Tolnamegyei Közlöny, 1916 (44. évfolyam, 1-53. szám)
1916-11-12 / 46. szám
XLIV. évfolyam. 16. núm. üekmu. 1916. nowiDtf íz. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Lengyilorszáfi. Nem a faj azonosságából, de a történelmi múlt tartós összekapcsolódásából, a sokszor közös sorsban fogamzott azonos vágyak összefonódásából nőtt ki a magyar- lengyel testvériség. Nem a testben, de a lélekben gyökerezik ez a históriai érzés és mint lélek- kapcsolat nem hatalmi eszközzel, vagy az iró-költő világ fantáziájából táplálkozik, hanem valósággal nép-érzés ez úgy nálunk, mint a lengyeleknél. • A magyar nóta háromszázéves szomorúsága, a sokszor megsanyargatott magyar nemzet összes fájdalma és keserűsége, vágyaink vágya megsokszorozódva ott él a lengyel nép lelkében és ezt itt és ott tudjuk és érezzük, mert az önálló nemzeti államiság aspirációja, tisztelete és megbecsülése tényes és szomorú évszázadok történelméből hajtotta ki mindkét nemzetnél a testvériség eme tudatos érzetét. A háromszor felosztott Lengyelország nemzeti tragédiája sehol sem talált olyan lélekbeli visszhangra, mint Magyarországon. A felosztásnak, szétszedésnek ez a veszedelme nem egyszer borult sötét felhőként a magyar nemzet históriája fölé is és a Gesainm-Monarchie még ma is élő magyarokat ijjesztgető hazajáró lélek volna, ha félnénk már tőle. Az önálló nemzeti lét elrablása, a hatalmi erőszakkal szemben a saját nemzeti erő ellenszegülése, a széthúzás és árulás sirba döntötték Lengyelországot s mi a simái úgy gyászoltunk, mintha hozzánk tartozót vesztettünk volna. Mi, akik évszázadokon át szintén oly sokat véreztünk a nemzeti önálló létezésért, de akik fölött nem birt eddig diadalmaskodni a megsemmisülés szelleme csak múló időn át sem, mi meg tudtuk érezni a lengyel nemzet mélyen érzett fájdalmát nemzeti önállóságának elkonfískálása és nemzettestének feldarabolása fölött. S a halotti állapotba döntött lengyel nép viszont megértését mutatta, hogy a mi szabadságharcunk idején tömegesen jöttek hozzánk, a mi zászlóink alá küzdeni a rajtuk már akkor erőt nyert hatalmi önkény és erőszak ellen, a hazát vesztett lengyel hősök. Mintha annak előre érzése húzta volna hozzánk őket, hogy az elveszített lengyelhon valamikor a magyar fegyverek győzelmei nyomán fog uj életre támadni. És ha van egyes emberek élete folyásán előre sejtés, a jövő megérzésének misztikuma, úgy még inkább feltételezhetünk ilyet «gy-egy néptömeg megérzéseiben. Ha nem nevezzük is praedestináció- nak a nemzetek életében a történeti múltból később tisztán levezethető és abban igazolásra találó következményeket, de egy nagyobb, a földieken fölül álló hatalmasságnak, egy a vasnál és vasabb következetességnek világtörvényszerü megnyiPelelős utrktuló: HORVÁTH IGNÁCZ latkozását és egy magasabb világ-erkölcs kielégülését kell látnunk abban a központi hatalmak kinyilvánított szándékában, hogy Lengyelország önálló államiságát, a lengyel nép egyesített nemzeti életét újból felállítani szándékoznak. És ezt úgy érezzük, hogy ez másképpen el sem is lett volna képzelhető. Ezért volt a függetlenségi és 48-as pártnak már a háború eleitől fogva egyik háborús vezérelve: • Lengyelország visszaállítása, a szó legböcsületesebb értelmében. Nemcsak, mint stratégiai izolátor Oroszországgal szemben, nemcsak, mint talán az Oroszországgal fennálló ellentétek számára szolgálható arany-hidja a békének s nemcsak, mint politikai érdek: de, mint a mindenek fölött álló igazság győzedelmeskedése bir Lengyelország .feltámasztása egyelőre át nem is tekinthető következtetésekkel a jövőre. Jelenti ez az erkölcsi fölény olyan elérhetetlen magasságát a mi részünkön, amely föltétlenül meghozza a békének a mi győzelmünk jegyében való véglegezé- sét. Maga pedig megdönthetetlen dokumentuma* XV. Benedek pápa azon figyelmeztetésének, melyet az ádáz harcban álló hatalmakhoz intézett: nemzeteket nem lehet