Tolnamegyei Közlöny, 1915 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1915-10-24 / 43. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1915 október 24. A ml vasutunh. Nehogy a büszke önelégültség zongora hangját üsse meg valakinek a füléhen ez a lekottá - zatlan cim. Ha nem olyan életbevágóan fontos kérdések kapcsolódnának fájó össze-visszásáéban a fennt jelzett címhez, bizony az élclapok tárgykörébe kellene akaratlanul is a pennának átbarangolni, mikor a mi vonatunkról irttnk elégiát és tudja Isten hányadik felmelegítésben feltálalni a mi mozdonyvezetőnk és kedves komájának történetét, kik mindaketten Sárbogárdra igyekezé- nek, csakhogy a koma, mint afféle okosabb ember (vasúti bakter volt, de beleunt a várakozásokba) gyalog, a mozdonyvezető pedig — igaz, csak hivatali kényszerből — vonaton. Ezt az öreg esetet mi már mindnyájan jól ismerjük, de ha netán a szabadkai üzletvezetőség is olvasna szekszárdi lapot, hát csat végig mondjuk, hogy mikor a mozdonyvezető hívta fel a vonatra a komát, az olyan féle választ adott, hogy : „majd máskor, most nem ülök fel, mert most dolgom van Sárbogárdon!“ Szóval a koma már belátta, hogy a báta szék—szekszárd—sárbogárdi vasúton csak az igyekezhet valamerre, akinek éppen semmi dolga nincs, Aki, mondjuk, álmatlanul hánykódik ágyában, cigarettája sincs, hogy rágyújtson, a trafik sincs nyitva, az ilyen mit tegyen tehát? Üljön fel a mi vonatunkra s utazzon. Azaz, hogy de hogy is utazzon, csak egyszerűen üljön fel § aztán a nagyobb élvezet okából összetetten szálljon ki. (Ezt úgy értjük, hogy ha Szekszárdon túl óhajt menni, akkor Szekszárdon is okvetlen le kell szállania, ha nem akar is, mert hogy va lamintképen a mozdonynak 20 kilóméter után itatni kell, úgy Szekszárdon a jegyet is meghosszabbítani, jobban mondva újra váltani dukál.) Dehát a mi vasutunk csak egyik oldalán humoros, a másikon nagyon is tragikus. Érzésben is, értékben is. Igaz, a vasúti igazgatásnak az érzésbeli momentumokra vajmi kevés gondja lehet. Legfeljebb a politikai-érzelem iránti fogékonyságot fogják rá bizonyos rossz májú ellenzékiek a kormányok vasut-fejlesztési programmjaira s mint a szekszárdi szűz függetlenségi kerület javíthatatlan 48 asai beszélik, Szekszárdon is másképen állanánk vasút dolgában, ha több élelmesség nyíl vánult volna meg a lakosság részéről a voksok leadása körül. Ennek az igazságnak jó részét lerontja azonban a Kossuth Ferenc vasúti minisztersége, meg azután ma politika úgy sincs i nem is az ilyen, hanem egy más érzelemre szeretnénk a vasutunk érdekét bizonyára szivén viselő üzlet vezetőség figyelmét felhívni. Bizonyára érző emberek az urak s ezért kívánnánk, hogy hallanák egyszer azoknak a párjuk után súlyos háti terhekkel Fehérvárra, Budapestre, Pécsre, Kapósba, Szegedi e vagy bármerre igyekvő asszónyseregeknek a jájveszéklő sírását, átkozódásait és érzéseit, akik a mars kompániákba beosztott férjükhöz indultak talán utolsó isteuhozzádra, fontos anyagi kérdések megbeszélésére és lemaradtak a csatlakozási állomásokon, mert bármerre megyünk, csatlakozást csak igazán kivételesen, ritkán kapunk és 4—5 órás menetrend szerinti