Tolnamegyei Közlöny, 1915 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1915-05-23 / 21. szám

1915 május 23.

TCLNAMEGYE1 KÖZLÖNY

3

Nyilvános köszönet. Boldogult Molnár Bernát elhalálozásakor a család részéről a következő adományok érkeztek a szekszárdi izraelita Szent Egylethez : özv. Molnár Bernátné 30, özv. Lichtenberg Miksáné 20, ifj. Müller Ignác 20, Lőwy Károly 20, Fleischer Jakab 10, Heller Mór 6 koronát, mely kegyes adományokért hálás köszönetét mond dr. Krón Ferenc a Szent Egylet elnöke.

— Államsegély. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a bátaszéki iparos tanonciskola részére 900 korona államsegélyt utalványozott.

— Hősi halál. Stern Dezső tolnai fakeres- kedó, tartalékos hadnagy a déli harctéren megsebesült és hősi halált szenvedett. Az elhunyt hős gyászos özvegye szeretett férjének holttestét Boszniából haza hozatta és múlt kedden temették el katonai pompával a hazai földbe. Dr. Ru Einstein Mátyás szekszárdi főrabbi megható beszédet mondott a koporsó felett. A gyászba- borult család a következő gyászjelentést adta ki: „Pro Patria ! Felejthetetlen drága halottunk, az ellenséges földön hősi halált halt Stern Dezső fakereskedő és téglagyáros, a cs és kir. 52. gy.

e. hadnagyának földi maradványait a suljin-hani temetőből honi tőidre hoztuk és folyó hó 18 án délután fél három órakor á tolnai izr. templom ból örök nyugvó helyére kisérjük. Tolna, 1915. május 18. Béke lengjen porai felett: özv Stern Dezsőné szül. Hoffmann Mariska neje Stern Miksa, Stern Árpád fivérei. Szili Miksáné szül. Stern Rózsika nővére. Hoffmann József ipa. Hoffmann Józsefné szül. Schwarcz Ilona anyósa. Stern Stefiké leánykája. Stern Miksáné született Strasser Vilma, Hoffmann Böske sógornői. Szili Miksa, Hoffmann Miklós, Hoffmann Lajos sógorai. Strausz Sándor és neje, Schwarcz Mihály és családja, özv. Kohn Lajosné és családja, özv. Stern Salamonná, Bányai Mór és családja, Dr. Stern Miksa és családja, Stern Hermann, Grünwald Jenő és családja, Fischhof Károly és családja, Weisz József és családja, özv. Hoffmann Mórnó Hoffmann Dávid és neje rokonai.“

Ellmann Béla volt szekszárdi nyomdász, néhai Ellmann Miklós szekszárdi ügyvéd fia az északi harctéren hősi halált halt.

Székely János Ohn szekszárdi katona az északi harctérről betegen jött haza és meghalt. Múlt vasárnap katonai pompával temették el. A megható gyászmenetben a hős katonának menyasszonya is részt vett.

— A „Vörös Félhold“ javára nagytiszte- letü Széky Géza gerjeni református pap 3 koronát küldött hozzánk, a nemes adományt rendeltetési helyére juttattuk.

— A hatósági husszék időnkint mégis csak működhet, s mert minél gyakoribb működése volna kívánatos, újból kérnünk kell, hogy működése valamely rend szerint történjék. Hus- utalványokat adjon a város a közönségnek. Ezen utalványok kiállításakor a városházánál határoztassék meg a vásárolható hús mennyiség, és ott szedessék is be annak ára. A kivágó aztán a székben az utalvány ellenében' szolgáltassa ki u húst. Mert igy, rend nélkül, egymás testi épségének fenyegetésével, piszkos szidalmak és lármák között, egyiknek 5—20 kilót, a másiknak semmit nem juttatva, épen azért nem működhet a hús szék, mert hogy hatósági

