Tolnamegyei Közlöny, 1916 (44. évfolyam, 1-53. szám)

1916-10-08 / 41. szám

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY

1916. október 8.

2

gének arcvonalán az oroszok a Zlota Lipa mindkét oldalán újra megkezdték a harcot. Német, osztrák-magyar és török csapatok szívós ellenállásán a többször megismételt roham minden alkalommal megtöri. Az egyes helyeken betört el lenség, melyet azonnal visszavertünk, nagy, véres veszteségek mellett 510 foglyot és 8 géppuskát vesztett. Az állást teljes egészében tartjuk. — Károly főherceg, lovassá gitábornok Bohorodcsany vidékén a Bisztrica Solotvinska mellett, egy gyengébb orosz ellentámadás sikertelen maradt. A Kárpátokban nincs újság. Erdélyi harctér: A románokat tegnap újból megvertük. A Qörgény szakaszon osztrák-magyar csapatok kiverték a románokat Libánfalvátóí délnyugatra levő állásaikból. Tovább délre a Bökecs-hegyen támadásokat vertek vissza és a magyaros—parajdi országút mindkét oldalán visszafoglaltuk az október 3-án elvesztett állást. Több, mint 200 foglyot szállítottunk be. — Falkenhayn tábornok fővezérlete alatt a szövetséges csapatok Kőhalomnál és Királyhalmánál vívott szerencsés ütközetek után az ellenséget a Homoródon és az Oltón át visszaüzték. A Sink a-szakasz szívósan védelmezett állását rohammal elfoglaltuk. Több száz románt elfogtunk, 2 nehéz, 28 tábori és 13 gyalogsági ágyút zsákmányoltunk. Az ellenség a persányi hegységen át visszavonulóban van. Üldözésük folyik.

Balkán haidszintér. Mackensen vezértábornagy hadcsoportja: Utólag beérkezett jelentésekből kitűnik, hogy Rahovonál a Dunán átkelt román csapatok csak egy részének sikerült a folyam északi partjára menekülni, míg a +öbbi keleti irányban futott s a Tutrakanból közeledő szövetséges csapatokba ütközött és megsemmisítő vereséget szenvedett. A Karaorman—Cobadinu közötti vasútvonaltól keletre ellenünk intézett támadások újból meghiúsultak. Egyik léghajónk és repülőink a Dunától északra vasúti építményeket, csapattáborokat támadtak meg. Macedóniai arcvonal : A Struma balpartján álló bolgár csapatok az október 5-re virradó éjszakán kiürítettek néhány legelői fekvő helységet, anélkül, hogy az ellenség őket ebben zavarta volna.

Lndendorf, első főszállasmester.

Kultúránk.

„Akié a gyermek, azé a jövől“ Régi, de most kétszeresen igaz és fontos. Úgy érezzük néha, mintha a háború a közoktatás „jelen“ ét elraktározta volna, a múltat nem igen keressük, de a jövőről, a háború utánról, a kultúra harcáról annál löbb szó esik s már alig várjuk, hogy a háború nyomása lelkűnkről elszálljon s teli tüdővel, hatványozott szellenfi fegyverekkel állhassunk majd a kultúrharc katonái közt. Mert, hogy a fizikai erők s elemek harca után a szellem és tudomány kél harcos versenyre: az bizonyos. Kell is, hogy úgy legyen. Minél' kultúrái tabb egy állam, annál gazdagabb. A műveltebb polgárság — képzettebb iparosok — csak hasznára lesznek a hazának,

S bár a katonák, a háború alatt óriási ta- tapasztalatot gyűjtöttek, mégis érzik, hogy — különösen a falusi gazdák — még mindig na gyón messze vannak attól az intelligenciától, mit a környezetükben gyakran tapasztaltak. Fel van bennük keltve a tudomány iránti érdeklődés s a szunnyadó tanulni vágyásuk, majd a gránátmentes, békés otthonban kitör s a tanulás folytán iparkodik majd kitölteni intellektuálitásában mindazokat a hiányokat, melyeket eddig érzett, de egyéb inger hijján nem próbált pótolni.

