Tolnamegyei Közlöny, 1915 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1915-03-21 / 12. szám

9 TOLNAMEGYEI KOZLONV 1915 március 21. azon kötelességek teljesítésére, melyeknek eskü nélkül is meg kellene felelnetek, mert ezt kí­vánja dicsőségesen uralkodó királyunk, ezt kívánja tőletek a haza, melyet függetlenségétől akarnak megfosztani ellenségei, ezt kívánja tőletek a nem­zet, melynek boldogsága és további fejlődése at­tól függ, hogy miként viselkedtek ti majd a harc­téren. Ha — amitől Isten őrizzen — hűtlenek lennétek kötelességeitek teljesítésében s ezzel mó­dot nyújtanátok az ellenségnek, hogy felettünk győzedelmeskedjék, akkor ti lennétek a hibásak abban, hogy pusztító idegen hadak árasztanák el országunkat s kényük-kedvük szerint bánnának velünk; ha ellenben ti bennetek is él a régi vi­tézség, melyről a magyar katona mindig hires volt is amely a múltban sok fényes diadalt szer­zett hadseregünknek, akkor a ti érdemetek lesz, hogy hazánk és nemzetünk ismét nagy és hatal­mas lesz, oly nagy és hatalmas, hogy bár irigy­séggel tekintsenek majd reá ellenségeink, de ke­zet emelni ellene nem mernek, mert tudni fog­ják, hogy hazánknak, nemzetünknek büntetlenül neki támadni nem lehet. Ez azon nagy cél, melyet a most folyamat­ban levő küzdelmeinkkel elérni akarunk. Nagy célok elérése mindig nagy áldozatokat kíván. Mindnyájunknak, kik a magyar haza gyermekei vagyunk, nagy áldozatokat kell hoznunk, hogy küzdelmeink az óhajtott sikerre vezessenek ; an­nak az áldozatnak nagysága azonban, melyet nektek kell hoznotok, mint katonáknak, össze- hasonlithatlanul felülmúl minden más áldozatot. Mert vájjon minő áldozatra kell nektek készen lennetek | — Olyan megpróbáltatások várakoz­nak reátok, melyeknek még a hire is borzalom mai tölti el az ember szivét és amelyeket olya­nok, kik azokon keresztül nem mentek, elkép­zelni sem tudnak. Nem elég, hogy ki vagytok szakítva ked­ves családjaitok köréből ; nem elég, hogy fájda­lom hasogatja sziveteket, mert nem tudjátok, vájjon viszont fogjátok-e még valaha látni azo­kat, kik szivetekhez vannak nőve és akikiől a haza védelmének végtelenül fontos kötelessége elválasztott benneteket; hogy viszont látjátok va­laha szerető szüléiteket, hitvestársaitokat, apró kis gyermekeiteket; nem elég, hogy kimondha­tatlan fáradalmakat és elviselhetetlennek látszó nélkülözéseket kell majd kiállanotok ■ nem elég, hogy az ütközetek tüzében étien szomjau napokat kell majd eltöltenetek ; nem elég, hogy annak a veszélynek lesztek majd kitéve, hogy megbénult tagokkal s beteg testtel kerültök ki a harcból, hanem készen kell lennetek a legnagyobb áldo­zatra is, amit ember hozhat, életetek feláldo­zására. Készen kell lennetek minden pillanatban, hogy véreteket kell kiontanotok. De azért még se csüggedjetek el és ne engedjétek, hogy férfiak ­hoz, katonákhoz nem illő félelem ejtse hatalmá­ba sziveteket, hanem gondoljatok arra, hogy azoknak a nagy áldozatoknak, melyeket hoztok, édes hazánk látja majd nagy hasznát. Mert a ti nehéz küzdelmeiteknek és bátor kötelesséetudás­O toknak majd az lesz az eredménye, hogy győzel­mesen fogjuk befejezni a most dúló háborút, ez pedig megadja a módot arra, hogy hazánk fel - viruljon, boldoggá, naggyá és hatalmassá