Tolnamegyei Közlöny, 1916 (44. évfolyam, 1-53. szám)
1916-07-16 / 29. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1916. julius 16. ról északra szintén nem változott a helyzet. Az ellenség időokint meglepetésszerü támadásokat intéz ellenünk, de azokat könnyűszerrel vissza* vejük. Események a tengeren: Tüzérségi tűzzel megakadályoztak egyet ellenséges hadihajóknak kísérleteit, hogy a Dardanellák parti szakaszai hoz és a szmirnai partokhoz közeledjék. Egy ellenséges kétfedelűt egyik repülőgépünk üldözőbe vett és Tenedosban leszállásra kényszeritett. — A 11-ere virradó éjjel egy, Katia előtt megjelent lovasosztag és egyik tevésosztagank között harcra került a sor. Az ellenség, miután észrevette, hogy minden oldalról körül van zárva, félbeszakította az ütközetet és megfutamodott. Miközben minden irányban menekültek, tüzelésünk veszteségeket okozott nekik. Kilépés o rossetlensési pártbólA függetlenségi és 48 as [párt már két év óta tétlenségre volt szorítva, most azután Károlyi Mihály grófnak, a függetlenségi párt elnökének lemondása és a pártból való kilépése nagy fordulatot hozott, akinek és híveinek kiválását a közvélemény a lelkek felszabadulásának ismerte föl. A kilépettek között van a mi szeretett képviselőnk : gróf Batthyány Tivadar is, aki mindenkor a haza jólétének, függetlenségének és nép jogainak érdekében küzdött a múltban és ezt követi a jövőben is. * Itt közöljük egész terjedelmében gróf Károlyi Mihálynak Sághy Gyula alel nőkhöz intézett kilépő levelét, mely tiszta képét nyújtja azon politikai okoknak és körülményeknek, melyek a kilépést szükségessé tették. „Legutóbbi megbeszélésünk alkalmával konstatáltuk azokat a mélyreható ellentéteket, amelyek a függetlenségi és 48-as párt két csoportját egymástól elválasztják. Ezek az ellentétek különösen a magyar nemzetnek a háborúval össze- függő kérdései körül csúcsosodnak ki. Nem volna helyén, különösen a még mindig tartó háborúra való tekintettel, ha moBt ezeknek az ellentéteknek mélyebb taglálásába bocsátkoznám, csupán arra utalok, hogy a háború előtt általam és az enyémhez hasonló felfogással bíró politikai barátaim által hirdetett külügyi politika arra irányult, hogy az európai nemzetek közötti feszültség eny- bitteBsék és hogy az egymással szembenálló hatalmi csoportok egymáshoz való közeledése lehetővé tétessék. Én ebből most más következtetést nem kívánok levonni, mint azt, hogy engem és a velem egyformán gondolkodó barátaimat a kitört háborúért a felelősségnek még csak az árnyéka sem terheli. Éppen ezért fogadtam nagy megdöbbenéssel azt a tervet, amely az egész ellenzéket belevonván a háborús politika intézésébe, az azért való felelősséget részben az ellenzék vállaira hárítja át. Ennek a tervnek napirendre hozatala tárta föl előttem egész mélységében azt a nagy távolságot, amely az én felfogásomat a párt másik csoportjának felfogásától elválasztja. Ekkor értettem meg valójában, hogy közöttünk az együttműködés igen nehéz, szinte lehetetlen. Ezt a felfogásomat teljes mértékben megezősitette az, amikor Apponyi Albert gróf, készséggel elismerem, messzemenő lojalitással és erkölcsi áldozatkészséggel, felajánlotta ugyan a kormánnyal való együttműködés tervének elejtését, de ugyanakkor kikötötte, hogy a párt politikai akciója az eddigi mederben follyék tovább. A helyzet tehát ekkor az volt, hogy eltávolíttatott ugyan a pártválság kitörésére közvetlenül okot szolgáltató ütköző kő, de nem távolittatott el, sőt szándékosan konzerváltatott az a betegség, amely már két év óta emészti a függetlenségi és 48-as párt életerejét és azt minden akcióra, minden lendületre képtelenné teszi. Én ezt a megoldási módot el nem fogadhattam. Különösen nem fogadhattam el ezt most, a nemzetnek ezekben a sorsdöntő napjaiban. Úgy érzem, hogy ha valamikor, úgy moBt van arra szükségem, hogy teljes akciószabadságomat megőrizzem, A közel jövőben a nemzetnek legfontosabb létkérdései fognak szóba kerülni. A közel jövőben dől el a béke helyreállításának, az ország integritásának, a demokratikus újjászületésnek, a nemzeti törekvések megvalósításának