Tolnamegyei Közlöny, 1914 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1914-07-05 / 27. szám

2

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY

1914 julius 5.

áldozatul estek. A megrázó tragédia felett impozáns módon' vette ki a gyászát a magyar kép viselőház is múlt kedden tartott ülésében. Az egyesült függetlenségi párt nevében Apponyi Albert gróf a következő gyászbeszedet tartotta:

Midőn e komoly órában a függetlenségi és 48 as párt érzelmeit tolmácsolom, nincs sok szóra szükségem, mert nincs az a beszéd, amely az esemény lesújtó tragikumához méltó lehetne.

Egy nagytehetségü, nagyakaratu, nagyszán déku fejedelmi ivadékot nagy hivatása küszöbén sújt le egy gaz merénylő golyója. Egy remény- teljes jövő múltba sülyed, mielőtt jelenné alakulhatott volna. A történelemnek egy előre megirt fejezete lepecsételve és olvasatlanul tűnik el az enyészetbe.

De vájjon ki döntötte oda? Egyes bűnös fanatikusoknak szeszélye vagy pedig egy átgondolt összeesküvés kegyetlensége ? Ma még nem tudjuk. De ez az eset világosságot kiván: meg kell ismerni azokat a sötét erőket, amelyek itt működtek, mert bárkik legyenek, le kell rájuk sújtanunk és vesztükre fordítanunk ezt a gyászos sikert, amelyet a gyilkolás terén elértek. (Úgy van.)

Ma azonban álljunk meg egy pillanatra azoknál a megrendítő emberi mozzanatoknál, a melyek lelkünket lebilincselik. Nagy gondolatokkal és nagy tervekkel egyetemben egy tiszta földi boldogság is szállott sirba. Ez a boldogság leplezte a ridegnek és keménynek látszó férfiú gyöngédségét, ez hozta őt lelkűnkhöz közel. Min den egyebet csak sejtettünk, találgattunk : ezt az egyet tudtuk, láttuk, szerettük.

Es midőn arról értesülünk, hogy a halálosan megsebzett férfiúnak utolsó mozdulata a szeretetteljes lehajlás volt ahhoz a hűséges hitveshez, aki őt néhány pillanattal megelőzte vagy követte a halálba, akkor ennek az egyszerű emberi vonásnak világitásában sejteni véljük azt is, hogy mit vesztettünk leendő uralkodónk elvesztésével.

Mert az uralkodó is annyit ér, amennyi emberi értéket képvisel benne az ember. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) És az emberi értéknek fölismerése ad melegséget az alattvalói hűség kötelékének.

Ezt a hűséget a függetlenségi és 48 as párt felajánlotta Magyarország leendő alkotmányos és koronás királyának és mint ilyent, gyászolja az elhunyt trónörököst. Szabadságszerető, nemzetük jogaihoz tántorithatatlanul ragaszkodó polgárok hűségét, mely távol áll szolgalelküségtől és épp ezért nem rejt tőrt, melyre az alkotmány szellemében feltétlenül számítani lehet. Nyugodtan vártuk Ferencz Ferdinánd trónrajutását, sőt bizalommal, mert bármennyire magába zárta gondolatait, tudtuk róla, hogy nagyra törekvő férfiú. Nagy uralkodás pedig itt csak az általunk kép ■viselt eszmék gránit-talapzatán emelkedhetik ma gasba. (Úgy van! balfelől.) És ha van e szomorú eseménynek már most felismerhető tanulsága, ez a tanulság egy régi igazság megerősítése, amelyet a történelem hol szelíd kifejtéssel, hol valami eseménynek menydörgésével, hol borzasztó tettek sivitásával újból és újból szólaltat meg, az az igazság t. i., hogy a magyar nemzeti

gondolat akadálytalan kifejlődése, a maga teljességében való intézményes kiépítése, az az erős vár, amelyben az uralkodóház biztosságot találhat, hatalmat és dicsőséget. (Igaz! Úgy van ! a bal- és szélsőbaloldalon.)

„A nagy világon e kívül nincsen számára hely.“ (Igaz! Úgy van! balfelől.)

Mint a megváltást, várjuk ennek az igazságnak teljes elismerését, várjuk türelemmel. Vajha igy várná a történelem is, de nem szabad tétlenül várnunk.

Midőn az egész világ részvéte ez újból megpróbált ősz uralkodóra néz, midőn aggódó várakozással tekint a trón ifjú örökösére, midőn — ki tudja ,— mily nehéz megpróbáltatások elé nézünk, midőn a szerajevÓi golyó minket megtanított az egyéni erő múlandóságára, előtérbe lép az a kötelesség, hogy mai és leendő királyunk mellé állítsunk erős nemzetet. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) A Gondviselés ■ végre megintett, érthetően intett meg, borzalmasan intett meg : ne lökjük félre intelmét.

Ezekkel a gondolatokkal, ezekkel az érzelmekkel búcsúzunk el, mi függetlenségiek, leendő királyunknak, aki volt, daliás alakjától és hitvese megható egyéniségétől. Erős férfiakat erős elhatározással illik gyászolni, kegyeletünk csak úgy lesz méltó az ő emlékéhez. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon. Y

A választók összeírása.