legyen, oly hatalmassá, hogy egyetleu idegen nép tőle tiszteletét meg ne tagadhassa. Minden megpróbáltatásaitok és szenvedései­tek közt, minden fenyegető veszélyben bízzatok az Istenben, kinek akarata nélkül egyetlen haj­szál le nem hull a fejünkről. Ha majd félelmete­sen dühöng körülöttetek a csaták zaja, ha majd halljátok a fegyverek rettenetes dörgését és lát játok a csaiák rémségeit, ha majd a halál vesze­delme vesz körül benneteket, találjatok megnyug­vást azon gondolatban és merítsetek félelmet nem ismerő bátorságot azon igazságból, hogy min­denütt az Isten kezében vagytok és a harctéren is csak az történhetik veletek, amit az Isten akar. Legyen erős bitetek az Istenben, akkor a legkétségbeesettebb helyzetben sem fogjátok el­veszteni bátorságtokat, mert tudni és érezni fog­játok, hogy akár épségben kerültök ki a harcok­ból, akár elvéreztek a csaiatáren, az Isten aka­rata megy teljesedésbe. Biztosítsátok magatoknak az ő segítségét az által, hogy eskütöket, melyet az | 'szent nevére ma letesztek, mindhalálig hi ven megtartsátok és kötelességeiteket, legyenek azok bár még oly nehezek, lelkiismeretesen tel­jesítsétek. Mi pedig szivünk legmélyéből kívánjuk, de 'nem csak kívánjuk, de buzgón imádkozunk is, hogy az Isten áldása -legyen állandóan veletek, az ő mindenható keze védelmezzen benneteket a veszedelmekben, vezesse győzelemre fegyvereite­ket és adja meg nektek az örömet, hogy majd felemelt fővel, büszkén térhessetek vissza csa­ládjaitok körébe. Az eskümintát Klieber Adám százados ol vasta fel, Rubis főhadnagy pedig buzdító beszé­det intézett derék katonáinkhoz, akik háromszoros éljent kiáltottak királyunkra és Vilmos császárra. Ekkor a katonai zenekar játéka mellett a száza­dok dr. Fent Ferenc apát és Vaskó alezredes előtt tisztelegve elvonultak. A „Vörös Félhold“ javára a következő adományok folytak be : Molnár József Korona 10'— Fink Kálmánná 1 20'— Eddigi gyűjtésűnk: 774'70 összesen: 804 70' Előre! Megharsant a riadó trombita A legfelsőbb hadúr parancsára. Csatán fel! Fel magyar vitézek 1 Csatára fel osztrákok, németek! Előre! Ellenségünk: hitvány angol horda, Szerb, francia és a muszka csorda, Szép hazánkra áhítoznak régen — De most ugyan ráfizetnek szépen! Előre! Fel bajtársak! Fel a szent határra, Ősi hazánk vitéz oltalmára. A harcmezőn dicső s szép a halál, Szégyen, akit otthon, ágyban talál: Előre ! Vitéz harcban megedzett hadfiak Most mutassuk meg a nagy világnak, Hogy szárazon, vizen s főn a légben jelszavunk: Az Úristen nevében Előre! A csatatér piroslik a vértől Osztrák-magyar s német fegyverétől. Dörög az ágyú, reng a föld bele Csattog a kard harcosok kezébe! Előre 1 Fut az eljen, amig bir előle, Nem állhat ily vitézekkel szembe. Rajta fiuk, az Isten nevében, Miénk a dicsőség s a győzelem! Előre! Tóth Bálint cs. és kir. 34 gy. e. őrmester. Március 15. Szekszárd. Szekszárd hazafias közönsége is megünne­pelte 1848. március 15 ikének évfordulóját. — A középületeket fellobogózták, isteni tiszteletek voltak a templomokban, az elemi, polgári és fő­gimnázium tanulói pedig szabadságünnepélyeket rendeztek. — A hagyományos főistenitisztelet a szekszárd belvárosi róm. kath. templomban volt, melyet dr. Fent Feren3 apát celebrált Bauer József káplán