Tolnamegyei Közlöny, 1916 (44. évfolyam, 1-53. szám)

1916-01-02 / 1. szám

kodjunk azon legszegényebbjeinkről, akik közvetlen körünkben élnek és iparkodjunk ezeknek helyzetén némileg segíteni azáltal, hogy a szekszárdi népkonyha fenntartását nemeslelkd megalapítójának szellemében továbbra is biztosítsuk. Erős bizalmamat azon közönség nagy* lelkűségébe helyezem, mely egy jó ügy­től áldozatkészségét soha meg nem vonta. Szekszárd, 1015. december havában. Hazafiul meleg üdvözlettel: Bezerédj Pál Szerb hadltoísúsMl unió kiszabadulni. B. J. ('(Ildink, *s 52-ík kOidi gyalogezred vitéze kővetkezőképpen beszélte el nekünk fog■ •égbe jtitéeát éi abbét való kiszabadulását ; 1914 évi december 4-én Resojevéo éi Krsgajeváe irányé ben mi többen előőrsi ssolgálatot teljesítettünk e a többiek ped’g a magaslaton voltak Innen tiaitén láttak, nogy erői nerb csapatok nyomai­nak • mi hadállásunk felé. Mi, akik előőrsön voltunk, eietve jeleztük Vörös nevű hadnagyunk- nnk a acerbek közeled énét. Midőn ezt hadnagy ónk telefonon a vezénylő ezrei!parancsnokunknnk le­adta, tőle as a parancs érkezett, hogy egy emberig tartani kell állásunkut. Közben oly aürtl köd ereszkedett ránk, hogy ennek védelme alatt a szerbek bekerítettek. Kire oly öldöklő golyóié porba futottunk, hogy csak 36-an mene­kültek meg, a többiek pedig részint eleitek, megsebesültek, vagy fogságba kerültek, Így jutottam én is bajtérsaimmnl szomorú fogságba A szerb parancsnok fenyegetéssel alt követelte tőlünk, hogy áruljuk el csapatainkat. Mi ezt azonban megtagadtok Kihajtottak bennünket Krsgajevácba, innen pár nap malva Nisbe, tnnjd Hranyára vittek, ahol munkára fogták a foglyokat, Engem a nyomdába alkal­maztak, ahol 9 hónapig Ausztria és M»gynÍr­ország térképét sokszorosítottuk. Mikor a bolgárok is megkezdették diadal­mas offencivéjakat, a aserbek a foglyokat és így engem is, egyik városból a másikba kísértek, mindenütt pár hetet vagy napot töltöttünk. Amint a szerbeket szorították, minket is hajtoitak: Rsskárs, Mitrovicárs, Növi bazárba, Prisstinába és végre Prisrendbe, ahol azután ütött a szaba­dulás órája. Éjjel ugyanis felmásztam a várfalára és szerencsésen leugrottam. Példámat többen is követték. A sötétségben egy elhagyott házba menekültünk, ahol azonban nem maradhattunk meg, mert egy jóakaró úri ember figyelmeatetett bennünket, hogy a aserbek itt könnyen ránk törhetnek. Ekkor a görögkeleti, majd pedig a török templomban rejtőzködtünk, ahol velünk rokon érzésű törökök könyörültek meg rajtank. Étolt, itat, sőt pár fillért is kaptánk. Különösen kegyes volt hozzánk egy görög keleti plébános, aki uemcsak étellel látott el bennünket, hanem még ruhát, kooskort, nadrágot, sapkát is adott. Áldja meg a jó Isten érte I Három nap malva már hallottak a bolgár ágyak dörgését, ami fokozta lelkűnkben a kiszabadulás reményét. Negyedik napon örömmel láttak a bolgár elő­őrsök bevonulását, akiknél rögtön jelentkeztünk. Bajtársi szeretettel öleltek keblükre. Szerb fegyvert adtak késünkbe ős így részt vettünk a város átkutatásában. Amint a bolgár fősereg is megérkesett, előjöttek a magyar foglyok, mintegy fi—-4 ssáaan lehettünk. A bolgár tiszt utasítására visszamentünk Prisstinába, innen Ntsbe, ahol a konzulátus gondoskodott rólunk. Azntán gyalog és vasúton pár nap alatt Belgrádba érkeztünk, ahol kipihentük egy kissé magánkat. Ionén Zimonyba, Zmionybót Újvidékre, Újvidékről Pécsié