Tolnamegyei Közlöny, 1916 (44. évfolyam, 1-53. szám)
1916-01-02 / 1. szám
XLiff. Épfomom. Szekszórd, 1916. Január Z. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztéség Bezerédj lstván=-utca 6. sz., hová a lap szellemi részéi illető minden közlemények inlézendök. Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon II. Molnár-féle nyomda r.-fc, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzkűldemények inlézendök. Felelős szerkesztő BODA VILMOS Főmunkatárs HORVÁTH IQNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár: Egész évre 12 K, ' a évre 6 K, 1 t évre 3 K. Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési Hirdetések: 35 petit sorig 8 korona, további sor 30 fillér. — Nyilttér: garmond so* ronként 40 fillér. „...Et in terra pax homlnlbusr Nem tudjuk most ezt a magasztos, régi és mégis mindig uj cs kedves igéket úgy átérezni, mint a múltban, mint a hogy azok megérdemelnék. Nem tudjuk, mert most még nem szabad erre gondolnunk. Nem szabad, mert magasabb nemzeti — létérdekünk úgy parancsolja, hogy most ne a szív, hanem a logika, a számítás, az erő, a megfontolás, a jövő fontolgatásai vezessék gondolatainkat s az érzelmeket . zoritsuk vissza, inig annak működési ideje, szerepe újra sorra kerül s akkor! —akkor annál fokozottabban örülhessünk szivünk, lelkünk minden érzésével a jól s diadalmasan befejezett háború végének: a békének. Addig is legyünk olyan erősek lélekben, mint a harctéren a halállal farkasszemet néző hőseink testben és lélekben. Ne legyünk lelkierőben soha kevesebbek náluknál! Mert, ha valakinek hiányozni fog szent, örömünnepeink melege, úgy katonáinknak elsősorban — s ők mégsem fognak zúgolódni, hanem férfias önuralommal belenyugosznak abba a gondolatba, hogy ez egy magasabb érdekért, a szeretett hazáért,' önmagunkért, vagyonúnkért, családunk biztonságáért, mindnyájunkért van igy! Ennek igy kell lennie! A mi hősiességünk, a legfőbb haza- fiúi erényünk, most az önmegtagadás legyen ! , Aki tud önmegtagadó lenni, az mind sietteti a győzelmes befejezést, mert az mind jól szolgálja a hazát, az mind jól katona, ha nincs is rajta katonaruha! Higvjék meg, sokkal többet tud ember önmagától megtagadni, sokkal jo ban tud az ember önmagának parancsolni, mint amennyire magát képesnek hiszi — s hitte. Aki nem hiszi, annak azt a jó tanácsot adom: menjen fel a frontra s próbálja meg! Ott az önmegtagadást keservesen bár, de mindenki megtanulja! Először: nem lehet — nincs! Másodszor: igy is lehet — mert igy kell lenni! S harmadszor: már belátja, hogy a mit lehetetlennek tartott, azt már meg is szokta! Óh a harctéri élet sok jóra is tanít ám! Különösen a fagyos s kegyetlen halál előtt megtanít józanul gondolkodni, még olyanról is, amiről józanul talán sohasem tudtunk gondolkodni. A halál torka előtt nincs szükség flansz-parádé, cifrasá- I gos hiúságra, tetszelgésre; ott minden sallangot letép a hideg szél, a szem előtt felvillogó ágyú s fegyver tüze s azoknak j a skála minden hangján végigfutó, rideg, figyelmeztető hangja: a halálra! Azért, aki a harctérről direkt jött se- | besülteket már megfigyelhette, láthatta még arcukon a kemény szótlanságot, a hideg ész szúró tekintetét, az egyszerűség fagyos mosolyát a sok-sok földi hiúság fölött, miket az itthonmaradottak még mindig olyan sokra becsülnek, mert még nem álltak „kihallgatáson“ a halál előtt. Látja a nagy külömbséget a néma halálországa s az élénk, sokszor víg s nyugodt belföldi élet között. De hisz ez nem tisztán a katonák érdeme, erre a körülmények tanítottak meg s aki odakerül, mind olyanná lessz. Természetesen itthon, mire megint j belemelegszik a biztos, golyómentes, puha J fészekbe, lassankint felveszi, illetve átveszi a többitől a régi szokásokat, bár a legtöbb esetben mérsékelten, mert az az emlék, mit onnan hozott, nem mosódik el még sem olyan hamar a lelkében. Azért ne keserítsük el annyira fölösleges aggodalmaskodásunkkal szent ünnepeinket hozzátartozóink távoliéle miatt. — Persze, hogy legkívánatosabb volna mindnyájunk részéről, hisz ezért buzgón imádkozunk, hogy már mindannyian győzelmesen hazatérhetnének,, de ez az aggodalmaskodás úgysem változtat a helyzeten, lelki erőnket meg hiába pazaroljuk. Katonáink tudnak önmegtagadók, önmaguknak parancsolni tudók lenni s nekünk hasonlóképpen kell tennünk. Nyugodjunk bele az Isten akaratába, ez a világrend s a jövő boldogulásunk érdekében most igy kívánatos s az uj esztendőben, — ha a jelek nem csalnak — már keblünkre ölelhetjük szeretteinket, kik a győzelmet oly hősiesen vívják s akkor igaz szívvel s már boldogan énekeljük: . . et in terra pax horhinibus!