Tolnamegyei Közlöny, 1916 (44. évfolyam, 1-53. szám)
1916-03-19 / 12. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1916 március 19. Felhívás, Lapunk fennállásának negyvennegyedik évében a legnehezebb idő terhét visszük vállunkon Olvasóközönségünkkel együtt. A helyi közérdek és a háborús célok mai nehéz szolgálatában ritkán ejtünk szót magunkról is. Nem akartuk soha a mi terheinket előtérbe tolni. Pedig az az őrületes drágulás, mely egész megélhetésünket kikezdte, súlyos megpróbáltatások elé állítja a lapkiadást is. A papír ára 100 %-kal, egyes nyomdai nyersanyagok 100—200 %-kal drágultak meg, a nyomdai munkabéreket emelni kellett: s ezzel szemben a lap jövedelmét az előfizetők egy részének had- bavonulása, a hirdetések megfogyatkozása felére szállította le. A közönséggel negyvenhárom éven át kifejlődött együvé tartozás érzete és a közérdek mindenek fölé helyezése kell ahhoz, hogy ily viszonyok között is áldozat hozatal árán megálljunk. De mint valamennyien, mi is kitartunk a végsőkig, mert érezzük, hogy nem szabad csüggednünk, nem szabad egy talpalatnyi teret sem feladnunk, mert az a végső a mi győzedelmeskedésünk lesz, és akkrr jobb időnek kell virradni a magyar hazára! Kell! mert azért adjuk oda legutolsó csepp vérünket, szellemi és anyagi erőnk legkisebb parányát is! Ezért kitartunk mi is tűréssel, áldozatok árán is, s nem tettük meg azt sem, amit oly sok lap megtett, az anyagdrágulás ellensúlyozására, nem emeltük lapunk előfizetési árát. Kérjük azonban hűséges előfizetőinket, hogy a ránk következő második évnegyed alkalmából lapunk előfizetési diját szíveskedjenek késedelem nélkül beküldeni és lapunkat ismerőseik, barátaik között továbbra is támogatni. Lapunk előfizetési ára: Helyben és vidékre egész évre . . 12 kor. ■% évre ... ^ kor. V4 évre ... 3 kor. Tanügygyel hivatásosan foglalkozók egész évre a dij egy összegben való előzetes lefizetése mellett 6 korona árban kapják lapunkat. Hazafias üdvözlettel: a Tolnamegyei Közlöny kiadóhivatala. Márciusi Ibolyák ... Itt a tavasz! Enyhe szellők suhannak végig hegyen, völgyön . .. véres holttetemeken. . . vértől pirosló hegyormokon . . . S a tavasz tündére bőven hinti mindenfelé, a kikelet bűbájos, illatos virágait ... a fehér csilingelő hóvirágot és az illatos, szomoruszinü ibolyákat . . . Haj! mi volt máskor nekünk a tavasz hónapja, a március! ? A százszor szent nemzeti szabadság dús emlékeiről regélő, drága „mesekönyv“ való, megtörtént, hősi regékkel tele irva . . . sirva ... S mi a március ma nekünk 1 ? Csak olyan, vért ziháló, emberéletet megemésztő . . . gyönyörűséges reményeket összeroppantó — és át, meg áthuzgáló, — vértől, könytől csepegő, sikoltozó anyák és zokogó árvák jajától hangzó hónap, mint a többi 20 hónap. Hónap, melynek rettenetes lángostorai szanaszéjjel sújtanak az egész ^Európán. — S mégis . . . mégis . . . „Itt a tavasz 1 A természetben mindenütt“ susogja fülembe a szellő, a tavasz párásán lágy ibolyaillatos lehével . . . Csak a szivek és lelkek mélyén nincs még kikelet . . . Nincs. — Megkövült fájdalom fekszi meg a