— Éljen Leííler Istvánná, a tizenöt gyermekes anya ! Tizenöt éven túl voltam ^ár- dombon plébános s egyben Decs, a nemzetpusz- titó egyke rendszer klasszikus földje katolikusainak papja. Immár közel 20 évet töltöttem el Mözsön, mint német és tót-magyar ajkú híveknek lelkipásztora, akik közül számosán, leginkább a vagyonosobbjai, szintén nem irtóznak annak az átkos rendszernek lelkiismeretlen követésétől. — Fentiek szerint egy erős emberöltőn, 35 éven túl ilyen ,,miljő‘‘ ben élvén, valóbsn meghatva olvas tam a Tolnamegyei Közlöny május 16-iki számában foglalt ama hirt, hogy Leflfler Istvánná szül. Lendvai Terézia, szekszárd-ujvárosi szegény asszonynak a napokban született meg tizenötödik gyermeke. Ez aztán a derék hitves, ez. aztán a fiicső magyar anya ! Ti pedig decsi és mözsi asszonyok, már t. i. akik ludasok vagytok abban a csúnya bűnben, s akik felől, ha igy folytatjátok hitvesi I anyai hivatástok teljesítését, szép

magyar hazánk fölött----hozzá véve a Halál

ré

mületes aratását az európai háborúban — nehány nemzedék letüntével akár meghúzhatják a halálharangot: hajoljatok meg (ha ugyan még tudtok és agyon nem nyomorítottátok magatokat... .), hajoljatok meg mélyen — Leffler 1st vánné, szekszárd újvárosi, szegény, de erkölcsileg fölöttetek szédületes magasságban tündöklő asszonytársatok előtt, és -— csókoljátok meg a kezét! — A tekintetes szerkesztőséget pedig kérem : szíveskedjék az egyúttal küldött segélyadományomat — 13 korona — a 13 élő gyermekkel megáldott szegény asszony kezéhez eljuttatni. — P. Zs. — (Átszolgáltattukl A szerk.)

— Zárófinnepély. A szekszárdi áll. főgimnáziumban folyó hó 22-én délelőtt fél 10 órakor tartották meg a záróünnepélyt és kiosztották az évvégi bizonyítványokat. Záróünnepóly előtt a tanulóifjúság szentmisét hallgatott Te Deummal.

— Katonák eskütétele. A Szekszárdon állomásozó 34 ik gyalogezred menetszázadai ré szére folyó hó 20-án délelőtt 11 órakor a belvárosi róm. kath. templomban isteni tisztelet volt, melyet dr. Fent Ferenc apát-plébános végzett, aki szép beszédet intézett a hadba vonuló katonákhoz. Szartóry százados ezután felolvasta az eskümintát és szép beszéddel lelkesítette a hadfiakat. Végül háromszoros éljent kiáltottak királyunkra és Vilmos császárra. A katonai zenekar eljátszotta az osztrák, magyar és német himnuszt, mire vitéz csapataink zeneszóra disz- menetet tartottak. A megható ünnepélyen Vaskó Ferenc alezredesen és a tisztikaron kívül ott láttuk Kovács Sebestény Endre főispánunkat is.

— Halálozás. Molnár Bernát szekszárdi bőrker*eskedő, Tolnavármegye törvényhatósági bizottságának és Szekszárd rt. város képviselőtestületének tagja hosszas betegség után folyó hó 18 án életének 50-ik és boldog házasságának 20 is évében elhunyt. Az elhunytat általános részvét mellett folyó hó 20 án délután 3 órakor temették el Molnár Mór nyomdaigazgató és lapkiadó az elhunytban testvérbátyját gyászolja. A gyászba borult család az alábbi gyászjelentést adta ki : „özv. Molnár Bernátné szül. Graf Etel, úgy a maga, mint gyermekei: József, Sándor és Pista, valamint öreg édesanyja, testvérei, sógornői, sógorai és a kiterjedt rokonság nevében mély fáj dalommal tudatja, hogy hőn szerető férje, a legjobb édesapa és hű rokon: Molnár Bernát kereskedő, Tolnavármegye törvényhatósági bizottságának tagja, Szekszárd rendezett tanácsú város képviselőtestületi tag folyó évi május hó 18 án délután 2 órakor életének 50-ik, boldog házasságának 20 ik évében elhunyt. A megboldogult hült tetemeit folyó hó 20-án délután 3 órakor fogjuk a szekszárdi izr. temetőcsarnokból örök nyugalomra helyezni Szekszárd, 1915 május 18. Áldás emlékére !“

Madi Kovács László földbirtokos, Tolnavármegye Gazdasági Egyesületének volt elnöke életének 69 ik és házasságának 43 ik évében, hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után, folyó hó 11-én az Urban csende sen elhunyt. Holttestét Újpestről Paksra szállították és folyó hó 13-án temették el nagy részvét mellett.

