Tolnamegyei Közlöny, 1916 (44. évfolyam, 1-53. szám)

1916-10-15 / 42. szám

1916. október 15.

2

denburgi gyalogság állva fogadta megsemmisítő tüzeléssel a sürtt csoportokban támadó ango\ gya* logságot. A Som metél délre Fresnes Macauconot és Chaulnes között a franciák folytatták támadásaikat. E támadásokat legtöbbnyire már záró* tüzűnkkel elfojtottuk. A genermonti cukorgyárért újabb makacs harcok fejlődtek, amelyek javunkra dőltek el. Abiainkonrt legnagyobb része kemény viaskodás után birtokunkban maradt. Legutóbbi harcokban itt 200 franciát, köztük 4 tisztet fog* tunk el. A trónörökös hadcsoportja: A Maastól keletre és Markirch (Vogésektól) nyugatra eső területen élénk harc volt. Markirchtől nyugatra francia előretöréseket visszavertünk. Délnémet- ország felé tartó erős ellenséges repülőrajokat repülőink megtámadtak és elhárító ágyúink támogatásával 9 gépet lelőttek. Beérkezett jelenté sek szerint a ledobott bombák 5 személyt megöltek, 26-ot megsebesítettek, az anyagi kár csekély, katonai kárt nem okoztak.

Keleti hadszíntér. A helyzet változatlan. Erdélyi harctér: A gyergyói és háromszéki medence felső és alsó esik az ellenségtől felszabadult, az üldözést folytatjuk. Csikszeredáról a gyi- meai szoros felé vezető országúton az ellenség még szívósan ellenáll, Brassótól keletre és délkeletre emelkedő határhegyekért vívott eredményes harcokban egy tisztet és 170 főnyi legénységet elfogtunk és 2 ágyút zsákmányoltunk.

Balkán haidszintér. Mackensen vezértá bornagy hadcsoportja : Nem volt különösebb esemény. Maoedon arovonal: A monastir— florinai vasút mindkét oldalán élénk tüzérségi bare. A Csorna hajtásban a szerb támadások tegnap is eredménytelenek voltak. A Struma arcvonalon az ellenséges felderítő különítményeken kívül csatározás folyt. Állásainkat Orfano mellett az ellenség szárazföldről és a tengerfelől bombázta.

Ludendorf, első főszállasmester.

Események a tengeren.

Budapest, október 13.

E hó 13-án délután egy tengeri repülőrajunk robbantó és gyuj tóbombák kai nagyon hatásosan bombázta Monfalconéban az ellenség által megszállott Adria-müveket. Ugyanennek a napnak esti óráiban egy másik tengeri repülőgépünk nagyon jó sikerrel megtámadta a selzi és vermeg- Hanoi katonai építményeket, Grado belső kikötőjét, valamint újólag Moníalconét és az Adria- müveket. A leghevesebb védőtüzelés ellenére mindegyik repülőgépünk sértetlenül tért haza.

Flottaparancsnokság.

Csirerokkant hazaérkezése.

Azt hinné az ember, hogy ebben a világháborúban, mikor nap-nap után csak szomorúság, bánat, gond nehezedik a lelkére, a sok munká ban, aggodalomban test és lélek egyaránt elfárad, kimerül, azt hisszük, hogy nincs is már öröm, nem létezik senki számára, legalább is addig, mig piros magyar vér csörgedez a. csatatéren.

Az elmúlt napokban azonban tanúja voltam egy özv. édesanya boldogságának, ki rokkant fiát Kopacsek Ervin községi jegyzőt kapta vissza Szibériából cserébe egy rokkant orosz katonáért. Elképzelhető az anya boldogsága, ki szeretett, imádott fiát, vele tehát miuden kincsét visszakapta. Napokkal azelőtt rendezgette fia szobáját, hogy mindent úgy találjon, mint mikor elment; sütött, főzött, nehogy -síben is hiány legyen.

