Tolnamegyei Közlöny, 1916 (44. évfolyam, 1-53. szám)
1916-07-09 / 28. szám
2 az utóbbi napokban megtámadott arcvonalon általában nyugalom van. LinBingen tábornagy hadcsoportja: A car- torijsk felé előre ugró éket Kosciuchnowkánál és Kolkytól nyugatra szárnyaira gyakorolt tulerős nyomás miatt föladtuk és rövidebb védelmi vonalat választottunk. Sokul mindkét oldalán az oroszok támadásai nagy veszteségeik mellett ösz- szeomlottak. Lucktól nyugatra és délnyugatra a helyzet változatlan. Bothmer gróf tábornagy hadserege : Lénye- ' ges esemény nem volt; a Dnjésztertől délre lévő német csapatoknál sem. Balkáni hadszíntér. Semmi újság. A legfelsőbb hadvezetőség. Török hivatalos jelentés. Konstantinápoly, julius 7. A főhadiszállás közli: Irak-front: Semmi újság. Kaukázus-front: A jobbszárnyon járőrcsa tározásoktól eltekintve, semmi különös. A centrumban helyi tüzérharc és járőrösszeütközések. A Csórók szakaszon csapataink ellentámadással elfoglaltak egy, nyugat felé húzódó magaslatot, amelyet az ellenség megszállt. Az ellenséget régi állásáig üztük és állásaik egy részét elfoglaltuk. A Csóróktól északra lévő szakaszon ellenséges rajtaütési kísérleteset könnyen visszavertünk és az ellenségtől gépfegyvereket elvettünk. A balszárnyon az ebenség megújította -meglepetésre számító szokásos támadásait. Az ebből fejlődő harcok folyamán egy ellenséges ágyút és muni- ciókészletet felrobbantottunk. A szmirnai vizeken néhány ellenséges hajó hatástalanul lövöldözte a partot és azután visszavonult. Egy francia repülőgép anyahajó megjelent Haifa előtt és két hidro- plánt küldött ki. Ezeknek egyike a tengerbe esett. A repülőt és vezetőjét a másik repülőgép megmentette, míg a tengerbe zuhant készüléket sértetlen állapotban partra vonszoltuk. Eközben a bomba- és gépfegyvermuniciókészlet, amelyet a repülőgép magával vitt, szintén a mi kezünkbe esett. KÜLÖNFÉLÉK. Fáradt vagyok... Azt mondják, hogy sápadt vagyok, Hogy mosolygni sem tudok ... Azt mondják, hogy rövidesen A sír szélire jutok. Areom fakó, szemem nedves, Kábult aggyal járok én; Összetörve, reményt vesztve, öregesen, mint egy vén. Ajkam mostan olyan néma, Lelkem mostan, oly beteg; TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY Jól tudom, hogy jő a végzet. Soká igy nem élhetek. Vérző szivem nem sajog már, Kiapadtak könnyeim, Miért is élek Istenem, Tán jobb volna pihenni... ? Virágos kis temetőbe Csendes, helyre tegyetek, Kopasz sírhalmomra mégis, Muskátlit Hitessetek. Kinek soh' sem jutott virág, Adjatok majd szegénynek; Hogy csendes, síri álmomban: Legalább boldog legyek. MARTON. — Katonai kitüntetés. A király Mező László decsi II. jegyzőt, honvéd szakaszvezetőt az ellenséggel szemben tanúsított magatartásáért a II. oszt. ezüst vitézségi éremmel tüntette ki. —- Ezüstmise. Bitter Illés zirci áldozópap, budapesti főgimnáziumi igazgató, ki négy évvel ezelőtt Pécsről került Budapestre, múlt vasárnap Pécsett, a zárdatemplomban mutatta be ezüst szentmiséjét. Tekintve a háborús világot, egész csendben ülte meg a kiváló igazgató negyed- százados jubileumát. Bitter Illés fia néhai Bitter Péter apari hírneves kántortanitónak és sógora Perler Mátyás tolnai és Schlenker Mihály bonyhádi kántortanitóknak. — Hőül Andor hadnagy kitüntetése, őfelsége a király Hódi Andor cs. és kir. 37 ik gyalogezredbeli hadnagyot, Hódi Andor szekszárdi államépitészeti hivatalnok fiának az ellenség előtt tanúsított kitűnő szolgálata elismeréséül a koronás arany érdemkeresztet a vitézségi érem szalagján adományozta. — Közigazgatási bizottsági ülés. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága a szokásos havi gyűlését folyó hó 12-én d. e. 9 órakor tartja meg a főispán elnöklésével. — Jeles vizsga. Szabó Irén, Szabó Lajos volt dunaföldvári kir. adótámok leánya a szegedi városi felső kereskedelmi iskolábau jelesen érettnek nyilváníttatott. — Kitüntetés. A király, a vallás és köz- oktatásügyi miniszter előterjesztésére, Ujlaky Mór bogyiszlói nyugalmazott református tanítót, sok évi buzgó működésével szerzett érdeméi elismeréséül, az arany érdemkereszttel tüntette ki. — Dr. Kézbányai József installációja. Hanny Gábor prelátus, mint a pécsi káptalan éneklő kanonokja, múlt vasárnap iktatta be a pécsi székesegyházban a tolnamegyei származása dr. Rézbányái Józsefet, az ujonan kinevezett tiszteletbeli kanonokot tisztségébe. — Állásától felfüggesztett jegyző. Ras- sovszky Julián járási főszolgabíró Kenesei Vilmos bikácsi jegyzőt állásától felfüggesztette hivatali hanyagság miatt. — A köztisztviselők háborús segélye. I Gróf, Batthyány Tivadar képviselőnk múlt ked- | den a képviselőházban nagyszabású beszédet I mondott a függetlenségi és 48 as párt yéflsdtffl* Felszólalását az a nagy szeretet hatotta át, amely- lyel|a tisztviselők ügyét mindenkor szivén viselt«. Hangsúlyozta, hogy a magánvállalatok és muo- kaadók is« ha kell, szorittassanak arra, bogy alkalmazottaikat legalább hasonló háborús segélyben részesítsék. A háború következménye az lesz, hogy belátható időn belül a nyomasztó drágaság állandósulni fog, tehát y majd a béke idejére is gondoskodni kell az alkalmazottak megélhetéséről. A most elfoglalt nívóról visszamenni a régire nem lesz Bzabad. Ha a drágasággal egyforma .arányban akarnók segélyezni az alkalmazottakat, akkor 200—300 százalékkal kellene emelni a fizetéseket. Ezt az állam pénzügyi helyzete nem engedi meg, de a megengedett határig igenis el kell menni. Ez a határ, sajnos, a minimum. Eddig kellett lefokozni a jogos igénye* két. A segélyt azonban ki kell terjeszteni az összes alkalmazottakra, igy a kereskedelemügyi miniszter hatósága alá tartozókra is. Nem kell különbséget tenni a férfiak és a nők között sem. Szükségesnek tartja, hogy a beszerzési előleget minél előbb, de legkésőbb szeptember elsejére utalványozzák ki. Pártolja a beszerzési központ eszméjét. A mostani segély mérve lesz a mérték a fizetésrendezésnél, amivel nem késhetünk sokáig, mert hiszen nem gondolja, hogy ez a nemzet a háborút még egy évig kibírja. A békére való visszatérésnél pedig az első feladatok közé tartozik a fizetésrendezés. Ha Berlintől Bagdadig mindenben utánozni akarják a németet, akkor utánozzák a tisztviselői pragmatika terén is, ne csak uj állások szervezésére legyen a kormánynak gondja. Szót emelt a nyugdíjasok érdekében is. Megkapják-e a hadbavonult tisztviselők családjai a drágasági