utat egy nap alatt teszünk. A háborúban ugyan igen fontos a nép- lélek közhangulatának lehető megóvása, de mégis az anyagi értékekben ránk háramló károk a nagyobbak. Ide s tora két hónapja szünetel minden megszakítás nélkül a teheráruforgalom Tonalnnkon a helyi ipar és kereskedelem óriási kárára. Ez azt is jelenti, hogy városunk, sőt megyénknek jó része meg van fosztva a napi é'et- szükségleti cikkek szállítási lehetőségétől is. Es erre a kérdésre úgy ráült a szabadkai üzletvezetőség, mintha a muszka, vagy a szerb, vagy valamelyik ellenségünk elvágta volna (mint katonai kifejezéssel mondják) vasúti vo nalunkat. Csak gyorsárut kezel a vasutunk (igaz, hogy ellenértékűi ezt aztán lassan) ma ez is, szünetel, ami az amúgy is drága cikkek árát még drágítja, meg aztán mindent nem is lehet gyorsáruként szállítani. A vasúti tudományt még csak elképzelhetjük öt kilós postacsomagokban is, de már pl. a tüzelőfát, meg sok egyebet bajos gyorsáru dióhéjban szállítani. • Pedig nem sokat kíván erre mi felénk a jogos közérdek: megelégszünk, ha a mai vonat- Szátüok úgy közlekednek, hogy csatlakozást kapjanak 8 hogy ha magasabb hadi érdekből többet nem kaphatunk, legalább hetenkint 2 nap kapjunk teheráruforgalmat. Tehát nem kérünk mi elsőrangusitást, nem hánytorgatjuk, hogy felelősségre kellene vonni, mint a rossz hadvezért azt a vasúti politikát, mely nem ismerte fel előre a sárbogárd—szekszárd—bátaszéki vonal sztratégiai előnyeit még a békében s hogy mennyit kilincseltünk jobbra- balra hasztalan, de abba sem nyugodhatunk bele, hogy lévén mégis valamiféle vasúti alkalmatosságunk, annak semmi hasznát ne vegyük, hogy minden legkisebb kérdésben tele kelljen kiabálnunk a világot, hogy Szabadkán csak úgy jusson eszébe az üzletvezetőségnek a mi vasutunk, ha minduntalan főispánunkhoz szaladgálunk s főispánunk Budapestre utazik s a kereskedelmi kormány utján tudja meg az üzletvezetőség, hogy erre is laknak emberek. Amilyen távol esik tőlünk Szabadka, époly távol, sőt távolabb áll tőlünk az, hogy vádoljunk. A mai háborúban a MÁV döntő értékű szolgálatokat teljesít s a szabadkai üzletvezetőségnek éppen a legutóbbi hadsereg mozdulatok kifogástalan lebonyolítása körül kifejtett óriási tevékenysége előtt meg kell hajolni mindenkinek. Azt i8 tudjuk nagyon jól, hogy ma háború van, ma nem lehet nagy igényeket támasztani. De amint a bolondok házába csuknák azt, aki az utcai árokba feküdne ki, mert katonáink a lö vészárokban kénytelenek szenvedni, úgy minket is joggal tarthatnának Szabadkán ténylege sen is nem létezőknek, ha panaszkodás nélkül szenvednénk vasúti állapotainkat. Ezért nem vádolunk, de panaszkodunk és kérünk, hogy amennyiben lehel, hallgassák is meg panaszunkat. e> i. A harmadik magyar hadikölcsön. Mint sok minden jeles tulajdonunknak kiváltására, úgy nemzeti, anyagi erősségünk telje.s fölismerésére is vezetett a világháború. Nemcsak bátrak, vitézek, kitartók a magyar katonák, de anyagi javakban is lebirhatatlan ez a nemzet. Es most, amikor a csatamezőn megmutatjuk, hogy a monarchiának acélizmu jobb keze vagyunk, amikora háborús bel és külpolitika forgatagában megmutattuk, hogy a