Tolnamegyei Közlöny, 1916 (44. évfolyam, 1-53. szám)
1916-12-24 / 52. szám
6 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1916. december 24. — Szabadság. A vallás- és közotatásügyi miniszter az óvónők részére bat heti szabadságot engedélyezett. — A fél- és negyedforintosok. Az osztrák pénzügyminiszter elrendelte, hogy az összes dohánytőzsdék kötelesek elfogadni a vásárló közönségtől a kétkoronás papírpénznek két vagy négy darabba vagdalt részeit. — Ha egyebütt nem tudnák beváltani az összevagdalt papirpénzdarabokat, beválthatják a postahivataloknál is. — Szélövétől. Bajó Pál szekszárdi főszolgabíró 7000 koronáért megvette Ujfalusy Lajosnak az Előhegyen levő 1600 Q öles szőlejét. — Adakozás a népkonyhának. A Simontsits Béláné által létesített és nevét viselő szekszárdi I-ső népkonyhára adakoztak: Schmiedeg Mór Szekszárd 15 K, Ganzer Ádám 10, Salamon Testvérek 10, Garay-Drogéria 5, Községi elöljáróság Uzdborjád 2, Adler N. János 10, Reich Arminné 2, özv, Sasa Istvánná 10, Hónig Al- bertné Bonyhád 25 korona, mely kegyes adományokért számos szegényeink nevében ez utón is hálás köszönetemet nyilvánítom. Bezerédj Pál. — Paks község foglalkozik a központi Szeszfőzde felállításával. Jó par héttel ezelőtt, mikor a központi szeszfőzdék felállításáról szóló pénzügyminiszteri rendelet megjent, lapunk felvetette az eszmét: mennyire jó és üdvös volna, ha Szekszárd r. t. város egy ilyen központi szeszfőzdére engedélyt kérne a minisztertől, mert egy ilyen szeszfőzde nem csak a helybeli bortermelők érdekeit szolgálná, de a körzethez csatolható községeket is idevonná s mindezek tetejében a városoknak egy páratlan jövedelmi forrást adna, mely a mai 100°/0-os pótadót hamarosan a felére csökkenthetné. Ezért biztosit is elsőbbséget városunknak a pénzügyminiszteri rendelete. Csakhogy természetesen az ilyen eszmék keresztül viteléhez Szekszárdnak is legalább annyi spiritusza kellene, hogy legyen mint Baranyának, ahol Pécsett szövetkezeit alapon ugyan, de meg is csinálják. Annál ör- vendetesebb, hogy, ha már vármegyénk székvárosa nem, de legalább egyik városi nívójú községe, Paks megértette az eszmében rejlő gyakorlati értéket és mint halljuk, komolyan foglalkozik a központi szeszfőzdének községi üzemben való felállításának tervével. Erre a biztos jó üzletre természetesen Pakson is akadna magánvállalkozó, akár nálunk, de a községnek előjogot biztosítván a rendelet, még e hó végéig a községi elöljáróság kidolgozott tervvel lép a képviselőtestület elé s minden valószínűség szerint megteszik a szükséges lépéseket a terv megvalósítása érdekében. — Hadiemlékek katalógusa. A Hősök Emlékét Megörökítő Országos bizottság egy katalógus sorozat-ban fogja kibocsátani azoknak a szabadon álló hadiemiékeknek, katonasiroknak, em léktábláknak és emléklapoknak terveit, amelyeket magyar művészek a bizottság felkeresésére készítettek és fognak készíteni. A bizottság ezzel azt a hazafias és művészi célt kívánja szolgálni, hogy a hősök emléke mindenütt, még a legkisebb községben is 6b a legszegényebb hajlékban is művészi emlékjellel örökitteBsék meg. Működése teljesen altruisztikus jellegű. Maga a belügyminiszter a törvényhatóságokhoz intézett egyik rendeletében melegen támogatja a bizottság nemes törekvését, amelynek első dokumentuma az a katalógus, mely a bizottság kiadásában Lukács György elnöklése mellett Györgyi Kálmán szerkesztéseben most került ki a sajtó alól. 