Erreth János, Pécs szab. kir. város nyug. főispánja, volt országgyűlési képviselő életének 70. évében Budapesten elhunyt. Holttestét Pécsre szállították és múlt hétfőn d. u. 4 órakor temet ték el a családi sírboltban. A beszentelést és a temetést Streicher József apát-kanonok végezte. A sírnál Szuly János ügyvédi kamarai elnök búcsúzott el a kartársak nevében az elhunyttól.

Súlyos csapás érte Horváth Mihály mázai tanítót a 13 éves Annuska leányának halálával. A korán elhunyt kedves leányt folyó hó 20 án temették el.

— Nincs- rá hivatal. A háború sok mindenre megtanít bennünket, különösen olyanokra, ami nincs, de jó volna, ha lenne. Ilyen sok van, ami nincs. De hogy hivatal ne legyen nálunk elegendő, ezt eddig igazán nem gondoltuk. Mert hisz nálunk inkább mindenre van hivatal, eddig legalább azt hittük. Most azonban kisült, hogy az élelmezési mizér'ák, az uzsora drágaság, az ember- és hazafiszeretet bői táplálkozó háborús nyuzások ellen nincs hivatal. A fogyasztó közönség kérve fordul a városi rendőrséghez, követelve pislog a városi polgármesteri hivatal, siró esedezéssel a kir. ügyészség, néma megsemmisüléssel I nemes vármegye felé, „de azok uem vigasztalnak, bús szivemmel árván hagynak“, mert nem áll hatáskörükben. — Nem marad más hátra, mint lefokozni és mérsékelni az igényeket, mint sok, a nélkülözésben még a dilettánsságig sem vitt okos ember mondja, mert most az a leghelyesebb, ha önmagára minél kevesebbet fordít az ember, a köznek pedig minél többet juttat. Tehát nem muszáj ma mindkét lábodra cipőt huzni és nem muszáj naponta kétszer, pláne há romszor emberek által fogyasztani szokott éle lemmel egészen elverni gyomrod éhségét, fő, hogy minél többet juttass a köznek; s ki ez a köz? A tejesasszonyod, aki 28—36 fillérért adja el neked a lefölözött tejet ma, a takarmányozás leg könnyebb időszakában, a mészáros, aki négysze rés árban mér számodra ösztövér húsfélét nyomatékül adva rá a saját vesédet, az agrárizmus, mely minden élelmiszert, de még a miatyánkbeli mindennapi kenyeret is uzsora áron adja el ne ked és a többi kis és nagy eladó, akinek a háború éppen jól jött § akik igyekeznek is abból minél több sápot huzni. Ez az a köz csakugyan, amelynek megzabolázására nincsen hivatal ? lalán szervezni kellene rá hivatalt: a városi sóhivatalt.

— Háború van, nincs köztisztaság Háborúban fokozottabb közegészségügyi óvintéz kedésekre van szükség, mert a háború velejárója, a kolera és egyéb járványok elhatalmasodása csak igy akadályozh itó meg. Szekszárd silány élelme- zésü nagy idegen forg dmu katonavárossá lett, hol sebesült és beteg katonák is megfordulnak,

8 mégis város szerte szemétdomb az utca, ragály folyócskák, büzhödt mocsarak felváltva kínálkoznak a bacillusok melegágyaiul. Egyes házak udvaráról olyan bűz terjed, hogy messze kell elkerülni. Hát Szekszárdon semmire sem terjed ki az ellenőrzés?

— Zászlószentelés a Remete kápolnánál. Amerikában élő honfitársaink, vallásos lelkűk sugallatát követve, azzal a kéréssel fordultak M o s g a i Sándor plébánoshoz, hogy a küldött pénzösszegen egy ]ézus képével ellátott lobogót készíttessen. Ma, szombaton délelőtt a Remete kápolnánál szentelte meg ezt a zöldselyem zászlót Mosgai Sándor plébános szép beszéd kíséretében. A szent beszéddel kisért zászlószentelés után az Oltáriszentség kitételével volt a nagymise. A Remete kápolna mindig látogatott hely volt, de most ebben a nehéz időkben fokozódott buzgalommal keresik fel az ájtatos lelkek nemcsak Szekszárdról, hanem a közeli falukból is, hogy szorongatott helyzetükben megnyugvást találjanak a' Szűz Anyánál, Magyarország nagyasszonyánál. Ezért Mosgai Sándor újvárosi plébános Szent- háromság vasárnapjára Eucharisztikus körmenetre hívja fel a hívők sokaságát, hogy Istent megengeszteljük és kiesőjük a várva-várt békét. Meg is nyerte a körmehet megtartására a pécsi püspök engedélyét. Igy tehát Szentháromság vasárnapján körmenet megy a Remete kápolnához; fél 10 órakor lesz a szent beszéd és utána a szentmise. Legyen ott Szekszárdnak minden katholikus polgára !

