Tolnamegyei Közlöny, 1914 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1914-02-01 / 5. szám

XLII. évfolyam. •m©asoi.i«Éfc»A»uo^ Szehszárd. 1914. február 1..

Függetlenségi és 48-as politikai hetilap

Szerkesztőség

Bezerédj István-utca' 6. sz., hová a lap szellemi részét illető „ , ,, . ..

mipden közlemények intézendők.. ! Felelős szerkesztő

Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. BODA VILMOS

Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők.

Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon.

Főmunkatárs Előfizetési ár: Egész évre. 12 K, 72 évre 6 K, -?4 évre 3 K

1 i Számonként 24 fillér e lap nyomdájában.

HORVÁTH IGNÁCZ Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 korona, további sor 30 fillér. — Nyilttér: garmond soronként 40 fillér.

Nemzetiségek és hadsereg.

Károlyi Mihály gróf, a függeilenségi és 48-as párt ügyvezető elnöke, nem régiben egy függetlenségi kör 'társasvacsoráján nagy horderejű nyilatkozatot tett. Azt mondotta, hogy az osztrák-magyar monarchia külpolitikája a balkáni háború alatt azért volt oly bátortalan és ingadozó, mert nem bíztak se a nemzetiségiekben, sem a hadseregben. Hát, hogy mennyiben felel meg a viszonyoknak ez az ámítás, azt bajos megállapítani, de hogy közel jár az igazsághoz, azt az bizonyítja, hogy kormány- párti körökben nem kis felháborodást keltett. De meg az is feltűnő, hogy éppen ebben az időben, a balkáni események hatása alatt.a bécsi politika irányt változtatott. Azelőtt nem sokat törődtek a nemzetiségiekkel s ha nem is szívesen, de elnézték, hogy Magyarországon a magyarság megőrizze felsőbbségét s az államnyelv nemzetiségi körökben is érvényre emelkedjék. De mikor látták és tapasztalták, hogy egy esetleges külháboru alkalmával a nemzetiségek íorradalmi felkelése hadseregünket hátba támadhatja, kiadták a jelszót, hogy a nemzetiségeket még a magyar törvényes jog ellenére, sőt a magyar ősi alkotmány 'feláldozásával is ki kell békiteni, hogy igy ne a monarchián kívül, faji egyesülés alapján, hanem annak keretén belül keressék boldogulásukat. — Hogy ez minő utópia, minő elérhetetlen ábránd, azt a legközelebbi jövő kétségtelenül meg fogja mutatni. A nemzetiségeket a faji érzés és ennek alapján a faji egyesülés vágya fogja mindenha uralni. Akárminő kedvezésekkel,

I jogokkal, pénzáldozatokkal halmozzák el őket, mindent elfognak fogadni azon hátsó gondolattal, hogy minél erősebbek, minél függetlenebbek, annál nagyobb súllyal vethetik befolyásukat a mérlegbe, hogyha az idő élérkezik, szerbek nagy Szerbiába, az oláhok Romániába beolvadhassanak.

S ennek a rövidlátó, következményeiben / végzetes, a monarchiát elemeire bontó politikának végrehajtására, természetesen bécsi utasítás folytán s a hatalom megtartása érdekében, vállalkozott Tisza István gróf miniszterelnök, hogy a magyarság , ellentállását letörve, a királyi esküvel megerősített magyar alkotmányt foszlányokra tépje s az alkotmány alapján élvezett jogokat illuzóriussá tegye. Szép szerep egy a magyar fajhoz tartozó, úgynevezett államférfiura nézve.

Ez a látókör tárul elénk, ha a nemzetiségi viszonyokra tekintette], a legújabb, Bécs—Tisza-féle paktumos politikát tesz- szük fejtegetéseink tárgyává ; de még ennél is fontosabb azon hatás taglálása melyet ez az áldatlan nemzetiségi kérdés a hadsereg jövőjére gyakorol. Aki látni akar s elfogulatlan vélemény alkotására képes, az biztosra veszi, hogy egy eljövendő a szláv egyesülés végrehajtására indított háborúban a hadsereg azon részére, mely szláv eredetű és szláv eszmékkel már gyermekkorában szaturálva van, számítani nem lehet.

A hadsereg ezen része aligha lesz arra alkalmas, hogy fajbeliei ellen komoly harcba vigyék. Marad tehát a német származású elem s a minden téren üldözött magyar baka, mely ha még addig

harcias hangulatát, veleszületett katonai erényeit rossz bánásmóddal meg nem rontják, egy a szlávok ellen viselt háborúban komoly tényezőnek tekinthető.

Csakhogy ez a számítás beváljék, annak elengedhetlen feltétele, hogy a végzetes Tisza-féle paktumos politikával minél előbb szakítani kell. Nem a megbizhatlan elemeket kell erősíteni s jogokkal, kedvezményekkel ellátni, hanem azokat, kikre a legsúlyosabb viszonyok és körülmények között is számítani lehet.

Ha ennek a napnál fényesebb, egyszerű helyzetnek felismerésére Becsben képtelenek s ha továbbra is az erőszakban tobzódó Tisza-rendszer fenntartására helyezik a fősulyt, akkor csakugyan az következik el, amit Zichy Aladár gróf, az országgyűlési néppárt elnöke, midőn a parlamenti őrség a képviselőházból, mert hazafias érzésének kifejezést mert adni, kivezette, a következő egyszerű szavakkal jellemzett: ez a politika a dinasztiának és a hadseregnek van ártalmára.