'A rendkívüli szép, művészi ízlésű katalógus pompás reprodukcióikban mutatja be a magyar művészek hadiemlék-terveit. Ott találjuk beDne Györgyi Dénes, Almási Balogh Lóránt, Reienl Kálmán, Hikisch Rezső, Spiegel Imre, Horváth Béla és H. Pinter Gyula, Tóth Gyula, Vágó László, Spiegel Frigyes, Jónás Zsigmond, Sváb Gyula, Brassován Szilárd, Hoepfner Guido, Kertész K. Róbert, Tscheuke Hermann, Janszky Bála, Vágó József, Bethlen Gyula, Kónya Zoltán, Thein János, Vass Viktor, Kallós Ede, Korr» - Erzsébet, Braun Arnold, Moiret Ödön, Pongrác* Siegfried, Dankó Ödön, Fekete Oszkár, Szege Sándor és Haranghy Jenő terveit. A bizottságot a tervezések művészi színvonalának biztosítása mellett az a szempont is vezette, hogy minél olcsóbb kivitelű tervek kerüljenek a kataló- gueba, miáltal a szegényebb községek és magánosok részéré is hozzáférhetővé kíván tenni művészi < mlékír üveket. A gyönyörű reprodukciók mellé átjegyz>.-.k.et is csávóit a bizottság s az egesz kata óguá elé üerczeg Ferenc szép és m izg elő; ’■ irt. Kívánatos, hogy a katalógusból miné: ztieeebb körben ismertekké váljanak a tervek, amelyek csakugyan méltóan képviselik a hősök emlékének megörökítésénél a magyar művészek tehetségét és kegyeletét. A bizottság irodája, ahol az emlékmű-tervek és minták meg tekinthetők, Budapest, VII., Károly-körút 3. sz. alatt van. — Műkedvelői előadás. A dombóvári Kath. Legényegylet műkedvelői mnlt vasárnap szép sikerre! előadták Géczy Istvánnak „Amit az erdő mesél“ cimü népszínművét. Az előadás 500 koronát eredményezett, melynek 10o/0 át a rendezőség a dombóvári katonák karácsonyfájára adományozta. A darab betanítását és rendezését Fehér- váry József káplán végezte. — A feleség nem tartozik követei a férjét. Az írás szavai szerint az asszony követni tartozik az urát és a házasét etnek ez a lényege benne vau a holtamiglan holtodiglan szóló fogadalomban is. Az Elet és a Kúria azonban megdöntik az írás és az eskü törvényeit. Egy házaséiet részben felbomlott, a férj nem tudott keresni és az asszony elköltözve tőle, a saját keresetéből tartotta el önmagát és gyermekét. A férj pört indított és követelte, hogy az asszony kövesse őt más községbe, a Kúria azonban kimondotta, hogy a családját eltartani nem képes férj a magát és gyermekét eltartani képes nejétől komolyan nem kívánhatja, hogy jövedelmező állása .mellett hozzá más községbe visszatérjen. — A bólyegtörvények életbeléptetése. A hivatalos lapban megjelent a bélyeg és illetékekre vonatkozó törvények és szabályok módosításáról szóló 1916. évi XXVII. t.