“ Forrai István. L k j a / báárdT ^Távirataink. LetlWr erelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Höfer mai jelentése. Budapest, december 30. Orosz hadszíntér. Kel et- Gál i ciában a harcok terjedelme és hevessége növekedőben van. Az ellenség tegnap nemcsak a besszarábiai arc.- vonalon, hanem a Stripa alsó és kö-épső folyásától keletre levő állásaink ellen is intézte támadásait. Előnyomulása többnyire már ütegeink t tizében meghiúsult. Ahol nem igy történt, ott az orosz rohamoszlopok gyalogsági és gépfegyver tüzűnkben ontottak össze. Az ellenség annak a helynek legészakibb részén, ahol tegnap támadott, a burkanovi hídfő előtt 900 halottat és súlyos sebasültet hagyott hátra. Itt 3 zászlós és 870 főnyi legénység adta meg magát. A Kelet- Qaliciában tegnap beszállított foglyok összes száma meghaladja az 1200 at. Az Ikva és a Putilovka mellett helyenként tüzérségi harcokra került a sor. A Kormin pataknál és a Styr mellett osztrák-magyar és német csapatok az oroszok több előretörését visszaverték. Olasz hadszíntér. A tiroli arcvonalon az ellenség támadási kísérleteit Toborlenél és a Monte Carbonile ellen tüzelésünk meghiúsította. A To nale szorostól északra levő lejtőkön megkísérelték az olaszok, hogy a genfi lobogóval visszaélve, megépítsék drótakadályaikat, mire tüzeltünk reájuk. A doberdoi fensikon élénk aknavető harcok voltak, amelyek az éjszakába is belenyúltak. Szerb hadszíntér. Lényeges esemény nem történt. Höfer altábornagy, a vezérkar főnőkének helyettese Flottánk újabb fényes sikere. Budapest, december 30 Folyó hó 29 én reggel öt torpedórombolól»ól és a Helgoland cirkálóból álló flottilánk a Monge francia tengeralattjárót megsemmisítette. Két tisztet és tizenöt főnyi legénységet elfogott, azután a duruzzói kikötőben egy gőzöst és egy vitorlást ágyuiüzzol elsülyosztott és több szárazföldi üteget elhallgattatok. Eközben két torpedóromboló aknákba ütközött, aminek következtében uz egyik, a Lika olsülyodt, a Triglav pedig súlyosan megsérült. A tisztek és a legénység legnagyobb részét megmentették A Triglavot elvon látták, azonban néhány óra malva el kellett sülyeszteni, amennyiben több, túlnyomó erejű cirkáló és torpedóromboló nz egész flottila visszavonulási útját fenyegette. Flott dán le visszatért a bázisául szolgáló kikötőkbe. Az ellenséges hajók között csak Bristol és Falmouth tipusn angol cirkálókat és Bouclier tipusu fraucia torpedórombolókat lehetett világosan felismerni. Flottaparancsnokság A német nagy főhadiszállás jelentése. Berlin, december 29. A nagyfőhadiszállás jelenti. Nyugati ha i- szintér: Az angolok kísérletei, hogy Liliétől északnyugatra mcglepetéssaerüen benyomuljanak állásainkba, a december 29 re virradó éjjel meghiúsultak. Csapataink kisebb éjszakai vállalkozása Alberttól délkeletre sikerrel járt és néhány tucat angol elfogatásival végződött. A Hartmanns weilerkopfoD tegnap visszafoglaltuk a francia kézen maradt árokrészeket. Egyébként a harcvonal több pontján kedvező megfigyelési viszonyok mellett időnként élénk tüzérbarook voltuk. A repülők tevékenysége is mindkét részről igen élénk volt. Egy ellenséges repülóraj megtámadta Werwicq és Menin helységeket és az ottani vasúti épületeket. Katonai kár nem esett, azonban 7 lakos megsebesült és egy gyermek meghalt. Cambreytől északnyugatra légi harcban lelőttünk egy angol repülőgépet. Keleti hadszíntér: Schlocktól délre, vala mint Linaingen tábornok hadcsoportjának több pontján orosz vadászkülönitmények előretöréseit | visszavertük. Botbmar gróf tábornok hadseregének osztrák-magyar csapatai jelentékeny orosz erőknek a burkanovi hídfő ellen (a Sztripa mellett) intéaett támadásait visszaverték. Az ellenség súlyos, véres veszteségein kívül mintegy 900 foglyot vesztett. Balkáni hadszíntér. A helyzet változatlan. A legfelsőbb hadvezetőség. A szekszárdi népkonyha kérelme. Régi igazság, hogy ha az élet viszontagságaival, veszélyeivel a távolban küzkö- dünk, még több melegséggel gondolunk szükebb hazánkra, otthonunkra, ahol a sa- nyaruságok mellett örömet és boldogságot élveztünk. Alkalmazható ez fiainkra, kik a távoli harctéreken küzdenek oly hősiesen hazájukért és királyukért. Kétségtelen azonban, hogy a nehéz harcok között is meleg «szeretettel gondolnak otthonukra és ezért az ő hűséges szellemükben cselekszünk akkor, ha könyör- adományainkkal felkeressük szükebb hazájukban, otthonukban azokat, akik a legszegényebbek és különösen küzdenek az élet sanyaruságával. Vajha indokolnák ezen sorok azon kérésemet, hogy úgy mint eddig, gondos
