Tolnamegyei Közlöny, 1916 (44. évfolyam, 1-53. szám)

1916-06-25 / 26. szám

1916. junius 25. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 3 A Tolnavidéki Takarékpénztár, bej. cég a Szekszárdi Takarékpénztárral szorosabb kapcsolatot létesít akként, hogy uj kibocsátású részvényeiből a Szekszárdi Takarékpénztár na­gyobb mennyiséget átvesz. A két intézet igazga­tóságának a szorosabb üzleti kapcsolat létesíté­sére vonatkozó megállapodásait a Tolnavidéki Takarékpénztár folyó hó 14-én megtartott köz­gyűlése jóváhagyta és határozatilag kimondotta, az intézetnél az utóbbi időben bekövetke- zett összes veszteségeket leírja és a felszámolás- ban levő Mercur Cipőgyár Részvénytársasághoz való viszonyát végleg megszünteti azzal, hogy a takarékpénztárnak nevezett iparvállalattal szem­ben fennálló követelését a Tolnavidéki Takarék- pénztár ez idő szerinti részvényeseire engedélyezi. Hogy a szanálás ekként biztosítható legyen, az intézet alaptőkéjét a részvények lebélyegzésével 150.000 koronára leszállítja és hogy az intézet további eredményes működésének előfeltétele meg legyen, az alaptőkét uj részvények kibocsátásá­val — amely uj részvények elhelyezése előzete­sen biztosíttatott — 400.000 koronára felemeli. A változott viszonyokra való tekintettel a volt vezetőség lemondott és a közgyűlés megválasz­totta egyhangúlag intézeti elnökké Rosmayer Fe­renc részvényest, továbbá megválasztotta igazga­tósági tagokká Leicht Lajost, a Szekszárdi Ta­karékpénztár elnökigazgatóját és Dr. Steiner La­jos ügyvédet, a Szekszárdi Takarékpénztár igaz­gatósági tagját, miat nevezett intézet delegált tagjait, továbbá Fekete Ágoston tolnai prépost- plébánost, Krausz Béla nagykereskedőt, Máté Rárply állami iskolai igazgató-tanítót, Virányi Károly tolna községi főjegyzőt és. Ábfabám Gyula intézeti ügyvezető-igazgatót, felügyelő-bizottsági tagokká Perlaky József nyugalmazott máv. fel­ügyelőt, mint a Szekszárdi Takarékpénztár dele­gált tagját, továbbá Dr- Fischer János tolnai ügyvédet, Gottlieb Ármin uradalmi számtartót és Pirgi Ferenc építőmestert, az igazgató választ­mányba Gsóry Ferenc mözs-községi főjegyzőt, Linka Ottmár simonmajor-községi főjegyzőt, Ehr­lich Mór községi esküdt, báztiilajdons és birto­kost, Müller József közégi II. bírót és birtokost, Molnár Sándor birtokost, ifj. Renc József halász­mestert és Strasser Ármin kereskedőt. A köz­gyűlés befejezése után az igazgatóság megala­kult és igazgatósági elnökké Leicht Lajost vá­lasztotta meg egyhangúlag. ' — Elhunyt kántortanitó. Szakcs község­nek közszeretetben és becsülésben állott nyugal­mazott kántortanitója: Kétyi László 66 éves ko­rában elhunyt. Kétyi László 40 évet meghaladó időt töltött a népoktatási pályán és azon tanítók közé tartozott, akik vallásos és hazafias szellem­ben nevelik az ifjú nemzedéket. Múlt vasárnap temették el óriási részvét mellett a szakcsi te­metőben. — Az uj kenyér. Az aratási munka bizto sitása ügyében tett kormányzati intézkedések­ről a következőket közölhetjük : Mivel a kormány súlyt helyez arra, hogy a múlt évi károsodások elhárítása okából az idei termés az időjárás esélyeinek a lehető legrövidebb ideig maradjon kitéve, az aratási munkák biztosítása ügyében tett intézkedéseinek az a főcélja, hogy az aratás minden erő felhasználásával a legrövidebb idő alatt befejeztessék. Erre való tekintettel a kor­mány mindenekelőtt fölhatalmazta a