Tolnamegyei Közlöny, 1914 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1914-09-13 / 37. szám
Xlll. évfolyam. _________________M.jzím. Szekszárd, 1914. szeptember 13. Fü ggetlenségi és 48-as politikai hetilap Pefár király. Valahol külföldön csavargóit, de anyagi viszonyai mindinkább szorították, gondolt nagyott s elhatározta visszatérni ősi hazájába. De a szerb trón egy Obrenovics által el van foglalva. El kell tehát azt az útból tenni. Akadtak hívei Szerbiában, kik az orgyilkosságot végrehajtották s meghívták az uralkodásra. Nem volt annyira kényes, hogy a meghívást visszautasítsa. . Szolgálatába fogadott egy alacsony lelkületű ravasz embert, kivel együtt megcsinálták Törökország ellen a balkáni szövetséget. Csakhamar kitört Törökország és a szövetség között a háború s a vitéz bolgárok letörték előbbinek katonai erejét, osztoszkodásra kerülvén a dolog, a meggyengült bolgárok ellen fordultak s elragadták tőlük véres küzdelmük jelentékeny részét. Ekkor már megjött Petár király és Pasics Nikola étvágya s Oroszországgal összejátszva elhatározták az osztrák-magyar monarchia letörését és feldarabolását, természetesen maguknak biztosítva a monarchiából a szerb lakta vidéket, hogy igy a minden szerbek cárja hangzatos címét biztosítsa magának. Az orosz kényur hatalmi vágyának azután sikerült az időközben degenerálí, de a német gyűlölettől izzó Franciaországot, a kalmár Angliát terveinek megnyerni s igy kitört az iszonyatos világháború, mely számtalan emberéletet pusztít el s óriási vagyon-áldozatot követel. De minden jel arra mutat, hogy a kapzsi cár s annak előfutárja Petár király, rosszul számítottak. Azt hitték, hogy a belső zavarokkal küzdő Ausztria-Magyar- ország a támadásra rögtön szétszakad s egyes részeiben még a forradalom is úrrá lehet s találtak itt egy összetartó, minden áldozatra kész egységes monarchiát, mely akarattal bir s erre képességgel is rendelkezik, hogy a cselszövők gonosz terveit meghiusitsa. A királygyilkosokkal szövetkezett Petár király fővárosát elhagyva, a kis Szerbia egy mellék városában szorongva várja nagy barátai segítő csapatait. Monarchiánk hü szövetségese a németség a francia fősereget tönkreverve, már Páris, a francia főváros környékén táboroz; Anglia azon igyekszik, hogy minél kevesebb áldozatába kerüljön az önző érdekekből kötött szövetség ; Oroszországnak pedig, dacára óriási seregének, elég á maga baja. Felvonultatott haderejének jobb- és balszárnya már elég nagy vereséget szenvedett. A centrumnak jövője is nagyon kétséges, mert hadvezetőségünk biztosítása szerint Lem- bergnek feladása is nem kényszerből, hanem taktikai szempontból történt. így hát a már többször megvert Pe- tár-féle leolvadt szerb hadsereg hiába vár a szövetséges társak felmentő csapataira. A felére olvadt szerb hadsereg élelmiszerekben hiányt szenved, betegségek tiFelelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ zedelik meg s harci kedvben nagyon fogyatékos. A körülmények okozták, hogy a Szerbia ellen megindított büntető hadjáratot meg kellett szüntetni, mert minden erőnket a nagy tömegekben ránkrontó orosz hadsereg ellen kellett összpontosítanunk. A szerbek úgy látszik ennek folytán vérszemet kaptak s mint a legutóbbi főparancsnoki jelentés közli, hogy a Mitro- vicától keletre fekvő területünkre 4000 szerb tört be, de az egész szerb sereg katonáink fogságába került. Magán utón érkezett közlések szerint, miután tüzérségünk a Száván készített hajóhidakat elpusztította s igy a hires Timók hadosztály visszavonulási útját elvágta, I—7000 szerb megadta magát; ugyanannyit neki szorítottak katonáink a Szávának s azok legnagyobb része ott lelte halálát; 1500 menekülő szerbet pedig katonáink megtizedeltek s azután szinte elfogták. így fogy el apródonként Petár] király megcsappant serege s egyszer csak arra ébred, hogy őrült tervei füstbe szálltak, ő maga pedig mehet külföldre csatangolni Pasics Nikolával együtt, ha ugyan — eresztik. Boda Vilmos. Távirataink. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivalalos táviratai. Támadásunk sikere az oroszok ellen. Budapest. 1914 szeptémber 11. A főhadiszállásról jelentik: Lemberg- nél a csata tovább folyik.’ A támadásunk lassanként tért hódit. Hoefer vezérőrnagy, a vezérkari főnök helyettese. A szerbek csipkelődései. Budapest, szepfc 11. Ä főhadiszállásról jelentik: A délkeleti hadiszintérről ideérkező hírek arra mutatnak, hogy mialatt mi a Drinán átkeltünk, a szerb hadsereg egyes részei a Szerém- ség egyes részeibe betörtek, ahol a támadás elhárítása megindult. Hoefer vezérőrnagy, a vezérkari főnök helyettese. A németek további előnyomulása Franczia- országban. Berlin, szeptember 11. A „Vossische Zeitung“ kapja Rotter- dámból a hirt, hogy a német lovasság már bevonult a Szajna mellett fekvő Tro- yesba. Bécs, szeptember 11. A nagyvezérkar éjjeli közlése: A német trónörökös hadseregével a Verduntől délnyugatra fekvő megerősített ellenséges hadállást elfoglalta. A hadsereg egyes részei megtámadták a Verduntól délre eső záróerődöket. Az erődöket tegnap óta nehéz tüzérség ágyuzza. Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár: Egész évre 12 K, V? évre 6 K, l/4 évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 korona, további sor 30 fillér. — Nyilttér: garmond soronként 40 fillér. Német seregek győzelme az oroszokon. Berlin, szeptember 11, Hindenburg tábornok a keleti hadsereggel megverte az orosz hadseregnek még Poroszország területén tartózkodó balszárnyát és ezzel utat nyitott csapatai részére az ellenséges haderők hátába. Az ellenség föladta a, harcot és teljes visszavonulásban van. A keleti hadsereg észak-keleti irányban a Nyemen felé üldözi az ellenséget. Stein, főhadszállásmester. A hadügyminiszter a főiskola ifjúságához. Budapest, szept. 11. Krobatin hadügyminister felhívást intézett a monarchia főiskolának ifjúságához, hogy vegyék ki részüket a mai súlyos idők hazafias kötelezettségeiből és jelentkezzenek minél számosabban önkéntes katonai szolgálatra, e felhívást a bpesti kir. egyetem rektora Lenhoschek egyetemi tanár a következő lelkes szavakkal hozza az egyetemi ifjúság tudomására: „Kedves Fiaim! Nagy idők, nagy célok, nagy áldozatokat követelnek, lépjetek dicső őseink nyomába, akik számtalanszor tanujelét adták annak, hogy készek életüket és vérüket feláldozni a királyért és hazáért.“ A jelentkezések a bpesti kir. egyetem rektori hivatalában történnek. SzekszOrd derék főjegyzője halott. Janosits Károly, Szekszárd r. t. város mindenki által becsült, kiváló főtisztviselője halott. Kétkedve fogadta város- és megyeszerte a hirt pár hónap előtt mindenki, hogy a közszeretetben álló konciliáns úri embert, a pontos, mintaszor- galmu városi főjegyzőt, aki mindenkinek csak használni törekedett, nehéz betegség döntötte a betegágyhoz. S általános a fájdalom, amit halála fölött érez mindenki, akinek csak egyszer is akár a társadalmi életben, akár hivatalában alkalma volt Janosits főjegyző megnyerő, meleg, hivatalos, pontos és minden körülmények között finom előzékenységét megismerni. Mindig tulon túl volt terhelve munkával, de mindig volt ideje a hozzáfordulóknak segítségére, útbaigazítására lenni. Mint hivatalnok, a város egyik legszakkép- zettebb tisztviselője volt s folyton figyelemmel kisért minden közigazgatási újítást. Nem állása adta meg neki a hivatali észt, hanem magával vitte állásába a gyakorlott tisztviselő kellő tudását, melyhez az intelligens Úri ember társadalmi széleslátása és az ő saját egyéni meleg szive párosult. Nemcsak hozzátartozói vesztették el, hanem igen.sokat és nehezen pótolhatót vesztett benne városunk közigazgatása, de városunk társadalma is. — Szekszárd r. t. várossá alakulásának ad1 minisztrácionális átfejlődésében igen értékes és maradandó munkásságot fejtett ki. Szekszárd és a környékbeli falvak részvétének megható megnyilvánulása kisérte holttetemét utolsó útjára folyó hó 10-én Szckszárdon. A bátaszéki lövész-testület zenekara gyász- hangjai mellett, a városi tisztikar, a különböző hivatalok, egyesületek, a társadalom minden rétegének nagyszámú képviselői részvételével vonult a gyászmenet a felső róm. kath. temetőbe megadni a végtisztességet Szekszárd elhunyt főjegyzőjének. A megnyilvánult részvét a jele, hogy Janosits Károly emlékét nemcsak a hivatalos írások, de az emberek esze és szive is megfogja őrizni.