Mikor meghallottam, hogy jön a vonat, mely a hŐB csererokkántakat hozza, egy szép verőfényes őszi délután lesétáltam Kurd falu állomására. Ott volt az aggódó édesanya, a szeretett rokonok, ismerősök, de ott volt a kiváncsi tömeg is. Mint a tűz, úgy terjedt el a hir a fa luban, hogy kiszáll itt egy hős csererokkant. Hogyne vonzotta volna tehát a kíváncsiság a népet az állomásra, mikor arról volt szó, hogy Szibériából jön a vitéz, hogy nézhet ki?

Izgatott, ideges várakozásban telik az idő. Az édesanya gondolatban kérdezi magától: vájjon megérkezik-e, hogy néz ki, nincs-e valami súlyos baja? De im, elérkezik a várva-várt pillanat, jelzik, hogy jön a vonat. Pár perc és hangos kiálltás Ervin! Ervin 1 A fiú az anya karjai között van, csókolják egymást, simák örömükbén, de szólni egyik s>.m tud. Minden szem nedves, egysem marad szárazon. Együtt éreznek velük, osztoznak boldogságukban.

Egy negyedórácska elteltével felmennek a faluba, bogy az első estét kedves rokonok társaságában töltsék. Már messziről látja a Lös, hogy iebeg£a nemzeti szinti zászló, gyertyák világítanak s amint átlépi a küszöböt megszólal a Rákóczi-iuduló.

Az edzett katonát, ki dacol tűzzel, vízzel, nem fél a golyótól, srapnelItól, meghatja ez a fogadtatás. Leborul, hálát ad Istenének, hogy két évi szomorú fogság után ismét átléphette az

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY

anyaföld határát, ismét szülőföldjén, szeretett családja körében töltheti napjait.

Édes jó Istenem, igy fohászkodunk hozzád, több anyának, több testvérnek is add visz* sza nyugalmát, hozd el minél előbb az óhajtott békét, hogy százan, ezren várják izgatottan a jelzést, vájjon nem e ez a vonat hozza az én férr je met, fiamat, apámat, fivéremet, rokonomat ? Az lehet, hogy némelyek hiába várnak, csalódni fognak. De legyen vigasztalás sebzett szivükre az a tudat, hogy fiuk, hitvesük a hazáért ou tóttá vérét s nevük a történelem lapjain hallhatatlan lesz. Nagy Mariska.

Gondolatim mostan ...

Orosz harctér, 1916 szept. végén.

Hova tovább két esztendeje már, hogy elszakadtam tőled, te kedves kis város~s azóta szakadatlan kitartással, sokszor elfáradva, majd ismét uj erőre kapva, járom ezt a keserves kálváriát. . . Valamikor régen, amikor még mohó élvezettel olvasgattam Jókai örökbecsű 'müveit, a szabadságharc történelmének eme gyönyörűséges forrásmunkáit, sokszor szinte olthatatlan vágyat éreztem: vajha én is háborúban lehetnék, vajha én is küzdhetnék, szenvedhetnék az édes, a szent, a mindennél drágább hazáért, a magyar névért, a magyar dicsőségért!.. . Akkor még nem gondoltam, akkor még nem is sejtettem, hogy mennyi szeuvedés, mennyi nyomorúság, mennyi vér, mennyi köny, mennyi pusztulás, mennyi életveszedelem, mennyi észbontó, ideg- sokk-termő rémület van ebben az egyetlen szóban összesüritve: háború 1