király hűségben is megingathatatlanul első helyen állunk, amikor a tényekben helyeződik ránk a monarchia súlypontja : dagadó önérzettel nyúlunk be a belső zsebünkbe, a ládafiánkba és megmutatjuk a hadikölcsön jegyzés terén is az osztrák testvérnek, hogy vagyunk olyan legény,. mint te! Az első osztrák hadikölcsön, amelyet tavaly novemberben bocsátottak ki, 2135 5 millió koronát, a második hadikölcsön, amelyet májusban bocsátottak ki, 2630 millió koronát, a két kibocsátás összesen 4765.5 millió koronát jövedelmezett. Az ugyanezen időben kibocsátott két magyar hadi kölcsön 1170, illetve 1120, a kettő összesen 2290 millió koronát eredményezett. A harmadik kölcsönre is folynak immár a jegyzések fokozottabb nekilendüléssel. Az eredmény nem lehet kétséges, mert hisz tudatos hazafiság mellett a nyereséges pénzüzlet is a jegyzésre ösztönöz. Az eredmény bizonyára fényes lesz, ékesen szólója a magyar hazafiságnak, tanúsága a magyar élelmességnek és minden időkre szóló hirdetője a magyar ősercnek, mely a mai, az osztrák ipar és kereskedelem által hátrányunkra aránytalanul dominált közgazdasági függőségében is erőset és hatalmasat tudott a nemzeti vagyonosodás terén produkálni. A további vagyonosodás záloga, biztosítéka, jövő gazdasági felvirágzásunk megváltása lesz az az amúgy is jó kamatozásra elhelyezett összeg, amit a hadikölcsönre jegyezünk. Jegyezzünk tehát minél többet! Városunkban is megindultak a jegyzések és az agitálások. A Tolnamegyei Takarék és Hitelbank az alábbi körlevélben hívja fel a közönséget a jegyzésre : »Az állami létünkért és szabadságunkért 14 hónap óta folyó dicsőséges küzdelemben a magy kir. kormány ismét a nemzethez fordul, hogy a háború okozta kiadások fedezéséről uj nemzeti kölcsön felvételével gondoskodjék. Vitéz hadseregünk hős szövetséges társunkkal véres, de diadalmas csatákban verte vissza az édes hazánk határait fenyegető hatalmas ellenséget és glóriás harcosaink már messze benn idegen területen üldözik a megvert hadakat. A magyar nemzet katonai vitézsége, belső egyetértése és áldozatkészsége tette lehetővé az eddig kivívott és a világtörténelemben idáig páratlanul álló fényes győzelmeket. . . ... A végső győzelem, mely meg fogja jutalmazni az eddig hozott áldozatokat és a diadalmas béke áldásaival fogja nemzetünket megajándékozni, nem fog elmaradni. Addig is kötelességünk a hadviselés anyagi eszközeiről gondoskodni és a további katonai sikereket a hadviseléshez szükséges eszközök előállításával biztosítani. Ezekben a történelmi időkben a magyar állam kérő: szava nem maradhat visszhang nélkül ás kell, hogyha nemzeti létünk biztosítására szolgáló harmadik kölcsönből is minden magyar hazafi a maga erejéhez képest kivegye a maga részét. . A magyar királyi pénzügyi kormány ez alkalommal 67„-os járadék (hadikölcsön) kötvényeket bocsát aláírásra és pedig 67„-os szabad és 67»-os zárolt címletekben. A szabad és zárolt kötvények között ezúttal is csupán az a különbség hogy a zárolt darabokat köteles az állam 6 év után teljes névértékben beváltani. Az aláírási határidő október hó 17-től november hó 17-ig Jog terjedni. . . " A kibocsátási árfolyam