te^f mhíi éyS^ gSfd£$ä§^ pP^fmfí^ci^áfk -^Xíiak. pusztító' je^^rés 5 9,301 eag MqsI, nílkflfltF't^IStefiSkat? ai a^'^HprMflßtW' ÍHÍtásá' is 'áí uyens^yófék. ^p^y lÓ^67niégnédgé íükáhb l^erfhtík míntseiií takarékba teg^kj .Felesleges talán mondanunk, .hogy yáfhie-i g^éíiktjék "égy' páV 'hHj&án' tt^aboskh t^írftélyes- nek.ismert pénziütezétuhk'^knj iéHáf csflÁ vátojßitil >mi iúdú j \ v > * l Aztán, bogy a szóvá tett komabank bűnügyéből /tárorSP^: ott a n&y$4$ ytodikßlwön, féltve őrzött tőkéjét sßvfki tyizfosabg Jielyre pem tchetj. és, oly ma- gg§, pamáioi jehpi mint gz ^államtól, .fiq hadikálcspfil jegyez, , Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére.