Most benne vagyok, most benne élek és az én szeretteimtől, az én meleg otthonomtól és egyszerű polgári életemtől elszakítva, a felettem elmúlott, immáron második esztendő végéhez közeledve, megtanultam, hogy a háború csak a távoli szemlélőnek hősköltemény, a valóságban azonban Golgota, purgutórium, sokszor vérpad, sokszor őrültek háza, sokszor pokol, sokszor mészárszék, sokszor hazárdjáték, sokszor halál- félelmes halálmegvetés, amelynek minden átka, minden könye, minden nyomorúsága a Irgfensé- gesebb, a legszentebb, a logmagasztosabb érzés bői: a honszerelemből fakad. . Ti, akik nem látjátok a kiömlött tengernyi vér párolgását ; akik nem érzitek az embervér átható szagát; akik nem tapostok elpusztított kincseken s nem jártok nap nap után füstölgő romok között; akik nem látjátok a földigrombolt családi fészkeket, nem halljátok a földönfutókká tett nyomorult lakosság jajveszékeléseit; akik nem halljátok a golyó Büvitését, a srapnelI ijesztő zúgását és, a gránát tébolyitú vijjogását; akik nem remegtek a körülöttetek lecsapó és fülsiketítő robbanással szétfröccsenő bombáktól; akik nem kóboroltok az Isten szabad ege alatt esőben, sárban, szélben, viharban, hóban és dermesztő fagyban ; akik nem húzzátok meg magatokat piszkos, bűzös emberi és állati hajlékokban; akik nem bújtok és éltek heteken, sőt hónapokon keresztül földalatti katakombákba, sötét, dohos fedezi- kekbo; akik nem érzitek testeteken a piszkos zúgok konvencionális tetveinek és férgeinek marását ; akik nem eszitek immáron esztendők óta az örökegyforma, a vigasztalanul változatlan „menázsit“ ; akik nem vágyódtok minden nap égő epedéssel azok után, kik a szivetekhez vannak nőve; akik nem lesitek szüntelenül aggódva a tábori postát; akik nem látjátok felétek nyúlni a halál hideg, csontos kezét; akiket nem epeszt szüntelenül az a> gondolat, hogy meglátjátok-e még egyszer gyermekeiteket, akik széppé, bol- doggá, reményteljessé tették néktek az életet s akikért élni, élni akarok s akiket nem gyötör állandó lidércnyomásként az az aggodalom, hogy megölelhetitek-e még egyszer hitveseiteket s nem volt-c az utolsó az a csők, amelyet tőlük búcsúzóul kaptatok: ti nem tudjátok felfogni, nem tudjátok megérteni, hogy mi. az a háború.. ..

• Nektek van maximális árszabásotok; nektek van kenyér- és lisztjegyetek; nektek van hústalan és zsirtalan napotok; nektek vannak kötélrevaló élelmiszer-uzsorásaitok ; nektek van cukor-, dohány, hús és zsirinségetek; nektek vannak politikusaitok, a kik parlamenti szcé- nákkal szórakoztatnak benneteket s akik parlamenti szócsatákkal akarják elűzni az ország határáról az ellenséget; nektek van moratóriumotok, de higyjétek el: ez még nem a háború.... De higyjétek el azt is, hogy a tengernyi nyomorúság, szenvedés, megpróbáltatás és életveszede- lem nem tört meg, nem csüggesztett el bennünket s ha testünk talán el is fáradt az ember- feletti teljesítmények súlya alatt, a lelkünket csak megedzette, megaoélozta a szenvedések, a lemondások sorozata s mentül makaesabb félvilág- nyi ellenségeinknek az az akarata, hogy bennünket a sárba tiporjanak, annál szilárdabb, annál

elkeseredettebb a mi ellentámadásunk, a mi győzelmi akaratunk I... ...

Szivünk, lelkünk minden érzése, minden gondolata a békét óhajtja, de jól tudjuk mindnyájan, hogy ez a béke csak a mi végső győzelmünk diadalmas békéje leheti — Más nem kell, még ha száz uj pokol kínjait kell is végig szenvednünk s ha száz uj kálvária gyötrelmei is

várnak még reánk !...

Mily megnyugtató, mily fölemelő, mily erőt adó ez az elhatározás! Annyira beleéltem már magamat ebbe a gondolatba, hogy szinte egész természetesnek találom, hogy nekem is itt kell lennem. .. Álmaimban — az ember itt sokszor ébren is álmodik — mindig otthon járok... Mig hosszabb időre el nem szakadtam tőle, sohasem hittem, hogy oly kedves nékem az a kis város. Te csendes, egyszerű Szekszárd, de sokszor vissza- kívántalak már a te poros utcáiddal, ártatlan pletykáiddal, veszélytelen intrikáiddal és döcögő vasút iddal együtt!.. .

