Tolnamegyei Közlöny, 1915 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1915-06-20 / 25. szám

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY

1915, junius 20.

o

Egyre hevesebb harcok Isonzónál.

Budapest, junius 17.

Az Isonzó folyónál a harcok hevessége egyre fokozódik. Az olaszok veszteségei folyton növekszenek a nélkül, hogy bármilyen sikert érhettek volna, el. Az olasz határ több részein a harcok az eddigi keretekben mozognak.

A német vezérkar mai jelentése.

Berlin, junius 18.

Nyugati hadszíntér: Ellenségeink átlörési kísérleteiket Arrastól északra hasztalan folytatták. Az angolok a Labassei csatornától északra újabb vereségeket szenvedtek. Támadó csapataik jnegsemmisültek. Csak egyes emberek menekültek meg. Angrestől nyugatra a ^temetőnél, Soucheztől délre, Ecurietől északra a franciák behatoltak előállásaink kisebb részeibe Közvetlenül a lorettoi magaslattól északra önként feladtunk egy átkaroló tüzelésnek kitett árokrészt. Egyébként az ellenséges 'támadásokat visszavertük. Junius 16 ika óta az Arrastól északra fekvő harcmezőn 17 tisztet és 647 főnyi legénységet fogtunk el. Ellenségeink véres veszteségei a Ichampagnei csatákban szenvedett veszteségek nek felel meg. Az Argonneokban visszautasítottunk gyenge ellenséges előretöréseket. Vauquois- nál helyi harcok fejlődtek. A Vogézekben a har cok‘ Metzeraltól nyugatra még folynak.

Keleti hadszíntér: Élőnyomuló orosz osztagokat a német lovasság a Szinca szakaszon (a Cytovioni-Szavle-i országúitól keletre) túl vert vissza, jelentékeny ellenséges erőknek a Davyna ellen intézett támadása meghiúsult.

Délkeleti hadszíntér: Tarnogrodtól kétoldalt a szövetséges csapatok éjjel visszavetették az ellenséget a Tanév-szakasz felé. Mackensen vezérezredes többi seregei a megvert oroszokat az előkészített grodeki állásba (Narolmiaszto—Magieron—Vereszyca patak egészen a Dnyeszterig) kergették. A Dnyeszter- fronton a Stryjtől északra a helyzet változatlan.

A legfelsőbb hadvezetőség.

Tisztek és közkatonák érintkezése.

Mindenünk a hazáé. Életünk, vagyonunk, szellemi és testi képességeink, magunk, a családunk, minden a szent ügyé, a háborúé, amely egyértelmű a haza életével.

Ez a gondolat az alapja a legszebb honvédelmi miniszteri rendeletnek, amely a napokban került nyilvánosságra.

Minden szava érdemes arra, hogy örök idők emlékeztetőjéül ércbe vésessék és eme nagy idők tanúiként annak betűi minden ember szivének táblájára felírassanak.

A miniszter a honvédséghez intézett rendeletében azt mondja, hogy lehetnek egyesek a tiszti karban, akik rossz néven vehetnék talán, ha tartalékos, vagy népfelkelő tiszteket látnak együtt nyilvános helyeken, éttermekben, kávéházakban, az utcán olyan legénységi állománybeli

tengeri kalózok és a barbár piktek, skótok. Védekezésről egyik helyen sem volt szó. Csupa hódolás, ajándékadás kíséretében, jajveszékelés és menekülés egyik helyről a másikra, különösen a védettebb helyekre, ahelyett, hogy csak meg is kísérelték volna az ellenállást, ami tekintettel számbeli hasonlithatatlan túlsúlyúkra, sikerrel járhatott volna.