Sándor Járíbs belügyminiszter az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1913. évi XIV. törvénycikkben a névjegyzékek összeállítására vonatkozólag foglalt rendelkezések végrehajtása tárgyában valamennyi központi választmánynak körrendeletét adott ki. Ezen miniszteri rendelet alapján Tolnavármegye központi választmánya julius 1-én Forster Zoltán alispán elnöklésével ülést tartott, melyen a miniszteri rendelet értelmében megalakították a választókat összeíró bizottságokat. Az ülésen Kovács Sebestény Endre főispán is jelen volt. Az összeíró küldöttségeknek a községi jegyző (polgármester) a saját szavazó körében hivatalból tag lévén, minden szavazó körre két rendes és egy póttagot kellett a központi választmánynak választania. Az egyes összeíró bizottság tagjai ilyen formán :

I. Szekszárdi választókerületben: I. Bátaszék—hátai szavazókörben. Székhely: Bátaszék. Alsónána, Alsónyék és Báta községekben. Elnök: Taíner János. Rendes tagok: Theuerle Henrik (helyettes elnök) és a községi jegyző. Póttag : Sztrokay Nándor. 2. Bátaszék—várdombi szavazókörben. Székhelye: Bátaszék. Bátaszék és várdomb községekben. Elnök: Pongrácz Lajos. Rendes tagok: Thész Lőrinc (helyettes elnök) és a községi jegyző. Póttag: Öllé Mihály. 3. Decsi sza- vazókörben. Székhelye: Decs. Decs, Ocsény és Sárpilis községekben. Elnök: Bús Lajos. Rendes tagok : Okos Gyula (helyettes elnök) és a községi jegyző. Póttag: Dr. Pécsvá- rady József. 4. Szekszárdi I. szavazókör- beni Elnök: Dr. Martin József. Rendes tagok : Schneider János (helyettes elnök) és a r. t. város polgármestere. Póttag: Dr. Haraszti József. 5. Szekszárdi II. szavazó- köréen. Elnök: Szeghy Sándor. Rendes tagok: Gödé Lajos (helyettes elnök) és a r. t. város polgármestere. Póttag: Ujj Ferenc.

II. Tolnai választókerületben: I. Faddi szavazókörben. Székhelye: Fadd. Dunaszentgyörgy, Fadd és Gerjen községekben. Elnök: Kátay Endre. Rendes tagok: Széky Géza (helyettes elnök) és a községi jegyző. Póttag: Pleszky Antal. 2. Kétyi szavazó körben. Székhelye: Kéty. Felsönána, Kéty, Medina és^ Murga községekben. Elnök: Forster István. Rendes tagok: br. Rudnyánszky Dezső (helyettes elnök) és a községi jegyző. Póttag: Rühl György. 3. Tolnai szavazókörben. Székhelye : Tolna. Mözs, Simonmajor, Szedres és Tolna községekben. Elnök: Fekete Ágoston. Rendes tagok: id. Tenczlinger Lajos (helyettes elnök) és a községi jegyző. Póttag: Budai János. 4. Zombai szavazokörben. Székhelye: Zomba. Belac, Dörypatlan, Harc, Kakasd, Ladomány, Sióagárd es Zomba községekben. Elnök: Razgha Lajos. Rendes tagok: dr. Klein Antal (helyettes elnök) és a községi (kör-) jegyző. Póttag: Antl- finger János.

III. Bonyhádi választókerületben : I. Bonyhádi szavazókör. Székhelye.^ Bonyhád. Bonyhád, Börzsöny és Majos községekben. Elnök: dr. Müller János. Rendes tagok : Fleischmann Lipót (helyettes elnök) és a községi jegyző. Póttag: Brick Jakab. 2. Mórágyi szavazókörben. Bátaapáti, Cikó, Grábóc, Mórágy, Möcsény, Paiatinca és Szálka községekben. Elnök : Szakách Imre. Rendes tagok : Kakas Béla, (helyettes elnök) és a községi (kör), jegyző. Póttag: Walter Ádám. 3. Nagymányoki szavazókörben. Székhelye: Nagymi nyok. Győré, Izmény, Kismányok, Máza, Mucsfa, Nagymányok és

lőle. Balta Oszkár pedig avégből, hogy szemébe nézhessen a falunak, a falu magahitt, gőgös potentátjainak és főleg a büszke és elbizakodott Bolváry Elzának.

Akkor, négy esztendeje, Balta Oszkár halálosan beleszeretett a fiatal leányba. Hogyan is engedhette meg magának e merész és kilátástalan érzelem elhatalmasodását ? Talán amiatt a vak elbizakodottság miatt, mely az érettségi bizonyit- ■vány megszerzése után néhány hétig az ifjakat jellemzi. Már mindegy, de tény, hogy a fiú egy este; akkor, négy esztendeje, különös véletlenképp kettesben sétálva a leánnyal az utcán, egész váratlanul igy szólt hozzá:

— Elza. Szerelmes vagyok magába. Várjon rám. Négy-öt év múlva feleségül veszem.

A leány felkacagott.

