Tolnamegyei Közlöny, 1914 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1914-08-09 / 32. szám

Xlll. évfolyam, 32. szem. Szekszárd. 1914. augusztus 9. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap A becstelen muszka. Teljesen megbízható híradások szerint a világ megdermedve áll Oroszország pár­ját ritkító pokoli gonoszságával szemben. Az történt ugyanis, hogy az orosz külügy­miniszter, hadügyminiszter és az orosz vezérkar főnöke egyértelmüleg becsület­szavukat adták gróf Szapáry pétervári nagy­követünknek, hogy nem terveznek semmi­féle ellenséges akciót Ausztria-Magyaror- szág ellen s ugyanakkor elrendelték 16 hadtest mozgósítását a monarchia ellen. Ezt a párját ritkító becstelenséget csak­ugyan érdemes íeljegyezni a történelem számára, mert hisz hasonló hitványság alig fog benne előfordulni a jövő száza­dokban és évezredekben. Lehetetlen feltételezni, hogy az orosz állam három legfelsőbb állásban levő hi­vatalnoka ilyen gonoszságot mert ' volna el­követni uruk és parancsolójuk: a fehér cár engedelme nélkül; tehát a tény egész ocsmány sara magára a minden oroszok urára száll vissza s őt fogja a tiszteséges gondolkodású emberiség előtt a maga va­lóságában bemutatni. Valóban a király és orgyilkosok or­szága nem találhatott volna kerek e vilá­gon hozzá méltóbb pártfogót s fegyver­társat az orosz cárnál. Teljesen egymás­hoz illők s az emberiség a jövő száza­dokban egy lapon : az emberi romlottság és becstelenség lapján fog róluk megem­lékezni. Hát Oroszország az elkövetkező világ­háborúban, számbeli erő tekintetében csak­ugyan jelentékeny szerepet fog betölteni, csakhogy a hadjáratok sorsát nem a nagy tömeg, hanem a lelkesedés, elszántság, készültség és a felszerelés foka szokta el­dönteni s nem a kancsukák által fegyel­mezett nyers és vad tömeg. Minden jel arra mutat, hogy az orosz járókölélen vergődő Francziaország is sza­kit dicsőséges múltjával s a minden sza­badságot kiirtó Oroszország oldalán fog a páratlan harcban résztvenni. — Csakhogy Francziaországban a népesség egy jelen­tékeny része, különösen a munkásság ha­tározottan állást foglal a természetellenes szövetség és a vandal-izü háború ellen ; Oroszországot ellenben egyszerre három oldalról is forradalom fenyegeti. Az elnyo­mott oroszok, a kiirtással küzdő finnek s a feldarabolt Lengyelország elkeseredett népe mozog a közös zsarnok ellen. Ázsiá­ban pedig Japánország készül másodízben is elverni rajta a port, melyre annyira rá­szolgált. Oroszország ezen helyzetével áll szem­ben a hármas szövetséghez tartozó három állam népességének páratlan lelkesedése, harckészsége és párját ritkító határozott­sága. A végeredmény, amennyiben emberi belátás megállapíthatja, nem lehet kétsé­ges. A muszkát megverte a török, elbánt vele Japán, most rajtunk a sor. Megkapja a kegyelemdöfést. Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Igaza lehet annak a katonai szakértő­nek, ki a háború következményeit így jel­lemezte : Az orosz gyenge, katona, nincs kitartása, a fegyelme gyorsan meglazul és akkor a kancsukával dolgozó, egyébként kis műveltségű tisztek sem mennek vele sokra. A leigázott finneket, lengyeleket, georgiaia- kat, kisoroszokat, örményeket és ugartör­zseket is besorozzák, ezek azonban úgy gyűlölik az elnyomó oroszokat, hogy a kí­vülről jövő ellenséget szinte jóbarátnak tekintik. Az orosz zsarnokság utolsó há­borúja lesz ez és katasztrofális jelentő­ségű lesz a szabadságot és kultúrát el­nyomó cárizmusra és a vele szövetkezett barbarizmusra.