kérdése. Lelkiismeretem nem engedi, hogy ezeknek a szivemhez nőtt kérdéseknek elintézésénél magamat esetleges ellenkező felfogások, vagy fékező törekvések által megbénítani engedjem. Ha annak idején azért, hogy a nemzetet a nagy konflagrációtói megóvni igyekezzem, nem rettentem vissza a rerun szórt méltatlan vádaktól, úgy kötelességem teljesítésétől most sem tarthat visz sza a pár tégy ség fenntartásának egyébként általam is nagyrabecsült szempontja. Mindezekért, kérlek, légy szives tudomásul venni, kogy az egyesült függetlenségi és 48-as párt elnöki tisztéről lemondok és a pártból kilépek. Fogadd igaz nagyrabecsülésem őszinte kifejezését. Károlyi Mihály. Hit kíván az állattartás biztosítása ? Kétségtelen, hogy ha nem helyezzük is az állattartás biztosításának kérdését az emberi élelmezéssel egy sorba, de közvetlenül utánna és vele elválaszthatatlan összeforrottságban jelentkezik ez utóbbinak fontossága is. Mert igaz ugyan, hogy elsősorban a mi mindennapi kenyerünk megadására kérjük a teremtőt, meg a kormányt, meg a Hadi Termény Részvénytársaságot, meg a malmosokat, meg a. bizományos elárusítókat, mert, hogy bizony a háború kényszerrendszabályai között nagyon megszaporodott azoknak a tényezőknek a száma, kik tői a mindennapink« függővé tétetett, melyet pedig azelőtt, a háború előtt, csupán Istentől kellett kérnünk, aki két kezünk munkája után mindenkor megadta azt. Bármennyi fórumon, rendeletén, jegyen át azonban a kenyér eddig meg volt .és garancia gyanánt fogadható körülmények támogatják reményünket, hogy ha paragrafusok, intézmények, bárcák és igazolványok drótakadályain át is, de a jövőben is biztosítva lesz a mi mindennapi kenyerünk. Azonban anélkül, hogy a háború előtti idők minden falatkenyeréhez a husfalatot is igényelnénk, a biztosított mindennapihoz feltétlenül biztosítani kell a húst, helyesebben szólva a zsírt, mert az okosan szűkre Bzabott kenyér- és tésztaadagok egy magukban a szervezetet táplálni nem képesek, az itthon levők a megsokszorodott munkában elerőtlenednek, serdülő gyermekeink, a haza jövő nemzedéke, elcsenevészednek, elsat- nyulnak, sőt az is bekövetkezhet, hogy katonaságunk hús és zsirellátását sem tudjuk a különféle állattenyész törzsek veszélyeztetése nélkül kielégíteni. Kétségtelen tehát, hogy az állattartás (marha-tartás, sertés-, lud-, réce-hizlalás, baromfi tartás) biztosítása éppen olyan rendszeres és intézményes biztosítékokat igényel, sőt követel meg, mint az emberi kenyér biztosítása. Eltekintve az egyes vidékek speciális okaiban található hiányos ellátásától, mégis nagy általánosságban elmondható, hogy a most véget érő kenyéridőszakban az ország kenyér-, és lisztellátása körül nagyobb bajok fel nem merültek. Nem történt azonban — legalább nálunk — semmi arra nézve, hogy az állattartás is biztosíttassák és nem is látunk jeleket, melyek arra engednének következtetni, hogy a jövőben az állattartás is megkönnyittetnék. Az állattartás biztosítását íb meg lehetne oldani a kenyér- és liszt- ellátással kapcsolatban és ugyancsak hatósági utón. Mint mindenben, úgy ebben is ugyanis a nagyobb többség alkotván a közérdeket, még sokkal kevesebben képesek nem termelők a szabad vásárlási idő alatt egész évi állattakarmány (árpa, tengeri stb.) szükségletüket beszerezni s így sokkal többen szorulnak arra, hogy a hatóság biztosítsa ily irányú szükségletüket oly módon, hogy az ilyenek összeiratván, igazolványt kapjanak, melynek ellenében az év folyamán a felmerülő szükségleti időpontban a Hadi Termény Részvénytársaság megbizottai- nál épugy, mint a lisztet, megvásárolhatják kukorica-, árpa-, dara- és korpaszükségletüket is bármikor és bármily kis mértékben. Nem mondhatja ezen kívánságunkkal szemben senki azt, hogy hiszen most is igy van, hogy hiszen most is utalványoz a Haditermény korpát, sőt tengerit is. Igen utalványoz egyes nagy hizlaló konzorciumoknak, uradalmaknak vagy talán városoknak is, melyet a benfentesek maguk között szétosztanak. Azonban a nagy többség, melyet a kis emberek ezrei és ezrei alkotnak, a színét sem látja az ilyen utalványozásnak. A