Tolnamegyei Közlöny, 1916 (44. évfolyam, 1-53. szám)

1916-01-23 / 4. szám

XLiU. évfolyam. 4 szóm. Szehszárd. 1916. január 23. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Bezeridj Istvia-utca 6. sju,hová a lap szellemi részét illető | minden közlemények intézendők. Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. MMaiMfete nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzkűldemények intézendők. Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. I Előfizetési ár: Egész évre 12 K, */s évre 6 K, V* évre 3 K. Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 39 petit sorig 8 ko­rona, további sor 30 fillér. — Nyilttér: garmond so­ronként 40 fillér. A világháború hatása a kőzer kölesükre. É b. lapok Január íö-iki számában közfebocsátott két fölötte szomorú hir adja kezembe a tollat. Valamelyik faluban 30 orosz fogoly van. Es ugyancsak 30 menyecske bele­megy az okos orvos által nekik állított csapdába : kórusban megjelennek előtte s mindnyájan tollba mondják neveiket, mint olyanok, kik tavaszra várják — „a gólyák ajándékát. * Tehát mind a harminc muszka fogoly talált magának egy-egy fiatal, férjes asszonyt, ki minden erkölcsi érzés híján könnyű vérrel megcsalta urát, azt az urát, aki most a lővészárokban ténfereg, bete­gen vagy sebesülten valamely kórházban szenved, vagy eddig talán már el is vér­zett hazájáért! Hol itt a szív, hol itt a be­csületes érzés legparányibb nyoma is ?... Csendőrök kisérnek be a „ törvény elé“ egy 6 tagból álló csirkefogó bandát. Fiatal gyerkőcök hóna alatt ott gágog a lopott liba, jajveszékel a lopott csirke. Vasárna- ponkint korcsmák és éjjeli mulatók körül ólálkodnak ezek az ifjú hősök, cigarettáz­nak, szeszes itallal töltekeznek, sőt mind­többen be is merészkednek a semmiképp sem nekik való, felnőttek erkölcseit is pusz­tító helységekbe. Jól jegyzi meg e szo­morú hir megirója, hogy „ennek főoka az atyai fegyelem hiánya, az anyák gyen­gesége s gondatlansága.“ Azután mennyi s mily vérlázitó ese­teket olvastunk már fővárosi lapokban a hadi élelem s egyéb hadi szükségletek szállítóinak hajmeresztő csalásairól, u. m. végképp élvezhetetlen, sőt használatukban életveszedelmes konzervekről, papirtaipu bakancsokról stb. ? A világháború tüntette fel azt a végtelenül gyászos tényt, hogy szerte e hazában akad akárhány oly üzlet­ember, aki előtt a tisztesség teljesen isme­retlen fogalom s aki soha életében amúgy szive igaz meggyőződéséből még el nem mondta, hogy „hiszek egy Istenben“, hi­szek az emberi tisztességben és becsület­ben, A világháború alatt igazolódott be az a visszataszitóan rút tény, hogy száz számra találkozik olyan üzletember, aki — csak az ő zsebe teljék. meg s ő harácsol­hasson össze arcátlanul százezreket — mitsem törődik vele, ha holnap dől is az enyészet sírjába a magyar baka, mely — persze — a gazember előtt megint csak ismeretlen fogalom. Mi itt a teendő? Kérdem szeretettel azoktól, kik előtt a tiszta erkölcs, a tisz­tesség és becsület még szent, melyről lel­kűk mélyén akként vannak meggyőződve, hogy ha ez elvész — „Róma ledől és rábigába görnyed!“ Azoknak a céda menyecskéknek, mi­lyenek különben nem csupán faluhelyeken találkoznak, beszéljenek a lelkűkre a papok, tanítók s egyéb értelmes, jóakaratu embe­rek; fessék le előttük megkapó színezés- bén a háború borzalmait, melyeket sze­gény férjeiknek végig kell mártiroskodniok és minden elképzelhető módon keltsék föl a bennük szunnyadó lelkiismeret s becsü­let szavát! Hát hiszen igaz, hogy ezt sok­kal könnyebb igy leírni, mint sikeresen meg is cselekedni. Ama magokra maradt anyáknak, kik uraik távollétében nem bírnak kamasz fiaikkal, siessenek segítségükre itthon levő férfirokonaik, sógor, koma, szomszéd. Eze­ket kérjék meg és hatalmazzák fel a tehe­tetlen, gyenge anyák, hogy — ha a jó szó nem fog — verjék puhára rakoncát­lan süvölvény fiaikat. No meg templom és iskola e téren is kövessen el mindent ilyen eltévelyedett gyermekemberek féken- tartására s a jó útra való visszatérítésére. Végül a hadi szállítások körül tapasz­talt, arcpiritó visszaélések megszüntetésére leginkább s úgyszólván egyedül maga az állam van hivatva. Jövőben a hadi szállí­tásokat ne adja ki válogatás nélkül min­denféle rongyszedőből nagyvállalkozóvá avancirozott s provízió-osztogatásra min­denkor hajlandó jöttmenteknek, hanem csu­pán 13 próbás becsületes, jellemes férfiak­nak. Az eddigi grandiózus csalókat pedig ne egy pár száz vagy ezer koronában, vagy rövididejű szabadságvesztésben marasztalja el, hanem téríttesse meg velők az okozott kárt lehetően az utolsó fillérig, magokat a gaz elkövetőket pedig — a leggyökeresebb orvosságot alkalmazva — ajánlja fel faddi Báli Mihály uram diszkravátlijának! —rt— Távirataink. A miniszterclaökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Höfer mai jelentése. Budapest, január 