Tolnamegyei Közlöny, 1916 (44. évfolyam, 1-53. szám)
1916-09-03 / 36. szám
36. szóm. XU«, épfoiynm. SzeKszűrd, 1916. szeptember 3, Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség: Fürdőház-utca 1129. szám, hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. Szerkeszti: HORVÁTH IGNÁCZ Megjelenik hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár: Egész évre 12 K, Vs évre 6 K, V4 évre 3 K. Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 korona, további sor 30 fillér. —Nyilttér: garmond soronként 40 fillér. __________________________________—_____________ Már évek óta láttuk ugyan Boda Vilmos lassú testi hervadását, de azért mégis meglepett mindenkit hirtelen halála. Még múlt hétfőn megreggelizett s midőn az utolsó falatot szájába tette, hátrahanyatlott és rövid agóuizálás után a halál lezárta szemeit. Kilehelte minden jó és magasztosért hevülő lelkét. Augusztus 28-ának reggele sajgó fájdalmat és gyászt hozott nekünk, a Tolnamegyei Közlöny munkatársainak, akik elvesztettük Boda Vilmosban vezérünket és lapunk megalapítóját, aki csak néhány nappal előbb^ tette le a hirlápirói tollat, melyet közel egy félszázadig dicsőséggel forgatott. Boda Vilmos a vidéki hirlapirás- nak egyik leglelkesebb úttörője és bajnoka volt. Kortársai már többnyire elcsendesedtek, ott nyugosznak a haza szent .földjében, ahová most ő is megtért csendes pihenésre. Azon ritka férfiak közé tartozott, akinek nevéhez számos kulturális, közhasznú intézmény és egyesület alkotása fűződik. Sokáig éltető lelke, vezére volt a szekszárdi kulturális és társadalmi köztevékenységnek. O alapította 1873. évben a „Haladó Kör“-t, melynek célja volt a meglehetősen nyárspolgárias, elmaradott s minden újítástól idegenkedő Szekszárdot a haladás eszméjének megnyerni és a társadalmi válaszfalakat lerombolni. O maga írja a Tolnamegyei Közlöny' 1898-ban kiadott Emléklapjában, hogy a hatósági körökben azon téves felfogás keletkezett, hogy a „Haladó Kör“ egy felforgató egyesület akar lenni, melynek létrejöttét megakadályozni közkormányzati feladat.Tehát a féltékeny hatalom mindent elkövetett, hogy a demokratikus szellemet hirdető egyesületet megbénítsa és alapszabályait többszörösen visszavesse. Ez a körülmény a fiatalság egy részét elkedvetlenítette és az egyesület fel is oszlott. Boda Vilmos azonban nem tágított, hanem eszméinek terjesztésére 1873. március 5-én Megjelentette a Tolnamegyei "Közlönyt, melynek megjelenése egész forradalmat idézett elő Szekszárdori. Lassan azután az ellenőrző hatóság és a közönség is belenyugodtak „a felforgató törekvéseket“ terjesztő Tolnamegyei Közlönybe. Kedves alkotásai közé tartoztak, különösen a szekszárdi hírneves Dalárda i és a szekszárdi Önkéntes Tüzoltó-B^gye- sület, melynek íentartása, fejlesztése és j felvirágoztatása az ő alkotó szelleméhez fűződnek. * Az önkéntes tűzoltói intézmény fejlesztése különösen kedvelt eszmeköréhez tartozott s e téren országosan ismerték. A szekszárdi Önkéntes Tornász- és Tűzoltó-Egyesület sorrendben az elsők között alakult meg az országban és e téren szerzett érdemei elismeréséül királyi kitüntetésben is részesült. A városi és megyei életben tudá- sának-sokoldalu fegyverzetével, kötelességtudásával és szorgalmával munkálkodott. Közszereplésének e részében mindenkor a hala'dás és nem a rohanás, a céltudatos, megfontolt fejlődésre törekvés vezérelte és sohasem