és Bovzenszky Sándor tábori segédlelkész segédletével. Szentmise alatt a tanuló ifjúság énekelt, dr. Vörös Nándor nagykajdaesi plébános művészi orgonálása mellett. Ünnepélyesen megjelentek : Forster Zoltán alispán, dr. Pesthy Pál kir. törvényszéki elnök, dr. Szentkirálui Mihály polgármester, visi Major Lajos kir. tan., pénzügyigazgató, Tóth Henrik műszaki tanácsos, Horváth Antal posta- és távjrdafőnök, a tiszt viselői, tanári és tauitói kar. '— Szentmise végén egy szív- és lélekkel elénekelték a Himnuszt. A -zsidótemplomban dr. Rubinstein Mátyás főrabbi szintén tartott ünnepi isteni tiszteletet. Tolna. Március 15-dikét az idén Tolnán gyönyö rüen ünnepelték. Vasárnap délután az Iparos Olvasó-Egyletben szavalatokkal, énekekkel és hazafias beszédekkel áldoztak a nagy idők emlé­kének. Az itteni ünnepély fénypontját Fekete Ágoston prépost nagy hatást keltett, mély haza- fiúi érzéstől áthatott s a tőle megszokott szónoki hévvel előadott alkalmi szép beszéde képezte. Hozzájárult a helybeli magy. kir. selyemfonoda leányainak női kara; mely négyszólamú, kelle­mesen összhangzó remek énekével lelkesítő hatást gyakorolt a nagy számban megjelent ünneplő közönségre. — Szépségeiben és méreteiben még nagyobb műsorral és fokozottabb hangulatban saját otthonukban aztán este egy felette bájos és sikerült hazafias ünnepélyt rendeztek a gyári, úgynevezett „árva lányok“. A gazdag műsort végig élvezhetni igazán nagy boldogság töltött el. Soha sem hittem volna, hogy egyszerű munkás­nők képesek legyenek ilyen keresetlen modorban, a legprecízebb előadásukkal órákon át elraga­dóan, mintegy ezer főnyi hallgatóságot úgy le­kötni, hogy mindenki rövidnek találja az időt és a legkellemesebb emlékekkel gondoljon a felejt­hetetlenül szép ünnepélyre! A szavalatok, a pár­beszédek, a monológok művészien előadott számai és az angyali énekhangok oly közvetlenek, oly szívhez szólók voltak, hogy mindenkit gyönyör­rel és Örömmel töltött el. — De bizonyára nagy öröme telik benne Bezerédj Pálnak, ki lehetővé tette, hogy ilyen gyönyörű ünnepélyek a fonoda termeiben létrejöhessenek. — Teljes elis nerés és dicséret illeti mindazokat, kik a leányok erkölcsi nevelését és kulturális fejlődését ily nagyszerűen kezelik. Nemes munkájuk már is bőven gyümöl­csözik, amennyiben a munkasnok mindegyike egy-egy hasznos, lelkes honleánya ezer sebtol vérző hazánknak. Mig ilyen müveit munkáskezek fáradnak országunk felvirágoztatásán es ilyen hazafias érzelmekkel telitett szivek imádkoznak hőseinkért, — addig igazságos ügyünk el nem bukhatik ! Ki kell emelnem, hogy a pompásan sikerült ünnepélynek fáradhatatlan rendezői há- konyi Rózsika és Lenyyel Ferencné voltak, kik a betanítás és alakítás nehéz szerepét a leg- nagyobb odaadással viselték. Úgyszintén Lengyel Ferenc is bőven kivette részét a derekas és fá- radalmas munkából. —- ők és mindazok, kik a gyönyörű és maradandó emlékű ünnepélyen közre­működésükkel nekünk olyan kedves estét sze­reztek, fogadják ez utón is leghálásabb köszö- netünket. — EqU jelenvolt. Szászvár. A szabadság hajnalhasadásának napját lel­kesen ünnepelte meg Szászvár hazafias közönsége. Reggel 9 órakor Szabó Géza, tb. pápai káplán, plébános, ünnepélyes szent misét mondott, melyen a községi