Tolnamegyei Közlöny, 1916 (44. évfolyam, 1-53. szám)
1916-01-09 / 2. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1916 jamiáf 9. Amerikai visszavándorlás. Bedford O, 915. dec. 7, Az amerikai visszavándorlás kérdésével az utóbbi időben mind sűrűbben foglalkozik a hazai sajtó. Szokatlanul meleg hangon emlékezik meg rólunk amerikai magyarokról. Egyes lapok készek belenyúlni értünk a veszedelmea darázsfészekbe, megakarják bontani a kötött birtokok nagy komplexumát. Jól eső örömmel veszünk tudomást a hazai sajtónak irántunk megnyilvánult érdeklődéséről, bár jobb szerettük volna, ha már á háború előtt megtették volna azt. De sajnos, a háború előtt alig Írtak rólunk valamit és ha néha napján Írtak is rólunk önök, mindig a hibáinkat, rossz szokásainkat feszegették, amit tulajdonképen nem is itt sajátítottunk el, hanem azokat úgyszólván örököltük és magunkkal ide is elhoztuk. A Pesti Hírlap november 5 ik számában egyik neves újságíró a küvetl^zűkép fejezi be a visszavándorlásról irt cikkét: „A háború megtanított rá, hogy az emberanyag pénz érték. Szedjük össze, amit idegenbe elpocsékoltunk.“ Valóban elszomorító, hogy egy rettenetes világháborúnak kellett jönni, hogy a kivándorolt magyarok értékét otthon fölismerjék és hogy belássák, hogy nem mi vagyunk az oka annak, hogy ma itt vagyunk, hanem tulajdonképen az a bizonyos gazda, aki nem ismerte a pénz értékét és két kézzel szórta, elpocsékolta azt. A hazai sajtó is mulasztást követett el akkor, amikor nem figyelmeztette a gazdát a takarékosságra, pedig az ö hatalmánál fogva megtehette volna, de nem tette, sőt inkább ő is legyintett egyet a kezével, mondván : „Hadd guruljanak azok a rozsdás penészes fillérek, hisz van fényes cssngő koronánk is elég.“ És most hogy a fényes, csengő koronák fogytán vannak, szeretnék, ha azok a rozsdás, penészes fillérek visszagurulnának. A magyar vér sohasem váll vérré, mindamellett feledve a múltat, méltányoljuk a hazai sajtó mostani akcióját, mert mi is aggódunk hazánk szomorú sorsán és tudjuk jól, hogy szüksége van nem- i csak a csengő koronákra, de még a rozsdás penészes fillérekre is. En, e sorok Írója, mint aktiv kivándorló nagy érdeklődéssel és figyelemmel kisérem az itteni életünk minden mozzanatát. Megkérdeztem igen sok helybeli honfitársamat, hogy tulajdonképen a háború után haza mennnek-e? Mondhatom, hogy többen igennel feleltek, mint nemmel. Akik igennel feleltek megkérdeztem, hogy véglegesen-e, vagy rövid időre V E kérdésre háromféle választ kaptam. Egy része véglegesen, a másik része az otthoni viszonyoktól teszik függővé, a harmadik része pedig csak látogatóba. A nem-mel felelők pedig többfélekép okadatolták az ittmaradását. így a többek közül megkérdeztem egy tolnamegyei honfitársamat eképp : No mister (ur) Takács, hát haza megyünk-e a háború után ? Amire ő igy válaszolt: Lehet, hogy maga mister hazamegy, de én nem. Pedig higyje el a mister, annyira szeretem a hazámat, hogy fáj a szivem, valahányszor rá gondolok. Itt elakadt a szava, nagyot sóhajtott és azt vettem észre, hogy valami megcsillant mind a két szeme csücskében, amit annak rendje-módja szerint le is törölt és tovább maga elé nézett és hallgatott. De én nem hagytam annyiba a dolgot és tovább kérdeztem. De hát mondja csak mister, ha olyan nagyon szereti a hazáját, hát mégis miért nem megy haza ? Amire ő igy felelt: Hát már csak a misternek megmondom. Minek menjen az ember oda, ahol lenézi az ur a szegényt, ahol gyűlöli, rágalmazza testvér a testvért. Tagadhatatlan, hogy vannak itt mister Takács