utaztunk, ahonnét a Halason állomásozó ezredüukhö* vonultunk be, hogy újból küldjünk édes basánk és sseretett királyunkért — Adakozásunk a Vőröskorcszt Egylet nők 1 Segítsük a ltndbnvonultak családjait és az elesettek hozzátartozóit t I Újévkor. Az ó-év, ez a vén sirásó, mely oly sok derék magyarnak ásta meg- sírját a I vérben duskálódott 1915-ík esztendőben, j I maga is sírba hullt. Sok könny, sok gyász, tömérdek ifjúi i remény vetette meg halottas ágyát és mi 1 I megkönnyebbült lélekkel helyeződünk bele reménységeink zsenge rügyfakadásaival az I uj esztendőbe, mert hisszük, hogy ez le- törli azt a sok könnyet, megenyhiti azt a I sok sebet, melyet az elmúlt ó-esztendő •! okozott És öntelt örömmel látjuk, hogy bár­mily súlyos megpróbáltatásokkal teljes volt j is az ó-év, — íme, nemzetünk dicsőség biti túlélte azt a súlyos 1915-iki esztendőt is. j Lapunk is viselve a múlt év minden | terhét, a megjelenés nehézségeit, a min- I * den lelő! kiűz sorú zott közönség részéről az j előfizetések, hirdetések beküldése körül mutatkozott ellanyhulásait, megkönnyeb- I bülten tekint a jövő elé, mert tudjuk, hogy az a közönség, mely 43 éven át fenntar­tója volt pártfogásával lapunknak, a ránk | virradó 44-ik évben sem fog tőlünk eltá­volodni. Kérjük hazafias érzelmű közönségün­ket, hogy a függetlenségi eszméktől soha el nem tántorodott lapunkat az uj évben is tartsa meg eddigi pártfogásában. Lapunk előfizetési ára: Helyben és vidékre egész évre . . 12 kor. 7a évre £ kor. »/4 évre ... 3 ^or* Tanügygyel hivatásosan foglalkozók j egész évre a dij egy összegben való elő­zetes lefizetése mellett 6 korona árban kap- j ják lapunkat. Hazafias üdvözlettel: a Tolnamegyei Közlöny kiadóhivatala. Prikler Károly. ; 1852 — 1915. 1915 december hó 13 án hunyta le örökre jóságos szemét és adta át szolid lelkét végtele nül szeretőit tere intőjének.. Meghalt! Meghalt váratlanul. Nem hallotta senki j utolsó jajszavát, nem látta senki utolsó vivódá- I ■át alattomos gyilkosával: a halállal. Mire meg- I találták, megvívta volt a csatát a* élét kérlel- I hotten, legnagyobb és mindig győző ellenségével. Nem voltak aohasem igényei. Halálában I sem voltak. Igénytelenül, szerényen halt meg, amint élt is. Senkinek terhére nem volt. Senkire nem ssornlt Még egy osepp vitet sem könyör- gött senkitől. Erős lelke annyira uralkodott fe- | gyelmesett fizikumán, hogy utolsó percig tudott j neki parancsolni és maga volt képes igényeit i kielégíteni. Senkire som szorult. Megőrizte fél tett függetlenségét az utolsó percig. Bár nagy beteg volt, papi kötelességeit | mégis pontos lelkiismeretességgel látta el végig. Csak épp egy napig nem tudott működni: utolsó | nap, vasárnap, bár akkor is — ugyssólván — | erősiakkal kellett templomától visszatartani. Határozott elvö, tiszta jellem volt. Mély, i asiklassilárd és meggyőaódéses vallásosság és csillogó tiszta erkölcs képezte sok egyéb fényes tulajdonai mellett fődisiét és erősségét. Nyilvánosság és ő «sin teaég párosait jósai vH- ségével és embersseretetével. Mások iránt eloésó, msga iránt szigora* volt. Senkiről soosk háta mögött rosszat nem mondott. De szemtől-szembe megmondta véleményét —* a maga módja szerint — bárkivel szemben is. Bölcselkedó természete igazi tndomáoy- szomjjal élvezte az élet legtisztább éa legoeme sebh örömét: as önképzést Soha tétlenül nem volt. Jobb sorsra érdé mes szorgalommal éa buzgalommal magas