elöljáróság, a csendőrség és tűzoltóság, valamint a helybeli egyesületek testületileg, az iskolás gyermekek p?dig zászlóik alatt, ünnep* öltözetben jelentek meg. Szent mise után az iskola tágas udvarán folyt le az ünnepély. A megnyitót Szabó Géza mondotta. Szivekig ható beszédében kifejtette az ünnepnek jelentőségét, mely a sajtó­szabadság kivívásával együtt, a magyar nemzet függetlenségi harcának nyitánya is volt. A nem­zet szabadságának birtokába jutott. De félő, hogy épen most elveszítünk mindent, amit 1848 már­cius 15 én szereztünk. Azért nincs okunk örömre. Akkor, a szabadságharc végén, szintén az orosz- szál álltunk szemben, amint jelenleg is. Amig azonban annak idején c-sak egy nemzettel állott szemben a magyar, a mai háborús napokban 4 nemzet akarja tönkretenni a magyart. Örvendetes az a változás, melyet tapasztalunk, hogy a közös hadsereg katonái is nemzetiszinii lobogónk alatt, a magyar trikolorral ékesítve mennek harcba hazánkért és házi tűzhelyeinkért. Akkor énekel­ték, hogy „Mindnyájunknak el kell menni“. — S most az ének szavai meg is valósulnak. Legye­nek hálásak a fiatalok a harcolók iránt, mert ók szerzik meg majd a tartós békét, ép a haza ifjú­ságának. — A lelkesen megéljenzett beszédet a gyermekek szép szavalatai s énekszámai követ­ték. Az énekeket Jäger Antal, helybeli tanító tanította be a nála megszokott buzgalommal s szakértelemmel. A szép ünnepélyt a községnek valláskülönbség nélkül közszeretetben álló plébá­nosa zárta be azzal, hogy ez ünnepélyről tudó­sítsák az itthonmaradottak a harcoló hősöket, akik e hírből is újabb lelkesedést s erőt fognak nyerni a küzdelamre. Nagykónyí. A nagykónyii róm. kath. elemi népiskola tanuló ifjúsága folyó hó 14 én d. u. 3 órakor és 15 én d. e. 9 órakor 1848 március 15 iki emlékünnepet tartott. Belépő dij 20 fillér volt, mely összeg a harcban elesett tanítók özvegyei és árvái alap gyarapítására fordittatott. KÜLÖNFÉLÉK. — Katonai kitüntetés. László Andor műegyetemi hallgató, Lőivy Jakab simontornyai Takarékpénztári igazgató fia, ki mint zászlós a XIV. árkász zászlóaljnál Nyugat-Galiciában már hónapok óta van a fronton, e hó 5 én az I. osztályú ezüst vitézségi éremmel lett kitüntetve „kiváló, bátor és elhatározott magatartásáért, mellyel legénységét magával ragadta az ellenséges drótakadályok felrobbantása alkalmából.“ — Kinevezések. A király Páti Nagy. Sán­dor sárbogárdi kir. járásbirósági jegyzőt a szek­szárdi kir. törvényszékhez albiróvá nevezte ki. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Gul- ner Elemér kir. közalapítványi fogalmazót kir. közalapítványi segédfelügyelővé nevezte ki. A földmivelésügyi miniszter Dittrich Jenő fizetésiden szőlészeti és borászati segédfelügyelőt, földinket szőlészeti és borászati segédfelügyelővé a 'XI. fizetési osztályba kinevezte. — Kirendelés. Az igazságügyminiszter Vámosi Ernő dr. bonyhádi gyakorló ügyvédet a szekszárdi ügyészség kerületébe ideiglenes ügyész­ségi megbízottnak rendelte ki. Vitézség! érem. A király a harcoló ka­tonák részére egy uj bronz vitézségi érmet ala­pított. Az uj kitüntetésnek ugyanaz a formája, mint a II. osztályú vitézségi éremé és annak szalagján viselendő is. Anyagi javadalmazás a kitüntetéssel nem jár.

Next

/
Thumbnails
Contents