Tolnamegyei Közlöny, 1916 (44. évfolyam, 1-53. szám)

1916-12-03 / 49. szám

1916. december 3. 2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY A népgyülési agitátió, az ott történő jegy­zések Jpóldaadó hatása, az élő szó hatalma, a közvetlen felvilágosítás és tájékoztatást most, amidőn a termésnek nagy áron történt értékesi tése és gazdasági életünk pénzzel való telített­sége folytán nagy tőkék keresnek gyümölcsöző elhelyezést, bizonyára megmozgatja azokat is, akik tájékozatlanságból, közömbösségből, avagy oktalan bizalmatlanságból eddig vagy egyáltalán nem, vagy csak kisebb összeggel vettek részt, a nemzetek újra, meg njra elkövetkező gazdasági fokozott erőfeszítésében. Ezeken a népgyülése- keD, a nemzeti együttérzés és összetartozandóság megannyi kohójában, bizonyára megértésre talál a hazafias érzéstől fogékony lelkekben az okos, lelkes, bnzditó szó és a magyar nemzet a maga helyes gazdasági belátásáról és kifogyhatatlan áldozatkészségéről az eddigieknél is fényesebb bizonyságot tesz. * A Szekszárdon történt jegyzésekről eddig értesítést kaptunk a Tolnamegyei Takarék és Hitelbanktól, ahol a jegyzések meghaladták az 1 millió koronát, a Szekszárdi Takarékpénz­tárnál már közel 1 és fél millió jegyeztetett, a Szekszárdi Népbanktól, ahol a már feldolgozott jegyzési tételek összege 175.550 korona. A jegyzések egyébként a legteljesebb”siker jegyében folyamatban vannak s joggal remélhet­jük, hogy nálunk az ötödik hadikölcsön ered­ménye nem fog az előbbiek mögött maradni. | Gyosz-istentlszteletek o királyéit I Istenben boldogult I. Ferenc József apostoli magyar királyunk halálával hazánkat ért mélysé- ges gyászban városunk közönsége is igaz rész véttel vett sfészt. Á gyászhir vétele után az összes középüle­tekre, de számos magánépületre is felvonták a gyászlobogókat és több kereskedő kirakatában közszemlére tette az elhunyt felséges ur gyász fátyollal keretezett arcképét. A temetés napján — november 30 án — a kereskedők délelőtt 10 őrától kezdve délután 4 óráig zárva tartották üzleteiket, és az összes vallásfelekezetek templo­maikban gyász-isteatiszteletet tartottak. A belvárosi róm. katb. templomban délelőtt 9 órakor dr. Fent Ferenc apát-plébános, Rafczy János plébános, Horváth Károly és Fehérváry Ferenc káplánok segédletével Ó Felsége lelki - üdvéért ünnepélyes gyászmisét mondott, amelyen megjelentek az összes helybeli közhivatalok veze­tői a tisztikarral, a pénzintézetek és a „Ferenc“- közkórház igazgatósága, a m. kir. csendőrség parancsnoka, a Vöröskereszt-kórházban ápolt se besült, illetve beteg tisztek és legénység egy része, az ipsrtestület elnöksége zászlójuk alatt, a közép- és elem;-iskolák katholikus ifjúsága igaz­gatóik. vezetése mellett és nagyszámú közönség, úgy, hogy a templom zsúfolásig megtelt. H református templomban 10 órakor kez­dődött a gyász-istentisztelet nagyszámú érdeklődő jelenlétében. Itt (}öde Lajos ref. lelkész mondott magas szárnyalásu, költői szóképekkel telt s ne­mes páthosszal előad.tt hatásos gyászbeszédet 1 utána megindító imát az elhunyt nagy király lelki üdvéért. A közhivatalok tisztikarai a refor­mátus templomban is, és az izraelita templomban is a d. u 3 órakor tartott gyász istentiszteleten megjelentek, — amelynek keretébeu dr. Rubin­stein Mátyás rabbi a tőle megszokott szónoki készséggel parentálta el a legliberálisabb magyar uralkodót, s a templomi énekkar művészi orgona- kiaéret mellett héber gyászdalokat adott elő. Lapunk olvasóihoz. Tekintettel a nehéz megpróbáltatások­kal teljes esztendő befejezésének közelsé­gére, felhívjuk lapunk igen tisztelt elő­fizetőit, hogy hátralékos előfizetési dijaikat most már további késedelem nélkül szíves­kedjenek lapunk kiadóhivatalához bekül­deni. Nagyapák, fiák és unokák pártfogó támogatása segíti lapunkat már közel egy félszázada fenntartani, — mindenkor, ne­héz idők súlyos megpróbáltatásai között küzdöttünk a magunk szerény körében a közjó érdekében, — szolgálataink meg­érdemlik talán azt, hogy az előfizetési dijak pontos beszolgáltatását igényeljük hazafias olvasóközönségünktől. Larunk előfizetési ára: Helyben és vidékre egész évre . . 12 kor. % évre . 0 kor. V4 évre .... 