Tolnamegyei Közlöny, 1914 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1914-03-08 / 10. szám

2

1914 március 8.

TOLNAMEGYEI KüZL

tessé lenni. Ez hangzik a szőlőről. De hit a. búza? A tőzsde egyes riadalmából, a ken’remin lázából azt következtethetjük, hogy a kereskedői körök ben erősen félnek attól,, hogy a csspadéktalan tél rettenetes hidege, különösen ott, ahol a vetéseket nem takarja hó, igen sok kárt tett á búzában és jó ha egészen el nem fagyott.

Ezek a hírek lehetnek túlzottak, lehetnek liiób hírek, lehet, hogy a megfagyott vetés egy kedvezőbb tavasz eleire ébreszti, az is lehet, hogy a kár sem olyan nagy, mint ahogy egyesek vé ük, de mindenesetre aggodalomkeltő ebben az agrikultur országban, minden a mezőgazdaság visszamaradásáról váló hir, hiszen minden jólétünk, boldogulásunk attól függ, hogy milyen lesz az aratás

Öreg gazdák szeretik a hideg telet, mert az a jó feltételük van, hogy ha a hideg télen kitombolja magát, tavaszra nem jön vissza gazda busitónak, és a jó erős felekre mindég tisztessé* ges tavasz tövetkezik. De ez nem egészen igy van. Sőt egészen másképpen van. Senki az ellen biztosítva nincs, hogy fagyos márc'usok, áprilisok, sőt májusok nem következnek-e akármilyen hideg tél után is. Egészen Isten kezében vagyunk. Es ezért nehéz is a mezőgazdálkodás s azért sok ember nem mer költséges gyümölcsöket és szőlőket telepiteni.

Csakhogy a hideg -február nemcsak ezeket az aktualitásokat hívja toliunkra. Vannak ennél különb aktualitások is ilyen a többek között a téli piuperizmus. Lehetetlen, hogy bizonyos elismeréssel ne legyünk azon zajtalan és eredményes munka iránt, melyet e napokban a föld- nnvelésügyi minisztérium végez abbau a tizenhárom vármegyében, melyet a nyáron az Isten nagyon is meglátogatott. Égszakadás, földindulás, árvíz következett és oda lett az emberek vetése. Itt határozott szerepe van a közjótékonyságnak, és ennek hatékony, zajtalan exponense a föld - mivelésügyi kormány, valóban nem hallatszanak a sajtóban az Ínséges vidékek sirámai és nem is lármázzák tele a világot, felbiztatva a tolakodó muszáj ínségesek és alkalmi kullancsok tömegét, hogy milyen és mennyi jót tesznek, hogyan oszlatják az ínséget és hogyan képesítik a kárvallott lakosságot, hogy jövőre földjét jó etőmag- gal bevethesse és amit elvesztett visszanyerhesse.

A társadalom egyébként is mintha a szigorú tél inségoszlatásában gyakorlatiasabb szempontok szerint járna el. A fővárosban kerületenként szervezve van az ingyen tüzrevaló és kenyérosztás ügye, és ezt se rohanja meg az illetéktelen tolakodó és kullancsok serege, hanem csak az jöhet, megszégyenítés nélkül, aki önhibáján kívül tényleg joggal igényelheti a közsegélyt. Pátriánkon is, habár erőnk szerint és kisebb méretekben, de megtesszük, amit módunkban van az Ínség ellen megtenni. A jótékony nőegyletek sok köny- nyet szárítanak föl ebben az időben és tevékenységük valóban zajtalan és a jó embernek tetsző. A hideg február bizonyos közkötelességévé teszi mindazoknak, akiknek van meleg ételük, meleg ruhájuk és meleg szobájuk, hogy gondoljanak azokra, akiknek ebből semmi sincsen, hanem vé

konyka i;ujiíban dideregnek, fiUetlen szobában vacognak,, és száraz kenyérrel csillapítják éhségüket.

Mindezeket a hideg [februárban az elhagyottak és. szenvedők ügyét átérezve, amidőn leírtuk, minden jó lélek irgalmába beajánljuk azokat, akiknek a fi >sszu hideg télben a köz- irgalom annyira szükséges. Hö'gyeinknek p *dig dicséret, hogy érző szivükkel valóban ott segítenek a könnyek eloszlatására, ahol arra a leg nagyobb szükség van.

KÜLÖNFÉLÉK.

— Királyi elismerés. A király megengedte, hogy Madarász Elemér miniszteri tanácsos, volt tolnavármegyei főjegyzőnek nyugdíjaztatása alkalmából sok évi hü és kiváló szolgálatáért, elismerése tudiul adasBék.

— Kinevezések. A király Németh József paksi járásbirót jelenlegi székhelyén való meghagyás mellett a VII. fizetésű osztályba nevezte ki.

A m. kir. pénzügyminiszter szigethi Barthos Mihály volt szekszárdi, jelenleg nagykárolyi pénzügyi irodatisztet a hagy károlyi m. kir. pénzügy- igazgatósághoz pénzügyi irodavezetővé nevezte ki.

A pénzügyminiszter Orffy Lajost az ádó- felszólamlási bizottság elnökévé, Szondy Istvánt pedig helyettes elnökévé nevezte ki három évre.

Az igazs ígügyminiszter Bauer József budapesti gyüjtőfogházi lelkészt, volt szekszárdi kedvelt és példás életű káplánt, a Patronage Egyesület znióváraljai intézetének igazgató lelkészévé nevezte ki.

— Miniszteri rendelet. A belügyminiszter rendeletét intézett Tolnavármegyéhez a jegyzők fizetésrendezéséről alkotott törvény életbeléptetése, illetve végrehajtása körüli teendők magyarázatául.

— Az érdem elismerése. Az orsz. selyem tenyésztési felügyelőség körében történtekről, Sajnálatunkra csak ritkán vagy megkésve értesülünk, így történt ez most is. Ugyanis csak most jutott tudomásunkra, hogy a szekszárdi selyemtenyész- tési felügyelőség egyik kiváló, pontos és úgy- buzgó főtisztviselője: Koródy József fogalmazó az elmúlt hónap 24 én töltötte be a selyemtenyésztés szolgálatában viselt értékes működésének harminc éves évfordulóját. Bezerédj Pál v. b. t. tanácsos, selyemtényésztési miniszteri meghatalmazott Koródy József fogalmazót ez alkalomból azzal tüntette ki, hogy elismerése jeléül hidjai otthonába meghívta ebédre. A mindenki által tisztelt ünnepeltet igen sokan halmozták el szerencseki vonataikkal.

— Jubileum. Spitz Cecilia bonyhádi tanitónő folyó bó 8 án üli meg huszonöt éves tanítói jubileumát, mely alkalommal tisztelői és volt tanítványai ünnepélyt rendeznek az. orth. izraelita iskolában.

— Vasárnapi munkaszünet. A kereskedelmi minisztériumban már elkészitették a vasárnapi munkaszünetre vonatkozó uj törvényjavaslatot, melyet véleményezés végett a szekszárdi általános ipartestületnek is megküldöttek.

magával ragadó, elszánt tettekre sarkaló megnyilatkozása, mint az nálunk 1848 március hó 15 én történt: a nemzetek életében évezredek alatt is alig fordul egyszernél többször elő.

Ezek a vulkánikus kitörések — hatalmas rugóként — nagyot lendítenek ugyan a népek fejlődésén, de miként a világűrben rendszeres pályájukon haladó égitestek útját az állandóan, megszakítás nélkül működő természeti erője szabják meg, akként az emberiség fejlődését is, igaiz I és helyes utján való haladásában, szintén csak az erkölcsi törvényeken alapuló és soha nem szü netelő, folytontartó teremtő munkásság vezérli biztosan.