segélyt ? Kéri, hogy az üresedésben levő állásokat — mivel automatikus előlépés úgy sincs — töltsék be. Azokat a vállalatokat pedig, amelyek nagy háborúi nyereségeik mellett nem gondoskodnak alkalmazottaik- ról, ha az intelem nem használ, az ellenzék az ország szine előtt egyszerűen le fogja leplezni. Batthyány Tivadar gróf beszédének igen nagy hatása volt. — Nyugdíjas tanítók háborús segélye. Az orsz. hadsegélyző bizottság azoknak a tanítóknak és tanítók özvegyeinek, kik az országos tanítói nyugdíj alapjából 2000, vagy 1200 korona nyugdijat, illetve özvegyi segélyt kapnak, egyszer s mindenkorra szóló háborús segélyt ad. — Áthelyezések. Az igazságügyi miniszter dr. Csányi Imre tamásii járásbirósági betétszer késztőbirót és Petrovácz Ferenc tamásii betétszerkesztő telekkönyvvezetőt a mezőkászonyi járásbírósághoz, mint telekkönyvi hatósághoz áthelyezte. Édes boszu.* Hosszú ut volt a hátunk mögött, csudamód elfáradtunk. Két napja róttuk már a poros országutat, anélkül, bogy födelet találtunk volna. Felégetett, elhagyott faluk sora, teremtett |élőlény nélkül mindegyik. A lábunk meg már alig birta. , A gyomrunk is zúgolódott folyvást, hasztalan áltattuk, hogy jön *már a hét bő esztendő, sohse kornyikáljon. Korgott szakadatlan. A türelmünk is fogyóban; dühöngtünk, mint az egynapos fia- borju, nagy szemeket meresztgetve. Ha hébe-hóba élőlényfélével találkoztunk, majd hogy szét nem ■ szedtük, ngy neki rontottunk. Azonban az eredmény mindig egyforma voltr85» — Nyitna nie! Muszkáli zabráli!... Nincs semmi. A muszkák megettek mindent... Már azon a ponton voltunk, mi szegény kikülönitett hatvan magyar, hogy e legközelebbi nyájas idegent amúgy barátságosan átküldjük a — másvilágra. Egyikünk, másikunk teljes meggyőződéssel erősitgette, hogy több könyvben olvasta : miszerint az embercomb nyárson sütve kitűnő eledel. Az agyvelő meg direkt gurmand- nak való csemege. — Na, — jegyzi erre meg csöndesen Tóth komám, — te se nyithatnál csemegekereskedést belőle!... De hát ezt már nem kellett komolyan vennem, önkívületi állapotban mondta. * Mutatvány ifj. Pintér Imre «Csatatüzben» című igen érdekes és kitűnően megirt könyvéből. Amit a . szerző ieir, azt nem másoktól hallotta, hanem maga élte át a harctéren, ahol mint hadnagy kDzdött. «Látta és jól meglátta, amit leirt, sőt az írása is feltűnően nívós. Ezért bátorkodunk az olvasónak komoly figyelmébe ajánlani. Ne tessék itt agyba-;őbe dicsérést várni; Pintérnek nincs szüksége eféle frázisáradatra, mer? hiszen ő már a háború előtt is irt s ha elmúlt ez a világégés, akkor bizonyára tovább fog dolgozni, s nemcsak harci tárcákon Azt merjük hinni, hogy az igazán hozzáértők is elismerik Pintérről: akárhány haditudósító könyvénél jobb, irodalmi nézőpontból is, az 5 munkája. Ennél jólesőbb elismerést pedig aligha lehetne , produkálni». «. • * 7T** - * ; ’ * % “ i Mentünk csak tovább, tátva a szánkat, hogy majd csak belé repül valami sült szárnyas- féle, ámde hasztalan. Úgy látszott: az egek éhhalálra szánták bennünket. Szomorúan pislogat- tunk egymásra. Gránát, srapnell, muszi golyó és szurony neu tudott kifogni rajtunk és most, amikor az ellenség már valahol Pétervár felé szalad, nekünk