vezették személyi tekintetek, nem egyének aspirációit, hanem a közérdek hasznát igyekezett mindenkor előtérbe helyezni és szolgálni. Boda Vilmos sokáig, hosszú éveken át a szekszárdiak legrokonszenvesebb és legtiszteltebb vezérembere'volt. Számos intézet, egyesület és testület elnökévé választotta és mindenütt híven töltötte be elvállalt tisztét. Elmondhatjuk róla, hogy sokoldalú tevékenységével a közélet terén maradandó alkotásokat hagyott hátra. Köztevékenységével emléket állított magának az elért társadalmi sikerekben. Ennek köszönhette polgártársainak bizalmát, akik több cikluson át országgyűlési képviselőnek választották. Huszonegy évig képviselte egyhuzamban függetlenségi és 48-as programmal a szekszárdi szűz kerületet. Nem volt vezérpolitikus, de programmjához mim denkor hü maradt és tisztán adta visz- sza választóinak a függetlenségi és 48-as zászlót. A parlamentben leginkább kerülete érdekében szólalt fel és mindenkor figyelemmel hallgatták tar: talmas beszédjét. Róla elmondhatjuk, hogy ügy a politikai, közigazgatási és társadalmi, valamint a hirlapirói téren is a legtisztább fegyverrel küzdött a közjóért. Hosszú élet, szellemi frisseség jutott neki osztályrészül. Már megtört évek óta testi ereje, de szellemi tehetsége élete utolsó fellobbanásáig hü maradt hozzá, amit lapunkban irt vezércikkei bizonyítanak legékesebben. Hirtelen halálát megdöbbenéssel, mély részvéttel fogadták városunkban mindenfelé s a középületekre kitűzték ä fekete zászlót és óriási részvéttel kisérték ki a holtak birodalmába, ahol örök álmát alussza a családi sírboltban. * Boda Vilmos született 1837 augusztus hó 15-én. Mint 24 éves ifjú került Veszprémből Szekszárdra. Az alkotmányos élet felcsillanásának idejében, 1861-ben vármegyei aljegyzővé válasz- tottákv meg, de amint vége lett a tisza virágéletü alkotmányosságnak és a Bach- korszák következett be, állásáról lemondott. Az 1866-ik évig nem vállalt hivatalt, mikor a központi járás szolga- birájává választatott. A bíróságnak a megye hatásköréből való kikapcsolása alkalmával járásbiró lett, majd később 1884-ben történt nyugdíjaztatásáig törvényszéki biró. Mint járásbiró indította meg 1873-ban a Tolnamegyei Közlönyt. Az 1884-ik évben a szekszárdi kerület függetlenségi programmal képviselővé választotta és ezen díszes állást 22 éven át becsületes párthüséggel töltötte be. Elnöke volt a szekszárdi Polgári Olvasókörnek, a szekszárdi Népbanknak, a szekszárdi Dalárdának, a szekszárdi Iskolaszéknek, a megyei Tüzoltószövetségnek s a szekszárdi Fürdőegyesületnek. Elnöke volt a Tolnamegyei Függetlenségi Pártnak is. 1901-ben Schröder Béla Ugronista ellenében újból nagy szótöbbséggel megválasztották. 1905 január 26-án Szabó Károly szintén függetlenségi jelölttel szemben nyerte el a szekszárdi kerület mandátumát, majd a következő választáson a kormánypárt által is segített Szabó Károllyal szemben kisebbségben maradván, ettől kezdve a politikában aktiv részt nem igen vett. Az 1910-iki képviselőválasztás alkalmával már a jelöltséget sem vállalta, Hanem pártjával maga is gróf Batthyány Tivadart támogatta és segítette diadalra. Az utóbbi években egymásután lépett vissza viselt köztisztségeiről, legutoljára is megtartva legelső alkotását, a Tolnamegyei Közlönyt. A talán előre érzett elmúlása előtti napokban tette le aztán lapunk felelős •’szerkesztői tisztét is. mm 1837-1916.