Hozzájárul ehhez a tudományok iránti érdeklődéshez az a jó körülmény, hogy polgáraink ma általában jóval több tőkével rendelkeznek, mint a mennyire momentán, a valóságban szükségük volna.

Nem tudom mindenütt úgy van e, de hiszem, hogy ez általános, hogy t. i. a polgáremberek gyermekeiket sokkal fokozottabb mérték- I ben küldik középiskolába, mint eddig. — Nem j akarják ők úrrá nevelni, csak azt az általános műveltséget megszereztetni, (négy középiskolával) amelyre „minden embernek“ — mint ők mond | ják — feltétlenül szüksége van. ók mondják, hogy a katonáéknál érzik és tudják legjobban, milyen alárendelt helyzetben vannak a nem kvalifikáltak a kvalifikáltakkal szemben. Ahhoz pedig nekik is —- mindenkinek — joga van, hogy tanuljon, ók már hibáztak akkor, mikor nem tanultak, de a hibát gyermekeiken iparkodnak helyre hozni. Tanuljanak azok, ha a szülök nem tanulhattak. Ezért a háború után hiszem, hogy azok, akik gyermekeiket nélkülözhetik, mind középiskolába küldik. S ha azok a négy középiskola után iparra, vagy felsőiskolába nem mennek is, még mindig úgy hasznára, illetve nagyobb hasznára lesznek az államnak, mint képzettebb földmivesek, mint így.

Úgyis beszélünk már a gazdaság intenzivebbé tételéről s ez a körülmény nagyban hozzá fog járulni az eszme megvalósításához.

S a nőképzés ? — a leánynevelés?

Azt hiszem nem állok messze az igazságtól, ha nzt mondom, hogy az nem kevésbé fontos felad ta Iessz a jövőnek, mint a fiuképzés. Fájdalom, sok férfierő veszett el ebben a véres em- berpusztulásban, akiket pótolni bizonyos nehézrégekkel fog járni. Különösen a kvalifikáltakat. Nem vagyok a nők egyenjogúsításának hive s azt sem mondom, hogy mindenben és mindenhol hivatva lesznek pótolni a férfi munkaerőt, de azt igenis állítom, hogy a tudományos pályák közül sokon, sok férfit fognak pótolhatni. Eléggé bizonyítja ezt a háború alatt alkalmazott nők nagy száma. *

A nőképzést tehát intenzivebbé kell tenni.

Hangsúlyozom azonban, hogy nemcsak az intellektuális, hanem főként a nevelés által az erkölcsi képzést. Az állam jó erkölcse még fontosabb a polgárok szellemi képzettségénél. Bizonyítja az ókor történelme. En tehát leánynevelőintézeteket tartanám főként illetékeseknek erre a feladatra. Azért a nevelőintézeteket, mert a tanintézetek a túlzsúfolt tananyag mellett a fizikai idő hiánya folytán kevesebb időt fordíthatnak a nevelésre, mint a konviktusok, hol a serdülő leánykák állandó felügyelet alatt állanak.

A napokban láttam Dombóváron egy ilyen, igazán az én elképzelésemnek^megfelelő intézetet, melyről — minden reklám szándék nélkül — szólhassak pár szót.

Az intézet a „Szent Orsolyarend“ tulajdona. Ugyanazon Orsolyarendé, mely rendnek Kassán, az egész országban igen előnyösen ismert s keresett intézete van, elemi, polgári, felsőleány, női gazdasági irányú s kereskedelmi egy éves iskolával kapcsolatosan. A cél : a magyar nőket val- láserkölcsös alapon — de nem túlhajtott bigot tizmuson — intelligens s a gazdaságban jártas magyar nővé, intelligens s jó anyává, teleséggé nevelni. Ezt tartom én is a magyar nőnevelés alapfeltételének.

A dombóvári leánynevelőintézet, mint a kassai „fiók intézete“, három vármegye találkozó pontján, herceg Eszterházy támogatásával, három évvel ezelőtt ugyanazon céllal indult, mint a kassai. A jelen tanévben nyílt meg a III. polgári leányiskola, múlt évben a női kereskedelmi egy éves tanfolyam s miután még a jelen évben • ha sikerül — a terv szerint emeletes tanintézetet létesítenek s successive életbe lépnek a felső leány és női gazdasági tanintézetek is.