f. évi október hó 30-ig történt jegyzéseknél, illetőleg befizetéseknél 97 10, folyó évi november 1. és 17-ike közti időbeli történő jegyzéseknél, illetve fizetéseknél 97.40. A kötvények első első esedékes szelvények lejárta 1916 május 1. . ‘ Újabb alkalom nyílik tehát egy állampapír megszerzésére, amely föltétien biztonsaga mellett több mint 6 /o-ot jövedelmei és annak jegyzése a leghazafiasabb cél szolgálatában áll. . ,. . Intézetünk mint a magyar kir. pénzügyminiszter alta kinevezett hivatalos aláírási hely, készséggel fogadja el ezen uj hadikölcsönkötvényre vonatkozó jegyzéseket és hogy azt azok számára is lehetővé tegye, kik a jegyzéshez szükséges összeg felett ezúttal nem rendelkeznek, hajlandó csekély lefizetés ellenében a hátralékos tőkeösszeget rendkívül kedvezményes kamatláb mellett előlegezni.« Ezen legnagyobb megyei pénzintézetünknél gróf Apponyi Géza volt főispánunk egy millió koronás jegyzéssel nyitotta meg a sort. Ezen pénzintézetnél szombat délig 1,463 050 K-t jegyeztek. A Szekszárdi Takarékpénztárnál szintén szépen indulnak a jegyzések. Szombat délig itt 500.000 K-t jegyeztek, A harmadik fő jegyzési helyen a Szekszárdi Népbanknál máig 143.900 K-t értek el a jegyzések. Reméljük, hogy Szek- szárd és Tolnavármegye közönsége ezúttal is megteszi kötelességét, mert a legkönnyebb hazacsönözni KÜLÖNFÉLÉK. Két megaludt vércsepp meséje ... — jó anyám kezében egy karkötős-óra, Rajt két sötét vérfolt, — két csepp megaludva . . Két megaludt vércsejp ... Az öcsém helyébe Ezt kaptuk emlékül. — Rövid a meséje : »... Volt egyszer egy édes, víg kedélyű hadnagy, — örült az életnek, örült a szép dalnak — A szive arany volt, lelke derűs álom .. . ... Mégis elment. (Elszáll minden e világon). Férfiú hajnala nagy csatákra ébredt; — Meg kellett tanulni korán, mi az élet? . . . De azért ajaka mindig csak mosolygott És amikor csend volt halk imákat mondott Szegény jó Anyánkért, meg mindannyiunkért. .. (ó kérte az Istent, Ő félt életünkért?!) — Nehéz napok jártak . . , Rohantak előreI Lábuk alatt porzott, nyögött a föld kérge . . . Oroszok vérétől ittasuk meg minden; — (Istenem, de azért semmi sincsen ingyen) A halál arat itt is, ott is mint a vész Es jajj ezerszer annak, ki szemébe néz I .. . Egy szomorú napon, egy gyászos délelőtt (Fájó, kínos nap lesz mindig Anyám előtt) Orosz golyóba bújva jött el a Halál Szegény Öcsémért . . . (Nincs mentség kit feltalál). Kegyetlen, fagyos csókja homlokára hullt, S mint fenyőt, ha kivágják — a földre borult... Elfekfldt szépen, mint mikor álomra dűl... Csak a lelke szállt el hallkan, nesztelenül, S a drága vére csurogva folyt kezére És az órájára két csepp hullt belőle .. .« Nincs tovább... I Ennyi a két vércsepp meséje. olaszy Gábor. Kováid Péter és Fia cs. és kir. szab. kelme és fonálfestő, vegytisztító és gőzmosógyár képviselete Szekszárd és vidéke részére Fein Alfrédné Szekszárd Br. aususz imre-u. 602. A gyár rendes áraiban vállalja az úri, női- és gyermek öltönyök, díszítő- és bútorszövetek, függönyök, kézimunkák, szőnyegek, csipke és végáruk-, szőrmék, fehérnemüek vegytisztitását festését és mosását. gminil Hill 1—^——— ———E———