Gondolatim mostan .. ,

Ah igen, szüretidő van most arrafelé. Még csak szeptember vége van, de mi már havas, fagyos, dérvirágos télben élünk itt a Kárpátok bércei között. ... Ti pedig szüreteltek. . . . írják az enyéim, hogy jó szüretetek van, hogy szépen telnek a hordóitok .. . Talán könnyetek is belehullik néha a Bartina mézédes levébe, de annál tüzesebb lesz majd a kiforrott nektár és annál több érzés, dal és hősköltemény fakad majd a gyöngyöző nedűből, ha majd eljŐ a diadalmas béke napja. . .

„Gondolatim mostan mulatozva járnak“ nálatok, most bizonyára dal nélkül szüretelő, kedves szekszárdiak, de csak töltsétek meg hordóitokat s a legjavát rejtsétek el pincéitek mélyébe, hiszen — talán nem is olyan nagyon sokára — fel fog virradni a dicsőséges, diadalmas béke napja s vigasztalás és dal fakad majd a szekszárdi szelidbajlásu domboknak e bánatos időkben elszürt, tüzes nektárjából.

Ketskés Győző.

KÜLÖNFÉLÉK.

— Királyi kitüntetés. A király Osztrich Lajos dunaföldvári kir. járásbirósági telekkönyvvezetőt hosszas és eredményes szolgálatai elismeréséül a koronás arany érdemkereszttel tüntette ki.

— Uj plébános. A pécsi megyéspüspök Frigyes főherceg kegyur prezentálása alapján, Weyer Mátyás némethólyi káplánt Vörösmartra plébánossá nevezte ki.

— Uj hadnagyok. A király a 17. honvédgyalogezredben Szécsi Lajos, Forizs János, Lauer Ödön, Goldstein Leó, Zomzelly Jenő, Steins - dörfer József, Farkas Jenő, Angeli Nándor, Dvoracsek Lajos, Sohár Endre dr. .Eibisch Zoltán, Grünwald Ede, Kalmár Béla, Tolnai Jakab, Várkonyi István, Balog Miksa dr. és Rettinger Vilmos népfölkelő tisztjelölteket hadnagyokká nevezte ki.

Egyházmegyei hirek. Gróf Zichy Gyula dr. megyéspüspök az egyházmegyéből hadba - vonult tábori lelkészek pótlására, minthogy a bevonult lelkészek száma már 50 re emelkedett, az IsteD igéről nevezett szerzetes • rend tagjai közül Paikus Józsefet Petrijevcire, Tschorn Józsefet Püspöklakra és Krewek Félixet Bere- mendre helyettesítette. Az erdélyi egyházmegyéből menekült plébánosok közül a megyés püspök Kedves Péter plébánost Ozorára és László Imrét Dunaföldvárra helyezte. Jung Ádámot, ozorai segédlelkészt Egerágra küldötte a főpásztor.

— Kitüntetés a harctéren. Söröss Gyula- 44 ik gyalogezredbeli tartalékos hadnagyot, Söröss Gyula bátai főjegyző fiát, az ellenséggel szemben tanúsított vitéz magatartásáért az ezüst vitezségi érdemkereszt II. osztályával tüntette ki a király. — Ez a második kitüntetés, ami a fiatal hőst érte s most dolgozik a harmadikért, mint érte aggódó szüleihez írott levelében üzeni.

— Közigazgatási bizottsági ülés. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 11-én tartotta meg szokásos havi ülését Kovács Sebestén y Endre főispán elnöklésévei, melyen az egyes szakelőadók tették meg havi jelentéseiket. — A főispán melegen üdvözölte dr. Kozacsek József uj kir. vezető ügyészt.

— Katonai kitüntetés. A hadseregfőparancsnok dr. Balog Miksa dombóvári ügyvédet, tartalékos hadnagyot az ellenség előtt tanúsított vitézségéért eUőosztályu ezüst éremmel tüntette ki.

— A vármegyei tisztviselőkről. A hivatalos lap közli, hogy a választott vármegyei tiszt-* viselők megbízását az 1916 évi XXX. törvénycikk alapján a békekötést követő naptári év végéig meghosszabbították.