törvényható­ságokat arra, hogy az aratási munka végzésére a kivételes törvények alapján a közerőt kirendel­jék és a személyes kiszolgáltatások igénybevéte­lét elrendeljék, ami azt jelenti, hogy a közigazga­tási hatóságok a járási intézőbizottsággal egyet­értésben minden itthon levő munkaerőt, az asz- szonyokat, fiukat és leányokat is egyaránt, ki­rendelhetik az aratási munkára, természetesen a megállapított díjazás mellett. A földmivelésügyi miniszter beszüntette a fatermelési és vizimunká- latokat, továbbá az egyéb közmunkáknál, a vasutaknál és nem a hadi célokra dolgozó ipar­telepeknél eddig foglalkoztatott hadifoglyokat ará­nyosan szétosztotta a törvényhatósági munkabi­zottságok között. A szétosztásról a törvényhatósá­gok értesítést kaptak s a szállítás folyamatba van. A földmivelésügyi miniszter Orosz-Lengyelország- ból több ezer munkást szerződtetett, ezek egy része már meg is érkezett a munkahelyekre, egy része most van utón. Az ország különböző részein a földmivelési tárca egyes intézményeinél raktáron levő aratógépeket a földmivelésügyi mi­niszter a kisebb gazdálkodóknak felajánlotta. A ’hadsereg főparancsnokság, a hadügy- és a hon­védelmi miniszter a mögöttes országokban tény­leg szolgáló és nélkülözhető önálló mezőgazdák egyénenkénti szabadságoltatását elrendelték. A lábbadozó osztagoknak és általában a katonai in­tézményeknél (lókórház stb.) levő legénység sza­badságolása már szintén elrendeltetett. A szabad­ságoltak kötelesek a közigazgatási hatóságnál je­lentkezni és ez az egyes szabadságoltak saját munkájuknak sürgős elvégzése után jogosult és köteles a szabadságoltakat máshoz aratási mun­kára kirendelni. Arról, hogy a törvényhatóságok a nem szabadságolt legénységből mennyi katonai munkásosztagot kapnak, a honvédelmi miniszter a törvényhatósági gazdasági munkabizottságokat már értesítette. — Az aratási munkára vonat­kozó rendeletek által a hatósági szervezet akkép­pen állapíttatott meg, hogy a kormány irányítása mellett az aratási munka intézése az egyes tör­vényhatóságokra nézve az alispán elnöklete alatt működő mezőgazdasági munkabizottság, illetőleg a járásokra nézve a járási főszolgabíró elnöklete alatt működő járási mezőgazdasági bizottság fel­adata, a rendelkezések foganatja, tehát igy nyil­vánvalóan a végrehajtó közegek kezébe van le­téve, ennek folytán minden ügyben a járási fő­szolgabíróhoz, illetőleg az alispánhoz kell for­dulni, mert egyesek által tett közvetlen előter­jesztésre egyik minisztérium sem tehet semmiféle intézkedést. Úgy a közigazgatási hatóságoknál, mint az érdekelt minisztériumokban az aratás tartama alatt természetesen permanens szolgá­lat van. — Antal István emlékezete. Tolna községnek ismét vesztesége van. Nap-nap után érkeznek szórnom hírek, hogy ez, vagy az a hős fiunk lehelte ki idő előtt ifjú lel­két. A harctér bőven szedi áldozatait. S mialatt a messze távolban szerettjeink vére hu’lik, azalatt itthon is bőven arat a kérlelhetetlen halál. Egy nemeslelktt tagja társadal­munknak. e hó 17-én örökre elbúcsúzott tőltink. Antal István községi jegyző és anyakönyvvezető, még aránylag fiatalon, 43 éves korában. Az igen szerény tisztviselő nem volt ám valami közönséges ember. Tele volt ambícióval, jóakarattal és művészi hajlamokkal. Különösen a színpadon volt otthonos Műkedvelői sztnielőadást előadni az ő szak­avatott rendezése és közreműködése nélkül — nem