Bennlakók évi tartásdija 600 korána s ez a mai háborús világban aránylag olcsó. Bennlakó csak róm. kath. lehet, de bejáró minden felekezetű. Elemi iskolások is felvétetnek bennlakóknak. Az intézet szelleme egészen családias s meglepő az^a közvetlen érintkezés, {mely a rendi tagok és a gyermekek, a növendékek közt tapasztalható. Hogy az intézet a céljainak megfelel, legjobban bizonyítja az a körülmény, hogy rövid két évi fennállás után a jelen évben — a hely szűke miatt — tömegesen kellett bennlakó növendékek felvételét visszautasítani, amin azonban az építkezés bizonyára segiteni fog.

Ilyennek gondolom én tehát a jövő nőnevelésünket, melyhez, ha a polgárságunk szellemi képzése is járul, remélhetőleg beleilleszkedünk a jövőben az állam nagy gépezetének abba a legmegfelelőbb helyébe, mely hivatva lesz a háború sebeit enyhiteni s a bajokat gyorsabban kihe- vertetni. Forrai István.

KÜLÖNFÉLÉK.- A király névnapja. I. Ferenc József dicsőségesen uralkodó királyunknak október 4-én volt a névünnepe, mely alkalomból a szekszárd- belvárosi róm. kath. templomban d. e. 9 órakor hálaadó ünnepélyes istentisztelet volt, melyet Fent Ferenc dr. apát plébános, szentszéki tanácsos, kér. esperes végzett Horváth Károly káplán és Pilioán Mihály dr. hittanár segédletével. A szentmisén a hatóságok, hivatalok és a tanuló ifjúság is megjelentek.

— Katonai kitüntetések. Tarján Jenő 44. gyalogezredbeli hadnagy, dr. Frühüirth Jenő támásii ügyvéd fia, az ellenséggel szemben tanúsított vitéz és bátor magatartásáért legfelsőbb dicsérő elismerésben részesült. A tiszti gárda € fiatal tagja tavaly már elnyerte a nagy és kis ezüst vitézségi érmet.

A király Szent-Iványi Miklós 17. honvédgyalogezred beli századosnak az ellenség előtt tanúsított vitézségéért a hadidiszitményes 3. osztályú vaskoronarendet díjmentesen adományozta.

— Októberi ájtatosság, A szekszárd belvárosi róm. kath. templomban október havában naponkint esti fél 6 órakor olvasó ájtatosságot tartanak.

— Ösztöndíj. A belügyminiszter Erdős Árpád decsi jegyző gyakornokot ösztöndíjjal, a Szombathelyen folyó hó 1-én megkezdődött köz igazgatási tanfolyamra küldte.

_ Október 6. A megdicsöült 13 vértanú

em

lékezete szomorú időben virradt ránk. A magyar nemzet hős fiai most eletöket áldozzák fel a harctéren, hogy ádáz Ellenségeinket megsemmisítve, megalapítsák Magyarország jövendő nagyságát, melyért hatvanhét évvel ezelőtt legjobb jaink szenvedtek mártírhalált. Kiontott drága vérük hullásából majdan ki fog nőni hazánk szabadság virága. Október 6-ika mindenkor kegye I letes nap lesz nekünk. Most is 'országszerte, igy Szekszárdon is gyászistentiszteletet tartottak a kivégzet? magyar vértanukért. Dr. Fent Ferenc • apát plébános d. e. 8 órakor gyászmisét celebrált segédlettel, melyen a hivatalok, hatóságok, a Vöröskereszt-kórház'lábbadozó katonai és az iskolák testületileg vettek részt.

— Kinevezés. A kereskedelemügyi miniszter Gunszt János szekszárdi posaa és távírda segédtisztet segédellenőrré nevezte ki.

— Katonai előléptetés. A király Nádor Imre városi jegyző jfjabbik fiát, Nádor Imre 44 es hadaprodot is zászlóssá léptette elő. így a derék jegyzőnek most két zászlós fia küzd a harctéren.

