Tolnamegyei Közlöny, 1915 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1915-09-12 / 37. szám

XLlll. Molyom. 33. szóm. Szekszúrd, 1915. szeptember 12. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utca 6. szíj hová a lap szellemi részét illető J minden közlemények intézendők. I Felelős szerkesztő Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. BODA VILMOS Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Főmunkatárs ! Előfizetési ár: Egész évre 12 K, t/a évre 6 K, lH évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. HORVÁTH IGNÁCZ Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 ko róna, további sor 30 fillér. — Nyilttér: garmond so ronként 40 fillér. Meddig megyünk? A vitéz német és osztrák-magyar had­sereg feltartózhatlanul, nyomul előre. Már nemcsak 1 Kárpátokat tisztította meg az előnyomuló orosz gőzhengertől; nemcsak Galicziából kergette ki az elbizakodásában Berlin, Bécs és Budapest megszállásáról álmodozó muszkát, hanem már egész Orosz- Lengyelország összes megvihatlannak hitt vára és erődítménye kezeinkbe került s a vert orosz hadsereg fejvesztetten menekül a cári birodalom belsejébe. Sőt bent va­gyunk már Oroszországban is. Oly teljes az oroszok feletti győzelem, hogy immár Pétervár, az orosz főváros megszállásától félnek s a gőgös cári ud­varnak biztosabb helyre való menekülésé­ről beszélnek. A rendkívül kedvező harctéri helyzet folytán önként felmerül a kérdés, hogy meddig megyünk s váljon célszerű dolog-e diadalmunk mámorában mélyebben beha­tolni Oroszország belsejébe, hogy meg- műtassuk a cselszővő angolnak és a hit­szegő olasznak hatalmunk erejét s elébe tarthassuk ezeknek a nemzeteknek a csal­hatatlan tükröt, melyben megláthatják sor­suk elkövetkezendő biztos alakulását. Hát kétségen kívül van abban a törek­vésben és akaratban valami felemelő érzés meglobogtatni diadalmas zászlóinkat az el­lenség lakta nagy város elnéptelenedett utcáin, de azt hiszem ennek a kisértő em­beri érzésnek kell, hogy korlátokat szab­jon a higgadt ész szülte megfontolás. A hadjárat kezdete óta elfoglaltunk húsz modernül kiépített belga és lengyel várat; csak a múlt hónapban egy millió hadifoglyot ejtettünk; 2231 ágyút, 683 gépfegyvert s rengeteg hadianyagot zsák­mányoltunk, talán egyelőre megelégelhet­nénk vele s nem törekednénk olyan sike­rekre, melyek mámoritók lehetnek ugyan, de nem áll távol az a feltevés, hogy ked­vezőtlen körülmények között az eddigi el­ért nagy eredményt kockára tehetik. Há békekötésre kerülne a dolog, elég zálogtárgy van a mi kezeink között, me­lyekkel ellenségeinket feltételeink elfogadá­sára kényszerithetjük. Ott van a gazdag Belgium, Franciaország jelentékeny északi része. Ott van végre egész Orosz-Lengyel- ország, melyek fölött mi már tetszésünk szerint rendelkezhetünk. Bethman-Holveg, a németek nagy kancellárja egyik birodalmi gyűlésen mon­dott beszédében felállította ugyan a tételt, hogy a háború milliárdos súlyát, azoknak kell viselni, kik a háborút kezdették, ami más ~szóval annyit jelent, hogy a béke feltétele hadisarc fizetése lesz; de feltéve, hogy ily kikötéssel a béke nem jöhet létre, megtartjuk a három el vett iöldrészt s az kárpótolni fog bennünket az óriási hadi­költségekért. Hát én nem vagyok sem intéző po- .litikus, sem harcászati tekintély, azért még sem tudom elhallgatni azon véleményemet, hogy ha én a középeurópai hatalmak el­járásának irányitója volnék, nem mennék túl az eddig elért eredmények határán. Erős kézzel tartanám, amit véres harcok utján szereztem, de nem mennék az orosz medve odújába. Meg elégedném az eddig elértekkel s azok birtokában várnám be az ellenség megpuhulását. Mert hogy meg fognak puhulni, az immár bizonyos s az nem elsőrendű érdek, hogy hol diktáljuk nekik a békét: Pétervárott-e vagy Berlinben. Boda Vilmos. Távirataink. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Az oroszok újabb veresége. Budapest, szeptember 10. A Rovnolól nyugatra terjedő területen küzdő orosz haderőket a Stubiel-szakaszou túl vetettük vissza. A Zalosce felől előretörő csapataink az ellenséget Zbaraz irányában szorították vissza. Tarnopolnál osztrák, magyar és német zászló­aljak több oi’obz támadást vertek vissza. Szövet­ségeseink elfoglalták Bucniov falut. A Sereth középső folyásától nyugatra, újabb ellenséges erő­sítések léptek harcba. A harc ott hevesen folyik. A Sereth torkolatától keletre é3 a besszarábiai határon csend uralkodik. A Litvániában küzdő császári és királyi csapatok a Jasiolda és az Orla TÁRCA. Jelentés a tolnai Vörös-Kereszt Egylet 1914/15. évi működéséről. A világháború, mely milliárdokat mozgósi tóit, tomboló