Tolnamegyei Közlöny, 1916 (44. évfolyam, 1-53. szám)
1916-10-22 / 43. szám
_XLIP. épfoiynm. ___________ 43. szám. SzeKszárd, 1916. oktölier 22. Fü ggetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség: Fürdőház-utca 1129. szám, hová a lap I szellemi részét illető minden közlemények iniézendők. T«lefo“ J1- Kiadóhivatal Telefon 11. Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű _ hirdetések és pénzküldemények intézendők. Felelős szerkesztő: HORVÁTH IGNÁCZ Megjelenik hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár: Egész évre 12 K, ‘/a évre 6 K, V« évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 korona, további sor 30 fillér. — Nyilttér: garraond soronként 40 fillér. Erdély felszobodull! Ha nem fojthattuk el szivünknek ajkunkra tolult fájdalom felkiáltását akkor, amidőn a hadüzenet nélkül, minden elemi tisztesség megcsúfolásával ránk támadott oláh hordák rablótámadása a magyar király koronájának legszebbik gyöngyére, szép Erdélyországra zúdult: úgy most még kevésbé hallgathatjuk el az ajkunkra toluló örömrivalgást, hogy hallja meg azaz egész rabló-szövetség, mely bizonyára utolsó ütő- kárlyájaként játszotta ki ellenünk a gaz román nációt: Erdély felszabadult! A becsületes ember jóhiszemű elő- készületlenségét csak pár heti előnyre tudta kihasználni az orozva ránk tört lator. Mikor azonban vitéz hadaink megjelentek a csatatereken, mindjárt megszűntek az oláh > diadalok. A számba alig jöhető ellenállással szemben az első hetekben már arról ábrándozott a részeg oláh banda, hogy ime egy csapásra meghódította Erdélyországot, leverte az irigyelt szomszédot, sőt az övé a fő-fő érdem, hogy most már az entente- hatalmak, mint győzők tehetnek pontot a diadalmas háború végére. A ravasz diplomaták által állandó szeszmámorba tartott, tehetetlen alkoholista fejedelmük már pezsgős vonatokkal indult útnak, hogy uj domíniumába bevonulva Gyulafehérvár ott megkoronáztatja magát Erdélyország és az összes oláhok királyává! Hát bizony ennyi szépbe, annyi diadalba bele is mámorodhat minden oláh-fej . . . Azonban láttunk mi már ebben a háborúban ilyen örömmámortól megkótyago- sodott ellenséget. A Sándor-gyerek, ha még jól vissza- emlékszünk, az öreg Petárnak, néhai való szerb császárnak sok botra érdemes fia is szakasztott ilyen nagy reményeknek nézett eléje, sőt még tovább is ment, mert Zi- monyban valósággal meg is koronáztatta magát a Bácska, sőt tán az egész nagy szerb Európa cárjává. Azonban itt is csak hogy éppen az a hiba esett, hogy jöttek a magyar népföl- kelők, meg a higgadt kiszámítással operáló német és bulgár szövetségesek s az orrára ütöttek a kótyagos Sándor gyereknek, de úgy, hogy a szerb korona is leesett a tökfeje búbjáról. S hova lett azóta Zimony, meg Belgrad, meg egész Szerbia s a szép zimonyi pünkösti királyság! • Bem apó negyvennyolcban a piskii hidon áttörni akaró muszka-katonákat lovagló ostorával orron ostorozva kergette szét vörössapkás honvédéivel az erdélyi bércekben.® ' Ma bizony nem lovagló ostorral, hanem seregeiben rémesen pusztító fegyverekkel koppantottak a román Károly király koronájára, hogy nem egészen úgy van ez a gyulafehérvári koronázási dolog, mint a hogy azt nélkülünk olyan szépen megtervezték. És erre a fejbefigyelmeztetésre meg- verten, szétszórt hadseregének foszlányaival nyomorúságosán fut ki a győzelmes oláh sereg Erdély beszennyezett területéről s az újból birtokba vett szorosokban Oláhországba való indulásra készen már erős hatalmas lépéssel oláh földre lépett előre a központi hatalmak igazán győzelmes hadserege . .*. Amint nemzeti gyász volt és mindnyájunk fájdalma az oláh betörés, úgy most nemzeti ünnep és valamennyiünk öröme Erdély felszabadulása! Visszatelepítésre készen várják a haza- mehetést Erdély heteken hontalanjai, a menekültek s a mikor az oláh gazság ma- | radványaihqz, a végig rombolt hazába, szép Erdélyországba visszaérkeznek, a mikor megcsókolják otthonuk megüszkösödött küszöbét, akkor olyan érzés ömlik el egész lényükben, amely érzést jobb nem ismerni. És boldogok, akik azt nem ismerik meg! . ., Újra átviharzik átélt kálváriájuk minden fájdalma lelkűkben, amikor szétdult fészküket újra igazgatják. Erdély felszabadulásán érzett nagy örömünkben erre kell csak gondolni, arra a képre, amikor a visszatért menekült halálos csüggedtséggel, fáradtan rogy le visz- szanyert, de felpörzsölt otthona romhalmazára ... és akkor mindjárt éreznünk kell, hogy Erdély menekültjei ezzel még nincsenek kielégítve, hogy hazatérhettek, ez még nem minden, amivel a földönfutás hetei alatt ez az egész ország adósukká vált. Ezután kell még csak következni a teljes kárpótlásnak, amelynek minél teljesebbé tételéből ki kell vennie köteles részét az államnak, de ki kell venni mindazoknak, akiket megkímélt a sors a csak pár hetes hontalanságnak is keserű kenyerétől. e. I. I Távirataink. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Höfer mai jelentése. Budapest, október 20. Keleti hadszíntér: Károly főherceg lovassági tábornok hadcsoportja: A magyar—román határon tovább harcolunk. Dornavatrától délkeletre a Monte Rusluit az ellenségtől elragadtuk. Lipót bajor herceg vezértábornagy harc vonala : A Narajovka mentén német csapatok egy magaslat elfoglalása alkalmával több, mint 2050 foglyot ejtettek és 11 gépfegyvert zsákmányoltak. — A Sztohod legfelső folyásánál több támadás meghiúsult. Olasz harctér; A Pasubio-területen a harcok totiább folynak. Az olaszok hosszú és heves lövetés után tegnap délután 4 órakor ismét megtámadták a hegycsúcstól északra lévő állásainkat. Újból elkeseredett közelharcokra került a sor. Az 1., 3. és 4. számú derék tiroli császár- vadászezredek Ellison ezredes dandárparancsnok vezetése mellett valamennyi támadást véresen visszaverték, összes állásaik birtokukban marad- tak. Több, mint 100 olaszt elfogtak. Egy alpini zászlóalj a Fleims-völgyi harcvonalon a Storcella di Sadolet és a Kiscauirolt erős tüzérségi támogatás mellett megtámadta. A támadás gépfegy ver- tüzünkben összeomlott. . Délkeleti hadszíntér: Nincs újság. Höfer altábornagy, a vezérkar főnőkének helyettese A német nagy főhadiszállás jelentése. Berlin, október 20. A nagyfőhadiszállás jelenti. Nyugati hadszíntér: Rupprecht - trónörökös hadcsoportja: A tüzérségi harc a Somme mindkét partján esős időjárás mellett mindkét fél részéről élénk maradt. Egy támadás elragadta az angoloktól a Eatfcourt L’Abbaye—Labarque-i országúti ól nyugatra október 18-án kezükön maradt árkok legnagyobb részét. — Courcellettetől északra és Le Saarstól keletre angol osztagok előretörései az esti órákban meghiúsultak. Utólag jelentik, bogy az angolok az utolsó nagy támadás alkalmával az általuk olyan nagyratartott páncélgépkocsikat l (Tanks) is használtak. Ezek közül három tüzünk által szétrombolva vonalaink előtt hever. Keleti hadszíntér: Lipót bajor herceg veaértábornagy arcvonala: A Stochod mellett, Sieniawkától északra általunk elfoglalt állások előtt az oroszok ellentámadásai többizben nagy veszteségeik mellett összeomlottak. Swistelnikitől délnyugatra a Narajovka nyugati partján német zászlóaljak egy fontos orosz magaslati állást az abhoz csatlakozó vonalakkal együtt, rohammal elfoglaltak és az oroszok visszafoglalási kísérleteit véresen visszaverték. Az ellenség itt ismét 14 tisztet, 2050 foglyot és 12 gépfegyvert hagyott kezünkön. — Károly főherceg lovassági tábornok arcvonala: A behavazott Erdős-Kárpátok déli részében az ellenséget a Monte RubIuí- csucsról visszavetettük. Az erdélyrészi határhegy-gerinceken tovább folynak a harcok. Balkáni hadszíntér : Mackensen hadseregcsoportja : A Dobrudzsa-arcvonalon megélénkült a harci tevékenység. Macedón arcvonal: Egy kezdetben eredmé nyes szerb támadást a Cserna-könyökben megállítottunk. A Nidze Planinától északra és a Doiran-tótól délnyugatra az ellenség részelőtörései meghiúsultak. Ludendorf, első főszállásmester. Tengeri rekvirálás. A belügyminiszter rendelete alapján a vármegyei alispán október 27-ig rendelte el a tengeri rekvirálását. A rekvirálás kellő eredménynyel való befejezése után vásárolhatnak azok a helybeli százak, akik csak hig és üres moslékon kívül levegővel és aggódó szemekkel tartják addig azt az egy-két sertésüket, melyhez a nyomorúságos megélhetési viszonyok között úgy ragaszkodnak, mint a vízben fuldokló az utolsó szalmaszálhoz. Ezért tekint aggódva a helyi szükséglet a tengeri rekvirálás elé, mert már nagy csapásként kell viselnie a házi hizlalásnak azt is, hogy áfához sem tudott jutni, hasztalan vette anyakába a vármegyét s hasztalan is fordult a kormányhoz, hogy legalább az itt termett s a Haditermény részére jó előre lefoglalózott készletekből engedjenek át valamelyest a helyi szükségletnek. Érthető tehát a nagy aggodalom s alig várják sokan, hogy a vármegyei forgalom szabaddá legyen s hogy legalább a már a rekvirálás előtt meg vett, de a lezárás előtt elszállítani nem bírt tengeri készletükhöz hozzájuthassanak. Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjSk a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére- ^fi|