“ Boda Vilmos. TolniiniESye — a háborúban. Királyunk „Képeimhez“ intézett szózatában hivatkozott vitéz magyar népeire, mely trónjának s a monarchiának a legnagyobb támasza. Busz kék lehetünk arra, hogy eme szózat bennünket is érint, különösen tolnamegyeiket, mert rajtunk függ a világ szeme, hogy a királyi szót meny­nyire tudjuk megbecsülni, diadalra juttatni. Őfel sége egyik legvitézebb hadtestét a4-iket mozgósította, amelybe a színtiszta kunság, a tol­namegyei és somogyi magyarság is tartozik. Ebbe helyezi ama haditettek legdicsőbb, legra­gyogóbb bizodalmát, ezekbe helyezi azt az erős hitet, mely végre gátot vet a szerb handabandá: zásnak, megtöri azt a kemény diót, melyet a szlavizmu3 ellen folytat. Letörni azt a kulturát- lan népfajt, mely szégyenfoltja az európai mű­veltségnek, tisztességre tanítani a királygyilko­sokat s mindazokat, akik a monarchiát évek sora óta a legpéldátlanabbul provokálták. Ütött az utolsó óra ! Az elégtételt vétel fegyveres utón szerezzük meg nemzeti becsületünk számára ! Mint Fehérvárott járt tudósítónk látta, 'a legnagyobb gyorsasággal s rendben vonultak fel úgy a tartalékos, mint népfelkelő katonák, hogy hazafiui kötelességüknek eleget tegyenek. Vár­megyénkből, különösen Szekszárdról is tömegesen jelentek meg, fájó búcsút véve a családoktól egy szent, magasztosabb cél, a nemzeti becsület meg- védelmezésére. A mozgósítás óta nap-nap után zsúfolt katonavonatok szállítják a harcosokat a felszerelési állomásra, honnét a beosztások meg­történtével a harctérre vonulnak. Tolnamegyeiek ! Testvérek! Gyüijük le az érzékenységet, az öncélt, keressünk vigaszt fiaink erős karjában ! Ne féljünk, ne öltsünk gyászruhát, vértezzük fel magunkat a hit, remény aranyos pajzsával, mint egykoron a hős spártai anyák, akik fiaik kezébe pajzsot adtak azzal a jelszó­val: „hogy ezen hozzanak, vagy ezzel jöjj haza !“ Vessük el a szomorúság képét, ezzel úgy sem segítünk az ügynek. Szorítsuk össze öklünket s kipirult arccal, a lelkesedés mámorával énekel­jük aktuális katonafiank nótáit: Megállj, megállj, hitvány Szerbia, Nem lessz tied újra Bosznia! Mert a magyar nem enged, Mig egy csepp vére meleg Királygyilkos szerbeknek! Katonáink óriási lelkesedéssel és hideg vér­rel, biztos kezekkel mennek a harcvonalba. Ne aggódjunk családos apáink bevonulásán, hisz ők jobbára népfelkelők s a határon belül teljesíte­nek szolgálatot s igy nem forog életük annyira kockán. Hadvezetőségünk s hadseregünk iránt viseltessünk a legnagyobb bizalommal, mert an­nak úgy felszerelése, mint működése semmi ag­godalomra nem ad okot. Legyen ez az elismerés legnagyobb záloga ama ténynek, amely rövid időn belül világszenzációt fog kelteni. Vármegyénk katonái leküzdötték .a kishitű­séget I a legnagyobb készséggel várják a munka Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár: Egész évre 12 K, ‘/s évre 6 K, V* évre 3 K • Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 ko­rona, további sor 30 fillér. — Nyilttér i garmond so­ronként 40 fillér. kezdetét. Székesfehérvár hadiállapotban van. — Múlt héten indultak útnak a jászkunmegyei hu­szárok. A vasútállomásnál a tisztikart dr. Saára Gyula polgármester búcsúztatta el a város nevé­ben, melyre Horti István ezredes válaszolt, meg­köszönte azt a tapasztalt hevülő