21. Orosz hadszíntér^ A Toporoutznál és Bo- jannál 19 én szenvedett nagy veszteségek hatása az ellenséget tegnap a harc szünetelésére kény- szeritette. Itt tehát, miként az északkeleti harc­vonal valamennyi többi részén is, eltekintve az időközönként előfordult ágyuharcoktól, arány ta­gos nyugalom vari. Egy orosz repülőraj áthaladt a Brzezanytól délkeletre fekvő területen és bőm - bákat dobott le, amelyék azonban semmiféle kárt- nem okozták. Olasz hadszíntér. Tegnap délután a Col di Lana csúcsán és lejtőjén levő állásaink két órán át pergő tűz alatt állottak. San Pauses t (Peutelsteintól északra) szintén hevesen lőtték. Délkeleti hadszíntér. Nevezetesebb esemény nem történt. . Höfer altftboraagy, a vezérkar főnökének helyettese A német nagy főhadiszállás jelentése. Berlin, január 21. A Dagyfőhadiszállás jelenti. Nyugati had­színtér : Különös esemény nem történt. Keleti hadszíntér. Az arcvonalon Pinsk és Cartorijsk között gyenge osztagek előretörését könnyen visszavertük. Balkáni hadszíntér. Semmi újság. A legfelsőbb hadoezetöség. A kiegyezés kérdése. Batthyány Tivadar gróf, a szekszárdi vá­lasztókerület nagynevű képviselője, folyó hó 19-én az alábbi interpellációt intézte a képviselőházba'» Tisza István miniszterelnökhöz: Utal arra, bogy a költségvetés tárgyalása nál nem volt alkalma részletesen foglalkozni az ország nagy gazdasági kérdéseivel, ügyeinknek Ausztriával és Németországgal való rendezésével. Pedig nagy szükség van erre, amikor a gyüle­kezési jog teljesen megszűnt, a sajtószabadságot pedig olyképen kezelik, hogy lehetetlen meggyő­ződésünk szerint a kérdéshez hozzászólni. Szóló megpróbálkozott már egyszer ezzel, amikor Sylvester dr. fölvetette a vámunió kérdését, hogy a függetlenségi párt programújának megfelelően állást foglaljon- ez irányzat-ellen. A cenzúra csak hamar véget vetett szakszerű fejtegetéseinek. Azt bizonyitja ezután, hogy a nagy világ események nem egy vonatkozásban a független­ségi pártnak adtak igazat s a legidealistább ta­nok a világháború alatt megvalósítható dolgokká lettek. Nem az ellenzék követelte-e a honvédség fejlesztését, tüzérséggel való ellátását s 1914. őszén a magyar honvédek voltak azok, akik megállították az orosz gőzhengert. Szóló mindig a néphadsereg mellett agitált s az eredmény az, hogy a harctéren a polgári milicia az, amely győzelemről-győzelemre viszi zászlónkat. Evekig küzdött a magyar ágyagyár fölállítása mellett. Lássa be a kormány, hogy az ellenzéknek igaza van a nagy kérdésekben és helyezzen a jövő nagy gazdasági kérdésekben nagyobb súlyt az ellenzék követeléseire. Utal itt Wekerle Sándor föllépésére, aki ismételten a hossza kiegyezés mellett agitál. Nagyon veszedelmes tünetnek tartja, hogy éppen a 67 es kiegyezés hívei sürgetik a 67-iki kiegyezés megváltoztatását. Ez ellen a függetlenségi pártnak kell állást foglalnia. De lehetséges dolog-e, hogy a háború közepén vég­leges kiegyezést kössünk Ausztriával ? Hiszi-e valaki, hogy az Osztrák-Magyar Bank mai álla­pota arról győzött meg, hogy helytelenül jártam el, amikor az önálló nemzeti bank fölállítását követeltem ? Ha önálló bankunk lenne, a miniszterelnök [ maga buzditana mindenkit, hogy karikagyűrűjét vigye a bankba. Németországban ezzel 1 milliárd és kétszázmillióval fokozták a hadikölcsönt. Ha meggyőződnek arról, hogy a kormány csakugyan végleges kiegyezést akar, akkor a függetlenségi párt erélyesen sorompóba lép e terv ellen. Hogy állunk a kvótával ? Hogyan fogjuk: a kvótát előre megállapítani tiz esztendőre? Hiszen azt se tudjuk, hol lesznek Magyarország határai? Mint magyar ember kívánja Lengyelországnak egységes formában való fölélesztését. Bzt még is ígérték nekik, mikor Oroszlengyelországba be­vonultunk. De ki garantálja ezt nekünk ? Kéri a kormányt, hogy a kiegyezés kérdését halassza el a háború utáni időre és tartózkodjék attól, hogy az országot befejezett tény elé állitsa. Ad­jon módot az ellenzéknek arra, hogy ezeket a kérdéseket alaposan megvitathassa. Áttér beszé­dének második részére és igazolja, hogy a há-' ború kezdete óta Németországban százszámra jelentek meg müvek, amelyek Németország, Ausztria és Magyarország között a vámuniót propagálják. Interpellációja a miniszterelnökhöz igy szól: „Tisztelettel kérdem, szándékozik-e a mi­nisztérium az Ausztriával és Németországgal való kereskedelmi viszonyunknak ideiglenes rendezé­sére a törvényhozáz felhatalmazását kikérni ? Ha nem, szándékozik-e gondoskodni arról, hogy ezen ügyek tárgyalását illetőleg a teljes sajtó- és gyülekezési szabadság visszaállittassék ? Es szándékozik e a minisztérium a jövő költségvetési évre rendes költségvetést előterjesz­teni, amelynek tárgyalása során a törvényhozás Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralék ososszeg mielőbbi beküldésére.

Next

/
Thumbnails
Contents