dühében rettenetes áldozatokat kí­vánt, számtalan családot döntött szomorúságba, mély gyászba. Sok lelki, testi és anyagi kárt okozott. A háború azonban elkerülhetetlen volt: lelketlen, vérszomjas, alattomos ellenség támadt reánk és nekünk védekeznünk kellett, nehogy ezeréves hazánk, szabadságunk, otthonunk és va gyónunk idegen kézre jusson. A haza hü fiai hadba szólittatlak, égyetlen felhívásra milliók hagyták el nyugalmas, békés tűzhelyüket 1 lelkesedve vonultak ellenségeink elé, hogy a hazát s vele családjukat és vagyo­nukat megvédjék. Hogy ez mennybe volt szük­séges, mutalja az ellenség ténykedése, aki gyak ran nem elégedett meg azzal, hogy harcos ellen küzdjön, hanem a békés polgárt támadta meg, annak vagyonát, lakhelyét barbár módon dúlta fel és tette tönkre, kifosztotta őt mint az úton­álló rabló. Minden ép, egészséges férfi sietett a zászló alá, hogy hazafias kötelességének eleget tegyen. Hadba vonultak a vitézek lelkesedéssel, vitte őket nem a harcvágy, hanem a hazaszei etet. S mert tudták, hogy itthon maradt családjuk, va­gyonuk, ha hősi halait halnak, nincsen kitéve a pusztulásnak és elhagyatottságnak ; tudták, hogy megsebesülésük esetén ezer és ezer gondos kéz nyújtja a segitséget: küzdöttek mint oroszlánok. Feltevésükben nem is csalódtak. Az ország min­den részeben, még a legkisebb faluban is, a cél támogatására alakúnak jótékonysági intézmények. Tolnán is | h tzafi is buzgalom, a világháború sorompóba szóiitoPa az itthon rekedteket, kik megalakították a Vöröskereszt fiók egyletét, mely egyesület a sebesült és beteggé vált katonái gyárno'itását és ápo ását tűzte ki célul. A világ­ború kitörése után lelkes egyének, a község ve­zető elemei megalakították a Vöröskereszt Egy­let tolnai fiókját. A tagokat nagy buzgalommal gyűjtötték : Fekete Ágoston prépost-plébános, ki egyébként minden hazafias és jótékony mozga lom fontos tényezője. Mellette és vele karöltve működtek: Virányi Károlyné, Bányai Mórné és Meer Náthánné és munkájában fáradhatatlan községi főjegyző : Virániii Károly. Az egyesület megalakítása után a tisztikar és a választmány, a nőegyesület által támogatva, tőlük telhetőt megteltek, hogy az egyesület ál­dást hozó hasznos és jótékony működését mi­előbb megkezdhesse. 1914. évi augusztus hó 14 én megalakult az egyesület a következőleg: Elnök: Fekete Ágoston, társelnök : Virányi Károlyné, alelnük : Máté Károly, társelnök : Breslmayer Józsefné, or vosok : dr. Freund Ignác és dr. Varga Pál, tit­kár: Lengyel Ferenc, jegyző: Antal István, pénztáros: Krausz Béláné, gondnok : Szily János, választmányi tagok : dr. Szily Gézáué, dr. Kiss Miksáné és Virányi Károly. Alig alakult meg az egyesület, melynek rö­vid idő alatt 5 alapitó és 151 rendes tagja lett, már is megkezdte működését. Az orvosok 8—8 heti ápolónői tanfolya mot rendeztek, melyen 28 önkéntes ápolónő nagy szorgalommal vett részt. Az állami iskolában 4, a róna. kath. isko­lában pedig | tantermet rendeztek be kórkáznak. A község lakóinak adakozásából a lelkes hölgyek a két iskolát 90 beteg részére felszerel­ték. Gondosan előkészítettek mindent: gyűjtöttek ágyak :t, megfelelő ágyneműt, f hárnemüt és bú, torokat. Az áldozatkész közönség egy szóra adott- amire szükség volt. Berendezték az állami iskola szertárát konyhának és azt adományok utján a szükséges konyhaedényekkel felszerelték, szóval megtettek nagy körültekintéssel minden előkészü­letet, ami az ápolandó sebesültek befogadására helyes, szükséges és célszerűnek mutatkozott. A község, annak érdemes elöljárósága min­den áldozatkészséggel segédkezett. Néhány hét alatt készen álltak a kórter­mek, orvosszoba, konyha, fürdő, kamra stb. Minden rendben és készen volt, amikor 1914. évi október hó 26-án a bajai cs. és kir. tartalékkórházból 60 s néhány nap múlva még 20 sebesült katona érkezett. Lázasan, de katonás rendben folyt a munka. A súlyos sebesülteket hordagyakon szállították ágyukhoz s másnap megkezdődött a két orvos működése mellett a többnyire súlyos sebek kö­tözése, ápolása. Azjta a tojnál Vöröskereszt Egyesület kór­házában állandóan 80—90 sebesült ápdtatik Az ápolónők és felügyelőnök tőlük telhetőén, nagy buzgalommal, fáradhatatlan kitartással megtesz­nek mindent, hogy a sebesültek szomorú sorsán, szenvedésükön enyhítsenek, a haza védelmében kapott sebeiket gyógyítsák. A felügyelőnők, kiknek 3záma 10, nagy gondossággal és körültekintéssel vezetik a kony­hát, felváltva maguk főznek, tálalnak, végzik a bevásárlásokat, javítják a fehérneműt, újat ké­Háiralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos ősszeg mielőbbi beküldésére.

Next

/
Thumbnails
Contents