lehetett. Tolnán e téren hérvadhatatlan érdemei vannak. A több­nyire németajkú iparos ifjakat mintegy idomította, nevelte s különösen magyarságukat emelte. Megbecsülhetlen kultur- munkát teljesített ezáltal, mely ércnél fényesebben hirdeti az ő nagyságát. De mint tisztviselő is egyike volt a leg­kiválóbbaknak. Pontos, rendes és szorgalmas hivatalnok volt. kit mindenki becsült és szeretett. Kár. hogy nem volt gazdag ember, mennyit adakozott volna! — Tele volt szív* jósággal mindenki iránt s a szűkölkődőkön szerény java­dalmából erején felül segített. Az elárvult Kányi családnak (12 keresztfiának) ő volt istápolója. Hasábokat lehetne írni a megboldogult nemes vonásairól. Munkakedve egy pilla­natra sem csökkent és áldásos tevékenységében csak a halál tudta megállítani. Bőséges aratást tart a halál. Sokan ki­dőltek sorainkból, kiket mélyen fájlalunk. De fokozottabb részvétünk Antal István ravatalánál. Az ő élvesztése pótol- hatlan űrt támasztott közöttünk. — Koporsóját spk virágon kívül, Tolna község gyönyörű koszorúja diszitette. — De legszebb koszorút a részvétnek azon impozáns megnyilyá- nulása nyújtott-, mellyel az Óriási tömeg a megboldogultat a sírba kisérte. Kartársai, barátai könnyes szemekkel intet­tek egy utolsó «Isten hozzád>-ot feléje A temetési kiséret sokasága pedig némán, szomorúan lépegetett a koporsó után. Rövid, de áldásos életét jutalmazza meg a jóságos Isten ott fenn az égben s adja meg néki azt, amit itt a földön hiába keresett! Klio. — Halálozások. Súlyos csapás érte Zaru- bay Ferenc szekszárdi nyugalmazott, köztiszte­letben álló postamestert és családját Olga leányá­nak elhunytával. A kiadott gyászjelentést itt kö­zöljük. „Alulírottak mély fájdalommal jelentik hőn szeretett leányuk, testvérük, sógornőjük, illetve rokonuk Zarubay Olga folyó évi junius hó 19-én este 6 órakor életének 31 ik évében- hosszas szenvedés után történt gyászos elhunytét. A megboldogult hült teteme f. évi junius hó 21-én d. u. 3 órakor fog Mözsön a róm. kath. szertartás szerint beszenteltetni és az ottani sir- kertben örök nyugalomra helyeztetni. Az engesz­telő szentmiseáldozat f. évi junius hó 23-án reg­gel 7 órakor fog Szekszárdon a belvárosi róm. kath. templomban az Egek Urának bemutattatni. Szekszárd, 1916 junius hó 20-án. Áldás és béke lengjen porai felett! Zarubay Ferenc és neje Nagy Emilia szülői. Zarubay Teréz férj. Babay Sándorné, Zarubay Ilona férj. Szarka Dezsőné, Zarubay Margit, Zarubay István, Zarubay Fe­renc, Zarubay Gizella férj. Qöncz Istvánné test­vérei. Babay Sándor, Szarka Dezső, Göncz Ist­ván, Zarubay Istvánné sz. Gönczy Hona, Zaru­bay Ferencné sz. Varga Erzsébet sógorai és sógornői. — Gyémántmisés pap balála. Fehér Márton szedresi róm. kath. lelkész, Bezerédj Pál házi papja 84 éves korában meghalt. Temetése junius 18-án volt Szedresen nagy részvét mellett. A temetési szertartást Fekete Ágoston prépost végezte számos segédlettel. — Jégeső. A múlt hétfői kánikulai meleg után az ország több részében rettenetes jégeső pusztított, mely a ml vármegyénk területét sem kímélte meg. A pusztító jég­eső nyugatról jött úgy esteli / óra után. Szekszárd határát ugyan kikerülte, de a szomszédos Agárd, Mözs és Tolna már nagy károkat szenvedtek. Tyúktojás nagyságú, sőt ököl nagyságú jegek hullottak alá, mindent etpusztitva, amerre a vészes jégfelhő elvonult. A kár a szőlőkben, gyümölcsösök­ben, kapásnövényekben