Ilyen ernyedetlen munkának köszönhetik a szilárd alapon álló államok is megerősödésüket. Hogyha tehát uii március Idusát, nemzetünknek szent ünnepét méltóan kívánjuk ünnepelni, akkor bírjuk rá nemzetünknek virágát, ifjúságát, hogy a hazafiasságnak legüdvösebb megnyilatkozását a termelő munkásságban keressék.

Ebből a munkából ki kell, hogy vegye részét nemzetünknek apraja-nagyja, gazdagja, szegénye egyaránt. A nemzeti szellem ápolása kapcsán tehát oltsuk szent ‘ünnepünk alkalmából ifjúságunk leikébe a közgazdasági téren való alkotásnak vágyát is.

Tisztelettel kérjük tehát a T. Tánártestüle teket, szíveskedjenek az ifjúság gondolatait ezekre az eszmékre irányítani Elmélkedjék, vi tatkozzék, pályamüveket írjon az ifju,ság arról, miként lehetne Széchenyi oktat isainak az életbe való átültetésével, közgazdasági viszonyaink javítását elérnünk?! Fejtegessék, miként lehetne megakadályoznunk, hogy a föld ne sikamoljék ki lábaink alól ? ! Miként védekezzünk az ellen, hogy az idegen iparcikkek fogyasztása révem ne adózzunk a külföldnek naponta öt milliót meghaladó koronával V 1 Tanulmányozzuk, miként lehetne a magyar ipar fóllenditésével vérünknek a kivándorlás utján való kiszipolyozását megakadályozni ? !

Hazafias tisztelettel kérjük, szíveskedjenek odahatni, hogy ifjúságunk ezeknek . a kérdéseknek megvitatásával foglalkozzék különösen önképzőköreikben és hogy ezeket a kérdéseket tárgyalják ünnepi szónokaik március Idusán is, meg- szivlélvén, hogy nemzetünk jövője megkívánja, hogy haladásának határjelzői közgazdasági alkotásiak legyenek.

A Magyar Védő-Egyesület nevében és meg bízásából hazafias tisztelettel

Budapest, 1914 február hava

Dániel Gábor báró, Dobieczki Sándor,

vblt., társelnök, orsz. képv. atelnölc, orsz. képv.

A hideg február.

Már halljuk a vészhireket: az a szokatlan hideg, melyet februárban eddig szenvedtünk, tönkre tette a szőlővesszőket. Ahol nyitva hagyják, ott feltétlenül elfagyott, mert a szőlő tizen két foknál hidegebbet ki nem bir. De bizonnyal nagy kár van az eltakart szőlőben is, mert nem lehet a venyigét letakarással egészen fagymen

— Kati néni az én anyámat helyettesité és a legkedvesebb emlékeim ismeretesek előtte.

Kati néni bejött a csengetyü szavára.

— Nézzen csak jól érre a szegény asszonyra Kati néni szólt az orvos hozzá.

— Ur Istenem ! —I kiáltott föl ■— csak . . . nem a . . . nagyságos Ida kisasszony ? !

— De igen, én vagyok, édes jó Kati néni . . . Eu ... . lássa az élet, hogy bánt velem . . . De talán kissé meg is érdemeltem ; — lebegte maga elé s könyörgő pillantást vetett az orvosra.

— Mondjon el mindént Ida.

— Rövid a mondanivalóm —sóhajtott föl. Miután férjhez mentem, szüleim rövid 2 év alatt elköltöztek az élők közül. Férje n a gyárába fektette minden vagyonom; az övét is. Aztán beteg lett. Az adósság nyomasztó terhe megsemmisüléssel fenyegetett bennünket s mikor hitelezőinél elveszté hitelképességét, a csőd ki let mondva . . . Szivszélhüdés érte, ahogy ezt megtudta . . . s végünk lett ...

