Tolnamegyei Közlöny, 1914 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1914-06-28 / 26. szám

XL1I. éufolynm. 26. szóm. SzeKszórd. 1914. iuniuj 28. nuTAMEGfEi iáin Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utca 6. sz,, hová a lap szellemi részét illető minden közlemények in'tézendők. Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. Tolnnmesyei hitelszövetkezetek. Az anyagi válság tünetei között le- mult két utolsó év után még ma is csak lassan kezd engedni a mód felett megszo­rított hitel fagya s még mindig bizonyos félelmet, sőt megdöbbenést keltő jelensé­gek tárulnak zavarólag elénk, amikor az elmúlt nehéz 2— 3 év tanulságait igyekez­nénk a jövőben való felhasználás végett összeállítani. Mégis már valamennyire tisztán lát­szik előttünk az elmúlt veszedelem s meg­állapítható, hogy felülről lefelé, az anya­gilag erőstől a leggyengébbig, úgyszólván senkit nem hagyott érintetlenül a pénz és hitelválság s az ezzel párosult üzlettelen- ség, keresethiány. Mi sem természetesebb, hogy ily kö­rülmények között a kis exsistentiák foko­zottan érzik a depresszió hátrányait s ha valamikor, úgy a lemült megzavart gazda­sági viszonyok között bebizonyosodott, hogy azok a fillérekkel, a szegények ga­rasaival is bajmolodó hitelszövetkezetek, ön­segélyző egyesületek mennyire fontos gazda­sági tényezők hazánk közgazdaságában s mennyire jogos és fontos, hogy az állam különféle törvényes intézményekkel igyeke­zett és igyekezik az önsegélyzó' hitelszö­vetkezetek keletkezését, humánus célú mű­ködését előmozdítani. Mert, amikor a nagy pénzintézetek tartózkodva dugták el aranyaikat a nagy­iparos, gyáros, nagykereskedő, földbirtokos előtt, a hitelszövetkezetek akkor is, maguk­hoz engedték a kisembert, a kisiparost, kereskedőt, a földmivelőt, kishivatalnokot TÁRCA. Én és Ö. Vágyom utánad forrón, epedve, Tied szivemnek égő szerelme, Óh adjál nékem szivedben helyet 2 — — Nem lehet! — Legalább kezed csókolnom engedd, Reá hullatnom keserves könnyemet, Hadd lássad szivem bus vergődését! — Hagyj békét 1 Hadd feküdjem hát lábaid előtt, Tapossad, tipord el a szenvedőt. Szivemnek ehhez tán csak van joga? — — Nem, soha! — A szolgád leszek, hűséges rabod, Örömmel tűrök, ha te akarod. Csak ott lehessek a közeledben. — — Nem és nem / — Leszek hát árnyad, lesem a lépted, Hűn a nyomodban követlek téged, Talán egykor majd csak észreveszek? — — Tévédéi! — Úgy hát haljak meg, — nincs miért élnem, Ha szivem vágyát el soh’sem érem. Hív már a sírom ! — Áldjon az Isten ! — — Hál Isten ! — . LINK JÁNOS.­Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ és munkást egyaránt s fiiig amazok 12—15 százalékkal mérték reszketve a hitelt, ad­dig az önsegélyző egyesületeiben az a kis­ember még mindig 7—8 százalékkal tudta jogos, sőt méltányos hiteligényeit kielé­gíteni. Nem akarjuk a fent elmondottakat a tolnamegyei, legkivált a két szekszárdi nagy pénzintézetünkre Vonatkoztatni, mert hisz éppen e lapok hasábjain örömmel ál­lapítottuk már meg, hogy helyi pénzinté­zeteink mennyire közérdekű működést fej­tettek ki a lemult gazdasági válság idejében. De igenis vonatkoztatjuk a fent el­mondottakat a tolnamegyei hitelszövetkeze­tekre s elmondhatjuk itt ezt most köteles­ség szerüleg azért, mert ennek leszögezé- sére eddig egyrészt igy általánosságban alkalmunk nem volt, másrészt, mert külö­nösen megkapta a mi hitelszövetkezeteink céltudatos irányú tevékenykedése és helyes érzéke figyelmünket abból a szomorú anyagi válságból kifolyólag, melybe a fővárosi és vidéki kisebb pénzintézetek után az Or­szágos Központi Hitelszövetkezet éppen nap­jainkban került. A kisebb vidéki és fővárosi pénzinté­zetek válságainak és f..bukásainak főokát nem igen kell kutatni, a vérszegénység, a tulerőltetés, a nagy tőkével dolgozó nagy bankokkal felvett könnyelmű verseny a legfőbb oka ennek s bizonyára a közvet- nül érdekelteken kívül alig gondolkozik a hétköznapi élet hosszasabban felettük. De az Országos Központi Hitelszövet­kezet válsága méltán döbbentett meg min­denkit, mert hiszen az OKH célja és hi­vatása már kizárja azokat az okokat, me­A temetőben. A két napos asszony szobájában ült — a kereveten. Előtte feküdt egy felbontatlan levél s arra szegezte borongó tekintetét. Tekintetéből szenvedést lehetett kiolvasni. Igaz, hogy eperajka néha mosolyra nyílt, de az emberismerő megérthette, tudhatta, hogy ez a hervatag ősznek bágyatag mosolygása. Fehér vállát, amely oly észbontóan látszott ki a batiszt derékbői, odatámasztotta a kerevet- nek, szőke haját, mely mint a lombos cserje árnyékolta a zöld gyepen, simogatta, kék szemé­ben pedig könny csillogott. És egy ilyen asszony, akinek fenkölt lelke boldogságot adhat a férfinak, ez egy levélke el­olvasása után, amikor férje ő érette imádkozik, azt sirja, azt mondja: boldogtalan vagyok. Miként a vizbefult, aki görcsösen kapasz­kodik a szalmaszál után, fátumát kikerülni hiszi, ha összegyűri a levelet. Menekülni akar, de nem tud, mert asszonyi becsülete nem engedi. Ott marad a hínárban, ott leheli ki lelket, ha majd jön a megváltó halál, ott fog a férfi kebelre simulni s férjének azt fogja mondani: Isten veled ! És ha bekövetkeznék a tragédia, ha a férj örülni akar, amihez joga van, ha gügyögő baba szaladna a beteg anya ágyához, akkor Istenem, akkor mit is mondhatna egy nő a férjének? így harcol önlelkével a szép asszony. A feltorlódó gondolat azonban a harag pír­jával festi meg. — Istenemre,. férjemnek nincs joga erre ! Szabadulni akarok, mert érzem, hogy e gyermek csak újabb bilincsekbe verne hozzá. S ezt nem akarom, nem ! Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár: Egész évre 12 K, l/2 évre 6 K. 1 i évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit song 8 ko­rona, további sor 30 fillér. — Nyilttér: garmond so­ronként 40 fillér. lyek a megbukott, vagy fuldokló kisebb fővárosi és vidéki pénzintézeteket a bu­kásba vittek. Köztudomású ugyanis, hogy az OKH célja és hivatása ugyanaz a humánus cél, ami a hitelszövetkezeteké általában s tu- lajdonképeni hivatása éppen ezen a köte­lékébe belépett hitelszövetkezeteknek anyagi erőforrásul szolgálni, azok részére a szük­séges pénzellátmányt biztosítani. S meg is állapíthatjuk, hogy az első években nem is tért el ettől az OKH egy hajszálnyira sem. Az utóbbi időben azonban talán a protekcióig menő humanitásból, vagy poli­tikai, vagy egyébb indokokból az OKH el­tért ezen eredeti hivatásától, kétes jövőjű ipari szövetkezetek és beteg üzleti vállala­tok szanálásaiba fogott, hol erején felüli tőkelekötéssel meg nem engedhető rizikó­nak kitett üzletkötésekbe keveredett, melyek alapjában ingatták meg e szép hivatásu intézetet. Az OKH válsága méltán döbbentett meg tehát sokakat s az ijjedelmet annál inkább szerte az országban megérezték, mert az ország igen sok hitelszövetkezete lépett be az utóbbi évek folyamán az Or­szágos Központi Hitelszövetkezet köte­lékébe. Ez a válság azonban — s itt jutunk megint a mi megyei hitelszövetkezeteink­hez — a tolnamegyei hitelszövetkezeteket nem igen érintette s csak egy csekély ré­szinél okozott ijjedelmet, mert nagyobb részük, mint hitelközponttal, a csak egy féléve megalakult Dunántúli Hitelszövetke­zetek Kötelékével áll ma már igen előnyös Mig a lelki harc folyik, az esthajnal fátyolt borit i megszólal az estharang vigaszos, béke- deritő, buzdító szavával ! — Ne igy! Ne igy! — 's a nézése kisér- tetiesen sötét lesz ! Félre kell verni azt a haran­got, félre. Egy nő kéri ezt, kinek lelke ég a szenvedés tüzén, aki előtt a sötét boldogtalanság ösvénye tátong, aki előtt a jelen tenger, amely­nek a hullámai mind nagyobb pusztításba sodornak. — Sirjon szomorú életemen minden ember, de kacagjon az a férfi, aki szeretett és megrabolt. Mintha hallucinációi lettek volna a nőnek* végig játszott egy egész drámát s lelkének evo­lúciói felmondhatták a fizikai szolgálatot: a szép asszony áléivá elterült a földön. Egy medvebőr tette meg azt a szívességet, hogy a patyolatesten semmi sérülés nem esett, egyik karjával a medve­bőr bozontos fejét fogta át öntudatlanul az asz- szony . .. * Bokor Tivadar szegény, de igen becsületei ügyvéd volt, kezét és szerelmét a város hires szépségének, a szép Málczay Tildának ajánlotta föl. A kist. varga pletyka népsége ratifikálta a frigyet s azt mondotta : ‘ nagyon összeillő pár. Előttem mindig gyanúsak az úgynevezett össze­illő párok, rendesen ezek játszák a legtakarosabb- házasságtörési drámákat. Ez esetben a jól összeillés arra volt értve, hogy az ügyvéd barna, a lány szőke. Mindketten mulatósak. Ellenben kemény szavakkal ítélték el a stréber fiskálist, aki oly szegény, mint a templom egere, s akinek mégis gazdag lány kellene. Málczay századvégi ember volt: neki jobban imponál egy pár száz hold, mint bármilyen kenyérszerző dip­loma. Favoritja — mint szokta mondani — Fóthy

Next

/
Thumbnails
Contents