Tolnamegyei Közlöny, 1916 (44. évfolyam, 1-53. szám)
1916-03-26 / 13. szám
# & HSSZ TüLNAMEOYSI KÖZLÖNY 1916 március 26. ___ tisz tre és 889 főnyi legénységre emelkedett, különösen szefrfelotti veszteségeik következtében na gyobb támadási kísérletekről letettek, addig a Narocz és Wiscnniew tavak közöli ismételten ájult erővel intéztek rohamot. A harcbavetett nagy einbef és lőszertömegek e tátit adások ban, valamint niás pontokon ismételt elszigetelt vállal kozásaikbat) só ni szerezhettek az oröfiZoknak a legkisebb élílflyt sem a tántorithatlUri Hémet védelemmel szemben. Balkáni hadszíntér. Lényeges esemény nem történt.. A legjelsőbb had Vezetőség. Az idegenhangzásu nevek. Az egyik fővárosi napilap mait vasárnapi számában Szatmári Mór neves hírlapíró és volt országgyűlési képviselő „Idegen nevek a tanszéken“ cim alatt megezivlelésre méltó cikket irt, melyben meleg bazaiisággal és magyar érzéssel arról szól, hogy Budapest székesfőváros tanácsa egyik minapi ülésében 120 tanárt és tanítót választott meg. A megválasztottak közölt ötvenöt nem magyar nevű van. Ez a tény mindenesetre szomorú világot vet a névmagyarosításra, mely már évek óta bizonyos stagnációt mutat. Mi is azl tartjuk, hogy i név nem teszi az embert, de mégis megbocsajthatatlan közönyösségnek és a mngyár név lekicsinylésének kell minő sitentlnk azt, hogy nemcsak a tanférfiak jelentékeny része visel idegen nevet, hanem a legfelsőbb hivatalok vezetői és tisztviselői között is igen sok a szláv es német hangzású nevű. Lehetnek, úgymond Sz. M. cikkében és vannak is igen sok esetben bizonyos kegyeleti szempontok, melyek a régi névhez való ragaszkodást megokoljak. Történelmi emlékek, családi tradíciók, szülők iránt érzett kegyeletek. De hogy a 120 tan férfiút ezek a szempontok tartanák vissza u névmagyarosítástól, azt bizony mi sem hisszük. Helyesen említi fel, hogy ha Pelronics Sándor és Hálbschllk nem magyarosították volna meg nevüket, akkor ma nem volna Petőfi Sándornak és Irányi Dánielnek Budapesten szobra. A régi magyar költők, irók ás politikusok átérezték, hogy nemcsak nyelvben és érzésben, hanem névben is magyarnak kell lenni minden honpolgárnak és azért cserélték is fel idegen nevüket szépen csengő magyar névvel. Igaza van Szatmárinak, hogy éppen a tanároknak és tanítóknak egyenesen hazafias kötelességük nevüknek megmagyarositása, mert hiszen nekik hivatásos kötelességük a magyar nemzeti kultúra terjesztése és az iskolás gyermekek ben nem volna szabad épp a tanítóknak fölkelte niök azt a gondolatot, hogy : lám, hiszen a magyarosság nőm is olyan elemi szükség, mert a tanár, tanilő urnák még csak a neve sem magyar. Tolnavármegye tör vény hatósá gi bizottsága tudvalevőleg a millenáris év emlékére egymillió korona alapítványt tett a magyar, nemzeti kultúra oltárára. Ezzel a dicső tettével vármegyénk kladzáikész közönségé Örök időkre biztosította a jövő nemzeti kultúra fejlődésének alapját. A törvényhatósági bizottság igen bölcsen átlátta, hogy a vármegye idegen anyanyelvű la- konáii érzésben és nyelvben legsikeresebben ngy léhet megmagyaroiitáni, ha a tanítói Kar veszi kezébe a magyarosítás apostoli lobogóját. Hogy érié a magyar kulturális misszióra ösztönözze a tanítói kart, megterebitette a 250000 koronás „Magyarositrt-alap" ot, melynek évi kamatait a kir. tanfelügyelő előterjesztésére azok a tanítók, tanítónők és óvók nyerik el, akik szép eredményt matatnak fel a magyarosítás terén úgy az iskolában, mint azon kívül is Minden évben olvassuk a helyi lapokból a megjutalmazottak neveit és bizony elszomorodva látjuk, bogy a legtöbb magyarosító „apostolnak“ nálunk is idegen a neve. Ezek bizonyosan azt mondják : „a név csak külsőség, az a fődolog, hogy mi van az elmékben és szivekben.