meleg hazasze­retet I azt a ragaszkodó bizalmat, melyet a város és az ország lakosai részéről megnyilvánult. Ki­jelenti, hogy a jászkunsági huszárok, mint eddig, ezután is oroszlánokként küzdenek és harcolnak a polgárok békés otthonukért s arra kéri őket, ha majdan visszajönnek, úgy fogadják ugyan­azzal a meleg szeretettel, amint most a buesu- zásnál megnyilvánult. Éljen a király! Éljen a nemzet! — voltak végszavai. Orkánszerüen zúgta az óriási tömeg utána, megtoldva azzal: Éljen a háború ! Szem nem maradt szárazon ; a cigány rázendített az ,,Isten áldd meg a magyart“-ra, levett föveggel énekelték a tisztek a közönség­gel. A zenekar húzta a szebbnél szebb magyar nótákat: a Rákóczi és Klapka-indulót, melyet csak a tiszt urak énekelték. Majd pedig mikor a felvirágozott vonatba szálltak s búcsút vettek hit­veseiktől, a közönség folytonos „Éljen a háború!“ kiáltásai s a nők, gyermekek sírásai közben ro­bogott el a vonat, vitte őket arra a mezőre, ahol nem virágot* hanem — talán — halált oszto­gatnak. Ezen impressziók hatása alatt önkénytele­nül is kicsordultak könnyeim s bizonyos szemre­hányással illettem a sorsot, hogy engem egy be­teg lábbal áldott meg s nem követhettem őket oda, ahol férfira, katonára van szükség. Kérjük arra a magyarok Istenét, aki oly sok balszerencse közt s annyi viszály után meg­tartotta nemzetünket, vezérelje a szerencse csil laga a háborúban s mielőbb térjenek vissza ha­zájukba, családi meleg fészkükbe. Tolnamegye kereskedőit, tehetős, anyagi ja vakkal megáldott polgárait pedig arra kérem a küzdő katonák családai részéről, ha már a haza becsülete iránti kötelesség elszólitotta őket csa­ládi tűzhelyeiktől, támogassák őket anyagilag, nyújtsanak nekik munkaalkalmat, hogy kereső nélkül maradt gyermekeiket e válságos időben is élelemmel láthassák el. A hatóságot ugyancsak kérjük, hogy ne engedjék meg azt a gálád eljá­rást, mely egyes kapzsi, hirtelen meggazdagodni vágyó embertől telik ki, kik egyes árucikkek árát a kiuzsorázásig emelik fel. Épp e válságos pillanatban van szükség a segélyre, nem pedig a honmaradt lakosság kiuzsorázása. Katonáink megteszik kötelességüket a haza iránt, a haza pedig tegye meg kötelességét an­nak lakói iránt. Koretzky János. Zichy Gyula gráf megyéspiispöR Kör­levele a habomról. Zichy Gyula gróf pécsi megyéspüspök a háború idejére szóló intézkedéseket illetőleg a kö­vetkező körlevélben fordul a pécsi egyházmegye papságához és híveihez: „Hosszú és komoly tűrés után a Haza méltóságának, erkölcsi súlyának s anyagi érdekei­nek fegyveres védelmére hiv a királyi szózat. Minden megfontolt apostoli bölcsességével s népé­nek osztatlan ragaszkodását, kitörő lelkesedését váltotta ki, mikor kardot rántott a béke s további áldásos munkásságunk védelmére azok ellen, kiknek fondor útját vérontás jellemzi s vakmerő merénylet minden ellen, mi öröklött hűségünk, tiszta honszeretetünk előtt szent és sérthetetlen. Önfenntartásunk erkölcsileg 1 anyagilag egyaránt szükségessé tette, hogy végre biztosítékot találjunk a hosszas s vérfagyasztó aknamunka ellen, melyet a szomszédos szerb királyság területéről szőttek ellenünk elbizakodottan. A megkisérlett, de siker­telen békés megoldás viszautasitása kihívás. Egyedüli választás a békétlen szomszéd ellen az ágyudörgés, háború, melyet férfias elszántsággal s kitartással állunk az utolsó csepp vérig Felséges

Next

/
Thumbnails
Contents