Tolnamegyei Közlöny, 1915 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1915-10-10 / 41. szám
2 tolnamegyei KÖZLÖNY 1915 október 10. emelkedés“, és vádlólag lép fel minden emberrel szemben. Nem segitünk eléggé . . . nem segitünk egész helyesen a nyomor és szegénység áldozatain . . . Ne mulatságot, műsoros tánc és más cimü „délutánt“ rendezzünk azért: hogy enyhítsük a nyomort; ne mulassunk előbb egy nagyot és jót, ne táncoljunk át egy egy éjt azért, hogy egy-két fillért dobjunk a szegények felénk nyújtott kezeibe. Ez nem igazi jótékonyság : itt nincs szív és lélek, hanem sport és automatikus alamizsnanyujtás, mely inkább lealázó a szegényre, semmint felemelő . . . Szives részvéttel, munkával segítsünk elviselhetővé tenni a szegénységet úgy, hogy az illető nyomorultak sorsán enyhítsünk, még pedig hathatósan. Azzal a lelkes felebaráti szere tettel végezrük a jótékonyság munkáit, mely fölemeli a csüggedőt szegénységéből : a csügge detlen és Istenben bízva bizó, lelkes magaslatra . . . Ne szálljunk le, hanem emeljünk c üggedteket; gyámolitsuk a sebzetteket. Mert hisz van a mai, speciális háborús nyomornak oly sebző korbácsa, mely igen sok felé sújt egyszerre és igen igen mély sebeket tép fel a sziveken — de főkép a lelkeken. S a nyomorúság és szenvedés korbácsütéseire száz meg ezer özvegy, árva és a munkában roskadozó anyák sírnak, sikoltanak fel . . . Ezek, a sikoltó zokogó hangok a mi szivünk és lelkünk ajtaján kopognak : segíts ! te, kinek van tisztességes $ főként egészséges lakása, nyugodt élete, biztos élete, kenyere Segíts ! Adj falatodból, szived melegéből. Adj, nyújtsd felénk segitő kezed, kik támolygunk, bukdácsolunk a szegénység, nyomor göröngyös és örömtelen utjain. Oh, nemes tzivü jótékonykodó hölgyek, ne sportból legyünk adakozók, jótékonykodók, hanem lélekből, szivbő1, szeretetből, Krisztus min dent megér'ő, szánakozó szeretőiéből A pénzbeli alamizsna ma inkább neveli a koldusok hadát. Ideig óráig tartó segítség. Tehát ne ebben me rüljpn ki jótékony alamizsnálkodásurik. Ne feledkezzünk meg tízt Antii perselyéről, melynek ha bő tartalma van, bőven jut sok szegénynek : a „mindennapi kenyérből“, mely ma oly végtelen drága — és kévés. A Szekszárdi Oltáregylet fel fogja venni munkakörének keretébe : a szegényügyet, mint szakosztályt, mely hivatva leszen az igazi, a valódi szegénygyámolitást olykép megold an:, hogy Szt. Antal perselyéből a havonkénti maradványt mindig erre a célra forditandja Jószivü, nemes- lelkű hölgyek, kik, ha mást nem is bírnak nyújtani, szabad idejükből egy fél, vagy egész órát szentelnek legalább a szegényügyben való közreműködésre. De nem akarok az alakulóban levő dolgok elé vágni, csak jeleztem rövid vázlatában főként a szegény ügy égető kérdéseit. A másik nagy-Dagy fontosságú kérdés és egyben felhívás, kérelem: több, iguzabb szereletet és apostofkodást kérünk a szegény sebe sültek ápolása körül ! Ne testék lélreérteni. Hódoló tisztelet adassák sok „Vöröskeresztes hölgynek“ ! De! van e téren is, tapasztalatok szerint, igen sok kívánni való . . . Leginkább nagy he lyeken, mennyi visszaélés és undorító sport szellem, sőt flörlölés! Sok ápoló nem tudja, nem akarja tudni, hogy minden fehér ápoló köpeny nél szebb és fehérebb : a lélek jósága, a szív igazi felebaráti szeretete . . . Nem citálok a felhozott szégyenletes szemelvényekből: — csak «gyet, egy szépet: egy igen előkelő és szép angol hölgy, egykor háború alatt elment nehány lelkes barátnőjével a harctérre ápolónőnek. Sorra járta a sebesültek ágyait 1 mint egy jóságos angyal, mindenütt segített, ápolt, vigasztalt. Este, midőn, nyugovóra tért volna, lámpával kezében újból áttekintette a kórtermek betegeit. Akárhány katona megcsókolta a nemes hölgynek árnyékát, mely az ő párnájára esett. Mikor vége volt a harcnak, haza tért a hölgy is. A csata helyén, hol ő végezte ápolását, egy hófehér márvány keresztet állított fel ezen felírással: „Uram irgalmazz !