Az asszony kezébe temetett arccal zokogott: az Orvos sóhajtott s e’fordult ... Kati néni is szemeit törülgété . . . Kis idő múlva folytatá :

— Eltemettem szegény jó uramat az éksze reim és bútoraim árából; az adósságból egy kis részt is törlesztgettem. Egy hónapos szobába vontam meg magam gyermekemmel és varrtam az üzletekbe. így éltéin. Gyermekem volt vigaszta lásom s erősítő gyámolom. Mikor már összeestem az éjszakai munkában ... A jó Isten tudja csak, mit álltam ki gyermekemmel négy év alatt. El hallgatott.

Az oryp3 pár percnyi gondolkodás után fölállt s föléje nyujtá kezét.

— Ida, gyermekét megmentettem Isten segítségével. Nehéz napjait most már tudom. Ha még szivesen emlékszik utolsó búcsúnkra ... és a — fájdalom — be nem váltott Ígéretére . I .

Az asszony fölemelé hozzá könnyes szemeit ? de nem birt szólni.

— Tudom . . . nem egészen maga az oka; szülei kívánságát teljesítette. Okosan, de nem szive szerint ment férjhez.

— Gábor! . . . bocsásson,. . .

— Édes Idám, nincs miért. Igaz, már az élet hava fejemre hinté ezüstjeit ... de szivemben az ön képe még egyedül áll ... és uralkodik. Itt a kezem, a karom ; én, — ha akarja *— megvédem önt és gyermekét az élet viharaitól.

Az asszony hitetlenül mélyeszté könnyes szemeit rá.

— Higyjen. Szivem,-lelkem meleg érzelmeit még nem bírta kiszívni a romlott, nagyvárosi élvezetek Molochja.

— De mit fognak szólni barátai ? , . . hogy egy elhagyatott teremtést, kit éjnek idején hajlékába fogadott s nőül veáZ ? /

— -„Barátaim“ ? A szó igazi, nemes értelmében itt nincsenek. A birtokomon igen. S ön bár szegény, de becsülete, . erénye, tündöklő. Aztán az életem leggyönyörűbb emlékei önhöz vannak kapcsolódva. Ida ! . . . Idám . . . szóljon !

S az asszony átszellemült arccal nyujtá felé

‘kézét!

— Ha elfogadja ... és megtartja ...

— Örökre ! Idám, édesem.

— Gábor! gyermekem, kincsem egészségére Ígérem, hogy pótolni fogom, amennyire bírom, amivel magának tartozom... I a múltért —- s észrevétlenül ajkához vonta az orvos erős, me leg kezét.

— Az Isten áldja meg az én drága jó-uramat. s úrnőmet I — szólalt meg remegő' hangon Kati néni s áldóla-g emelé feléjük kezeit.

Egymás kezét fogva, boldog némasággal tekintettek a hűséges lélekre.

— Hanem most pihenjen le angyalom gyermeke közelében. Nincs mitől félnünk, fertőtleni- tettem mindent. E.t nem kapom el, maga édes, még úgy sem. Én átmegyek a túlsó lakosztályomba. S holnap pedig megteszem az első lépést a mi keltőnk boldogsága felé.

—1 Édes Gáborom, már megtette: a gyermekemmel.

—í Úgy úgy, angyalom. Most pedig Kati néni maradjon itt, Idám esetleg félni fog egyedül, vagy szüksége leend magára.

Reggel zárt hintó szállitá vissza közeli lakására az asszönyt ég gyermekét.

Az orvos, »a medve«, csakugyan rendbe hozta az asszony és az ő ügyeit. S barátai legnagyobb meglepetésére, három hét múlva megesküdött ifjúkori, első ideáljával. •'

A barátai fitymálva, csufbndáros gúnnyal szólták :

— Limonádé eeet. Az öregpek kissé meghibbant az agya.

Csak kitűnő borait és remek vacsoráit sajnálták végtelenül. S aztán, — bár nyíltan nem merték kimondani, .— volt valami imponáló az idős orvos egyéniségében, ami szinte vonzotta őket, -— dacára léha jellemüknek, -— mint 1 mágnessarok.

*

Tavaszra az orvos kiköltözött nejével tisza-