Tolnamegyei Közlöny, 1915 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1915-08-01 / 31. szám
XLlll. évfolyam. 31. szám. Szekszárd. 1915. augusztus 1. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utca 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár: Egész évre 12 K, ‘/a évre 6 K, V* évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 ko róna, további sor 30 fillér. — Nyilttér: garmond so ronként 40 fillér. Varsó. Még mindnyájunk élénk emlékezetében van, hogy midőn harmadfél hónap előtt kárpáti előhaladásunkban megindult s vitéz seregeink győzelmesen haladtak előre Przemysl felé, mily aggódva vártuk a hirt, mely nevezett, kiéheztetés folytán orosz kézre került vár visszafoglalását adja hírül. A reménykedés valóra vált s győzelmes csapataink, erős harcok után, bevonultak Przemysl várába s mindjárt megkezdték előnyomulásukat Galicia fővárosa: Lemberg felé. A kétség és reménykedés váltakozó érzése újra meglepte dobogó szivünket s ismét az öröm érzése diadalmaskodott, mert az egyesült’ német, osztrák-magyar hadsereg vitézei tanyát ütöttek Lemberg falai között is s győzelmes hadseregünk orosz földre lépve halad annak fővárosa: Varsó felé. Ha az eddigi harctéri eseményeket elfogulatlanul mérlegeljük, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy nem sok idő múlva Orosz-Lengyelország is, fővárosával együtt meg lesz szálva s a vert orosz hadsereg hazájának szivébe lesz kénytelen visszavonulni, hogy vereségeit kiheverve, ha még képes lesz reá, újra szervezkedjék. Most az a legfőbb uralkodó kérdés, vajon az entent hatalmai képesek lesznek-e a nemzeteket és országokat sorvasztó háborút még a bekövetkező télen is folytatni. Hogy ez az eshetőség nem esik túl a lehetőség határain, mutatja a gondos német kormány | azon híradása, hogy az esetleges téli háborúra a meleg alsóruhában, kesztyűben, fej védőben és érmelegitő- ben való szükséglet már most is- teljesén fedezve van. Ebből a körülményből hegymagasságban tűnik fel Németország, a császár és intéző államférfiainak nagysága. — Még a jővő eseményei teljes homályban vannak; még nincs kizárva, hogy a meggyöngült entent hatalmak magukba szállva, a nagy háború káros következményeinek megszüntetése céljából megbarátkoznak a békekötés üdvös eszméjével s az előrelátó németség iparának felhasználásával gondoskodik katonái téli ellátásáról. Olyan kimagasló példája ez az erkölcsi, £ mi és anyagi nagyságnak, melynek ze^ert -É/^találkozik az évezredes világtör- Vból lem V- eile' német nép úgyszólván minden nagyút. megerőltetés nélkül összehozta a háborü’óriási költségeit s midőn az elfogyott s nagy uralkodója újabb anyagi áldozat hozatalára szólította fel, kilenc mi- liárdot bocsájtott újra annak rendelkezésére. Hol marad ez impozáns viselkedés mellett a francia kényszer-kölcsön, az olasz kölcsön kísérletezés, hol a vagyonos osztály teljesen távol tartotta magát a köl- csönjegyzéstől. Ebben az irtózatos, ránkkényszeritett világháborúban a szellemi nagyságé, az erkölcsi erőé lesz a győzelem s hogy ez a két tulajdon a mi részünkön van, azt minden elfogultság nélkül megállapíthatjuk. Mi, magyarok, habár nem rendelkezünk német szövetségesünk nagy erejével, azért tehetségünkhöz mérten meghoztuk az áldozatot a végleges siker érdekében. Áldoztunk pénzt, hoztunk lelkesedést és nagy véráldozatot s hozni fogunk a jövőben is. Midőn Mackensen négyszázezer főnyi német serege Varsó felé halad, örömmel üdvözöljük szövetséges társunkat s biztosítjuk őket önfeláldozó támogatásunkról. Boda Vilmos. Távirataink. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. A német vezérkar jelentése. Berlin, julius 30. A nagy főhadiszállás jelenti: Nyugati hadszíntér : Perthesnél a Chainpagneban mindkét részen aknákat robbantottak, miközben egy francia oldalárkot az említett helységtől északra szétromboltunk. A Bois de Pretreben Croix de Charmes mindkét oldalán egy francia támadás gyalogsági és tüzérségi tüzünkben összeomlott akadályaink elölt. A Vogézekben az ellenség tegnap délután újból megtámadta a liugekopf—baronkopfi vona lat. A közelharc az állás birtokáért még nem ért véget. Két angol repülő kénytelen volt a tengerpart közelében a vizre leszállani. A regülőket elfogtuk. Keleti hadszíntér: A helyzet általában vál tozatlan. • Délkeleti hadszíntér: Woyrsch vezérezre des hadseregének csapatai julius 28-én kora reg gel a Pilica torkolata és Kozienice közt több he lyen kikényszeritettek az átkelést a Visztulán. A keleti parton tárt a harc., Eddig 800 foglyot ej tettünk és 5 géppuskát zsákmányoltunk. Mackensen tábornagy szövetséges hadserege tegnap újra megkezdte az offenzivát. A Wieprztől nyugatra német csapatok áttörték az oroszok állását. Estére elérték a Piacki—Biscupice vonalat és attól keletre a vasutat. Sok ezer fogoly és 3 ágyú jutott a kezünkre. Osztrák-magyar és német csapatok a Visztulától