— Veni Sancte. A szekszárdi állami főgimnázium, a polgári fiú- és leányiskola tanulói nak október 1-én d. e. fél 9 órakor volt a belvárosi róm. kath. templomban a Veni Sancte juk, melyet Piliván Iván dr. hittanár végzett. Az előadások október 2 án kezdődtek.

— Plébániai hivatal átadása: Zányi György nyugalmazott faddi plébános, tb. pápai kamarás folyó hó 2-án adta át hivatalát dr. Fent Ferenc szekszárdi apát-plébános, kér. esperes jelenlétében Gosztonyi Jenő, uj plébánosnak, akinek ünnepélyes installációja még ebben a hóban megtörténik.

— Uj 19-es zászlósok. A honvédelmi w - niszter Strohmáyer János, Sperl Lajos, Wcin- dorfer János, Gombos Imre, Kliegl Lajos, Erdősi Emil, Arany Ernő, Milits Mátyás, Szabó Vilmo^, Neubauer Gyula, Koroknay Géza, Cseh László, Vogl Keresztély, Weisz Sándor, Appel András, Kálmán Sándor, Lamping József, Szűcs Olló, Diminich Rajmond, Paunz Tivadar, Gerth Lajos 19. honvédgyalogezredbeli tartalékos hadapródo- kat zászlósokká nevezte ki.

— Adomány. Forster Zoltán Tolnavármegye alispánja és neje, Szigeth Alice, a szekszárdi polgári leányiskolába járó erdélyi menekült tanulók nak tankönyvekkel és tanszerekkel való ellátására 150 koronát ajándékoztak. E nemesleik ti adományért hálás .köszönetét mond a, polgári leányiskola igazgatója.

— Felmentés katonai szolgálat alól. Dr. Szentkirályi Mihály polgármester kérelmére a hadvezetőség felmentette a katonai szolgálat alól Dancz Ferenc 17. gyalogezredbeli honvédhadnagyot, szekszárdi anyakönyvvezetőt, ki eddigi katonai szolgálata alatt már több ízben megsebesült a harctéren s most is gyógykezelésben van.

— Névmagyarosítás. Kiskorú Braun József dombóvári illetőségű ugyanottani lakos családi nevet belügyminiszteri engedéllyel <Barná»-ra magyarosította.

— Halálozások. Sonnewend Frigyes dr. volt szekszárdi kir. törvényszéki biró, aki pár évvel ezelőtt neveztetett ki a bonyhádi kir. járás- bírósághoz vezető járásbiróvá, múlt évben pedig megkapta a táblabirói rangot és jelleget, múlt szombaton BéCsben meghalt. Sonnewend Frigyes dr. táblabiró gyomorrákban szenvedett és Bécs- ben operációnak vetette magát alá, azonban ez sem mentette meg életét. Halálának hírére a szekszárdi kir. törvényszéki épületre kitűzték a fekete zászlót. Halálát neje és rokonsága gyászolják.

Virág János szekszárdi városi Írnok hosz- szas betegség után elhunyt. Temetése múlt hétfőn d. u. fél 5 órakor ment végbe nagy részvét mellett. Koporsójára a városi tisztikar koszorút helyezett és a temetésen Szentkirályi Mihály dr. polgármester vezetésé alatt testületileg jelent meg. Az elhunyt igen szorgalmas és használható tisztviselő volt. Halálát nején és gyermekein kívül fivére: Virág Ferenc paksi plébános, tb. pápai káplán gyászolják.

özv. Schneiderbauer Józsefné szül. Bocsor Erzsébet, néhai Bocsor Antal szekszárdi prépostplébános unokahuga, pár napi betegeskedés után életének 72-ik évében Szekszárdon elhunyt. — Október 6-án d. u. fél 6 órakor temették el a szelidlelkü úrasszonyt a felsősirkertben levő családi sírboltba.

Lüley Sándor dr. dunaföldvári kir. közjegyző szeptember hó 30-án hirtelen^ meghalt. A javakorban levő szinpatikua férfiú halálát szél- hüdés okozta. Halála általános részvétet keltett széles körben.

— Beiratások. A szekszárdi áll. főgimná- zium-ba összesen beiratkozott 214 tanuló s eztk között 10 leány is van. — A polgári fiúiskolába beirt tanulóinak száma 189.