Még most van idő, de ez az utolsó perc, hogy Bécsben feladják a téves politikát s a Tisza-rendszer kipusztitásával, a magyar nemzetet iparkodjanak erősíteni s ellentállásra képessé tenni. Mert ha eljön a nagy veszedelem s a szláv áradat, Törökország sorsára juttatja a birodalmat, akkor hiába való lesz a magyar vezényszó, a Kossuth-nóta s a haza védelmének hangoztatása, az elkedvtelenitett, agyongyötört magyar nemzet aligha fogja Mária Terézia korát mégegyszer megismételni.

Boda Vilmos.

TÁRCA.

De szép a katonaélet.

Irta: Verner Jenő.

Ha azt akarom, hogy az udvaromon ne nőjjön meg a burján, a kankalin, meg az árva csalán, keserű lapu meg más, gazda hírnevét rontó paréjok, füvet, hát magamhoz csőditek egy pár kis gyereket, akik egyébként nékem jó barátaim. Helytelenül mondtam : dehogy is csődi- tem. Mindig sompolyog utánam az utcán egynéhány, ha barátságos. arccal fogadom a. kávém terhére elcsent fehér cukorral megkínálom őket, rajban sorakoznak utánnam. Akinek meg barac kot nyomok a fejére, az egész bizalmas, kikérdezi a házam rendjét, a némi állapotját, meg vájjon fellehetne e most ülni a „Neró“ kutyám hátára.

Beszédközben úgy követnek, hogy egyszerre otthon is vagyunk, unalom nélkül.

— No fiuk ! álljatok sorba. Nesze neked is egy kukorica kóró, neked is Esős Paja, Hidas János,. Szentpéteri Matyi nesztek nektek is kicsinyek.

Ezek a lapuk itt, amelyek úgy lehajtják széles leveleiket, tudjátok: kínaiak lesznek. Mert azoknak is akkurát úgy áll a bajuszuk. Amott azok törökök, amiből a legtöbb van, legyen?

— Muszka, muszka; zengik kórusban.

— Jól van. Azok a muszkák lesznek.

— De ti mik lesztek?

— Magyarok ; kiabálják nagy. erővel, hogy a szemük ég belé.

— Negyvennyolcasok ?

— Azok, azok ; persze, hogy azok.

— Halljátok tehát, fiuk ! Hazánkat szomoi’u jövő fenyegeti. Hatalmas ellenségek fújnak harci riadót s hábo.ut reánk. A magyar ember kezére nagy most a szükség, mert kezébe illik a kard, a történelemben meg a legjobb tükör. Mit tudtok Nagy Lajosról, Hunyadyról, Kinizsiről ? No hát ti is azoknak vagytok ivadékai apró vitézeim, bátran induljatok a csatába s mondjátok, kiáltsátok utánam : Éljen a haza !

Már erre a kis beszédre is tűkön állnak a gyerekek, alig várják a legfelsőbb helyről jövő kinevezéseket. Az is meg van egy füst alatt.

— Te Hidas János, ezredes leszel.

— Magyar ezredes, úgy e bácsi ?

— Az Janikám.

— Te Szentpéteri, te kapitány leszel.

— Huszár ugy-e?

— Jó, huszár,

— Te Esős Paja hadnagy leszel.

— De nincs sarkantyú a csizmámon.

— Tollat kötök a zsinegre sarkantyúnak, az is igeif jó.-Jó?

— UhUm.

— A Vetés Gáborék fia, hogy hívnak, no gyere elő, igaz: Vetés Laci, te leszel a káplár. Mire a káplár kiáll az ezredes elé s jelenti fen- szóval :•

— Magyar ezredes ur ássan: jelentem, a magyar század glédába áll. A háború kezdőiket..

Hidas János most valami bolondot talált ki, azt mondja:

— A bácsi volna a király.

—- Hát hiszen királlyal nem cserélek ebben a birodalomban, — gondólom — jól van, király

— Felséges királyom — szól a kapitány döntő ütközetre készen állunk.

Intek. Azzal vége. Fékeveszetten neki a parajnak. Irtják az én magyar katonáim ugyancsak. Két napszámost megspórolok vele, de a lelki gyönyörűség több ennél. Egynek-egynek verejtéket gyöngyözik keskeny kis homloka. A másik kiabálja nagy hangon, de vékonyan :

— Nesze török, nesze muszka, igy bántsd magyart.

Nagy bennük a virtus. Olyan kiszámító csapással ütnek, hogy egyre leesik a levél töv)é ről. Amelyik meg le nem esik egy ütésre, a kis katonát elönti az epe, addig szabdalja, amíg ki nem verte a földből a haszontalan növényt.

Valóságos katalanui mező. Elpusztítva minden. Egy szál magyar sem esett. De hálásak is érte. Parancsomra elkezdik zengeni leemelt kalappal :

Isten áldd meg a magyart!

Ezek után alig képes megérteni az ember, hogy magyar katonaintézetbe mért nem mennek hát a gyermekekből suhanccá cseperedett ifjú emberek. Mert hát, ami a mitológiában a lidércfény, az a katonaságnál a szellem: a nem magyar szellem.

Én nagyon elhiszem és lelkemböl méltányolom, hogy a magyar ifjak inkább hozzá szoktak a „rajta“ stb. szóra, minthogy a rechts és link- sumozzauak egész nap, az meg talán minden magyar embernek fáj, hogy olyan nótát íujatnak előttük, amely mindig mérget csepegtet a pohárba.

I, Napoleon mondta :