kép­zettséget szerzett, de önzetlen, igaz szerénység gél tekerte, leplezte tehetségét, képzettségét éa sohasem fitogtetla vagy éreztette volna mások­kal sserobm sselleroi fölényét. Életének tartalma és tiszta jeliemének sn'ya bizonyára az ő javára hozta volna a mérleg serpenyőjét, ha másokkal versenyre kelt volna, de szerénysége tiltakozott ellene és ezért sohasem bizonyait be a német közmondás —- „Die Bescheidenheit ist eine Zier, doch weiter kommt man ohne ihr* — igasabb nak, mint ő rajta. Onkénytelenül is estébe jut­tatta a vele való társalgás alkalmával Lessing mondásét: „Die Wage gleicht der grossen Welt: das Leichte steigt, das Schwere fällt.* Mint szerény ember minden külső csillo­gásnak ét feltűnésnek határozott ellensége volt. Szerepelni sohasem sseretett, de bölcselkedő ter­mészeténél fogva szemlélni annál jobban. Jé megjelenésű ember volt. Hatalmas alak­jával, mosolygó jóságos arcával és barátságos modorával lebilincselt mindenkit. Mint pap — a szó legnemesebb értelmében — kifogástalan volt Igazi, mély, meggyőződésed vallásosság, pontos kötelességtéljesités, jószívűség és titokban! jótékonyság gyakorlása kedvenh tulajdonságait képezték. Halála előtt való este mondta még e sorok írójának : — Még nem végeztem ma el egészen a breviáriumot. Pedig mióta Tevelen vagyok, még soha egyetlen egysser sem mulssatottsm el. Sohasem kért jobb plébániát. Pedig anyagi­lag nem a legjobbak közé tartozott plébániája. — Nem tartom illőnek, hogy pap anyagiak miatt minduntalan változtassa helyét. A papnak nem hivatása anyagiakat gyűjteni. Nem is értékelte a pénzt soha. Ha 2 fillérje volt, éppen olyan jól érette magát, mintha 2 ezer koronája volt. A pénz előtte csak szükséges rossz volt. Ez is papi jellemére vonatkozó szép vonás, amelyben lelke különben oly gazdag volt. Az egyháznak és az egyházzal élt. Telje­sen beleélte magát annak szellemébe. Nagy ünnepek alkalmával, pl. hnsvétkor, sugárzott az arca az örömtől. — Mindent Isten dicsőségére! — mondotta ilyenkor ezt. Pállal. Az egyházmegye egyik díszét, paptársai igaz, jó kartársat és a tanítóság őszinte, öozetlen barátot veszített benne. És ha eme tiszteletteljes megemlékezésem nyilvánosságra hozott gondolattöredékemmel vét­keztem volrn szerénységed elten, — akkor a Te megdiosőült, jóságos szellemed meg fogja azt bocsátani annak, aki drága emlékedet a síron túl is mindig szeplőtelenül meg fogja őrizni. Ki rés István. KÜLÖNFÉLÉK. Lapunk olvasóinak és barátai­nak boldog újévet kívánunk. Katonai kitüntetések. A király Zoller Károly őrnagyot, a 12. dzsidásezredben, Fischer János nyug. tolnai jószágigazgató vajét, a .Signum Laudistsal és a katonai érdemkereszttel tüntette ki. — A király az ellenség előtt elesett Müller János 19. honvédgyalogezredbeli tartalékos had­nagynak a hadidiszitményes katonai érdemkereszt 3. osztályát adományozta. — Veress Miklós, a 2. közös huszárezred tizedese, a szekszárdi Kaszás- féle könyvkereskedés üzletvezetője, vitézség! éremmel lett kitüntetve. Hovald Péter és Fia cs. és kir. szab. kelme és fonálfestő, vegytisztító és gőzmosógyár képviselete Szekszárd és vidéke részére Fein Alfrédné Szekszárd Br.Aususz Imre-u. 602. A gyár rendes áraiban vállalja az úri, női- és gyermek öltönyök, diszitő- és bútorszövetek, függönyök, kézimunkák, szőnyegek, csipke és végáruk-, szőrmék, fehérnemüek vegytisztitását festését és mosását

Next

/
Thumbnails
Contents