hitvesek, anyák, könnyel borított szivét. A lapok hasábjain fel- felcsillámlik a jószivü emberek vigasztaló igéi. De lám, — ni, mpgis, a tavaszi szellőben, az ibolyanyilással együtt, mint valami mesebeli béke- galambok, szálldogálnak, röpködnek ; itt is, ott és mindenütt: ka Anyaszentegyház Pásztorainak, élükön a Szent Atyával, vigasztaló, fölemelő levelei: a szorgalmas, kitartó, és semmitől vissza nem rettenő munkáról, békéről és szeretetről . . . S a kenetes, gyógyító szavak, mint megannyi meleg kéz, rásimul a keserűségben, elhagyatott- ságban vergődő lelkekre, és fényt, jóleső meleget áraszt maga körül . . . Mint a harang szava, becsilingel minden bánatos kebelbe, s elűzi annak csüggedt némaságát . . . Fel, fel 1 zokogó vergődő lelkek! kiket a fájdalmak zuhatagjá verdes; Anyák, hitvesek, leányok, aggok és gyermekek ! A kötelesség hiv, szélit! Ha eddig százj most ezerfelé kell cselekednünk : amire a vért viharzó jelen fölszólít. Nagy a megpróbáltatás, de legyen nagyobb a lelkierőnk! Anyák! a lehető legnagyobb szeretettel és Istenre irányuló, vallásos lélekkel ne véljétek fel gyermekeiteket: mert ők képezik a jövő nemzetet, a jövendő Magyarországot. Leikeitek legyen, mint a gyémánt: kemény, de tiszta tündöklő, melyben ezerszeres sugárral ra- gyogjon a hazaszeretet! Mutassátok meg élő példával : hogy a Rákócinék, Szilágyi Erzsébetek, a Rozgonyi Cziczellék utódai vagytok; hogy ma is van annyi nemesség és fenköltség a magyar anyák és hitvesek lelkében és szivében, mint volt ezelőtt 3—4 száz évvel, amikor sokkalta mostohább idők jártak a magyar nemzet feje felett.. . Fel tehát magyar anyák ezrei! Férjetek cselekedettel, vérrel, szenvedéssel adják mértékét hazaszeretetüknek . . . Vérzik . . . fázik, de virraszt a drága haza határainál az apa .,. . lelke az elporladt hősök leikével csókqlódzik . .. s te? aluszékony lélekkel, lomha tespedéssel néznél a távolba ?! Ne nézz! ne várj ! hanem tégy, amint a büntető de igazságos Isten tenned parancsolja ! a jelenben, melyben fegyverek ropognak . . . s ágyudörej rázza meg a föld sarkait. Az urad feje fölött nem a tavasz fecskéi fityfiró- kelnek . . . hanem a gránát, a srapnell és a puskagolyók ezrei surrannak, dörrennek. Nem ibolyaillatos, párás, lágy szellőt érzi arcára simulni, hanem a lőporfüst ... és a holttestek nehéz illata rakódik rá ziháló mellére . . . szemére . . . Sebei vannak testén, lelkén . . . Oh ne cifrálkodjatok! mikor lelketek erősebb fele : rongyos, elnyűtt sáros ruhában küzd, sz.enved, mint egy felséges óriás, küzd, mint egy uj hon foglaló, Árpád unokája . . . hogy im, újra elfoglalja s megvédje a drága hazát, melyben, ős apáink, hős deli leventéink nyugszanak . . . Ezt a földet, melynek minden röge szent, ne turkálja és dúlja föl a rongy ellenség vasa ... És ne dúlja fel a falvak és városok békés tűzhelyeit... virágzó mezőit, lomhps erdeit. Ezért küzdenek az apák ! S hozzájuk méltóan kell felvenned a rettenetes jelen parancsolta kötelesség ezer szálait. A férjek, apák felséges küzdelmeihez méltónak kell bizonyulni az itthonmaradt magyar