Tolnamegyei Közlöny, 1916 (44. évfolyam, 1-53. szám)
1916-07-02 / 27. szám
1916. Julius 2. — Kétéves tragikus évforduló. A trón- örököspár tragikus halálának múlt szerdán volt a kétéves évfordulója, mely napon az ország minden plébániai templomában d. e. 9 órakor volt a szentmise, melyet dr. Fent Ferenc apát plébános végzett segédlettel. A mély gyász jeléüf á középületekre kitűzték a fekete zászlókat. — A Köztisztviselők háborús segélye Batty hány Tivadar gróf a szekszárdi kerületi országos képviselő, mint az Állami Tisztviselők Országos egyesületének elnöke tegnap hosszabb tanácskozást folytatott Teleszky János pénzügy- miniszterrel a köztisztviselők drágasági segélye jgyében. A „Pol. Hir.“ munkatársa kérdést intézett Batthyány grófhoz a tárgyalások állásáról, aki a következő felvilágosítást adta: A tanácskozások anyaga természetesen az összes tisztviselők, tanítók, dijnokok, altisztek és szolgák segélyt karolja fel. Végleges megállapodásról még nem számolhatok be, annyit azonban megállapíthatok, hogy van reményem arra, hogy az összes érdekeltekre nézve aránylag eléggé Kedvező megoldást fogunk találni. Mindenesetre a napokban még egyszer újból fel fogom keresni a pénzügyminiszter urat. — Itt a ' rézgálic. A földmivelésügyi miniszter nagymennyiségű rézgálicot engedélyezett Tolnavármegye és Szekszárd r. t. város részére, mely már meg is érkezett. Minden katasztrális hold után 8 kilogrammot kapnak a gazdák. — Király Ernő Szekszárdim volt. A magyar dalmüvészet or szághirü, (s gramofon- énekszámai révén általánosan ismert legkiválóbb) művelője, Király Ernő junius 28-án, szerdán este a „Világ“-mozgóban művészestélyt tartott. Segítettek neki — mint a szinlapcn hirdette — K. Balogh Böske és Kovács Gyula, fővárosi kiváló színművészek. A művész trió játéka már volt, — bizonyára egyik sem Szekszárdon akarta felfedeztetni magát, —• Király Ernő, de meg segítő társai is túl vannak a fölismerésen s mi mint heti krónikások mégisaa művészetnek kijáró igazság és elismerés nevében visszaemlékezünk a rendkívül élvezetes — frázis nélkül mondva — üdítő oázisként ható művészestre ; visszaemlékezünk azért, mert sajnálnunk kell, hogy Szekszárd nem tudott olyan zsúfolt házat adni a vendég-művészetnek, aminö egyformán nagy művészetökhöz és hírükhöz őket megillette volna. Mert bizony félháznak játszottak. Akik jelen voltak, azonban sokáig úgy fognak visszaemlékezni az előadásra, mint a háborús nehéz idők legkellemesebb lelki gyönyörűséggel átélt óráira. — HŐS pécsi honvédek. A hadseregparancsnok az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásukért Marksz Antal népfölkelő őrmesternek, a 19. népfölkelő gyalogezredben a 1 osztályú ezüst vitézségi érmet, Tyoszits Sándor népfelkelő zászlósnak, a 19. népfölkelő parancsnokságnál, Bader Antal népfelkelő szakaszvezetőnek, Fiola Péter, népfelkelő tizedes címzetes szakaszvezetőnek, Szabó István, Sándor Márton, Dömötrfi Ferencz népfölkelő tizedeseknek, Vajda István és Szabó Sándor népfelkelőknek, a 19 népfelkelő gyalogezredben a 2. osztályú vitézségi érmet; az elesett Bolás-Piri János, továbbá Wiener József, Kemény Mihály és Hegedű János honvédeknek, beosztva a 19. hegyi telefonosztaghoz, Raduláski János honvédnek, a 19. Hohmann Henrik népfelkelő őrmesternek, Witzl Jakab népfölkelő szakaszvezetőnek, Róthmtiller Mór népfelkelő tizedesnek, Légrády Ferenc népfelkelő őrvezetőnek, Wágner Ferdinánt, Fábián János és Újvári István népfölkelőknek, a 19—II. és Sziksz István, Kisbakó István népfelkelő tizede- desnek, Radó Albert népfölkelő címzetes őrvezetőnek, Egerszegi József, Aschler József és Tuehtan Lipót népfelkelőknek, a 19. népfelkelő gyalogezredben, a bronz vitézségi érmet adományozta. — Drágasági segély a tanítóknak. A mostani súlyos megélhetési viszonyokra való tekintetből a „Magyarországi Tanítóegyesületek Országos Szövetsége“ kérvényt intézett a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez a magyar tanítóság megsegítése tárgyában. A magyar tanítók, a kiknek százai már elvérzettek a csatatéren és az életben maradtak igazi honmentő feladatokat teljesítenek, valóban méltók arra, hogy olyan támogatást nyerjenek, mint a többi tisztviselők. — A Magyarországi Tanítóegyesületek Szövetsége csatlakozik az Állami Tisztviselők Prsz. Egyesülete által kifejezett kívánságokhoz és kéri, hogy az iskola jellegére való tekintet nélkül, az ország minden tanítójának 50°/o drágasági segélyt juttasson a kormány oly időben, hogy mindenki szükségleteit idejekorán beszerezhesse. — Helyettes tanítónők kerestetnek. Fel kéretnek azon állás nélküli okleveles tanítónők, kik e vármegyében helyettesi állást elfoglalni -óhajtanak, hogy okleveleiket közjegyzőileg hitelesített másolatban a kir. tanfelügyelőséghez beküldeni szíveskedjenek. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY Bevonulás miatt raktáron levő : készletemet: olcsó* férfi-fiú és Syermekruhákból kiárusítom. Bondy Lipót Szekszárd. — Cukorhiány Szekszárdon. A sok mindenféle hiány között a legakutabb élelmezési nyomorúság ma Szekszárdon a cukorhiány. * Pedig épen most sokszorosan fontos volna, hogy a mai gyümölcs konzerválási időszakban elegendő mennyiségű cukor álljon rendelkezésre. Ma, amikor nincs hús, nincs tej, szűkre szabjuk a mindennapi kenyér karéjokat és a zsír és hús nélküli kényszer böjtök számát mindjobban szaporítjuk, a gyümölcs izek és egyéb konzervek nem luxus és csemege ételek, hanem szükséges tápláló eszközök. Különös hatósági gondoskodást érdemelne tehát, hogy minél könnyebben és minél többen tehessenek szert gyümölcs befőttekre, izekre etc. E helyett azonban azt látjuk, hogy a boltokban nem lehet cukrot kapni. Nagy könyörgések után 1/4 vagy fél kilót engedélyez a kereskedő, de azért is, legalább is kézcsókot vár, nem is tekintve, hogy V* kiló cukorhoz meg kénytelen vagy egy font bécsi kormot, vagy tengeri hereberetyütyüt is vásárolni egy bizonyos kvantumot, mert máskép nincs cukor. Dehát legyen- szabad a mi testi-lelki boldogulásunk fölött éberen őrködő hatóságokhoz szerény kérdést intézni: csakugyan nincs cukor a boltos uraknál ? Erről meg kellene ám győződni, mert az nem olyan biztos. Sőt alapos, a gyanúm, hogy a kereskedők .is saját, raktárukban cukorközpontot játszanak, — ott központosítják szépen a cukrot — s várják a kilátásban lévő áremelkedést. Nincs ez kizárva egyáltalán. De tegyük fel, hogy csakugyan nincá kereskedőink nyilvános (és titkos) raktáraiban cukor. Azonban miért nincs ? Ki ennek az oka ? A cukorközpontnak tisztelt édes társaság spekulál talán az árakkal ? Vagy nem spekulál, hanem egyszerűen: Szekszárd nem a világ közepe, s nem vesznek tudomást az itteni szükségletekről ? Ez nincs kizárva. Dehát arra való a városi hatóság, ne sajnáljon egy pár sor írást felmeneszteni a pénzügyminiszterhez, sok jó egészséget kívánva a cukkedli r.