Tolnamegyei Közlöny, 1915 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1915-08-08 / 32. szám
1915 augusztus 8. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 3 — Áthelyezés. A vallás- és közoktatás- ügy1 miniszter Hritzi Péter békési állami tanitót Tolnára, Kéhler Béla gindlicsaládi állami tanitót pedig Málnapatakra helyezte át. — Államsegélyek. Búcz József és Kocsis .Sándor elaggott tanitóknak 1915. julius l étől december végéig 100—100 kofona nyngdijpótló ál'amsegély utalványoztatok. — özv. hm Lipótné németkéri lakos, tanító özvegynek 50 korona segély folyósittatott. — A bonyhádi iparostanonc- iskolának 820 korona államsegély engedélyezte tett. — A gindlicsaládi szőlőhegyi állami iskolai épület javításaira 1500 korona államsegély utal- ványoztatott. — A bölcskei állami iskola bútorainak pótlására 50, a kistengelicire 100, a szőlőhegyire 60 korona államsegély engedélyez tetett. Ugyanily célra a költségvetési jövedelem ierhére Dunaföldvárnak 100, Tolnának 130 és Tolnailémedinek 50 korona engedélyeztetett. — Bors József paksi rk. tanitónak és Kumperné Kilik Margit döbröközi rk. tanítónőnek előlépés folytán 200—200 korona fizetéskiegészitési államsegély utalványoztatok — A szekszárdi bicskás legények. Múlt vasárnap a kora délutáni órákban egy mözsi békés német gazda féleségével és unokájával a szekszárdi szőleje félé hajtott szép csendesen. A város tájékán három hetyke szekszárdi, 17 éves forma legényke útját állotta. Az egyik meg ragadta a lovak kötőfékét, a másik pedig bicskával kezében közeledett a mitsem sejtő öreg emberhez azzal a „nyájas“ szóval : megállj, német, most megnyúzlak ! Azután fogtu a kocsiban levő üres kosarat és elhajította az országúira. — A halálra ijedt öreg ember leszállt a kocsiról s felvéve a kosarát, gyorsan a lovak közé csapott. — A téglaégető telephez érve, az épp ott időző csendőröknek bejelentette az esetet. Ezek azonnal megiordittatták a némettel a kocsit, s maguk is felülvén reá, a palánki puszta területén hamarosan utólérték a három vitézkedő legényt. Eleinte tagadták komisz tettöket, de a kakastollasok faggatására, np meg néminemű, velejáró cirógatására végül vallottak akként, hogy — ők csak tréfálták. A zsandárok azonban ilyen tréfát nem értve, természetesen bellisérték őket, további megfelelő eljárás irányába. — Valóban különös jelenség az Szék szárd népénél, hogy amellett, hogy papjaik s tanitóik jók, hivatásuk teljesité seben buzgók ; a férfiak általában higgadt, tisztességes s állapotukhoz képest értelmes emberek, az asszonyok pedig nagy tömegükben jóerköl- csüek s istenfélők : serdülő fiaik voltak, vannak és lesznek rakoncátlan, duhaj fickók — meg a 16—17 éves süvölvények is — kiket talán csupán valahol a Bug folyó mentén vagy az Isonzó völgyében tudnának emberségre megtanítani. — Adomány a Vörüskereszt-kórháznak. Bartal Béla cs.‘ és kir. kamarás, faddi nagy- birtokos a világháború évfordulója alkalmából 500 koronát adományozott a szekszárdi Vöröskereszt-kórház részére. — Halálozások, özv. Halászná Babits Anna szekszárdi nyug. rk. tanitóuő hosszas szenvedés után múlt szombaton d. u. fél 2 órakor csendesen elhunyt. Halála általános részvétet keltett mindazok körében, akik ismerték. 37 évet töltött a tanítói rögös pályán s mindig az első osztályt tauitotta kiváló nevelői és tanítói rátermettséggel. Szeretettel nevelt és oktatott, azért ragaszkodtak is hozzá kis tanítványai igaz szere tettel. Múlt év november hóban vonult nyugdíjba, mert a betegség annyira erőt vett raji a, hogy kötelességét már nem teljesíthette. — Kartársai Horváth Ignác igazgató vezetésével testületileg jelentek meg részvétre a gyászoló családnál és koszorút helyeztek koporsójára. Temetésén igen sökan jelentek meg, melyet dr Fent Ferenc apát plébános végzett,'Bauer József és Fehérváry Ferenc káplánok segédletével. Az elhunytnak egyetlen leánya az alábbi gyászjelentést adta ki: „Kapu Jenőné szül. Halász Gizella mint«egyetlen gyermeke, úgy a saját, mint a »kiterjedt rokonság nevében vigasztalhatatlan fájdalommal jelenti, hogy a legdrágább anya, a jó anyós, testvér, nagynéne és rokon özv. Halász Béláné Babits Anna folyó hó 31 én d. u. fél 2 órakor, életének '68. évében, hosszas szenvedések és a halotti szentségek ájtatos felvétele után átadá nemes lelkét Teremtőjének. — A megboldogultnak hült tetemeit augusztus 2 án d. u. 5 órakor a László utcai- gyászházban szentelik be s onnét az uj városi sirkertben levő családi sírboltban helyezik örök nyugalomra. Drága leikéért az engesztelő szent mise augusztus 3-án reggel 8 órakor a belvárosi templombau fog az.Egek Urának be- mutattatni. Szekszárd, 1915 jnlius hó 31. Áldott emléked örökké élni fog közöttünk !