kis emberekneknek ez a sok ezre ki van szolgáltatva mindenütt a titokban űzött leglelketlenebb uzsorának. Ezek a szánandó ezrek azok, akik házról házra, faluról-falura vándorolnak, titokban koldulnak egy-két liter eleséget állataiknak, mely minden reménységüket képezi s akiknek a termelők a rekvirálás elől eldugott kukoricát, árpát, szemetes ocsut istentelenségig menő árakért adják el. S ezek a nyomorult ezrek örülnek, hogy kapnak és remegnek az ő uzsorásukért, hogy csak rá ne jöjjön a hatóság a csempészésre, mert akkor még az sem lesz, az a méregdrága. A hatósági félrendelkezések kényszerhelyzete igy avatja jótékonysággá a gazemberséget, mert az a csapni való, aki 70—80 fillérért ad a dugott kukoricájából, úgy érzi, hogy jót is tett azonfelül, hogy kivette a lelkét vevőjének, aki fogát sziva rebeg köszönetét jóltevőjének. A rekvirálások csak akkór vihetők keresztül teljesen és csak úgy szűnik meg a csempészet és a titokban Űzött lelketlen uzsora, ha az állattartás biztosítása érdekében a Hadi Termény Részvénytársaság a helyi szükséglet számára kicsinyben való árusítási engedélyt és lehetőséget nyújt. Akkor nem gondol senki a legkisebb ellenszenvvel a rekvirálásra, mely elviszi a Hadi Termény kamráiba a kukoricát innen és mindenki elitéli és feljelenti az eldugdosót s nem lesz kiszolgáltatva a közönség a leglelketlenebb titkos uzsorának az amúgy is nagy számú nyilvános bőrnyuzások tetejében. 6. 1. KÜLÖNFÉLÉK. — Katonai kitüntetések. A király Alacs Ervin pécsi 19. hoDvédgyalogezredbeli tartalékos zászlóst, aki az orosz harctéren hősi halált halt, az I. oszt. ezüst vitézségi éremmel tüntette ki. — Ugyancsak I. oszt. ezüst vitézségi érmet kaptak az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásukért a következő pécsi 19. honvédgyalogezredbeli hős honvédek: Deák István tartalékos zászlós, Góczán János szakaszvezető és Köntös Dezső tizedes. — Lelkészt kitüntetés. A király Gödé Lajos szekszárdi ref. lelkészt, aki a harctéren teljesít szolgálatot, az ellenséggel szemben tanúsított vitéz és önfeláldozó magatartásának elismeréséül a II. osztályú lelkészi érdemkereszttel tüntette ki. — Segédlelkész áthelyezések. Gróf Zichy Gyula megyéspüspök Szabó Ferenc mecsek- szabolcsi' és Sebő Pál gyulaji segédlelkészeket egészségük helyreállitása végett huzamosabb időre szabadságolta. Baranyai János segédlelkészt Szálkáról Hercegszőlősre, Bénde Józsefet Bakó- cáról Tamásiba, Biswurm Adámot Rácpctréről Zombára, Folnegoviés Györgyöt Püspöklakról Püspökbogádra, Gábor Pált Magyarkesziről Laskafalura, Horváth Lajost Gödréről Rácpetére, Hegedűs Józsefet Tamásiból Gyulajra, Kubesa Jenőt Podgajciról Olaszba, Leich Emilt Püspökbogádról Pécs váradra, Mayerhof Pétert Cikóról Bonyhádra, Nyári Józsefet Zombáról Gödrére, Petrovics Edét Hercegszöllősről Himes- házára, Schultz Gábort Himesházáról Mecsek- szabolcsra, Taksonyi Jánost Pécsváradról Ba- kócára, Tóbi Józsefet Olaszról Valpóra, Wucs- kits Imre segédlelkészt pedig Bogdásáról Püspök- lakra helyezte át hasonló minőségben. Az uj- misések közül Faludi Ferencet Bogdására, Fu- szék Károlyt Abaligetre, Hantos Bélát Himes- házára, Hoffmann Kálmánt Cikóra, Kocsis Lászlót Magyarszékre, Vajda Jánost pedig Pod- gajcira küldte a megyéspüspök segédlelkésznek. — Református lelkész választás. A kis- harsányi ref. gyülekezet Berényi István volt őcsényi helyettes lelkészt választotta meg rendes lelkésszé. — Uj 20 filléresek. Az állam vasból uj 20 filléreseket veret, melyek legközelebb már forgalomba is kerülnek. A vas 20 filléresek egyik felén a közös címer lesz. — Nyilvános köszönet és nyugtázás. Id. Bartha Ede (Szekszárd) 40 K, Nagy Sándorné (Szekszárd) 20 és Kul Márton (Harc) 10 koronát adományoztak a szekszárdi „Vöröskereszt“ kórház részére, mely összegekért a kórház vezetősége leghálásabb köszönetét mond. ELSŐRANGÚ BIZTOSAN MIT: Alkalikus, sós» iódos vizek rheomát, ischiast, anyagcserezavarokat, cukorbetegségeket, alkati bajokat, gyermek kórokat, csonttöréseket és : izzadniányokat. Radioaktív források 6491 Nyári és téli kúra • Kívánatra prospektus ingyen