“ Ha tán nem eléggé tökéletes munkát végeztem . . . Ezt egy angol hölgy tette. Pedig a magyar hölgyeket nem múlta még felül más nemzet a szeretet és önfeláldozás müveiben ? Azért ismétlem, bár messzire hallatszanék el szavam, több, nemesebb tapintatot, megértőbb, mélyebben gondolkodó és látó léiket vigyünk magunkkal a sebesültek betegágyai mellé. Ne [legyünk lármásak, neszes mozgékonyak és flörtölök a szenvedők közt. Egy magyar példa : Szemtanú állítása szerint haldoklóit egy szegény beteg. Közelében a Vöröskeresztes hölgyek nevetgéltek, eleven mozdulatokkal gesztikuláltak valami felett, úgy annyira, hogy még I haldokló ágyát is meg meglökdösték az önkéntes ápolónők, kiken kifogástalanul állt a köpeny és diszes fejkötő fedte frizurás fejüket. Hol itt a szív és lélek ? Ha nem a Krisztusi, nemes szeretet és önfeláldozás vezeti lépésünket az ápoló lerembe, inkább ne is menjünk oda." S azután, nemzeti érzésünk is volna tán édes magyar hölgyek! Mit szól rólunk, mit fog mondani az az idegen katona, ha majd haza fog menni ? Mily sziliben tüntet föl bennünket távoli hazájukban | A magyar nők önfeláldozásának hagyományos, legendás glóriáját ne homályositsuk el A sebesültek a szörnyűséges fegyverek zajából jöttek haza, éppen ezért agyongyötört idegzetüknek a legnagyobb csend és nyugalomra van szükségük. Rendesen seblázuk van, ez pedig borzasztó. Orvosság itt a béke, nyugalom és csendesség. A lélek békéje és nyugalma: a test egészsége is. Azután ne feledjük el, hogy lelke is van a sebesülteknek. Erre a lélekre nagy súlyt fektessünk : jó vallásos irányú olvasmányokat adjunk nekik szórakozásul, nem pedig napilapot, melynek háborús hirei nem a szórakozás enyhet- adó kellemeit nyújtja, hanem inkább izgatólag hat. Nem is említve a rossz selejtes irodalmi cikkeit. Itt is lehet aposto'ian alamizsnálkodni. Van minden házban egy-két jó, vallásos, nemes irányú könyv. Adjuk össze, gyüjtsün a sebesül lek számára. így nyújtsunk nekik gyógyszert, ez biztos hatású mindig a' lélekre. Ne feledjük el Lojolai szt. Ignácot, kit] betegágyában téritett meg a szentirás. Egy „Krisztus Követése“ vagy más hasonló könyv nagy javulást és nyugalmat idéz elő a zaklatott, izgatott és kimerült lelkekben. Ahol nincs medicina a bajra, ott biztos enyhet fog nyújtani: a lelki orvosság, a szentségek felvétele, és egy kis lelki, részvétteljes beszélgetés íz illető beteg sorsa felől. A betegápolás kérdéséhez természetszerűleg kapcsolódik a rokkant katonák gyámolitása és a hadi árvák ügye Oh, azok a csonka, béna karok és lábak! és a bekötött világtalan szemek ! Nem azt mondják-e: értetek, miattatok lettem nyomorék . . . Igen. A nemzet, az ország martirjai ók, akik sok helyen tán nyomorognak, éheznek? Ilyenek előtt nyissa meg a megélhetés, a „mindennapi kenyérhez“ vezető utat, a magyar tár sadalom első sorban. Kenyeret nekik és családjuknak mielőbb! Örök érdeme Szekszárd városának a többi közt az is, hogy itt lett ez eszme elsőnek megpendítve, hogy foglalkozást, kényé rét kell nyújtani a nyomorék katonáknak. Sőt az ige testet is öltött n ár. Adja Isten, hogy mielőbb elkészüljön a nemes munka. Iparosok, kereskedők, földmivelő gazdálkodók s más munkaadók ! rokkant katonáké legyen az elsőség, ha munkásra van szükség. Mi az ő adósaik vagyunk úgyis örök időkre.Ugyanezt mondhatjuk a katonák árváiról is. Adósaik vagyunk nekik, e szenvedő, sáppadt, könnyesszemü gyermekhadnak, mindannyian. Tőlünk kérik számon édes atyjuk szeretetét, szivét, mely talán a harctéren, vagy valahol messze idegen kórházban dobbant utolsót; s bizonyára utolsó szenvedésének legkeserübb cseppje: az árván maradó gyermekéért való aggodalom volt. Feleljünk az ily elköltözött apáknak: óh ne aggódjatok ! van még nemes érzés a magyar nép ben Van és lesz is. Hisz különösen a magyar nők, anyák, hitvesek mindig tudták és ismerték kötelességeiket. Ismerjük, tegyük most is. Soha nem volt ily égető szükség erre, mint most. E téren a városi és megyei hatóságok mutassanak utat, módot arra, hogy mikép kell a lehető legjobban és gyorsabban megoldani e nemzeti kérdést. Nemzeti létünk alapja, jövője forog kockán itt tenni kell mindenkinek ! Hány gyermektelen család van a megyében, csak Szekszárdon is! Ahol egy kutyát vagy macskát becéznek ; a hadi árvák pedig kenyéréit simák és a családi szeretet melegét szomjazza kis szivük ! Dús jövedelmükkel alig tudnak mit csinálni. Ilyen helyeken aztán vannak is fényes és elegáns öltönyök és minden ékességre jut a házban lakásban: — csak a lelkűkbe nem jut egy kis nemes disz?! . . . Hány dús vagyonú magános a világon egyedül álló vm1» kik nem tartják családjukat. Ilyenek a leg-leg- nagyobb adósai a hadi árváknak, mert a gyér ineknevelés szt. munkájából úgysem vették ki részüket. Adót kell reájuk szabni, ha másként nem mozdul meg a szivük, a szeretet cselekedeteire. Minden késedelem pótolhatlan veszteséget jelent a nemzetre, az ország népességére. Ne tudjuk jóízűen elfogyasztani a mindennapi élelmünket, mig a hadiárvák szorongó sziveit meg nem vigasztaltuk, ügyüket meleg szívvel el nem igazítjuk. Kenyeret és hajlékot nekik! Jártas Róza. A háztartási fémtárgyák rekvirálása. Vasárnap, szept- 26 án a hivatalos lapban a honvédelmi miniszternek egy újabb rendelete jelent meg, amely a háztartásokban használatos fémtárgyaknak, főként edényeknek, egyszerű asztali készleteknek, mosó- és főzőüstök, tűzhelyekbe beépített vízmelegítők csapokkal együtt fürdőkádak, fazekak, lábosok, egyszerű gyertyatartók, vasalók, sárgarézláncok, 'bútorlábak, réz- kilincsék, zárpajzsok stb. hadi célokra való igénybevétele iránt intézkedik. Ennek az intézkedésnek az a célja, hogy a hadsereg fémszükségletét bármilyen hosszú háború esetére is biztosítsa. Köztudomású tény az, hogy ellenségeink bizton számítottak arra, hogy bennünket és szövetségeseinket a világpiactól elvágva a háború folytatásához szükséges fontos nyersanyagok, főként a fémek tekintetében kiéheztetnek Ellensé veinket ezen a téren is keserves csalódás éri. O Most már megállapítható, hogy azok a szerves intézkedések, melyeket a kormány a fém- szükséglet biztosítása végett tett s amely intéz kedéseknek egy programm szerint végrehajtott pontja a most kiadott rendelet is, a hadsereg femszükségletét beláthatatlan időre képesek biztosítani. Hogy a kormány megóvja a közönséget az ezzel a rendelettel járó esetleges kellemetlenségektől, gondoskodott arról, hogy a hadi célokra igénybe vett fémedények zománcedénnyel, óco zott vasedénnyel s más hasonlókkal lehetőleg teljesen pótolhatók legyenek s hogy a fémtárgyak bevonása következtében beálló kereslet az árakat fel ne szöktesse, egyidejűleg a csiszolt zománcolt és ónozott vaslemezedények,' öntöttvas edények és vas mosóüstök legmagasabb árát is megállapította. Az az ár, amit a hadi célokra igénybevett fémtárgyakért fizetni fognak, szakértők véleménye szerint is méltányos, de minden, esetben legalább is akkora, hogy pótló tárgyak beszerzését lehetővé teszi. Az igénybevétel csupán a vörösrézből és nikkelből és a vörösréz ötvözeteiből (sárgaréz, tombak, bronz) készült tárgyakra terjed ki. Az igénybevett tárgyakat bejelenteni nem kell és beszolgáltatásuk csak folyó évi november hó 30 után fog külön elrendeltetni, ezen időpontig azok birtokosaik használatában maradnák. A rendelet kibocsátása és az igénybevett tárgyak beszolgáltatása közt tehát két hónapnál hosszabb időköz van. Ezen időköz arra szolgál, hogy mindenkinek kellő ideje legyen a hivatalos rekvirálással járó alkalmatlanságoktól szabadulni. Hogy ugyanis a hivatalos rekvizició úgy az azt végző bizottságoknak, mint a nagyközönségnek megkönnyittessék, a honvédelmi minisz- t'-t* megbízta a Magyar Szent Korona Országainak Fémközpontja Részvénytársaságot (Budapest, V. Nádor-u. 5.), amely vállalat nem nyerészkedésre alakult, hanem a hadsereg részére szüksé- g s fémek bevásárlásában a hadvezetőségnek kereskedelmi szervezete, hogy az igénybe vett fémtárgyak összevásárlására egy az ország minovald éter és Fia cs. és kir. szab. kelme és fonálfestő, vegytisztitó és gőzmosógyár képviselete Szekszárd és vidéke részére Fein AI fr éd né Szekszárd ü . Aiigusz Imre-u.602. A gyár rendes áraiban vállalja az úri, női- és gyermek öltönyök, díszítő- és bútorszövetek, függönyök, kézimunkák, szőnyegek, csipke és végáruk-, szőrmék, fehérnemüek vegytisztitását festését és mosását.