3 k°r­Hazafias üdvözlettel: a Tolnamegyei Közlöny kiadóhivatala. „Kaszinót a hölgyeknek.“ Ez volt a címe annak a cikknek, mit a T. K november 19 iki számában olvastam. Az igen tisztelt cikkíró ur megengedi talán, hogy egy két szót én is szóljak a dologhoz. Nem tudom hány asszony lelkében talált visszhangra a megpendített eszme, de azt hiszem vannak többen is, kik az én nézetemet osztják. A cikkíró ur szerint kaszinó kell a höl­gyeknek, „hogy ott ismereteiket gyarapítsák, fesztelenül eltöltsék a délutánt, megbeszéljék a főzés művészetét, hol őszinte barátnőket szerez­hessenek“ st.b. stb. Szerintem, hogy ezt elérjük, nincs szüksé­günk kaszinóra. Ha valaki igazán anya, igazán jó feleség és háziasszony, az sohasem fog unat­kozni, az sohasem fog kaszinóba vágyódni, az meg fogja találni szórakozását otthon a családja körében is. 'Sokkal kedvesebb kép például az, ha ebéd után az édes mama odahaza ül oda a zongorához és vidítja fel a hivatalból fáradtan hazatért férje- ürát és az apróságokat, mintha veszi a kalapját, otthagyja a gyerekeket a cseléd társaságában és elmegy a — kaszinóba „zongorázni“. Vagy pedig előveszi otthon a napilapot és otthon ol­vassa el — mondjuk — „a napi háborus-hire • két“. Minek azt megvitatni a kaszinóban? Az nem fogja a világsorát megváltoztatni és a bé­két közelebb hozni. No és, látott már vitatkozó hölgyeket ? ? . . . „Ismereteiket gyarapítani“ ? — azt szeret­ném én tudni, hány hölgy fog kaszinóba menni azért, hogy ott tudományos ismereteit gyarapítsa ? Mert, akik tudományos pályán működnek, azok­nak rendelkezésükre áll a saját-, egyesületi- és magán-könyvtáruk; akik szórakozva akarnak tanulni, azoknak ott van a férjük könyvtára, a jól megválasztott folyóiratok, na és a kaszinók és körök könyvtárai, melyekből mindig kaphat­nak kölcsön-könyveket. És mennyi szórakoztató foglalkozás áll ren­delkezésére egy nőnek! Ott van a sok, szép kézimunka, mindig újabb és újabb, melynek megtanulása maga is élvezet. A virágok tenyész­tése és azok gondozása. A gyerekeknek meg­lepetést készíteni karácsonyra (aktuális), no és sok egyéb, melyre azt szokták sokan mondani : oh én erre sosem érek rá! Hát vájjon kaszinózni jobban ráérnek-e ? Aztán, ha a szórakoztató munkában kifá­radt és üdülni óhajt, vagy társaságba menni, ott van a mindennél üdítőbb szórakozás: a séta, mely már egészségi szempontból is inkább meg­felelő, mint a kaszinó dohány-füstös levegője. És ez még el sem szakítja a családjától, mert oda a gyerekeket is elviheti magával, akik bizo­nyára jobban fognak ennek örülni, mintha a mama kaszinózni megy. Minden asszonynak meg van a maga társa­sága. Jó barátnők, sokszor őszinték, igaziak. Keresse hát fel ezeknek a társaságát és „öntse ki bánatát“, mondja el nekik örömét, cserélje ki velük gondolatát; „őszinte, tiszta, önzetlen ba­rátnőket“ nem a kaszinóban keli keresni. Azokat akkor találjuk meg leginkább, mikor bajban, bá­natban vagyunk. S ebből, sajnos, most nagyon A nagy számadás lezárása.* A nyári harcok a kárpátokban befejeződtek. — Frigyes főherceg napiparancsa. — A sajtóhadi szállás által engedélyezett közlés. Orosz harctér, 1916. október. Frigyes főherceg napiparancsa: „A 7. hadsereg a Kárpátok magaslatain hetek óta nehéz harcokhan áll. Számtalanszor megtörött a tulerős orosz rohamo8zlopok iökeme a hü és tevékeny fegyverbarátságban egymást támogató magyar, orsztrák és német csapatok vasszilárd ellentállásán. Majdnem emberfeletti követelményeket tá­masztottak majdnem minden egyes harcossal szemben a hegyvidék és az idő viszontagságai és mig az ellenség mindig uj és újabb .tömegeket vetett bele a rohamba, addig a mi derék csapa­tainknak alig lehetett egyes napokat lélegzetvétel céljából juttatni. Számos hőst takar e vérrel és élettel győ­zelmesen megvédett föld. A 7. hadsereg 1916. szeptember havi tettei a történelemben örök időn át dicső lapot fognak kitölteni. ■Frigyes főherceg, tábornagy s. k.