egy nyavalyás c'sibe vagy liba miatt kell hősi halált halnunk. Ez sehogyse ment a fejünkbe. Sanyi már a menyasszonyához írandó búcsúlevélen törte amúgy is gyenge fejecskéjét. — Meghalok, meghalunk .,. rebegó maga elé meredve. — Hohó 1 öcsém, te csak ne rendelkezz mással! ... Ezt a bűnös gondolatot kiverem a fejedből! ... — torkolom le a bőkezű adakozót, aki abban a pillanatban hatalmas ordítással már a fejéhez is kap. Valami rápottyant. Pont a közepére. Amint megvizsgáltuk, kitörő örömmel állapítottuk meg, hogy az a valami nem más, mint egy — sült alma. A felperzselt falu egyik megperzselt almafája alatt álltunk. A következő pillanatban pedig már nem ettük meg a könnyű bricskán hozzánk érkező fekete lengyel menyecskét. Minden dühünket a sült almákon töltöttük ki, amelyek viszont az utolsó csutkáig hősiesen védekeztek. — Úgy összeégették a gyomrunkat, hogy kénytelenek voltunk szívből megsiratni őket. Hogy potyogtak a könnyeink 1 .. . soha se felejtjük el mi ketten : — a gyomrom, meg én.. . — Jöjjenek hozzánk! — invitál meg a lengyel asszony, valami furcsa német-lengyel keverék nyelven. — Nincs messze az édes apám kastélya. Szívesen látjuk. Persze, hogy elmentünk, még csak ismételnie se kellett a meghívást. Délre megérkeztünk. Kitűnő ebéd, hangulat, csoda erős bojy>k, mellettünk a selymes pillantásu, mindinkább kipirosodó, forró testű asszony, úgy éreztük magunkat, mintha a menyország legszebb lugasában volnánk. Az öreg lengyel bevezetett úri szobájába, hol legnagyobb meglepetésünkre pár lengyel hős között megláttuk Kossuth Lajos apánk arcképét is. A szikár öreg csillogó szemekkel, hibásan, hamisan, de teljes szívvel danolta nekünk: i — „Kossuth Lajos azt izente .. .“ Mire mi tele tüdővel harsogtuk az ódon falak között a lengyel himnuszt, a befejező sorokat már összeölelkezve együtt énekelve: — ... «Szent oltárodnál térdre hullva kérünk: Szabad hazánkat, óh add vissza nékűnk 1...» Nem is vettük észre, hogy a felhevülés fenséges pillanatában találkozott ajkunk. Egy félénk, égő piros kis cseresznye-ajak s egy csókszomjas forró vad férfiszáj. Zavartan néztünk körül. Nem vett észre senki semmit. A házigazda nagy bőbeszédűséggel beszélte el, hogy a lánya férje áruló volt, aki most az oroszokkal együtt jónak látta kereket oldani. — Hitvány ember, aki a feleségét csak kínozta, gyötörte. Jóval túl már az ötvenen. Az asszonyra néztem, akinek már kisssé a fejébe szállt az ital, gyakran kacagott hangosan s a szeme, mint a mélytüzü gyémánt, csodásán csillogott. Asztalbontás után a kertbe mentünk. Tóthot, aki már hajlandónak mutatkozott volna megszegni hüségesküjót, a jó öreg elcsípte egy sakkpartira. (Az Isten is ájdja meg érte 1) En nem tudok sakkozni, megmenekültem. Az asszonyt egyik lugasnál értem utol. Küzdöttünk mind a ketten egy darabig saját magunkkal, de hát a bor, a fiatalságunk győzedelmeskedett. Egymás karjába hullottunk. Egy röpke pillanatra még feltűnt előttem egy kép, megjelent valaki, aki kendővel integet felém.... aztán a bemélyedő fehér fogak nyomán kiserkedt ajakamból a vér.... Két sötét, vibráló asszony- szempilla csöndesen lecsukódott.... Egy csók nem bűn. Az árulót meg kellett boszulnom.