asszonyoknak is. A Hunyadinék,- Rákócinék korát éljük újból. Legyünk méltók drága Nagyasszonyaink szelleméhez ... Küzdjünk s munkálkodjunk : gyermekeinkért, azok jövő boldogulásáéit ! Legyen rendben: a családi ház, a kert, a jószág, — legyen rendben: gyermeked s magadnak : teste, lelke . . . Hogy mire haza vezérli az irgalmas Isten, a hős apákat, férjeket, láthassák és mondhassák : „Én ott harcoltam hazámért és nemzetemért, te meg itthon! Méltó vagy hozzám.“ * Az ibolyák csak nyílnak, nyiladoznak itt is, ott is ... A kehiekből is előhívja ezeket a szomoruszinü kis virágokat: a jócselekedetek nemes hevülete. Ilyen tavaszi ibolyák: a jószivü adományok: özvegyek és árvák felsegitése . . . Ilyen édes, kedves ibolyák a szivek kertjében: a hadiárvák gondozása ... a rombadült falvak fölépítése . . . Oh, volt-e, van-e melegebb szivü, nagyobb lelkű nő a világon, mint az igazi magyar asszony, a honleány ?! Legyünk méltók küzdő hőseinkhez. S mig egyik kezünkkel filléreinket nyújtjuk az épülő családi hajlékokhoz, addig a másik kezünkkel öleljük meleg szivünkre az árvákat: kiknek mi vagyunk a leges legna- gyobb adósai, kiket nem dúlt fel még az ellenség . . . Adjunk nek,ik bőven szeretetünkből, vágjunk az ő számukra is kenyerünkből . . . mert miattunk lettek árvák . . . miattunk nincs nekik helyük, otthonuk, hova könnyes arccal lepihenhetnének . . . Miattunk rongyos rajtuk a ruha . , . miattunk fáj kicsi szivük . . . és sírnak-rínak, várják haza apjukat ... aki már nem jöhet, mert a halál foglya ... várják, hogy e rettentő álomból felébredjenek . . . Mert valóban, még álomnak is rettenetes és szörnyű . . . hogy ők árvák . . . szegények . . . hontalanok és éhesek . . . Éhezne a mindennapi kenyérre és az ennél is édesebb anyai szeretetre! Oh most százannyi szeretettel legyen telve szivünk ! Ha csak két falat jut is szádba nyújtsd egyiket nekik ... ha csak két filléred van, add oda egyiket nekik . . . Ha csak egy téglára valót bírsz is adni, adj! . . . Jaj ezerszer. azoknak, kik most nem hallanak füleikkel! és nem éreznek szivükkel . . mert az önzés és kapzsiság vastag jégpáncélja födte be szivüket. Jaj nekik! meg leszen mérve cselekedeteik ... de legyen is! a szívtelenül pompás ruháik és a garmadára halmozott uzsorás jövedejmük is 1 Meg leszen mérve! Vigyázzunk rá! . . . Szeressük a szenvedőket, mint még soha 1 Építsünk föl rombadült hajlékokat, gyógyítsunk sebzett sziveket! Nő a veszedelem fejünk fölött; nőjjpn az elszántságunk és kötelességérzetünk olyképp a szivünkben. Legyünk méltók önmagunkhoz . . . Legyünk méltók a magyar névre és a magyar hősökre! Jártas Róza. KÜLÖNFÉLÉK. Rügyező sejtelmek. Azuros ég felé csapongó madáfdal Ujjong fenn a légben, mint hangos diadal. Ragyogó sugárban úszik a mindenség, Az egész nagy világ örömmámorban ég. Valami reménység úgy biztat, úgy éltet, Tavasz van, kikelet, ébtedés — uj élet. Tavasz van, üj élet — tespedésnek vége. Rügyező sejtelmek kipattannak végre. Hatalmas virággá nő a reménybimbó. Lelkek édes álma való lesz — »zép való. A vérázott földből uj élet fakad És