Tolnamegyei Közlöny, 1916 (44. évfolyam, 1-53. szám)
1916-11-05 / 45. szám
t 1916. november 5. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY — Uj evangélikus püspök. A dunántúli «»ngélikm egyházmegye nagy szótöbbséggel &(xpi Béla szombathelyi bt. lelkészt választotta meg püspökévé. Birtokvétel. Grosz Lajos székesfehérvári kereskedő 1.200,000 koronáért megvette a Danaföldvári Népbank r. t. tulajdonát képező 2100 holdas csabrendeki birtokát. — Eljegyzés. Ifjú dr. Őrffg Laj oa főorvos, aki jelenleg a harctéren teljesít szolgálatot, eljegyezte Nászay Terikét, özv. Níszay Gézáné leányát. — Pályázat plébánosi állásra. Zichy Gyula gróf pécsi megyéspüspök Aulik Dávid kistenge- lici plébános elhalálozásával megüresedett állásra folyó évi november hó 10 ig terjedő határidővel kiirta a pályázatot. — Lezuhant repülő. Ahay Béla repülőhadnagy, ki már a háború kezdete óta katona és az orosz harctéren küzd, egy szerencsétlen repülés következtében lezuhant. Szerencsés körülmények folytán, csak sérülést szenvedett és mi helyt eszméletre tért, közölte feljebbvalóival a megfigyeléséf. # „ — Rekvirálás. Tolnavármegye egész területén befejezték a búza, rozs, kétszeres, árpa, zab és a tengeri rekvirálását. A kormány rendelete szerint a napokban már megkezdik a burgonya rekvirálását is. — Adományok. Kovács-Sebestiny Endre főispán közgyűlési ebéd megváltás cimen 200 koronát a harctéren elesett hősök gyámol nélkül itthonmaradt hozzátartozóinak segélyezésére, — 200 koronát pedig a szekszárdi Vöröskereszt kórháznak adományozott. — A Gyönki Takarék- pénztár 20 koronát adományozott a harctéren elhunyt tolnamegyei szegénysorsu katonák árvái és hozzátartozói részére. — Bischitz János nagy- birtokos Majsáról 1000, Paczka Fér ne festőművész pedig 30 koronát küldött az erdélyi menekültek javára. — Együttes emlékünnep. A szekszárdi ref. és evangélikus hívek együttesen tartották meg a ref. templomban a reformáció emlékünnepét isten- tisztelettel és egyházi szónoklattal. Az imát Németh Gyula ev. lelkész, az egyházi beszédet pedig Gödé Lajos ref. lelkész mondotta. Jövő évben lesz a reformációnak 400 éves évfordulója, melyre előre felhívták a hívők figyelmét. — A város megkapta a fogyasztási adót. Szekszárd r. tanácsú város a kincstárral folyta-, tott tárgyalás után megkapta a hús- és bor- fogyasztási adót. A város eddig 58,000 koronát fizetett a fogyasztásért s most 40,000 koronáért kapta meg. így tehát a város 18,000 koronával fizet kevesebbet & jövőben, ami indokolt is, mert a világháború következtében egyes üzletek megszűntek és a fogyasztás is tetemesen csökkent. Csak elismeréssel szögezhetjük le úgy a pénzügyminiszter belátását, mely a pénzügyigazgatósági J referens információja alapján a kérdést meg- I oldotta, mint a város vezetősége iránt, kik fele- | lősségük és tisstük tudatában e kérdésbe* a j város lakosságának és háztartásának érdekeit érvényesüléshez juttatták. — Alapítványi hely adományozás. A király az 1916—1917. tanévtől kezdve a bécsi cs. és kir. Theresianumban üresedésben levő Mária Terésia királynő nevét viselő bátaszéki alapitványi helyet gici-assa és ablánc kürti Ghyczy István növendéknek adományozta. — A vetőmag. Mindig fontos volt, de ma sokszorosan fontos a gazdák vetőmag-szükségletének biztosítása. A vásárlási igazolványoknak a korai rekvirálás folytán történt hatálytalanítása e téren sok községben zavart okozott vármegyénkben. Vármegyénk alispánja felterjesztést intésett azonban, — és nein eredménytelenül, a .vetőmagra vonatkozó