“ Kobilicz Elek dr. pécsi törvényszéki biró életének 44-ik és boldog házasságának 17 ik évében, hosszas szenvedés után f. hó 1 én Pécsett elhunyt, özvegye felsőrásztokai dr. Kobilicz Elekné szül. meszlenyi Simon Jolán és Ágnes leánya gyászolják. Az elhunyt törvényszéki biró sógora volt meszlenyi dr. Simon Rudolf szekszárdi kir. vezető ügyésznek. — Tűzeset Tolnán. Mu'lt 'hó 26 án, egy óra tájban szokatlan tüzilárma zavarta meg a község lakosságát. A Szekszárdi-utcában levő Scmied József féle hátsó házrészből magas tűz- oszlop emelkedett s fojtó füsttel töltölte el a templom környékét. A teljes szélcsönd és a lakosság gyors intézkedése lehetővé tette, hogy a tűz tovaterjedése megszakadjon. A kár nem nagy, de veszélyessé válhatott volna, ha egy kis szél támad. — Krisztus szobor a lövészárokban. 'Egyik lövészárokba, ahol két lengyel tiszt tartózkodott, becsapott egy ág-yulövedék. Biztosnak látszott, hogy a két tisztet darabokra tépte a lövés. Ámde mindenki nagy ámulatára, mindketten egészsége sen kerültek elő a lövészárokból, ahol a legnagyobb meglepetésükre egyszerre czak egy áldást intő Krisztus szobor állott előttük. Megállapitot ták, hogy az ágyulövés ásta ki a földből ezt a szobrot, amely valószinüleg már évek óta el volt ott temetve. Ez a történet most szájról-szájrajár a csapatok között. Tiififa kapható mindenféle ft IIAll a fajta, lappban és kicsinyben Reich Ármin fakereske- dönél Szekszárdon. — Magyarnyelvű levelek Németországba. Németországban a levelezésnél és táviratváltásnál a Magyarországgal és Ausztriával való forgalomban a magyar nyelv akadálytalanul használható. — Levél a harctérről. Igen tisztelt Szerkesztő ur! Bocsánatot kérek, hogy e pár soraimmal felkeresem, de nem állhatok ellent annak a vágyamnak, hogy közöljem, milyen nagy öröm hoz juttatott engem és 44. gyalogezredbeli nagy • számú tolnamegyei bajtársaimat, a Tolnamegyei Közlöny egyik váratlanul kézhez kapott száma. Messze szükebb hazánktól, Tolnától, nagyon so kan vagynrik itt tolnai fink, akik «csak «nagyon ritkán, égy-agy -kedves hazai levélből Ik^punk némi híreket arról, hogy mi újság otthon, apát riánkban ? Vármegyénk életéről bizony édes ke veset hallunk itten, a lövészárokban, a küzdelmek középpontjában s igy mondanom sem kell, milyen kitörő örömmel fogadtam, mikor a napokban b. lapja egyik számát kézbesítette nekem a tábori posta. — Örömömet és meglepetésemet csak az fokozta, hogy mikor mohó kíváncsisággal kibon tottam az újságot,* egy gyönyörű préselt kis virágcsokrocska hullott ki belőle. Pompás rózsák voltak, több színben, egy kis cipruság volt közéjük ékelve és az egészet egy égszínkék szalagocska kötötte össze. Azonban sehol semmi nyoma, ki a kedves feladó? Nem mondhatom, mennyire meg hatott ez a névtelen hazai üdvözlet, néhány szál virág, amely a drága tolnai földben termett! — Akárki küldte, nagyon jól esett és mint kedves emléket fogom magammal hordozni mindenütt; talán védő talizmán lesz ez a pár szál hazai virág ! Engedje meg Szerkesztő ur, hogy az újság és virág ismeretlen küldőjének ezen az utón mondjak meleg köszönetét. A kis csokrot gondosan eltettem s nagy bangón hozzáláttam néhány földi társammal az újság elolvasásához. Sok uj dologról értesültünk belőle és igazán nagy élvezettel olvastuk oly hossza idő után megint a hazai újságot. Mondanom sem kell, hogy nemsokára kézrŐl-kézre adtak az állásokban a tolnai fiuk közt a hazai lapot, amely igy mindnyájunknak szerzett egy kedves félórát az elolvasással és édesbús emlékeket keltett a lelkűnkben. Elhatároztak, hogy megkérjük szépen