és a gabonában igen jelentékeny — Tolnai tudósítónktól az alábbi híradást vettük: «E hó 19-én este 8 óra után északnyugat felől hirtelen nagy vihar vonult át.Tohm község fölött, mely jégesővel kezdődött. Tojás nagyságú jegek hullottak alá s mindenki megdöbbenve nézte a pusztító verést. Talán öt percig tartott a sürü jég­hullás, de éppen elég idő arra, hogy legszebb reményein­ket tönkre tegye. A hová a nagy jégdarabok estek — ott pusztulás támadt. A gabonák, kapásnövények, szőlők ki­mondhatatlan kárt szenvedtek. Benn 7 községben ablakokat vert be, cserepeket dobott le a tetőről, fátcat tördelt le a rettenetes zivatar. A vihar, elmúltával csoportokba verődve tárgyalták az emberek a rettenetes időt. Az öregebbek azt állitják, hogy 1872 óta még ilyen jégverés nem sújtotta Tolnát — Az elhanyagolt Sédpatak körül több­rendbeli ujságcikkezések történtek, de a patak eliszaposodott medre körül munkálatok nem. Uj-' ból kifejezést adunk azon nézetünknek, hogy sem cikkel, sem cikk nélkül ez a dolog igy nincs rendben. Micsoda csodákat fog még kivetni a Séd, ha a nyári hőségben újból felhőszakadás vagy zápor formájában jön ránk az istenáldás! — Alkalmazást keres 18-ific évében levő, négy középiskolát végzett és gazdaságban ideiglenes írnokként már alkal­mazott fiatalember a csépi ési. és aratási idényre, esetleg hosszabb időre is, felté­telek Szekszárdon, Bartina-utca 1314 sz. alatt, vagy a kiadóhivatalban. — Jótékonycélu előadás Tolnán. A tolnai m. kir. selyemfonodával kapcsolatos munkásnő-otthon növendékei, vagy mint Tolnán könnyebben mondják: a selyemgyári árvaleánykák a pünkösdi ünnepek alatt műkedvelői elő­adást rendeztek azon dicséretes célból, hogy a tiszta jöve­delem felét a tolnamegyei hadiárvák felsegélyezésére, másik felét pedig a tolnai temetőben nyugvó katonák síremléké­nek beszerzésére fordítsák. Már néhányszor volt alkalmunk a selyemgyári árvák előadásában, énekeiben gyönyörködni, de a mit most mutattak be, az a szokásos elismerésnél és dicséretnél sokkal többet érdemel. És meg vagyunk győ­ződve, hogy ha Kegyelmes ur — ki az engedélyt bizonyos tartózkodással adta meg — ezt az előadást végig élvezte volna, mélységes örömmel töltötte volna el aggódó szivét, ha látta volna; hogy mit produkáltak az ő kedvenc árvái. A család azért képviseltette magát és már másnak tudomást szerzett Bezerédj Pál ur ő nagyméltósága is a fényes siker­ről. Az énekkarban körülbelül 50 leányka szerepéit; — a színdarabok és egyéb jelenetek szereplői pedig a követke­zők voltak: Gaál Juliska, Tarácski Vilma. Búza Erzsiké, Gyüre Margit, Havtik Ilonka, Hukker Karolin, Huth Margit, Horváth Margit, Nevelics Bözsike, Tömböly Erzsiké, Pintér Jpliska, Duhony Mariska, Kiss Katica, Hómann Teréz, Bűze Zsuzsika, Katreiner Viktória, Gemeiner Janka, Nevelics Her- min, Fehér Rózsika, Kovács Mariska, Jerdin Lujza, Makosák Katica, Keresztes Erzsiké, Szabó Irénke, és Patios Giziké, Tehát körülbelül 70 leányka szerepelt ezen hazafias elő: adásban, melyen a Kaszinó termei mindkét estén, de még a főpróbán is zsúfolásig megteltek. Kétséget nem szenved, hogy a hazafias cél is sokakat buzdított a megjelenésre, de a fővonzóerő mégis az árvák előadása iránti kíváncsiság volt, melyről mindenki a leghizelgöbb elismeréssel nyilat: kozott. Az összes bevétel 576 K 62 f., kiadás pédig 150 K 97 fillér volt és igy a tiszta maradvány féle, vagyis 212 K 82 fillér