Róma valósággal elkényeztette alattvalóit védelmi téren. Fényes hadserege századokon békét és nyugalmat biztosított alattvalóinak minden külső támadás ellenében. Azok zavartalanul folytathatták békés polgári foglalkozásukat. A katonáskodás terheitől irtózott az elpuhult római elem Róma utolsó évszázadaiban; rábízták azt fogadott zsoldosokra, akik jobbára külföldiek főleg erőteljes barbár germánok voltak. A római elem megelégedett azzal, hogy a tisztikar zöme az ő kebeléből kerüljön ki. A hadsereg zöme így idegen zsoldosokból állott, jeléül annak, hogy a római elem elpuhultsága miatt megérett már arra, hogy helyet adjon más, életrevaló fiatal izmos népeknek, akik az ő helyükbe lépve uj orszá gokat és nemzeteket alapítsanak az elkorcsosult római birodalom helyén.

Az utókor okulhat és tanulhat abból a sorsból, ami az elkorcsosult kelta-római világra várt. A teljes éiferfi itlanosodás a civilizáció puhv ölén mindig maga után szokta vonni azt a sanyarú sorsot, aini az ellatinosodott kel a világot érte. A termesze, maga gondoskodik idővel az ilyenek számára egy népről, mely az ilyeneket elsöpörje vagy m tgába olvassza, mert „a gyáva népnek nincs h izája“ mondásban rejlő igazság érvényesülni szokott mindig, amióta csak az emberiség története föl v,m jegyezve.

Ez^rt a katonáskodás terheitől való irtózás

katonákkal, akiknek nincs még önkéntesi kar- paszmányuk sem, hanem mint A) vagy B) al- osztályu népfelkelők szolgálnak. A régi katonai felfogás szerint a legénység sorából álló emberrel a tiszt társadalmi érintkezést nyilvánosan nem tarthatott fenn. Előfordult, hogy rokonok, akik közül az egyik tiszt volt, a másik pedig „mann- schaft“-beli, nem mertek az utcán végigmenni együtt, mert a katonai felfogás ezt a fegyelem és a szubordináció szempontjából megengedhetetlennek tartotta. Jött azonban a háború és a kenyéradó főnök bevonult mint póttartalékos köz legény, a napidijas gyakornok pedig mint hadnagy, aki már most talán főhadnagy is. A harctéren nincs meg e szigorú válaszfal a polgári életben az együvé tartózók közt, de abban a garnizonban esetleg rossz néven vehetné valaki, hogy a gyakornok-főhadnagy együtt, egy asztal nál vacsorázzék a közlegény, még csak nem is önkéntes főnökével.

A miniszter erről tudomást szerzett és ezért mondja a rendeletében, hogy a háború ezt a régi felfogást elsöpörte. Bevonulnak az ország intelligenciájának, vezető osztályainak, kereskedőinek, iparosainak, gazdáinak elitje, irók, hírlapírók, tanárok, tanítók, bírák, ügyvédek, tisztviselők és igen nagy részük vállán fegyverrel, legénysorban veri az oroszt, a szerbet, a taliánt. A vezetője, a parancsolója, a tisztje egyúttal a barátja, a pajtása, jó cimborája volt a polgári életben is. Éppen, mert intelligens, a legény tudja, hogy a szolgálatban nincs más csak föllebbvaló és alárendelt és a nagy, szent cél diadalának, sikerének érdekében magára veszi azokat a bilincseket, amelyeket önmaga rak a kezére és a szükséges alárendeltségi viszonyból folyó összes következményeknek eleget is tesz.

Azonban a szolgálaton kívül, a szabadabb érintkezés óráiban, a katonai fegyelem és tekintély feltétlenül szükséges határain belül — mondja a miniszter — semmi akadálya sem lehet a sza bad érintkezésnek, a polgári életben ápolt intim barátság további fenntartásának.

A háború mindnyájunkat egy táborba vezérelt és nem lehet célja a hadseregnek, hogy azokat a szent kötelékeket, amelyeket a polgári élet szőtt, szétszakítsuk. Sőt ellenkezőleg, a feladat, hogy azok a hadsereg kebelében megerősödjenek. Ezért a tekintély és fegyelem szemmel tartása mellett megengedi a miniszter, hogy a tisztek azokkal, akik az ő társadalmi osztályukból valók, a polgári életben továbbra is fesztelenül érintkezhessenek, nekik megfelelő helyiségekben együtt megjelenjenek és az úriemberek közt szó kásos társadalmi érintkezést ápolják.