-t.-nek. Meg vagyunk győződve, hogy a pénzügyminiszter utasítani fogja a cukor központot az itteni szükséglet figyelembe vételére és nyomban lesz cukor Szekszárdon is. Manapság az ilyen kérdések egyenesen a városi hatóság intézkedéseit kö- vételik meg. Mert hát kinek legyen gondja ránk, — a wieni sóhivatalnak ! ? — Halálozás. Hosszas szenvedés után Dunaföldváron junius 24-én elhunyt Vastagh Pál, életének 654k, boldog házasságának 39-ik évében. Az elhunytban Vastagb-Ferenc dunaíöldvári jegyző édesatyját gyászolja. — Hősi halál. Alacs Ervin zászlós, Alacs Zoltán pécsi műszaki tanácsos fia, junius 10-én az északi harctéren hősi halált halt. — Hajósok ülése. Az Országos Hajós- Szövetség múlt hétfőn Batthyány Tivadar gróf elnöklésével igen látogatott választmányi ülést tartott, amelyen a m. kir. vasúti és hajózási főfelügyelőséget Hoitsy Sándor hajóskapitány, máv. főellenőr képviselte. Batthyány gróf elnök megnyitójában kifejtette, hogy a háború mennyire beigazolta a dunai ut rendkivüli fontosságát és a magyar folyamhajózási vállalatok fejlesztésének szükségességét. Megemlékezett a vállalatok háborús érdemeiről és az alkalmazottak önfeláldozó munkásságáról. Szólott azután a drágaságról és arról, hogy a vállalatok a Magyar Kir. Folyam- és Tengerhajózási Társaság kivételével még a 20 százalékos drágasági pótlékot sem adták meg az alkalmazottaknak. — Róthy Ferenc ügyvezető alelnök ismertette ezután az elnöki jelentést* a melyet a választmány a Szauer Ferenc szám- vizsgáló által előterjesztett pénztári jelentéssel együtt tudomásul vett. Kimondotta a választmány, hogy az immár elviselhetetlen drágaságra való tekintettel, most már nem a húszszázalékos, hanem az állami alkalmazottak számára engedélyezendő drágasági pótlék megadását fogják a hajó3 zási vállalatoktól kérni, egyben pedig felkérték Batthyány Tivadar grófot, a Szövetség elnökét, h°gy a közszolgálati alkalmazottak drágasági pótlékáról szóló törvényjavaslat tárgyalásánál a képviselőházban tegye szóvá a hajózási alkalmazottak drágasági pótlékának ügyét. — A hegyek királya. — Balkáni offen- ziránk. Egyik kép érdekesebb, mint a másik. Előbbi egy nagyhatású, finom kidolgozású, megkapó négyfelvonásos dráma; utóbbi pedig egy véghetetlenül érdekfeszitő -aktuális darab. E két sikerült újdonság szombat és vasárnap sok élvezetes órákat fog szerezni a mozi látogatóknak. — Ezenfelül egy nagyon érdekes humoros kép is lesz. — Az igazgatósági tagok járandóságainak adója. A közigazgatási biróság jogegységi tanácsa junius 17-ón kimondotta, hogy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok igazgatósági és felügyelő bizottsági tagjainak e minőségben élvezett, évenkint előre, állandó összegben megállapított járandóságai is III. és nem IV. oszt. kereseti adó alá esnek, mert az 1875. évi XXIX. törv." 16. §-ának második bekezdésében foglalt rendelkezésnek is ez volt a célzata és mert azt, hogy a részvénytársulati igazgatósági tagoknak e minőségben élvezett járandósága a IV. oszt, keresleti adó alá tartozó állandó illetmények közé nem tartózik, az 1915 év XXI törvény 7 §-ának 4. pontjában kefejezett törvényes rendelkezés is megerősiti. Ez