Szerkesztő urat, küldesse a jövőben nekünk a mi kedves hazai újságunkat. Midőn azt a 44-es tolnai fiuk, vitéz bajtársaim nevében is előre köszönöm, fogadja Szerkesztő nr, valamint ezúton összes, kedves hazai rokonaink és ismerőseink szeretetteljes meleg üdvözlésünket e lövészárokból, a szerencsés, boldog viszontlátásért. S'ajkó István, 44-es szakasz vezető. — Hirtelen halál a vonaton. Tömör István gazdasági intéző, ki f. ó. augusztus 1-ig Strasszer Vilmos Máj-,pusztai bérletén volt alkalmazva, folyó hó 3-án Koesolán beszállt a vonatba, hogy Győrben levő szüleihez utazzék. A vonaton azonban tüdő vérzés következtében hirtelen rosszal lett és meghalt. — A magyar Himnusz. A világháború folyamán minden alkalommal megnyilvánnl a németek részéről a magyarok iránt az őszinte rokon8zenv és meleg szeretet. Erre vall a következő eset is, melyet egy 19-es honvéd irt meg a harctérről küldött levelében : „Linsingen tiszteletére nemrég nagy ovációt rendeztek tisztjeink, melynél számos magasraugn közöshadseregbeli liszt is jelen volt. A közöshadsereg egyik ausztriai ezredének zenekara szolgáltatta a zenét. Eljátszották a német, aztán az osztrák himnuszt. — A német hadvezér a magyar himnuszt is kívánta hallani. Az egyik tiszt azonnal értesítette a karmestert Linsingen óhajáról, amely tudvalevőleg a legenyhébb formában is parancs. A karmester nagy zavarba jött, mert az újonnan kiegészített zenekar még nem rendelkezett a magyar himnusz kottáival I igy nem is vállalkozhatott annak előadására. Szörnyen restelték a dolgot, de hamarosan nem segíthettek a bajon ; be kellett vallani, hogy a magyír himnuszt most nem tudják játszani. Linsingen nagy megütközéssel fogadta a jelentést s megpararcsolta, hogy nyomban betanulják a magyar himnuszt, mert ha huszonnégy óra múlva se tudják előadni — pokolba kergeti valamennyit. Amint az ünnepség véget ért, szállására masírozott a zenekar, a karmester leírta a partitarát s hozzáfogott a magyar himnusz tanításához. A karmester addig le nem tette a vezénylő pálcát, mig a banda hibátlanul el nem fújta a magyar himnuszt. — A németek nagyon megbecsülnék bennünket. Minduntalan megnyilvánul a németeknek a magyarság iránt érzett szeretete, nagyrabecsülése. Hü maradt a magyar nemzet hősi tradícióihoz, noha az utóbbi idő sok csorbát ejtett rajta ; ez a világháború kiköszörülte a csorbát. Olyan a magyar most is a harctéren, mint volt régen, igazi bős, vitéz verékedő mindhalálig.“ — A magyar birodalom népesedése 1915. május havában. A „Statisztikai Havi Közlemények^ májusi füzete .szerint 6280 pár kötött házasságot a magyar birodalomban. Elve született 39.606 gyermek, elhalt 44.705 egyén,, úgy, hogy természetes szaporodás bélyett .5099 lőre rugó csökkenés mutatkozik. E csökkenés fő oka a születések számának visszaesése volt, ami, — amint előrelátható volt — nemcsak nálunk, iha- nem a hadviselő többi államokban is, májustól, a háború tizedik hónapjától kezdve mutatkozik a legerősebben, a julius végi és augusztusi mozgósítások folytán. A következő hónapokban valószinüleg még kevesebb lesz a születés, mert a nyári hónapokban rendes körülmények közt. is kevesebb gyermek születik. Legtöbb .élve születés volt a Tisza balparjtán (26 3 százalék), legkevesebb a Tisza-Maros szögében (17 5 százalék). Vármegyék szerint első helyen áll Ugocsa (34*3százalék), utolsó helyen Tolna (1.51 százalék), a tj. városok «között pedig -Keoskepaét (25 6 százalék), illetve Székesfehérvár (14*1 százalék). A balálálozás legnagyobb volt a Tisza balpartján (26 4 százalék), a legkisebb a Tisza jobb partján (23 százalék). Legjobb halálozási viszonyai voltak Hunyadvármegyének (19*9 azá- zalék), legrosszabbak Ugocsavármegyének (31 0 százalék). A tj. városok között egyrészről Ujvj. Kováid Péter és Fia cs. és kir. szab. kelme és fonálfestő, vegytisztító és gőzmosógyár képviselete Szekszárd és vidéke részére Fein AtfrédnéSzekszárd ü Auáusz lmre-u.4>02. A -gyár rendes áraiban vállalja az úri, női-és gyermek öltönyök, díszítő-és bútorszövetek, függönyök, kézimunkák, szőnyegek, csipke és végáruk-, szőrmék, fehérnemüek vegytisztitását festését ,és mosását.