-c. 2-ik fejezetének életbeléptetéséről és végrehajtásáról kiadott pénzügyminisztériumi rendelet és ezzel egyidejűleg a pénzügyminiszter rendelete az ingatlanok értékének hatósági szakértői becslés niján való megállapításáról illetékkiszabás céljára fokozni, sőt a levelek és levelezd lapok megportózása a tisztviselőkre külön is nagy munkát jelent. Ezért tartjuk szükségesnek a figyelmeztetést, hogy tiz filléres bélyeggel látandó el a képpel ellátott levelezlőapek, melyet a cimzett se fogadhat el a megfelelő szeretettel, ha külön portót is kell azért fizetni. CSARNOK. Hallfiatódzás a vasúti kocsiban. Bizony nem illik más idegen szájáról lesni a szót, — de hat míg Budapestről Szekszárdig ér az ember, -— bármily jól nevelt és diszkrét természetű legyen is — különösen, amikor Sár- bogárdon besegíti a jó sors a mi ketreces vicinálisunkba, ha nem akar is, kénytelen az ember hallgatódzni. Egy mérges kinézésű, hatalmas, markos-vállas, öoiös torkú pesti ur ül szemben, mellette egy hirtelen szőke, vöröstengerre emlékeztető cinege unasszony. A beszédet termé szetesen a nő kezdi: Azok a szegény jó fiuk! Az életet meg sem ismertek, tavasszal tették le a matúrát, s most ugyanabban a szobában fe kúsznék, mint sebesültek !“ — És mert a pesti ur nem akar reagálni, többször is ebóhajtja ugyanazt! Végre a pesti ur is megszólal nagy mérgesen : mit fiatalok, mit meg sem ismerték az életet ? Ott van az én fiam, az már megismerte az éle* tét s most itt van a nyakamon 4 kis árvája, meg a lányom, az anyjuk, meg nekem is majd egy féltucat !“ Aztán belemelegszik, s a társalgás átterelődik az élelmezésre, mert „enni kell“, mondja az öblös hangú pesti .ur és 11-en ülünk asztalhoz. De — hála Istennek — azért minden jól van mert van itt mináluuk minden, csak tudni kell* a módját, hogy hol, mihez és hogyan lehet hozzájutni. És mar kezd majdnem dicsekedni. Pestről erre le és vissza, majd minden másod harmadnap megteszi az utat. — Bekvirál. Pesten felpakol 10—15 klg. cukrot, 10—15 klg. petróleumot, b azzal jön lefelé. Falun sok helyen van jó ismerőse, azoknál megszállva kényelmesen rekvirálgat. A falusinak nincs cukorja, de van tojása. Egy kiló cukorért kap 10 drb tojást. — Sőt bele lehet keverni a trafikot. A múltkor 1 liter petróleumért kapott 2 kiló dohányt, a két kiló dohányért kapóit egy egész szép felhasitott, felfüstölt malacot. Ezzel különösen érdekes esete volt. Kemény papírba burkoltan tartotta a kelenföldi villamoson az ölében a füstölt malacot. Jött a finánc. Mi van a csomagban ? Rámordult a pesti ur dörgő boszusan : Öcsém, kérje az Istent, hogy maga megmenckcdjék ebben a háborúban attól, hogy arra legyen szüksége, ami itt van: műláb, faláb. — Es a finánc tovább ment, mert hiszen ó a villamosban nélkülözhetetlen. A múltkor Zágrábból hozott a pesti ur 12 kiló marhahúst, vesepecsenyét és egyéb java részét, fizetett érte 65 koronát. Budapesten egy' jó barátjának átadott belőle 6 kilót 60 koronáért s neki megmaradt a másik 6 kiló 5 koronában. Hjha 1 ma igy lehet megélni. Aztán itt van a tej. Azt is igy hordom össze. Jó órábau legyen mondva, állandóan van a speizunkban 15—20 liter fölösleges tej. „De hiszen az megromlik, mondja a vörösen pöttyes nagysága. Amit a városiból hozunk is alig áll el délig, a központi-ó meg csupa viz.