lassan eltörli a véres nyomokat. S a ránk szakadt bútól hajlott fejünk felett Éretünk egy áldó, felemelő kezet. Szelíden simít a gondszántott homlokon S csüggedt szivünkbe száll uj élet bizalom. S lelkünk hálájaként feltörtet az égbe S imává vál e szózat: Üdvözlégy szent lélek. ÖZV. BRANDEISZNÉ FREY MELANIE. — Katonai kitüntetések. A király bonyhádi Perczel Mór 6. honvédhuszárezredbeli őrnagynak a 3. osztályú vaskoronarendet adományozta a hadiékitménnyel. A király Áldor László és Abay Béla zászlósokat az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásukért, a II. osztályú ezüst vitézségi éremmel tüntette ki. Abay Béla már az I. osztályú ezüst vitézségi érmet is megkapta. — Bírósági kinevezések. A király Páti Nagy Sándor szekszárdi törvényszéki albirót a szekszárdi kir. ügyészséghez alügyésszé, László Sándor dr. szekszárdi kir. törvényszéki jegyzőt a szekszárdi törvény szélihez és Föpényessy Sándor pécsi kir. Ítélőtáblái tanácsjegyzőt a perlaki kir. járásbírósághoz albirákká nevezte ki. — Katonai kinevezés. A király Wendl István 68-ik gyalogezredbeli hadnagyot, szekszárdi ügyvédjelöltet főhadnaggyá nevezte ki. — Igazgatósági tagság. A fejér- és tolna- megyei helyiérdekű vasút részvénytársaság igazgatóságába Forster Zoltán vármegyei alispánt jelölte ki igazgatósági tagul a törvényhatósági bizottság. —' Elismerés. Boros Zoltán főhadnagy és Kálmán Adolf hadnagy legfelsőbb dicsérő elismerésben részesültek. — Alapitó tag. Tolnavármegye törvény- hatósági bizottsága 300 koronával belépett a Magyar Adria egyesület alapitó tagjai sorába. — Kölcsönös áthelyezés. Az igazságügyminiszter Kegler József dombóvári és Pollák Rezső késmárki kir. járásbirósági írnokot kölcsönösen áthelyezte. — Pécsi honvédtisztek kitüntetése. A király megparancsolta, hogy a legfelső dicsérő elismerés tudtul adasssék az ellenség ellőtt tanúsított vitéz magatartásukért Pesti Károly 19. honvédgyalogezredbeli, Szabó Ferenc II—19. népfölkelő hadtápzászlóaljbeli népfölkelő főhadnagyoknak, továbbá kitűnő szolglatukért Szegő Emil II —19. népfölkelő had táp zászlóaljbeli nép fölkelő főhadnagynak. Az ellenség előtt teljesített kitüqő szolgálatukért Bpndi Béla 19. honvédgyalogezrednél beosztott 8. honvédhuszárezredbeli állatorvosnak és Bochkor László tartalékos, hereeg- szőllősi állatorvosnak az aranyérdemkereszte t a vitézségi érem szalagján, végül Heuberger Rezső VI.—19. népfölkelő hadtápzászlóaljnál beosztott népfölkelő őrmesternek a koronás ezüst érdemkeresztet adományozta a király a vitézségi érem szalagján. Az ellenség előtt tanúsított vitéz ma- tásuk elismerésül Dely Imák és Zalán Benő pécsi 8. honvédhuszárezredbeli zászlósóknak az 1. osztályú ezüst vitézségi érmet kapták. — Helyettesítés. A m. kir. igazságügy- miniszter Páljfy József dr. paksi kir. járásbirósági joggyakornokot a paksi kir. járásbíróság mellett alkalmazott ügyészségi megbizott állandó helyetteséül rendelte ki. — Uj közigazgatási bizottsági tag. A múlt heti rendkívüli megyegyülés dr. Kardoss Kálmánt a vármegyei közigazgatási bizottság tagjává megválasztotta.