sokan, .akiknek a szive össze van forrva a szülőhazával, akiknek sok kedves emlékeik vannak hazulról, amelyekre mindig szívesen gondolnak. De emellett a kedves emlékek mellett vannak olyanok is, amelyekre nem szívesen gondolnak, mert ha néha eszükbe jut, megtelik a szivük keserűséggel és önkéntelenül felsóhajtanak ekkép: Hej! mikor lesz otthon is úgy, mint az Óceánon innen, ahol a szegény és gaidag egyformán ur itten. Előreláthatólag a háború után nagy arányokba fog megindulni a visszavándorlás. Az amerikai magyarság edzett testtel, gazdag tapasztalattal, de egyszersmind nagyobb igényekkel megy haza és kell valaminek történni otthon, hogy a visszavándorolt magyarok igényeit kielégítsék. A jobb munkaalkalmak és jobb megélhetésen kívül föl kell adni azt a merev álláspontot, amit már különben régen föl kellett volna adni. Nevezetesen az általános és egyenlő választójogot, több szabadságot és nagyobb egyenlőséget és több tiszteletet és szeretetet lefelé. Ezeket kell megcsinálni, hogy a visszavándorolt magyarok otthonérezzék magukat. Ezek nélkül hiába minden kísérletezés, hiába minden áldozat, mert ha a régi beteges rendszerrel találják magukat szemben, fájó szívvel bár, de könnyen Good by t (Isten hozzád) mondanak ismét az Old Country-nak. (O haza). Cselenkó József. Távirataink. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Höfer mai jelentése. Budapest, január 7. Orosz hadszíntér. A tegnapi nap az északkeleti harctéren aránylag nyugodtan telt el. Csak a Styr mellett került átmenetileg harcra a sor. Au ellenség Cartorijszktól északra megszállott egy temetőt, a honnan azonban osztrák landwehr- csapatok csakhamar kiűzték. Az ellenség ma reggel ismét megkezdte Kelet-Galiciában támadásait. Turkesztáni lövészek nyomultak napkelte előtt Bucactól északkeletre levő állásaink ellen és az arcvonal egy keskeny darabján behatoltak árkainkba. A 16. és 24. honvédgyalogezred azonban gyors ellentámadással ismét kivetette onnan az ellenséget. Számos foglyot és három gépfegyvert szállítottunk be. A foglyok megegyező kijelentése szerint a Pflanzer-Baltin hadserege ellen intézett legutóbbi támadások előtt az orosz legénységnek mindenütt azt mondtak, hogy nagy áttörési csata előtt állnak, amelynek révén az oroszok ismét a Kárpátokba fognak nyomulni. Az ellenség veszteségei a besszaribiai határon és a Strypa mellett folyt újévi harcokban megbízható becslések szerint legalább.50.000 emberre rúgnak. Olasz hadszíntér. Az ágyuharc a harcvo- nal több ponlján tovább tart es a Col di Lana területén, Flitschnél, a görzi hídfőnél és a ^ do- berdói fensik szakaszán időnként meglehetősen élénk volt. Szerb hadszíntér. A Kövess tábornok csapatai a montenegróiakat Mojkovácnál, a Tara könyöknél, Godusánál, Beránctól észalft’a, Rozaj- tól nyugatra és fele utón Ipek és Plav között, lévő állásaikból heves harc után visszavetették. Csapataink élei, Beranától tiz kilométernyíre vannak. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese A német nagy főhadiszállás jelentése. Berlin, január 7. A nagyfőhadiszállás jelenti. Nyugati hadszíntér : Újabb esemény nem történt. ‘ Keleti hadszíntér: A Cartorijsktól északra levő temetőből, amelyet tegnap egy orosz osztag szállott meg, ma éjjel ismét elűztük az ellenséget. Balkáni hadszíntér. A helyzet változatlan. A legfelsőbb hadvezetőség. KÜLÖNFÉLÉK. — Katonai kitüntetés. A király Kertész Jenő 19. honvédgyalogezredbeli 'tartalékos hadnagynak, Krón Sámuel szekszárdi divatára nagy- kereskedő vejének, az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért a hadidiszitményes 3. osztályú katonai érdemkeresztet adományozta. A király Németh Árpád 17. honvédgyalogezredbeli századost, bonyhádi jegyzőt a 3. osztályú hadidiszitményes katonai érdemkereszttel tűn-, tette ki. Ulrich György 69. gyalogezredbeli zászlós, oki. jegyző, hőgyészi lakos az I. osztályú vitéz- ségi érmet kapta a doberdói fensikon vívott legutóbbi, ütközetben teljesített kitűnő szolgálataiért. —Sikeres tiszti rizgga. Hívért József vadásztizedes, Hívért Ignác szekszárdi magánzó fia, sikerrel letette a tiszti vizsgát és hadapróddá léptették elő. Múlt szerdán ezredévet a déli harctérre vonult.- Áthelyezések. Az igazságügy miniszter Vass Antal dombóvári kir. járásbirósági írnokot a szekszárdi kir. törvényszékhez és Hesz Ferene németujvári kir. járásbirósági írnokot a dombóvári kir. járásbírósághoz helyezte át. . — Drágasági segély. Te vei község képviselőtestülete Dicenty Pál községi főjegyzőnek eredményes, közhasznú és hazafias működéséért 600 korona drágasági segélyt szavazott meg. Ura jó kardomnak, ura életemnek, — De, hogy sértegessen, azt nem engedem meg !“ Tetszik ez a beszéd az öreg lengyelnek, Veregeti vállát a gyerekembernek, — Hiszen atyja helyett valóságos atyja, Azért nyájas szóval ígyen csitítgatja : „No, ne értsen félre, fékezem a számat, Lehet, ki több joggal tarthat önre számot, — Tán öreg szülői, vagy talán mátkája, Kik aggódva féltik, ki epedve várja ? I“ „Sem apám, sem anyám, se mátkám, se kincsem, Mi eltántorítna, e világon nincsen, — Nekem ma mindenem egyedül a hazám, S száz életem volna, mindet érte adnám!“ „Úgy lehet, a haza éppen .ezt kívánja, Tehát számot vessen, magát mire szánja, — Többet adok észre, mint a vakösztönre, Ezt a fegyvertényt is azért bízom önre [“ „Látja azt a dombot, a „szomszédtól“ jobbra, Ha holnap sebtében én arra a dombra Felvonathatnám az ágyúimat reggel i Megverem az ellent, s Erdély nem veszett el!“ „Ha egy elszánt csapat azt éjjel megszállja, S támadással szemben a helyét megállja, Míg a hegy mögül a nap kisüt az égen : Napkeltekor ott lesz az én tüzérségem!“ „Értem tábornok ihr, kevés szóból értek, — Hogyha a támadók a hídfőhöz értek : Mi az oldalukba kezdünk ágyuharcot, S mienk a győzelem . . ■.* Kérem a parancsot !“ „Vártam én azt öntől, fiam, kis barátom, — Helyén van a szíve, az esze is, látom, — Válogasson ki egy századot azonnal! . . .“ „Köszönöm, megyek a saját századommal!“ Együtt verekedtünk a tűzkeresztségtől, Nem ijed az meg a poklok seregétől, Ezt a halálharcot is állja egy lábig, S megtartja a dombot, ha kell, mindhalálig!“ „Jó, tehát munkára!.. Tegyen meg egyet s mást, S ha még holnap élve viszontlátjuk egymást, Kemény harc után, de diadal jegyében : Megköszönöm önnek a haza nevében /“ III. Csillagoltó éjjel üli meg a tájat, Útjára indul a halálra szánt század, — Hogy célját elérje, lopakodva, halkan, Hasmánt megy előre, nagy kigyóvonalban. Ej feléig eltart, míg a dombhoz érnek, S a csetepatéra jó helyet kimérnek, — Bokrok, gödrök alján magukat beássák, Hogy amazok őket jókor meg ne lássák. Oszlik a sötétség, hogy az órák telnek, | Oda túl nagy lomhán mozgolódnak, kelnek, — Kováid Péter és Fial cs. és kir. szab. kelme és fonálfestő, vegytisztító és gőzmosógyár. képviselete Szekszárd és vidéke részére Fein Alf rédné Szekszárd £ .Auguszlmre-u.602.j A gyár rendes áraiban vállalja az úri, női- és gyermek öltönyök, díszítő- és bútorszövetek, függönyök, kézimunkák, szőnyegek, I csipke és végáruk-, szőrmék, fehérnemüek vegytisztitását festését és mosását.