A honvédelmi miniszter rendkívül liberális, okos rendeletét igen nagy szimpátiával fogad ták tiszti körökben.

— A szekszárdi kir. postahivatalban minden fajta hadisegély ] ostai frankójegy kapható. Ma mindenkinek hadisegély postabélyeget szabad csak használni. Minden fillér egy árva könnyét törli le.

csak elpuhult és gyáva nép körében szokott elő fordulni. Megszűnt az igazi férfi lenni, aki mig kora és ereje engedik, ki nem veszi részét a katonáskodásból és alkalmilag a háború veszélyeiből. Azt várni, hogy mások szenvedjenek, vérezzenek és meghaljanak ő helyette, akinek magának is kötelessége volna, ugyanezt tenni, — a legnagyobb mértékben férfiatlanság, sőt csúnya gyávaság.

A múlton okulva és belőle a következtetéseket levonva bátran kimondhatjuk megdönthe- etlen tétel gyanánt, hogy a jövőben is az említett kelta-római népek sorsára fognak jutni azok a népek, akik a túlhajtott kényelem hatása alatt annyira etpuhultak, hogy irtózattal gondolnak a vitéz katonáskodással együtt járó terhekre és drága bőrüket féltve, még a gondolatától is irtóznak annak, hogy valamikor a harctéri sebesültek és elesettek dicsőséges névsorában szerepeljenek.

Csak az ilyen népet foghatja el rémület a háború gondolatára és a legyőzetézsel együtt járó sors mihamarabb utóléri őket. Az ilyenek sorsa az az irtózat és rettegés, ami az elpuhult kelta-római világot is érte, mikor a hadsereg kivonulása után magára maradva várta azt a sorsot, amit vitéz elleneinek karja reá fog mérni. Az ilyenek sorsa a föltétien legyőzetés, mert a természet örök törvényei szerint az ilyeneknek helyet kell adniok más, vifézebb, életrevalóbb és éppen azért életképes népeknek. Az állat- és növényvilágban is az elgyengült és elkényesedett fijokat uj, friss, életrevaló fajokkal váltjuk föl, vagy legalább is velük fölfrissitjük őket. Alap- j íban ugyanez történik a nemzetekkel is, amit mind elvégez a háború és vele járó sokféle változás.

KÜLÖNFÉLÉK.

— Katonai kitüntetés. A király dr. Kovács László kadétot, ki jelenleg Szekszárdon szülei házában sebesülten fekszik, az ellenség előtt tanúsított bátor magatartásáért vitózségi éremmel tüntette ki.

— Plébánost kinevezés. Gróf Zichy Gyula pécsi megyés püspök a megüresedett kis- tengelici plébániára Aulich Dávid döbröközi káplánt nevezte ki plébánossá.

— Kinevezések. Az igazságügyminiszter Weichart Rezső drt, gyönki kir. járásbirósági jegyzőt a IX. fizetési osztályba sorozott jegyzővé és Verb János bonyhádi járásbirósági betétszerkesztő írnokot betétszerkesztő telekkönyvvezetővé nevezte ki.

— Önkéntességi vizsga. Lauschmann Ödön. Kelemen József szekszárdi főgimnáziumi, Bla- szauer János és Scholtz Ernő polgári iskolai tanulók, B. osztályú népfőlkelők múlt szerdán Pécsett sikerrel letették az egyévi önkéntességre jogosító vizsgát.

— Igazságügyi kinevezések. Az igazságügyi miniszter alapi Salamon Iván szekszárdi kir. törvényszéki bírót a szekszárdi munkás- biztosítási választott bíróság elnökévé, Fejős Imre törv. bírót pedig helyettes elnökévé nevezte ki.