— A közönség ügyeimébe. A nálunk levő internáltak közül kivált már régen egy időses és őszbe vegyült barna szikár, fürge mozgékony- ságu internált, ki jó rossz magyar németséggel mindenütt munkáért kopogtatott. Két éves korában szakadt el Montenegróból hozzánk, Pancso- ván kereskedő volt, magyar honos nőt vett el. A háború azonban az internáltak sorsát juttatta mindkettőjüknek. Most feleségét is ide internálták. Huszonkét év óta nem sikerült a belügyminisztérium által már kilátásba helyezett magyar állampolgárságot elnyerni, mert Nikita, a vén kecskepásztor, nem szívesen engedi elszé- ledni kis számú juhnyáját. A Halmai féle (Móréiul ca) házban laknak és az internált neje a közönség megrendelését kéri paplan, kapric, plümó és hasonló himző munkák végzésére, mint amely munkákat olcsóért művésziesen készít, mert ez tanult foglalkozása.

— Miért nem hordják a jeget? Itt a nagy hőség és még mindig nem indult meg a városi jéggyárból a jég házhoz hordása. Mivel ez fontos egészségügyi kérdés s mert a jéggyár forgalmát és jövedelmét is szolgálja a jég széthor- datása, nem értjük miért maradt el az idén mindeddig I Ha meg előzetes megrendeléseket vár előbb a város, úgy hívja fel erre hirdetményileg a publikumot. Mert ha a város is vár, a közönség is vár, akkor nem sokra megyünk.

— Ahol á gabona felveti a községet. Madocsa községből jön a hire, hogy a lakosság meg van akadva a gabona készleteivel, melyeket a rekvirálás alkalmával az Országos Gazdasági Bizottság részére lefoglaltak, de máig sem vettek át, s mivel eladni sem szabad a rekvirált gabonát, nem tudnak a jó madocsaiak adót fizetni. Szekszárdon meg többször nincs, mint van liszt, s asszonyok mennek vándorútra, hogy a jószivü sárközi nénéktől 80—90 fillérért kikönyörögjenek ki 1 kiló lisztet.

— A pünkösdi ünnepre a „Világ“ mozgó egy igen kedves meglepetést szerez a nagyközönségnek. Ugyanis az első Hegedűs filmet mutatja be, hol Hegedűs Gyulán kívül még Szamosi Elza művészi játékában is gyönyörködhetünk. Szombat—vasárnap lesz ez a nagyszerű újdonság előadva, melynek cime: A munkás zubbony színmű 4 felvonásban. Földes Imre ezen kiváló darabját, már legalább olvasás után, mindenki ismeri és a művész párról nem lehet annyit írni, mint a mennyi dicséret illeti őket. Kiegészítő számul egy érdekes vígjáték : „A feleségem kalapjai“ és egy hadi hiradó. lesz. — Hétfőn, teljesen uj műsor. A világhírű Sepain sorozat III. része: „A zöld lámpa“ bűnügyi dráma 3 részben. A nagy hős bandita ebben á darabjában már a javulás utján van, de a sors, mely minden ember életének vezetője, elzárja előtte ezt az utat és ő még továbbra is megmarad betörőnek, mellyel a film világ művészetét bővíti. Számos humoros és természeti képek a kiegészítők.

— Tejgyüjtő telep Dombóváron. A budapesti központi tejcsarnols szövetkezet a főváros tejjel való ellátásának nehézségeit, melyek a melegebb idő beálltával csak fokozódhatnak, leküldem óhajtva, gondoskodni akar arról, hogy a fővárostól távolabb eső tehenészetekben termelt tej elszállitá-a előtt megfelelően kezeltessék, hogy az még kifogástalan édes állapotban, kerüljön föl. E célból Dombóváron egy nagyobb, modern hűtőgépekkel felszerelt tejgyüjtő telepet létesít, amihez ártézikutra van szükség, melynek engeI délyezésére a szövetkezet a lépéseket megtette.