keletre fekvő területig törtek előre. Porosz gárdacsoportok Krupecél, Krasznosz- tavtól északkeletre, más német csapatok pedig Vójslavice vidékén nyomultak előre. Mindezek a sikerek megingatták az yorosz frontot a Bug és a Visztula közt. Ma reggel az oroszok az egész vonalon elhagyták állásaikat, csupán Grubieszov tói északra állanak meg. A legfelsőbb hadvezetőség. E$y igazságos hadi jótékonysági alap. A megyegyülés figyelmébe. A hadügyminisztériumnak a hadifoglyok munkájának igénybevételét szabályozó rendelet« szerint a Monarchia fogoly gyűjtő állomásain elhelyezett és dologra alkalmas hadifoglyok úgy a mezőgazdaságban, mint az iparban felhasználhatók. A fogságba jutott ellenséges állambeli katonák dolgoztatása nem csak minden államban szokás, hanem szükséges- is az, hogy a hadba szállott hazai munkáskezek hiányát ezekkel pótoljuk ott, ahol ennek szüksége mutatkozik. De maguk a foglyok is, akik lefegyverezé- sük pillaná ában megszűntek ellenség lenni, szives készséggel és szorgalommal dolgoznak, mint az eddigi tapasztalatok is igazolják és a közvélemény is megnyugvással fogadja inkább, hogy az ellenségtől elfogott százezrekre menő embersereg nem tétlenül fogyasztja terményeinket, de segít azok előállításában is. Természetesen a hadifoglyok dolgoztatásánál elsősorban az állami és egyéb közmunkák, utcsiná- lások, erdőirtások, csatornázások stb. jöhetnek figyelembe és csak másodsorban a magánosok egyéni üzemeinél, vállalatainál, gazdaságánál igé- nyelhető alkalmazások. Hogy mennyiféle tér nyílik és minő hasznok teremthetők az állam és a köz részére a hadifoglyok munkáiból, azt ezúttal kapcsoljuk ki e cikkből. Itt most annak az eszméjét vetjük fel, hogy miképen húzhatna az állam jogos hasznot abból a munkából is, amit a foglyok magán gazdaságokban, magán vállalatoknál végeznek. Kétségtelen, hogy például a mezőgazdák által eddig a legnagyobb mértékben igénybe vett fogolymunkákból a köznek, az államnak is meg van az a haszna, hogy a termés, a kenyér biztosítva van. Köztudomású azonban, hogy mező- gazdaságunknak az állam a hadifoglyokban olyan munkaerőt bocsájtott és bocsájt rendelkezésére, amely munkaerő a rendes mezőgazdasági munkásoknál, nem is a mai háborús, de a béke idejében dívott napszámbéreket véve csak figyelembe, jóval olcsóbb. Viszont ezzel szemben a háború alatt az árak magas maximálása mellett is a mezőgazdaság jövedelme megduplázódott ugyannyira, hogy joggal várható, — mint azt Lánczy Leó a budapesti kereskedelmi és iparkamara legutóbbi ülésén megpendítette — hogy a háború alatt dús jövedelemhez jutott gazdaosztály gazdagodásának megfelelő arányban fog adóval is terheltetni, hogy az igazságosságnak megfelelőleg az elért jövedelem többlet arányában vegye ki részét a háború költségeiből is. Erre azonban és itt nemcsak a mezőgazdákkal, de a hadseregszállitókkal is kell majd számolni, csak a háború ma még beláthatatlan kiadásainak a likvidálásakor kerülhet a sor. — Addig is azonban a hadifoglyok dologra való kiadásából egy igen tekintélyes összegű oly jótékonysági alapot létesíthetne az állam, amely a háború özvegyeinek és árváinak sebét bekötözni és a hősök haláláért az emberileg lehető elégtételt megadni nagyban segítségére lehetne. Képezhető volna ez az alap abból a munkabér téritményből, amit a hadifoglyot igénybe vevő egyénnek, gazdának, uradalomnak, vállalatnak kellene az állam kasszájába befizetni, aki a hadifogoly munkában ma olyan olcsó munkaerőt nyer, amelynek révén üzemi kiadása még a béke idő kiadásánál is alacsonyabb. Ha már most ezzel szemben figyelembe vesszük a magas árak révén elért jövedelem többletet is, ugyan ki nem találná igazságosnak, hogy ha nem is ebből a magas ár okozta jövedelem többletből, hanem, abból a kiadási mínuszból, illetve a fogoly-munkával elért munkabér megtakarításból ne csak egy bizonyos egyénnek, hanem az államnak is jusson valami s az ebből felgyülemlett százezrekből sőt milliókból az özvegyek és árvák ezrei is kapjanak valami kegyeleti dijat'-Azt hisszük nem volna e hazának olyan vállalkozója, vagy nagybirtokosa, aki ne érezné igazságosnak, hogy a hadifoglyok munkájáért munkabér téritmény címén egy oly összeget szed- jan be tőle az állam, aüiely összeggel muakadij kiadásai nem a mai, de legalább a háború előtti kiadásokra egeszittetnének csak ki. Ha a hadifogoly,, munkájának mai költségéül ,-z ez a napszám kiegészítés a háború előtti napszámviszonyok figyelembe vételével napi 1 korona napszám- téritményt jelentene is, mily hatalmas tőke gyűlne össze csak a mezőgazdaság révén, ahol például még ez esetben is a mai 8—10 koronás napszámakkal szemben, amit a kisbirtokosok, földmivelők kénytelenek fizetni, a nagyobb uradalmak és mezőgazdák részére, mert főként ilyeneket érintene e csekély teher, jelentéHátralékos előfizetőinket tisztelettel kénjük a hátralékos ősszeg mielőbbi beküldésére.