vásárlási igazolványok hatályának meghosszabbítása iránt, — de a vetőmag- szükséglet ma már csak úgy biztosítható, ha a kormány a Haditerménytől utal ki vetőmagot, Alispánunk felterjesztése folytán a belügyminiszter már meg is indítottá az erre vonatkozó tárgyalásokat a földmivelésügyi miniszterrel s kívánatos, hogy minél előbb véget is érjenek azok oly eredménnyel, hogy vetőmag legyen, mert ha nem vethetünk, bizony nem is arathatunk. E téren szükség volna a vetőmag csávázásáhos szükséges rézgálicra is, mert az utolsó permetezéshez beígért rézgálic, amely pedig ha már eredeti céljához elkésett, a csávázáshoz jó lett volna, de sok helyen csak ma is alig tudnak részben is kezzájutni. — Alispánunk jelentése a drágaságról. Az október 31-iki megyegyülés elé teijesztett aliepáni jelentés e kérdésről a következőket mondja: „Nem mulaszthatom el, hogy ez alkalommal, ha csak pár szóval is, ki ne térjek a szertelen drágaságra, mely minden téren uralkodik. — Se a termelő, se a fogyasztó, se a közvetítő nem tartja magát általában a megállapított árakhoz, ami a törvénytisztelőt nagyfokú meggyengülésére mutat. A legfőbb baj mégis az, hogy a maximális árak túllépői ellen nem tétetik feljelentés és így a hatóságoknak nincs módjukban az árdrágítókra a törvény szigorával lesújthatni. Igen nagy baj továbbá, hogy mig a termények árai csaknem kivétel nélkül maximáltattak, addig az iparcikkek árának maximálása elmaradt. Újabb időben egyre élénkebben nyilatkozik meg az erre irányuló követelés. Ez a kérdés országos rendezést kíván és megoldása a kormány feladatát képezi. Addig is, mig ez bekövetkezik, tartsuk magunkat szigorúan a törvényes rendeletekbes. Ne adjunk és ne vegyünk a maximális árakon felül és az ez ellen vétőkkel szemben legyünk kérlelhetetlenek." — A helyi fogyasztás részéről meg kell jegyeznünk esen illetékes megállapításokhoz, hogy nézetünk szerint hivatalból kellene ma árdrágitási és ártullépési ügyekben |nyomozni és példásan büntetni, — s hogy az iparcikkek és munkateljesítmények árát sokkal nehezebb a kormánynak országosan rendezni, mintsem a helyhatóságnak és igy inkább képezhetné az a helyi hatóság, mint a kormány feladatát. Egyébként akármelyik, csak már szólna bele valamelyik abba a kölcsönös bőrnyuzásba, amelyik a senkit visszanyúlni nem tudó hivatali középosztályt teljes tönkre- jutással fenyegeti, sőt már sújtja is. — Az utazási idő nem számit a szabadságba. A hadvezetőség elrendelte, hogy ezentúl a tizennégy napi szabadságra menő katona tényleg 14 napig legyen szabadságon. Ki kell számítani, hogy az oda- meg visszautazás mennyi időt vess igénybe és a szabadságot annyi idővel előbb kezdheti meg és ugyanennyi idővel későbben tartozik bevonulni. — Vármegyénk lisztellátása. A múlt hó utolsó napján megtartott vármegyegyülés elé terjesztett aliepáni jelentés kiterjeszkedett vármegyénk lakosságának lizztellátására. Értve tér* m szelesen e kitételen azon nagyobbik tömegét a megye lakosságának, akik a hatósági ellátásra szorultak. Elsőrendű háborús funkciója most a vármegyei hatóságnak e kérdésj kellő istápo- lása s megnyugvással látjuk, bogy vármegyénk alispánja a megillető gondoskodásban részesíti és a megfelelő kezelésben tartja ezt a fontos kérdést. Mert nem a körzeti malmok, — mert hisz ezek tele vannnk liszttel, — sem a Haditermény kirendeltsége, — mert hisz ez csak utasítás szerint járhat el, — tartja a kezében a lizztellátás biztosításához szükséges hatalmat, hanem a vármegye alispánja. Aláhúzzak est, mert a vármegye iránti históriai