“ Ohó 1 hát beszélek én a központi tejéről,, meg a városiéról ? En a faluról viszem azt is. Látja Nagysád* a táskámat, itt van ebben egy 12 literes tejes kanna, 16—18 krajcárjával falun televeszem esetleg 2—3 liter petróleumért, vagy cukorért cserélve s viszem haza. Otthon felforraljuk, légmentesen zárható tejes palackba tesszük, aztán kidunsztoljuk, mint ahogy a paradicsomot szokták s akár két hónap múlva bontjuk fel, olyan, mint a frisstéj . . . stb. . . . stb. A sok hasznos tudnivaló csak úgy ömlött a pesti ur szájából,, ki végre is Tengelicen vagy hol leszállóit. ■Sóhajtva nézett utána a pesti hölgy s nem állhatván szó nélkül, ezt már nekem mondta: Irigylésre méltó egy nő ennek az urnák a felesége. De hát igy vannak az élelmes pestiek. Sajnos, az én drága jó Adolfom nem kereskedő ember, csak bankban van, banktisztviselő. Hát igaz a bank révén sok mindenhez hozzájutunk mi is, mert a bank hozat a tisztviselőinek. Persze jó Adolfom rá sem ér! Hanem a Samuka, az én drága gyerekem, az kereskedő lesz. Az már is tud mindent. Például az összes trafikokat bejárta, mindenütt vett 3—4 cigarettát, összevett vagy kétszázat és hoz nekem csupa nulláslisztet. Egy csepp gyúrót sem, de egy csepp kenyér- lisztet sem, a cigaretták fejében. Tessék megnézni, milyen tésztám van nekem! Es boldog és örül a Samukájának ! Hát igy élnek á szegény pestiek. Ha ezt a londoniak tudnák, mindjárt letennének a kiéheztetési tervükről. Részlet Korbonits Andornak folyó hó 9-én a katonák karácsonya javara, a muzeum nagytermében tartott fel* olvasásából. Ha a madarakat, különösen az apró madarakat megismerjük, olyan világot ismeri!ok meg, mely mindig újat nyújt, mely bár mindig ugyanaz,, sohasem válik unalmassá, sőt még megszokottá sem; bármennyire kiismerjük is, mindig találunk benne újabb meg újabb szépséget. A természet minden pompát, kedvességet, üdeséget és fürgeséget összehalmozott rájuk, megáldotta őket a Ugben való szabad mozgás, a repülés tehetségével. Szárnyukon eljutnak mindenhova, ezért mindenütt van madár, a nagy városok zakatoló és füstokádó gyárai között éppeougy, mint az óriási pusztaságokon, ahol csak egy-két sínylődő bokor tarkítja az egyhangú sivatagot. De ha a madarakat a maguk valóságában akarjuk megismerni, fel kell őket keresnünk igazi lakóhelyeiken, ahol az embertől csak ritkán háborgatva élik világukat. A mi dombvidékünkön, a patak- és folyómenti erdőségekben a leggazdagabb a madárvilág. Itt találjuk a félénk és óvatos rigókat, a melyek a többi madár helyett is őrködnek s éles hangjukkal adják tudtul a veszélyt; itt keresi eledelét finom csőrével a két testvérmadár, a veresbegy és a kékbegy; az előbbi „komolyan,, de mégis élénken ugrálva ide-oda, az utóbbi pe-' dig egérszerüeu szaladgálva a sárga avaron : itt bujkálnak bokorról-bokorra a kicsinyke ökörszem és az egyszerű, szürkeszinü poszáták, a madárvilág legkedvesebb teremtései. Itt találjuk a kisebb-nagyobb odulakó madarakat: a repdeső rovarokra leső légykapókat, az élénk szinü rozsdafarkút, a kőről-kőre ugráló1 barázdabillegetőt, a csacska seregélyeket, az örökösen sürgő-forgó cinegéket; itt halljak leg-: gyakrabban az erdei pacsirta trilláját és a sárgarigó füttyét, itt találjuk végül a dalos madarak királyát, az alacsony bokrok sűrűségeit kereső1 fülemilét. Sokban különbözik ettől a középhegységek fenyveseinek madárvilága. Az örökzöld fenyőkön mászkálnak a mozgásukban papagályokra emlékeztető kérésztcaő- rüek, amelyek hol itt, hol ott ütik fel tanyája