utóbbi idézett törvény megokolásából is kitűnik, hogy ennek kimondásával nem alkotott uj jogszabályt, csak a régit a törvényhozó autentikus törvénymagyarázatával értelmezte. — A pécsi "városi felső kereskedelmi iskolák igazgatósága közli, hogy a beiratások julius hó 1., 2. és 3. napján lesznek az intézet épületében. A fiúiskolában ezeken a napokon d. e. 9—12, a leányiskolában pedig délután 3—5 óra között történik a beiratás. A jelentkezéskor fizetendő 20 korona beiratási díj. Az évi tandíj 200 korona és negyedévi, kivételes esetben pedig havi előleges részletekben törlesztendő. A helybeli tanulók csak szüleik vagy azoknak megbízottja kíséretében jelentkezhetnek felvételre s okvetlenül hozzák el legutóbbi iskolai bizonyítványukat és az anyakönyvi kivonatot. Külön és nyomatékosan figyelmeztetjük a szülőket, hogy gyermekeik beiratását már most, a fentirt napokon végezzék el. Az iskola igazgató-bizottsága ugyanis azt a határozatot mondta ki legutóbbi ülésén, hogy egy-egy osztály párhuzamosításáról csak akkor intézkedik, ha azt a júliusban beiratkozott tanulók létszáma teszi szükségessé. — Szeptemberben párhuzamosításról már s?ó sem lehet, még ha akkor elég számú tanuló iratkoznék is. így tehát, aki most nem iratkozik be, annak teszi ki magát, hogy szeptemberben nem lesz fölvehető. A vidéken lakó tanulók előjegyez- hetők, ha a mondott okmányokat és 20 korona beiratási dijat postán megküldik a városi felső kereskedelmi iskola igazgatóságának címére. — Iskolalátogatás faluhelyen, vagy a tiz filléren vett felelet. (Sió.) Bár a háborns idők nyomasztó hatása üli meg lelkünket, amidőn humoros közleményeinket nem ereszthetjük a maga szabad szárnyára, mégis vannak esetek, mikor ebből a kerékvágásból egy pillanatra ki. lehet zökkennünk. — Egy ilyen esetet mondunk most el olvasóinknak, a maga természetes jóizü- ségével, amely a most befejezett tanévben történt meg egyik falusi iskolában megyénkben. Adjuk a következőkben: iskolalátogatásom volt egyik plébánosunk sz .. . i vegyes iskolában. A nebulók illedelmesen fogadták a látogatót, aki többek között azt a kérdést intézte a hittani óra alatt a növendékekhez, kit kell mindenekfelett szeretnünk a földön ? Néma csend lett a felelet helyett. A plébános felszólít három-négy nebulót, de csak nem kapott kielégítő választ. Hogy jobb kedvet adjon a növendékeknek, kivesz a zsebjéből egy tizfillérest s azt felmutatva, odaígéri annak a nebulónak, aki a kérdésre meg tud felelni. — A tizfilléresnek meg volt a hatása; a hátulsó padban egy göndörhaj u gyerek keze emelkedik a levegőbe, erősen billegetve ujjait, hogy kész a felelettel. A papnak is öröm sugárzik az arcáról, odamegy a fiúhoz és megismétli a kérdést: kit kell mindenekfelett szeretnünk a főidőn? „A mi Urunk Jézus Krisztust!“ — hangzott a helyes felelet. A plébános megdicséri a fiút, átadja neki a tizfillérest s aztán további szorgalomra inti. Már-már távozóban van a pap, de mégegyszer visszafordul a fiúhoz: „Mond meg csak, hogy hívnak kis fiam?“ <Kohn Dávid, tisztelendő ur kérem!* —Eddig a történet, melyet a rózsabontó júniusi alkonyi szellő^ hozott el szerkesztőségünkbe. A pap és a tanító zsebkendőjükkel legyezték arcaikat, hogy elrejtsék jóízű mosolyukat. Az iskola ablakán egy dongó akart kimenekülni, de sikertelenül ; az üregbe verte nagy buksi fejét. ..