“ Kövessék ezek Tihanyi Domokos kir. tanácsos, nyug. tolnavármegyei kir. tanf lügyelőnek hazafias és nemes példáját, aki megmagyarosi- tóttá nevét és hivatali tisztének ellátásában minden befolyásával, tekintélyével és tudásával magas szintájra emelte vármegyénkben a magyarosítást. A magyarosító bizottságot, agy a kir. tanfelügyelőt is arra kérjük, bogy a jutalmak kiosztásánál legyen tekintettel a magyar névre is, mert így azután még biztosabban elérhetjük azt, líogy a népnevelés apostolai névben is magyarok lesznek. Az öcsém nótája. — Mert nótás gyerélc volt szegény; Szerelmes, dalos, víg legény. Lágy mosoly Dlt az arcára, Ha felcsendült a nótája . . . Oe a dal nem szül magától: Úgy tanulta egy kis lánytól Azt a nótát, — a nótáját. (Nem találta annak párját). — Szép nóta, érzelem keltő: »Esküszöm, te vagy az első . . .< És mikor ütött az óra A rémes leszámolóra, — Elment a megtorló haddal: Egy bokrétás, kis csapattal, Lelkét búcsúzni küldte szét; — Ha már nem nyújthatta kezét. Kedves arcok húzták, hívták. Menni kell! . . . »Fiuk égy nótát . . .< S száll az ének, mint bús felhő: »Esküszöm, te vagy az első . . .« — Most már néma, halott az ajka : Az örök csend honol rajta. Nem jő vissza, . . . sem az ének, Csak a fájó, bús emlékek . . . . . . Néha, kora tavasz estén, — Mikor sok virág lepelként Terül széjjel — messzi tájról, (Tán szegény öcsém sírjáról) Mintha dalt hozna a szellő: »Esküszöm, te vagy az első . . .< OLASZY GÁBOR. KÜLÖNFÉLÉK* — Katonai kitüntetés. Tóth Ödön ianitó, a 17-ik honvédgyalugezred őrvezetője, Tóth Antal szekszárdi sütőmésteí- fia, aki jelenleg az olasz fronton harcol, az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért az első osztályú ezüst vitéz «égi étemmel lett kitüntetve, melyet a trónörökös fűzött a mellére. A király Sass István 4-ik honvédhuszárezred beli főhadnagyot és Schneider Andrást, a dombóvári főgimnázium tanárt, 9. honvédgyotog- ezred beli hadnagyot az ellenség előtt tanúsított vitézségükért a hadi diszitményes 3. oszt, katonai érdemkeresztettel tüntette ki. Pataki Gyula, Pataki Izidor tolnai tanító fia, a 17 honvédgyalogezred szakaszvezetője, ki már 10 hónap óta az Isonzó fronton harcol, a harctéren szerzett kiváló érdemeiért a II. oszt. vitézségi éremmel lett kitüntetve. — Katonai kinevezés. A király dr. Kovács László tartalékos zászlóst, a vitézségi érem tulajdonosát, Kovács Dávid szekszárdi polgári iskolai tanár fiát, hadnaggyá nevezte ki. — Szerkesztő változás. A Pécsett megjelenő „Dunámul“ eddigi felelős szerkesztője,' dr. Késmárky Iván jogakadémiai igazgató, aki öt évig viselte ezt a fontos tisztet, visszalépett a felelős szerkesztéstől és jövőben, mint főszerkesztő fog működni. — A „Dunámul“ politikai napilap felelős szerkesztését Lindner Ernő hírlapíró, a „Pécsi Ujlap“ felelős szerkesztője vette at. — Katonai előléptetések. Schlenker Rémig tanító, Schlenker Mihály bonyhádi ig. tanító fia, Bergmann László és Miklós József hadapródok zászlósokká és Niederlaud Imre hadapródjelölt hadapróddá léptek elő. — A 46—47 évesek bevonulása. A 46—47 j éves népfelkelők bevonulási idejét is publikálták I már. Április hó 5 én kell ezeknek csapattestükúéi jelentkezniük. — Névmagyarosítás. Jasek Sándor vár- I megyei jegyző, népfölkelő hadnagy vezetéknevét « Ujfalussy* r& magyarosította. — Egy takarékpénztár tőkeemelése. A j Tolnavidéki Takarékpénztár, amely tudvalevőleg a túlzott lendülettel végrehajtott kihelyezések és egyéb gazdasági alakulatok következtében már évek óta igen súlyos helyzetben Vau és 1914. e \ re sem fizetett osztalékot, uj részvények kibocsátásával fel akarja emelni alaptőkéjét. — Gyűjtés a templomokban a hadi- I árvák részére. Zichy Gyula gróf pécsi megyés- J püspök most tette közzé ötödik körlevelét, melyI ben az Országos Katholikus Szövetségnek a hadi | árvák ügyében kifejtett buzgóságát újból a pap ság figyelmébe ajánlja és megengedi, hogy e célra a nagyböjt negyedik vasárnapján gyűjtést rendezzenek az