— Katonaorvosi kinevezés. A király dr. Orffu Lajost, Orffy Lajos ügyvéd, nyugalomba vonult takarékpénztári vezérigazgató fiát, ki a harctéren teljesít szolgálatot és önfeláldozó szolgálataiért az arany éremmel is ki lett tüntetve, főorvossá nevezte ki.

— Hivatal vizsgálat. Arnold Sándor pécsi kir. táblai elnök folyó hó 14-én hivatalvizsgálatot tartott a szekszárdi kir. törvényszéknél s a tapasztaltak felett megelégedését fejezte ki.

— Hős tábori lelkész. A király Grau- mann Imre pécsegyházmegyei tartalékos tábori lelkésznek a lelkészi érdemkereszt 2. osztályát a fehér vörös szalagon adományozta, az ellenség előtt tanúsított önfeláldozó magatartásáért.

— Egyházmegyei hírek. A pécsi megyéspüspök Csokonay Béla magyarkeszii káplánt Döbröközre, ennek helyébe Cse.rta Jánost, Fehér- váry József tamásii káplánt Dombóvárra, Koch Alajos dombóvári káplánt Pincehelyre, Papp István kajdacsi káplánt Szászvárra, Schulcz Gábor magyarszéki káplánt Himesházára helyezte át hasonló minőségben. Vizsy Pál ujmisést Kaj- dacsra, Nyári József ujmisés Kárászra, Gábor Pál ujmisést Magyarszékre, Tadics Benő uj misóst Kurdra nevezte ki káplánokká.

— Közgyűlés. A Magyarországi Munkások Rokkant és Nyugdij-Egylete 202-ik szekszárdi fiókja 1915. junius hó 27 én a „Szekszárd Szálló“ kistermében tartja évi rendes közgyűlését.

— Orosz hadifogságba. Dr. Schweiz Elemér, volt szekszárdi kir. törvényszéki joggyakornok, a 13-ik tüzérezred kadettja, május 3-án a beszarábiai határon orosz hadi fogságba került.

— A 18 évesek sorozása. Az 1897. évben született 18 éves népfőlkelők sorozása a központi járásban folyó hó 18-án és 19 én volt; Szekszárdon 20-án, a völgységi járásban 21-én és 22 én, a tamásii járásban 24-én és 25-én, a dombóvári járásban pedig 26-án és 27-én tartja meg a sorozó-bizottság.

— Kitüntetett pécsi honvéd tisztek. A

hivatalos lap / legutóbbi száma közli, hogy a király Schreyer László 19. honvéd gyalogezredbeli főhadnagynak az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartása elismeréséül a 3 osztályú katonai érdemkeresztet adományozta, Kesserü Jenő volt 19. most 8. honvéd gyalogezredbeli századosnak, Per- ler János, Tieger János és Látrányi István 19. honvéd gyalogezredbeli tartalékos hadnagyoknak az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásuk elismerésül a legfelső dicsérő elismerés tudtul adassék.

— Eljegyzés. Hradek Lajos tamásii jegyző eljegyezte Kosa Károly bajai kir. járásbiró leányát, Ancikát.

— Olasz elmer eltávolítása. A mohácsi járás főszolgabirája eltávolította a szekszárdi m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség megkeresésére, a napokban a mohácsi selyemfonodáról az olasz címert, amelynek eddig sem lett volna ott helye.

— Waldmann Rózsika városunk közkedvelt zongoraművésznője, junius hó 16-án tette le Budapesten kitüntetéssel a zongora tanárnői szakvizsgát a m. kir. országos zeneakadémián s rök- tön meghivást is kapott a nagyváradi államilag segélyezett városi zeneiskolába tanárnői állásra. Akik ismerik Waldmann Rózsika zenemüvészi kvalitásait, azok nem csodálkoznak sikerén, és bizonyára sokan őszintén gratulálnak megérdemelt gyors érvényesüléséhez.

— Állásától felfüggesztett jegyző. A völgységi járás főszolgabirája Gáspár Endre mórágyi jegyzőt állásától felfüggesztette és megindította etlene az eljárást.