kitörölni az életből! •. I« két biztosítsa. Nincs édes hitre«, ki szeretettel ölelné át áldott lelkű nejét, ó már hideg sírban fekssik idegen földön, többénem jön rissen, nem mondja: édes feleségem, kedres gyermekeim. — Vitásul harcolt, kötelességének teljesítése köz* ben halt meg a osatatéren, ssent célért ömlött rére a Haas szolgálatában. Emléke a késők nerei kötött less megörökitre. Sir as édesanya, drága, sseretett egyetlen i6 fiát resstette a osatatéren. A Hasa Udre és becsülete hívta a csatatérre, dicsőséget saeresre, bési balállal balt. Nem jött hasa a vőlegény sem, Arrán hagyta ssép menyasszonyát. Fegyvert fogott, kar- dott ragadott, de elvérsett a basáért. Sok könnyet hullattunk érietek, sirunk elestetek felett, de rigasstal ason édes tudat, hogy mindenki által irigyelt, drága saép magyar basánkért küzdöttetek. Elleneinknek nem sikerült tejjtl-méssel folyó, mindenben bőrelkedő ssép or szágunkat meghódítani. Vitéseink megmentették est számunkra. Boldogok ragyunk, mert nyugodt otthonunk, fényes jörőnk biztositra ran. Nagy veszteségünket ez pótolja. Es ad irt fájó szivünkre. A háború zászló alábivta bős fiainkat. Lelkesen vonultak a harcba azon édea reményben, hogy elleoaégeinket hamarosan éa fényesen légyéivé, falevélhalláskor már édes otthonukba térnek vissaa. Azért cs*k vövid időre búcsúztak, nem gondolva ily bosszú távollétre, aőt örökös ottmaradásra. Leírhatatlan az a lelkesedés, ritka öröm, mellyel szeretett fiaink hadba vonultak. Edea mos ily Ült arcukon, lelkesedés keblükön, vig öröm ssivUkön. Győzünk rövid idő múlva, fényt, dicsőséget, hírnevet hozunk drága hazánknak. Hőn szeretett, drága, fenséges trónörökösünk és áldott jó lelkű nejének meggyilkolását meg bosznljuk, mert ily tett megtorlás nélkül nem maradhat. Hadba vonult fiainkkal együtt örültünk mi is. A szerető hitves örömmel bocsájtá férjét a háborúba. A szerető édesanya bátorító fiát, a menyasszony kitartásra buzditá drága vőlegényét, vig zenével kísértük ki azeretteinket, felviráges- tuk keblüket s midőn a fellobogózott vonat megindult, felhangzott édes magyar imánk. Rövid időre búcsúztunk, azért sem veit nehéz válásunk. Az idő múlt. A falevelek hullása nem hozta haza véreinket, a csillogó karácsonyfa mellett nem örvendeztek szeretteink. Puszta, rideg, szomorú volt minden. Hiányzott a szerető édeaatya, a drága férj, a kedves vőlegény. Tán a búcsúszó örökre szólott ? Bizony sajnos, egynéhánynak örökre. Nincs jó atya, ki gyermekei neveltetéséről gondoskodnék, nincs, aki kenyeret keressen számukra, nincs, aki őrző- angyalként őrködjék felettük, nincs, aki jövőjüNagy Bála , kir. segédtsnfelflgyelő. Távirataink. A mlslsrtsrslDíkséfl sajtóosztályának hivatalos táviratai. GyeríjóMl kitértük az oroszokat Höfer mai jelentése. Budapest, november 10. Keleti hadszíntér: Károly főherceg lovassági tábornok hadceoportja: A Vulkán-szoros úttól nyugatra román támadások eredménytelenek maradtak. Az Olt völgyének mindkét oldalán éa Predeáltól délnyugatra a szövetséges csapatok ismét tért nyertek. Az ellenséget rohammal ki vetették állásaiból és ezeket az állásokat az ellenség ellentámadásával szemben megtartották. 188 fogoly és 4 gépfegyver maradt a kezünkön. A Gyergyó-hegységben is kedvezően halad előre támadásunk. — Lipót bajor herceg vezértábornagy barcvonala: Skrobovánál német csapatok mintegy négy kilométernyi szélességben több orosz védővonalat rohammal elfoglalták és az ellenséget a lapályon túl vetették vissza. Az oroszok tetemes véres veszteségükön feltil 49 tisztet'és 3380 főnyi legénységet veszítettek foglyokban, 27 gépfegyvert és 12 aknavetőt zsákmányoltunk. Olasz harctér: A helyzet változatlan. Délkeleti hadszíntér: A Vojusa-hsrcvona- lon az ellenség tüzérségi tevékenysége fokozödott. Höfer altábornagy, ■ vezérkar főnökének helyette*« Hátralék«« elAHiHémket ti sei el eltol kárjflk a Káirriéfc— Sasztg miellkki bekBIdéeéee.
