Tolnamegyei Közlöny, 1915 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1915-12-12 / 50. szám
Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utca 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendök. Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendök. A hírom királyok. A gyermeksereg most a karácsonyi ünnepek táján járja be a házakat, hogy gyatra énekekkel a három királyok emlegetése utján egy kis cukorra való pénzt sz erezzen. A nagy politika és világháború terén is a három királyok viselt dolgai és keserű sorsa érdekli nagy arányokban a közönséget. Itt van először az országából kikergetett, de mindig a győzelmes visszatéréssel foglalkozó belga király, akinek az en- tent-barátság alaposan a torkára fort s most beteg politikájának következményein kesereg. Hasonló sors érte a királygyilkos Petár szerb királyt, ki előbb automobilon, majd lóháton s végre hordágyon utazva, volt kénytelen búcsút venni országától, melyet Oroszország hatalmi vágyainak teljesülése érdekében vélt okosan felhasználni. Senki- sem állíthatja a jogosultságnak még csak látszatával is, hogy végzetét ki nem érdemelte volna. Hiszen most már bizonyos, mint ezt Csaprasikov Bulgária eddigi szerbiai követe állítja, hogy a szerb kormány bűnrészes volt a szerajevói gyilkosságban. He pedig ez bűnrészes volt, akkor napnál világosabb, hogy a szerb kormány Petár király tudta nélkül ily végzetes következményű cselekedetre nem vállalkozott volna. A bolgár követ állításának okmányszerü bebizonyítására is vállalkozott s igy a dolog ily állására vonatkozólag semmi kétség sem Te vagy reményünk . .. Lázas álmok közt vergődünk Uram ... Sötét rémképek borulnak le ránk. Százezer sebből vérzik a szivünk És könnyhullatás mindig az imánk. Messze... az égnek vörös széliről. Dörgő, rohanó vészek hangja kél .. . És sok haldokló, fáradt ájaknak Utolsó jajja — Uram — ideér .. . És a lelkünk csöndesen utrakél . . . (Nincs maradásunk, nincs Uram sehol) S vergődő szivünk forrón, könnyezőn Egy-egy vitézre halkan ráhajol . . . Óh Uram — ugy-e ott vagy mindenütt, Minden szenvedő, haldokló között... ? ! Úgy-« egyet sem hagy «1 a azived Mikor a szemük fájón megtörött . .. Lázas álmok közt vergődünk Uram — Százezer sebtől vérzik a szivünk És könyhullatás mindig az imánk: Te vagy reményűnk, hitünk, mindenünk. KOVÁCSNÉ HUSZÁR JOLÁN. A hős. Irta: Barkó Mária. I. A jövő. A vonat fütyült; a Hymnus utolsó pár hangja siró hangaavarba vegyült a feltörő zokogással. Zakatolva indult el égő parázsszemével a hatalmas mozdony. A tartalékos kihajolt az ablakon és visszaszalutált az integetőknek. Egyre kisebbeknek látta a kivilágitott pályaudvar fényfoltjait, amelyek végre már csak úgy reszkettek az estében, mint valami sáppadt, távoli csillag. Addigra már az ének is elhalt. Hallgató, néma sötétség nézett a tartalékos elmerengő szeFelelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ merülhet fel. De ezenkívül alapos a gyanú, hogy a gonosz Petárnak része volt elődjének, Sándor szerb királynak, meggyilkolásában is, hogy ily alávaló módon Szerbia trónjára juthasson. Nem a büntető igazság érdekében cselekszik-e tehát az a hatalom, mely nem tűri meg, hogy egy kettős gyilkossággal terhelt embert a királyok sorából töröl s nem engedi meg, hogy népe fölött uralkodjék. Következik sorrendben a börzejátékos Nikita Montenegró királya. Ez is jónak látta, hogy az entent hatalmakhoz csatlakozzék s azoknak szolgálatába állva, hadat viseljen ellenünk. Nem sokára ez is elmehet felséges vejéhez, az olasz királyhoz, hogy ott az uralkodás gondjaitól menekülve, elmélkedhessék a királyság múlandó voltáról. De azután meg nagy kérdés, hogy az elcsapott három királyok - száma ezzel befejezést nyert-e. Vannak jelek, melyek arra engednek következtetni, hogy nem szükséges egyéb, mint egy pár vesztes csata s győzelmes seregeinknek olasz földre való nyomulása, hogy az -olasz király trónja is meginogjon és hitszegésének örömeit, mint magán ember élvezze. Sőt felcsaphat a hullámverés a lováról szerencsésen lebukott angol királyig is, ha az uralkodása alatti népek tapasztalni fogják, hogy egy olyan világháborút idézett elő, mely millió fiatal életét olt ki s a népek vagyonát milliárdokkal terheli meg. Oroszországban is erős mozgalom észlelhető, mely végső következményeiben a Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár-: Egész évre 12 K, Vs évre 6 K, lh évre 3 K. Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 korona, további sor 30 fillér. — Nyilttér: garmond soronként 40 fillér. cári zsarnokság megtörésére irányul s ki tudja, nem fog-e végre is célt érni, hogy az orosz nép felszabadulásának s szabadságának legyen hirdetője. íme hát mi lehet ennek az oktalanul, selejtes uralomvágyból felidézett világháborúnak következménye. A három királyokból hat király lesz, ami azonban nem lesz valami nagy baj, mert nagy igazságot rejt magában az a magyar közmondás: hadd hűljön a férgese! Boda Vilmos. Távirataink. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Höfer mai jelentése. Budapest, december 10. Szerb hadszíntér. Montenegró északi határától délre az üldözést folytatjuk. Olasz hadszíntér. A tengermelléki harcvonalon tegnap tüzérségi tüzeléstől és kisebb vállalkozásoktól eltekintve, nyugalom volt. Az ellenség tevékenysége Lardaro és Riva megerősített harcvonala előtt ' tovább tart. Délután az olasz gyalogság állásainkat a Monte Friesen és attól nyugatra a Cbiese és Conceil völgy között megtámadta. Súlyos veszteségük mellett teljesen visz« szavertük őket* Orosz hadszíntér. Helyenként jelentéktelen felderítő harcok. Egyébként az arcvonalon nyugalom uralkodott. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. A német nagy főhadiszállás jelentése. Berlin, december 10. A nagyfőhadiszállás jelenti. Nyugati hadszíntér : A 193 as magaslaton Souaintól északmébe. Ő pedig álomlátó szemekkel tekintett'visz- sza és ahogy elandalodva merengett, közel suhant leikéhez a jövő ábrándjainak szelleme. Hozzálépett, végigsimitotta homlokát, megcsókolta forró csókkal, feltüzelte véle a katona vérét. — Hős leszel ! — súgta fülébe. — Hő» leszek! — merengett rá vissza a katona. Óh beszélj, beszélj a babéros jövendőről. — Meglesz, amiről álmodtál kisfiú korodban, amit Rákóczi Ferencről tanulva álmodtál. Ott leszel a harcmezőn, kezedben a kard, előtted a zászló! ■— Ott leszek ! — lelkesedett a katöna. — Piros véreddel fested a nevedet hős elődök nevei közé. Ágyudörgés közt születik meg hős neved, babérlevél hull lépteid nyomára. És ha leterit egy átsivitó golyó . . . — Ha leterit . . . ettől a szótól megittaso- dott a katona. — Akkor kezdődik a te dicsőséged , . . Lelkesedő, könnyes szemű emberek borulnak fö- léd mint sebesült bősre ... És ba talán falábon járod is végig az életet, körülvesz mindig az a bűbájos légkör, amelyben leborulnak az emberek csodálni a nemzet hősét . . . A tartalékos úgy érezte, mintha édes láz futna végig tagjain. Magasan fölötte egy csillag tündökölt az égen és kitárta felé karjait : — Csillag! csillag ! hozzád a magasba törekszem én is a hősi dicsőség szárnyain! . . . Fönt a csillagok fölött pedig visszamosolyog valami égi lény s úgy suttogja a szellő: — A jövő csak álom . . . Vigyázz, gyermekem ! II. A jelen. Az utcai zaj egyszerre elnémult, ahogy feltűnt a vöröskeresztes kocsi. Hirtelen csönd lett, csak elfojtott zokogás hallatszott. És amint a tenger vize hirtelen csap apályból dagályba, a szivek lüktetése is hirtelen változik. A kegyelet némasága a másik pillanatban megmozdult, felforrt, orkánba szállt és százak ajkáról repült fel a hatalmas „éljen !“ És a bűbájos szó végigfutott a levegőn, rezgésbe hozta az idegeket, belec3apott a vérbe, repül, mint valami tüzes láznak .forróságát hozó számum. A másik pillanatban már ujjongott, tombolt, lázban égett a némaság, százszoros éljent vert vissza az utca, ember ember hátán, integető kendők, hulló virágok, zokogó diadalkiáltások. Lekerülnek a kalapok, van, aki térdre is borul és úgy int a közelgő kocsi felé. A kocsi pedig lassan közeleg. Diadalmas szomorúsággal néz előre a vörös kereszt. És a kocsiban halotthalvány emberek mosolyognak az ünneplőkre. Ott feküdt közöttük átlőtt lábbal a tartalékos is. Lázas szemében mámoros fény égett és szivén átszaladt, mint édes tüzes áram: „íme, célt értem : hős vagyok !“ Elmosolyodott. Majd nagynehezen felemelkedett és végignézett az ünneplő tömegen. Előkelő ur állt vele szemközt. Lekapta kalapját és úgy intett feléje : — Éljen a hős! Akkor egy fiatal leány könnyes kis arca tűnt elő. ' j — A jó Isten áldja ! — kiáltott sírásba fuló hangon és fehér virágot dobott a kocsi felé. Valahol egy öreg néni zokogott: — Istenem, Istenem! milyen fiatal még. .. A néni mellett katonatiszt állott. Mosolyogva nézett rá és meghajolt fejjel tisztelgett. Szeméből mintha csak olvasta: — Te előbb nyerted meg a babért . . . És a tartalékos már nem érezte az égető fájdalmat. Mámoros zsibbadás fogta el, feje szédült, szeme előtt mint egy káprázat vonult el