“ Csak mi tudjuk igazán megérteni és felfogni, hagy mit jelentenek e szűkszavú sorok. Csak mi érezzük át igazán e katonásan szófukar megáll a- pittások mélységes értelmét, akik idehoztuk életünk alig látott tavaszát — sokan már az ősz felé hajló földi életünket, — idehoztuk testünk épségét, szivünk melegét, egész egzisztenciánkat, energiánkat, boldogságunkkal, szerelmünket min­denünket, hitvesünk, gyermekeink jövőjét, hogy mindent, ami drága, ami szent, ami becses, koc­* E cikk közlését több mint egy hónapi késedelemmel engedélyezte a sajtó hadiszállás Ä Kárpáti harchelyzetet megvilágító e közlemény, valamint a következő humoros leírást is a szerző endedelmével, a „P. N.“-ből vettük át. I kára tegyünk s ha kell, meggondolás és ággo- j l dalom nélkül fel is áldozzunk a legdrágább, a I | legédesebb Hazáért. . . Mi, csak mi tudjuk iga- | zán§ hogy mennyi vér, menyi könny, mennyi hős önfeláldozás, mennyi vitéz bravúros cseleke­det, mennyi elszórt csendes sirhant váltotta ki a hadsereg főparancsnokának megértő leikéből ezeketakatonásanrövid,elismerő szavakat, amelyek annyira eltérnek a sablantól, annyira komolyak és őszinték, hogy titáni küzdelmünkről a távol bél szemlélők lelkében sem hagyatnak kétséget aziránt, hogy olyan megmérhetlen, olyan fensé­ges erő lakozik a magyar és a szövetséges nem­zetek szétszakithatatlan, egyesülésében, hogy semmiféle túlerő, semmiféle ármány nem győ- zedelmeskedhetik telettünk. „Majd emberfeletti.. . Mi tudjuk, hogy mit jelent ez!. .. A legnagyobb, a legelkesere- dettebb, a legvégső erőfeszítést, szenvedést, le­mondást, türelmet, kitartást és bizalmat, amelynek fokozása már nincs. Ne csak szószerint vegyétek ezt, de gondolhattok alatta mindent, amit el tudtok képzelni, hiszen még akkor is távol álltok a valóságtól, mert nincsenek fogalmaitok, hogy e szavak jelentőségét megtudnátok érteni. .. Avagy talán van sejtelmetek arról, hogy mit tesz az : „a mi derék csapatainknak alig lehetett egyes na­pokat lélegzetvétel céljából - juttatni! V ... Már kis gyermek korodban azt tanultad az iskolába, hogy a Kárpátok Magyaroszág védő­bástyái ... A te fiaid már úgy fogják tanulni, hogy a Kárpátok és a honvédek ... a honvédek és a germánok, akiknek együttes ércfalán poz- dorjává törött a robusztus, dromedár ellenség testének minden tagja és legerőssebbnek hitt fegyvere is, amellyel minket akar összetörni... Hűbb, kitartóbb és törhetetlenebb szövetséget még nem szentesitett a nemzetek istene, mint a miénket. Itt nincs pártoskodás, nincs érzékeny­kedés, nincs duzzogás ; itt nincsenek félreértések, intrikák és v irigykedések: itt csak egy közös szent cél, egy közös és megtörhetetlen akarat, a győzeieni és dicsőséges béke akarata van !.. . A honvéd vállvetve küzd a német érdekért és a német hősiesen vérzik el a Kárpátokban. Itt nem az a jelszó „ki ki magának,“ hanem „mindnyájan egyért és mindannyiért.“ Frigyes főherceg történelmi jeleatőségü napiparancsa alkalomszerű magállapitása annak a stratégiai ténynek, hogy az orosz kolosszusnak a Kárpátok ellen viselt nyári hadjárata a befeje­zése stádiumába jutott. Julius elejétől szakadatla­nul, legfőképpen pedig szeptember hónapban a legőrületesebb tömegtámadásokkal ostromolta, állásainkat. Bruszilow vérpadra kergette hadait, de mi voltunk, mi maradtunk - az erősebbek s ha egyes szakaszon még fel is lobban a meg­vert ellenség tehetetlen erőfeszítéseinek dühe, gyorsan és fölényesen a torkára fojtjuk a vad csataorfiitást. .. Éhben a pillanatban is sűrűn, kövér pely- hekben hull a hó... Az orosz ismeri már a Kárpátok telét, amely már most is megtörte makacs, de tehetetlen erejét. Elvagyunk készülve arra, hogy ez az ellanyhulás csak időleges, de teljes a hitünk, hogy ez a tél sem lesz irgalma- sabb a „fehér cár“ igaztalan ügyért harcoló se­rege iránt, mint az első volt ? ... Ha az egész ország elledünk uszitott minden oroszlánjával, rókájával és patkányával szemben eddig mi voltunk az 'erősebbek, a tél viszontagságaival szemben is erősek maradunk !. . . Te fenséges magyar nemzet, aki a ten­gernyi viszontagságot, és megpróbáltatást eddig oly bámulatos nyugalommal, önmegadással visel­ted el, emeld fel könnyes szemeid bánatos tekin­tetét, a fehér lepelbe burkolt Kárpátok bércei fölé és onnan még magasabbra, az örök Isten menyholtozatára és adj hálát, hogy ezt a nagy számadást igy engedte lezárnunk... Bizva-biz- zál abban, hogy a végső, a legutolsó és - leg­utolsó és legnagyobb számadás is a mi javunkra fog lezárulni. Ketskés Győző.

Next

/
Thumbnails
Contents