gyökerekből táplálkozó tisztelet folytán a háborús felfordultságok közepeit, a nem egyszer kapkodó, egymást lerontó, nem mindenütt egyforma viszonyokat találó és épen ezért nem mindenütt beváló kormányrendelkezésekkel szemben szeretjük hinni, hogy a mi vármegyénk a mi várunk. Ezért megnyugtatással hallottuk a vármegye első tisztviselőjének jelentéséből e kérdésről: „remélhető, hogy ha a kormány a vármegye havi lisztkontingensét a tényleges szükségnek megfelelően fogja megállapítani, a lisztellátás a Haditermény helybeli kirendeltsége ób a körzeti malmok utján egészen simán s a kívánatos gyorsasággal lesz lebonyolítható. Reméljük is, — nemcsak, de biztosra kell vennünk, — hogy alispánunk szavát meg is hallja a kormány. Különben hatósági lisztre 47,752 egyén jelentkezett 40,877 q hatósági liszt- szükséglettel. mese a nyírfáról. /. Megásták a sírját néki, Valahol az erdőszélen. Virágott is tettek szépen Fejtül, a hogy lefektették S csak úgy, mint a többi holtat, Elsiratták, eltemették. Aztán tovább, nyirfaágot, Ki-ki tudott, annyit vágott, Keresztet hogy csinálnának Rá a sírra szép fehéret, Ügy, hogy a ki arra téved Megadja a hős halottnak Ami jár: a tisztességet. S hogy a dombot el ne járják, Körülvették négy sarokra Hadd boruljon vad virág is Arra a kis sirhatomra. Kereshetnél messze, messze, Nagyvárosi temetőbe, A sok közt és nem találnál Szebbet hősünk sirhalmánál. Pedig nem is pénzen készült, Mesterész sem építette, Bajtársi kéz, bajtársi szív Fabrikálta, szépítette. Esténként ha minden csendes, S ha setétség száll a tájra, Mikor nem szól ágyutorka Bömbölve és harsonázva. Mikor ezer csillag ömlik Fönn a magas gyásztelepre, Mintha a vak éj homállyal Valamennyi harcra kelne Párjavesztett árvalányról Édes dalát fújja, fújja Kis madár a kereszt ágon Sötétség a hallgatója. II. Hősi simák hősi rabja Mit gondolt magába f Föld felette, föld alatta, Mely a harctól eltakarta, Megmozdult szavára. Mely a harctól eltakarta, Leesett bilincse, Mi újság a harci tájon ? Vértől ázott rónaságon ? Ment, hogy megtekintse. Vértől ázott rónaságon Fut-e már az ellen? Hős csapatja hol csatázik? Véle menni egyre vágyik • Földalatti szellem! S nyúl a kardhoz, sisakjához, — Rút rozsdafolt rája — , A szemei könyben úsznak, Ellágyul a hősi sírnak Hősi katonája! Nem igy volt ez hajdanába, Csak úgy ömlött fénye, Ez, mint villám, úgy cikkázott, Az, mint vihar, úgy csatázott Harcok özönébe. „De micsoda? Ki járkál itt?“ Szólt s komoran néze, „Hajlékomat ki csorbítja? Keresztemet ki torzítja? Mely földnek vitéze?" „Ki oly bátor bajtársától — Ki a földbe téré: Bármit lopni? Hitvány fattya! Kinek volt ily gondolatja ? Visszaadok érte!" És a szellem, hogy az ellen Méltó boszut álljon, Tüstént sebes szárnyakra kél, S repül, hogy a csúnya tettér Tettest is találjon. III. Nagyvárosi utca de fényes, A mely nép ott sétál de kényes. Nem érez az rosszat vígan él, Tudja is, hogy mi az: csatatér! Valahol az első emelet, Harctérről kapqtt levelet. Frivol személy lakja a szobát, Éjjel éber, alszik napon át. Nyirfahéjbó! volt a papiros, Pecsét is volt rajta, aranyos. Mert, ki irta ezt a levelet, Valahol csak hátul lehetett. Nem nézett még orosz szemébe Mégis hetykén irta levelébe: „Édesem a minap átvoltam S az orosztól heccből fát lopptam! El is küldöm néked a haját, Hadd egye a méreg odaát, Ládd a te életed de szeret, Csókolom a gyönge kezedet.“ * S mit tett a frivolt nő? Gyorsan átfutotta, Sírról vett levelét Földre hajította. Északi harctér, 1916. TARJÁN JE.NŐ hadnagy.