— Csak nem gondolja komolyan ? Hogy is képzelheti, hogy én feleségül mehetnék a kékfestő mesterember fiához ? .. .

Igen, ezt mondta a leány. Azóta sok minden történt. Az öreg Szálkái, a község érdemes bírája, meghalt, és mostan Bus Illés a biró. A régi követ megbukott és egy pesti fiskálist vá lasztották helyette. (Nem adok neki tiz esztendőt — vélte Balta Mózes — ezt is kiütik a nyeregből. Még pedig a fiam.) De, nini, el ne felejtsük, meghalt bizony Boldvári Gáspár fősfcol- gabiró is, nagy szegénységben felejtve özvegyét és leánykáját. (Talán már nem is olyan gőgös -az az Elza )

Öreg Balta Mózes már több ízben hivta haza, terjedelmes levelekben a fiát, aki azonban megmaradt elve mellett és mindannyiszor azt válaszolta, hogy amig doktori cime nincs, addig nem megy haza.

Igazában más oka is volt. Az egyetemi

évek .alatt sokat nélkülözött. Nem volt egy jóra való ruhája. Már pedig azt akarta, hogy mindenképpen, még külső megjelenésével is el kábítsa, irigységbe ejtse a falut, melyét, hite szerint gyűlölt, de voltaképpen szeretett. Csak ideálokért hoz az ember nehéz áldozatokat. Ideálokért, me lyekért rajong. És Balta Oszkár, tengődvén négy esztendőkön át lecke adásokból, cimszalagirások- ból és más sovány keresetekből, mindig rendelkezett annyi lelki erővel, hogy a falu tervbevett lefőzése céljából garasokat tegyen félre. A gara sokból igy lettek forintok, és igy történhetett, hogy ugyanazon a napon, amelyen a fiút doktorrá fogadták, végre olyan ruhákba öltözhetett, aminőket régóta bámult az utcán és néha a kávéházakban.

Mert eljárt ám a kávéházba is. Nem ugyan az időt lopni, mint mások, hanem szemlélődni. Ott leste ki a divatos nyakkendőviseleteket, ott jegyezte meg a különböző pesti vicceket és a társaságtalan, magában küzködő szegény fiú a kávéházban tanult biztos modort és föllépést. Legalább ő azt hitte, hogy ezeket tanulta.

A negyedik esztendőben jobbra fordu't a sora; irodába került és hatvan forintokat szer zett havonta. Most megvalósíthatta titkos álmát : megtanulta ugyanis a karambol-játék rejtelmeit. Ne méltóztassék mosolyogni, de ezen a ponton hivatkoznom kell a Mexikó-kávéház karambolmatadorjára, Prompt urra. Hogy a magánéletben kicsoda-micsoda ez a Prompt ur, teljességgel ismeretlen. De annál bizonyosabb, hogy amikor a Mexikó kávéházban kezébe veszi á dákót, min den szem mozdulatait kiséri. Még a nők is abban- hagyják a pletykát és egyedül Prompt urra irányozzák figyelmüket. A dákó kibelikje ő, mert I valóban, magam sem láttam még soha senkit I

ennyi éfzésáfcl billiárdozni. Az a könnyed grácia — vagy mint a. Mexikó kávéház kaszirnője mondja: nonsválens — amellyel Prompt mester a dákót irányítja, és amelyben, bocsánat, van valami a borbélysegéd kecses borotva billenté- séből és ollócsattogtató Íveléseitől; és az a biztonság, amellyel nyakra-főre csinálja egymásután a százas, sőt kétszázas szériákat, határtalanul imponáltak a mi fiatal Oszkár barátunknak. És Oszkárnak az jutott eszébe, hogy ha odahaza Bátyokon, a nagykorcsma billiárd asztalánál hirtelen mégjelennék ez a művész : bezzeg egyszeriben vége lenne a patikus meg a lódoktor dicsőségének. Mert Bátyokon ők ketten ejtik ámulatba karambol művészetükkel a naiv publikumot bár hiszen ritkaság, ha olykor olykor egy tizes széria sikerül valamelyiknek, Oszkár kivált a patikust utálta szívből, még pedig azért, mert következetesen letegezte és amikor az érettségi után hazament, az utcán barackot nyomott a feje búbjára, mint valami kis fiúnak. Érezte Oszkár, hogy a patikus összezsugorodnék, mint a megszűrt hólyag, ha valaki karambolban legyőzné. Mi lenne, ha ő mérhetné a patikusra a megsemmisítő csapást ?

És — lám, ilyen furcsák az emberek —■ Oszkár nem sajnált naponta egy koronát, néha kettőt sem, avégből, hogy megtanulja ezt a mesterséget. Élleste Prompt urnák nemcsak műfogásait, de még a mozdulatait is. Pár hónap alatt úgy belejött, hogy általában harmincas szériák már nem mentek nála ritkaságszámba.

Kellőleg fel volt készülve tehát, amidőn egy júniusi reggelen vonatra ült. Zsebében doktori oklevél es — ami' Bátyok községben szinten pukkasztást fog- okolni jfj| arany óra. A sárga bőrkofferjában vagy öt különböző tend