egyházmegye templomaiban. — I A gyűjtéshez a megyéspüspök 2000 koronával | járul hozzá. házakban lakik a francia paraszt. Az emeleten a lakás, alul a gazdaság számára szolgáló helyiségek. Néhol még a kézi malom is megvan, kiki otthon őrit meg gabonáját. Falvaik összbenyomása éppen nem kedvező hatást gyakorol a szem lélőre. Nincs meg a vonzó falusi egyszerűségük, ezt már rég elvesztették vagy talán sohasem is volt meg, Városias jelleget akarnak magukra erőltetni, de attól még nagyon messze vannak. Olyan se falu, se város benyomását keltik. Nincsenek itt Be nyárfás, se jegenyés, se akáclombos falvak, mint nálunk. A mi kedves íalvaink vonzzák, marasztják az embert. A mi falvaink fehérre meszelt apró házikói a fák lombjai alól mintegy hívogatják, csalogatják már messziről az embert. A francia falu az ő erőltetett városias jellegével, formátlan emeletes házakból álló fátlan utcáival hidegen hagy bennünket, nem találunk benne semmi vonzót, annál kevésbbé poesist: falunak már nem falu, városnak meg nem vároB. Olyasféle benyomást keltenek, mint a hiányosan, rósz* szül és ízléstelenül öltözött uriforma ember. Jobb benyomást tesz reánk mindig egy egyszerű falusi paraszt az ő természetes egyszerű östözetével, mint az ilyen jeflegtelen öltözetű és minden ízlést nélkülöző se ur, se paraszt módon öltözött I ember. így vagyunk a francia falvakkal is, de azt is mondhatjuk, hogy lakóikkal is. A parasztra jóformán csak a föld művelése közben ismerünk ni, máskülönben bátran nézhetnénk iparosnak vagy bármi más foglalkozásúnak is, mert ruhája alig árulja el földmivelő* voltát. Róla is elmondhatjuk, hogy urnák még nem ur, parasztnak már nem paraszt. így aztán falvaikon is a mi szemeinkben rideg, barátságtalan az egész környezet. Még a falvak hagyományos libáit is hiába keressük, ugyancsak hiába keressük a legelésző nyájakat is a vidéken. — Azt mondják, hogy a nap heve ellen védik őket, azért tartják otthon. — Azt hiszem azonban, hogy nem is igen van itt mindezekből. Annyi tény, hogy óvják az állataikat. A tehenek a szabadban takaróval vannak ellátva, valószínűleg a legyek ellen akarják védeni ezzel a különös eljárással. A parasztság. Ki van forgatva a francia paraszt még eredeti falusi észjárásából és lelkületéből is. — Az egyszerű, falusi ember fogalmához az egész föld- kerekén hozzá akartak fűzni bizonyos fokát az istenfélelemnek és vallásosságnak. A mai francia parasztból ez is hiányzik. Volt gondjuk rá az _^__________J._______:___-a. ~ .............iLía-Á.___ ■fclÉil intéző köröknek, hogy a vallásos bitet megingassák a parasztkan is és sikerült is egyelőre vallásilag közömbössé tenni. A kitűzött célt ezzel már elérték, mert ennek a nyomában alig követ- kezhetik más, mint a teljes vallástalanéig. — A kékinges és kék vagy sárganadrágos paraszt a jómódú ember cenyomását teszi, amit az is mutat, hogy sok elhízottat találunk köztük. Ma tényleg jómódn is a francia paraszt s amilyen szorgalmas, olyan takarékos is. Egész lelkivilágát a vagyonszerzés gondolata uralja. Nem az egyszerű, istenfélő, naiv paraszt többé, hanem egy újfajta lény, mely, hogy az ilyen irányú fejlődés terén hova fog jutni,« azt egyelőre bajos volna megmondani. Annyit már most is tapasztalhatni, hogy kegyhelyeken és templomokban nem a parasztságot látjnk előljárni. A társadalom értelmi osztálya vette át a paraszttól a vezetést ezen a téren. Az egykori náiv paraszt már ngy át van gyúrva, hogy az ilyesmi már nem nyújt táplálékot se eszének, se szivének Ugyanezt mondhatjuk asszonyaikról is, azok is benne vannak az nj áramlatban. Az általános áramlat hatása alól azonban vannak kivételek. Majd látni fogjak, hogy milyen szép példáit matatják egyesek a benső vallásosságnak és az igaki humanizmusnak. j ^ r ' j március 29 és 30-án. Bernhardt Keller* nana világhírű re* génye nyomán. — • --------------------- J 9