a tolnamegyei hadiárvák felsegélyezésére, 212 K 83 fillér pedig a Tolnán eltemetett hős katonáink síremlé­kére fog fordittatni. — A felülfizetők névsora a következő: Bezerédj István, Kunffy Károly 20—20 K, Lókórház tiszti­kara 34 K, Bányai Mór, N. N. ’ 5—5 K, Megyercsy Béla, N. N. 4—4 K, Maixner Antal 3 K, Répássy Jenő, Ludwig Ferenc, Virányi Károly, Greif Ferenc, Steiner N, S?ily Já­nos mészáros, Fischer Frigyes, Lövy Mihály, N. N- 2—2 K, Ganzer,Mariska 7 K 60, Weltmann Ignác 4 korona, N. N., Bloch Ármin, Szelényi Gyula, Mörd N., Maixner Viríke, Tenzlinger Lajos, dr. Herczeg Elemér, özv. Braun Sándomé 2—2 K, Ráitzi Péter, Tőzsér Miklós 160—1’60, N. N.14Q, N. N. 1'20, Wittinger Ödönné, Zeug Katalin, Hományi Julia, Szekeres N. 1—1 korona. Műsorok után 3 K 50 f. Fogadják a most nevezettek a rendezőség leghálásabb kö­szönetét. De köszönettel tartozunk a Kaszinó t. Igazgatósá­gának is a nagyterem és helyiségek ingyenes átengedéséért. Az előadás rendezését Kálconyi Róza és Lengyel Ferenc tanítók végezték. Külön dicséretet mondani felesleges ne­kik, mert az úgyis benne van az erkölcsi sikerben. A terem rendezéséért Kákonyi Gyula, Szelényi Gyula és Bezerédi Ferencnek fejezzük ki köszönetünket. Amit a megnyitó be­szédében Gaál Juliska hangsúlyozott, hogy kívánja, misze­rint mindenki a legjobb érzelmekkel eltelve távozhassék majd az előadás végeztével családi otthonába — fényesen bevált. Mi pedig azt kívánjuk az árváknak, hogy az ön­képzésnek és a szív nemesítésének ezt a kipróbált eszközét a jövőben se hanyagolják el, mert ezzel nemcsak önmaguk­nak, hanem annak az intézetnek is, melynek tagjai, nem­különben annak az igazgatóságnak is, mely felettük rendel­kezik — csak tiszteletet és elismerést fognak szerezni. — Éljenek sokáig 1 — Szekszárdon 12 év óta fennálló, jó forgalomnak örvendő v£gyi- és fehérnemd- tisztitó Intézetemet elköltözés miatt, azonnal átadom, özv. Helfer Eárolyné. — Hadi érettségi. Nem a diáknak, ha­nem százszor inkább a tanárnak kin és ideges drakkolás. A diák ur, aki harctérre megy, újab­ban már a harctérről jön, úgyis tudja, hogy so­kat ma nem lehet kívánni tudás dolgában. Ez a tudat tiszta, világos, erős. Minél jobbau közele­dik az érettségi annál jobban Izmosodik a maga erejében. Mi az, hogy nem szabad tőlle sokat kívánni ? Az, hogy csak keveset követelhetnek tőle. A kevés pedig közelebb áll a semmihez, mint a mindenhez. A tanár ur, szegény, mégis eredményt akar mutatni. Most huszonöt nap alatt kell majd elvégeznie a felső osztályt. Hogy kér­dezzen tehát, ha azt akarja, hogy valami fele­letet is kapjon ? Hogyan kérdezzen, ha azt akarja, hogy a hadapród nr, vagy béosztályu népfölkelő ur ne blamirozza magát túlságosan ? . . . Nem fölösleges-e egyáltalában minden kérdés ? Hiszen az alig egy hónapi készület csupán arra elég a jóakaratu tanulónak is, hogy nagyjából a tanulni- való anyagot megismerje és majd később, nyu­galmas időben tanulhassa, elég arra, hogy váz­latát ismerje meg a tanuluivalóuak, de már aligha elég, hogy vele a bizonyítványt valóban kiérde­melje. Nagyon méltányos, hogy az a diák, aki egészen föl sem serdülten egy vagy két évet kénytelen a harctéren eltölteni, már előbb kapja meg e pályákra kvalifikáló érettségi bizonyít­ványt. De azt egészen bátran ki lehetne adni neki minden vizsgakomédia nélkül. Mert hiszen

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents