Tolnamegyei Közlöny, 1914 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1914-06-21 / 25. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1914 junius 21. ség április, májusban, kevesebb julius-augusztus- ban, .egyező szeptemberben, jóval nagyobb október és novemberben, kevesebb decemberben, január., február és márciusban. — Az eltérés tehát főleg julius és augusztusban mutatkozik s mikor nálunk a nagy kánikula idején, sokkalta kevesebb eső esik mint Németországban, továbbá októbernovemberben, a mikor nálunk van sokkalta több csapadék mint Németországban. A havi csapadék ilyetén módon való megoszlása azonban nem káros kalászosainkra, s legfeljebb a kapás növényeket érinti károsan a julius-augusztusi kevesebb csapadék, ellenben különösen az őszi kalászosokra előnyös az október- novemberi nagyobb csapadék. Dacára ennek a körülménynek, mégis arra kell törekednünk, hogy talajunkat úgy műveljük, hogy az esetleg kevesebb csapadékkal is nagy termést érhessünk el. Mert igaz ugyan, hogy az az 540 mm. csapadék, amely az ország más részeiben 600-700-800 mm.-ra is emelkedik évente, juttat annyi vizet a talajba, a mennyire a növényeknek szükségük van, mégis előfordul, hogy hosszabb szárazság esetén a nem helyesen müveit talaj annyira kiszikkad, hogy a növényzet nem kap elegendő vizet. Ha azonban talajunk felületét állandóan porhanyóan tartjuk s ez által lehetővé tesszük, hogy minden csepp esőviz behatoljon a talaj mélyébe, másrészt pedig megakadályozzuk a viz elpárolgását, akkor altalajban van állandóan annyi viz, amennyi bőséges termésünk előállítására szükséges. Ezt azonban nem úgy érhetjük el, ha a tarlót jövő tavaszig 'felszántatlanul hagyjuk, hanem csakis úgy, ha aratás után azonnal tárcsázunk vagy sekélyen alászántjuk azt és az őszi szántásig ismételten is megboronáljuk, mert éppen a gyakori boronálás segélyével akadályozzuk meg a talajban levő viz elpárolgását. Az alább leirandó módon művelt talajban egy-két havi tavaszi szárazság után is 2000 Hl.-el több viz van, mint abban, a mely tavaszig tarlóként állott, a mely nagyobb vízmennyiség természetszerűleg nagyobb termést is eredményez, nem ritkán 40—50 százalékkal is nagyobbat, mint az, a melyikből ez a vízmennyiség hiányzik. A legfontosabb dolog tehát aratás után azonnal tárcsázni vagy szántani. — Ha ilyén tárcsázó géppel nem rendelkezünk, akkor ekékkel szántsuk a tarlót s úgy a tárcsázó mint az ekék után járassunk azonnal boronát, hogy az teljesen elaprózza a szántás felületét. Ha azután elkövetkezik egy hirtelen eső, a mely a föld felületét tömötté vagy cserepessé teszi, boronáltassuk azt ismét meg, majd pedig ősszel — vessünk abba akár ŐBzit, akár tavaszit — szántsuk a talajt mélyen s megint boronáltassuk. Az által tehát, hogy talajunk állandóan szántva és felülete állandóan boronáivá van, megakadályozzuk egyrészt a talajban levő viz elpárolgását, másrészt lehetségessé tesszük, hogy az ilyen talaj minden csepp vizet magába fogadjon és még a téli csapadékot — Később — súgta egy rohama után — el is veheted. Legyen a tiéd, én úgyis meghalok. Legyen a te feleséged. — Bravó ! — Dehogy! Malőr ez, nem bravó. — Hogy-hogy ?; — Mert nem ismered az asszonyt! Amig igy, mint barát, éppen ötven ezresbe került, hát mint feleség ? . . . Aztán már idősecske is. Nem kell nékem*olyan asszony, aki legénykoromban is . . . Tudod! — Sötéten ítélsz ! igy itéini, ilyen aranyos, de meg ilyen nagytekintélyű asszonyról nem szabad, még ha annyit ittunk is, mint most. —- Ha-ha-ha! Az ezredesnéről ? — És miért szereted hát azt az asszonyt úgy, hogy éjjeleket nem aludtál, annyit búslakodtál utána! Nem szólt reá a főhadnagy, de a sarkantyújához vert egy pezsgős poharat és láttam rajta, hogy az asszonyt szereti, nagyon szereti. * Amidőn az ezredes halálos ágyán megiratta végrendeletét, a borosfejü főhadnagynak nagyon eljárhatott a szája, mert az ezredes erősen megtámadta az asszonyt. — Hogyan, a főhadnagy önt megveti, Önnek nincs mit számítania reá; dehogy is kívánja feleségének! Nem hilok még meg asszonyom! Nem tudnék meghalni nyugodtan. Kire hagyjam | hát magát ? is elraktározza szárazabb időkre. Az ilyen módon megművelt és tavasziaknak szánt talaj beéredése is sokkalta jobb, mert a tél hidege inkább behatol a talaj mélyébe, inkább bomlasztja, érleli azt a tavaszi kalászosok részére. Az alkalmazott istálló vagy műtrágyák is inkább jutnak érvényre az ilyetén módon müyelt talajban, mert az abban foglalt nagyobb mennyiségű vízben könnyen oldódnak és a növény által könnyen használhatók. De még egy ilyen fontos indok szól. a mellett, hogy a tailó alászántását senki el ne mulassza, az t. i. hogy a gyomok irtását csakis ilyen módon lehet kellő eredménnyel végezni, mert az aratás közben kimúlott gyommagvak, mihelyt alászántjuk, j csírázásnak indulnak és az őszi mély szántás alkalmával a csak félig fejlődött gyomokat megsemmisítjük. — Ha ellenben a tarlót nem szántjuk alá, a gyommagvak nem kapnak földtakarót, úgy csírázásuk csak a következő tavaszra marad, a mikor is újabb magvakat érlelnek és igy a gyom szaporodása állandó lesz. Senkinek sem szabad tehát elmulasztani a tarló alászántását, mert ez a gazdálkodásnak egyik legfontosabb munkája. Az állami tisztviselők és a közigazgatási reform. Az Állami Tisztviselők Országos Egyesületének igazgató választmánya junius 17-én Budapesten este ülést tartott. Azt az akciót beszélték meg, amelyet a tisztviselői kar indít a közigazgatási reform kapcsán a tisztviselők kívánságainak teljesítése érdekében. Gróf Batthyány Tivadar, az-országos egyesület elnöke is beszélt; egyebek közt ezeket mondotta: — Azt a törekvést, amely az alsó és kö zépfokon a katonatiszti illetmény emelését és az automatikus előléptetés rendszerét célozza, ő, mint az Állami Tisztviselők Országos Egyesületének elnöke, a legnagyobb szimpátiával üdvözli. De az egyenlő minősítéssel bírók egyenlő törzsfízetésben részesüljenek, akáf katonatisztek, akár állami tisztviselők, akár állatüvasuti, akár más állami alkalmazottak. A közigazgatási reformról szóivá, kérdezi, tud-e intelligens ember elképzelni egy hadsereget szolgálati szabályzat nélkül. Érdéké az állam minden egyes polgárának, hogy pártatlan, igazságos, birói függetlenséggel felruházott jellegű állami tisztviselők döntsenek az ő legfontosabb egyéni és közérdekeikben. Épp ezért a legnagyobb aggodalommal ,látja a kormány törvény- javaslatát, mert az ilyen időleges törvények temetői a végleges intézkedéseknek. Azt látni ebből a törvényjavaslatból, ha ebből törvény lesz, hogy ezentúl a közigazgatási bizottság elsőfoku- lag, a belügyminiszter, pedig másodfokú lesz a fegyelmi fórum, akkor el van temetve az igazi A jó asszony csak habozott, de határozott feleletet nem tudott adni. Könnyelműnek tarthatta a főhadnagyot, de ilyen léhának soha ! — Asszonyom! Feleljen tehát! — Felelek. Maradjon csak igy, épen a végrendelet. — Azt akarja mondani, haljak meg nyugodtan. Beszéljen bát; asszonyom! — Hát ha tudni akarja2 igenis azt! Merészen, szívtelenül mondta ki az asszony, mint a milyen kíméletlen volt a haldokló támadása. * Az öreg ezredes félt most már a haláltól. De az aszthma, ha ma halálra is ijesztő, holnap újra reményt ad az élethez. Mindjárt másnap megcáfolták a halála hírét. Sőt egy hét múlva nagy örömmel újságolta az egyik újság, hogy az ezredes már annyira jobbau van, bogy Solt Pál huszárfőhadnagygyal kardpárbajt viv a lovassági laktanyában ... * Nem halt meg az ezredes, én is sietek kijelenteni. Se a párbajban, sem a szerelmében. Sőt annyira jobban van, hogy a végrendeletet is széjjel tépte, mert egészsége helyreálltával, az öröklési jog újra ő reá szállott vissza. Előnyös ez reá mindenképpen, de a főhadnagynak is, mert ő most újra — házibarát . . . Persze, a tiszt urak között sok a tehetséges ember. j szolgálati pragmatika és vele a független és pártatlan fegyelmi bíróság. Független fegyelmi bíróságnak hiányában kompromittálni fogják az egész állami adminisztrációt. Ilyen értelemben szeretne minden tényezőhöz odafordulni, akinek Magyarországon az alkotmányban, a törvényhozásban kötelessége van. Ezután gróf Batthyány Tivadar beszámolt arról, hogy ugyanakkor, amikor az elnökség rendkívüli közgyűlést tervezett, a tisztviselők százai spontán megkeresték, hogy sürgősen hívjanak össze rendkívüli közgyűlést, hogy a közigazgatás reform kapcsán tárgyalják legégetőbb bajaikat. Elhatározták, hogy 28-án a közgyűlést a fővárosban megtartják a közigazgatási reformot és a szolgálati pragmatikád tűzve ki tárgyalásra. Előadóul felkérték dr. Andor Endre miniszteri osztálytanácsost, az egyesület alelnökét. Dr. Andor Endre azt hingsulyozta, hogy a közigazgatási reformmal okvetetleniil junktim alkottassák meg a szolgálati pragmatika, mely végre a tisztviselők szolgálati viszonyait, kötelességeit és jogait törvényileg szabályozza és igy a tisztviselőnek módot ad egyrészt hivatali tisztének lefelé, felfelé páratlan betöltésére és polgári Jogainak szabad gyakorlatát is biztosítja. Mindkét szempont az államot tevő adózó polgárság legfőbb jogbiztositéka az állami élet zavartalan menetét illetőleg és joggal követelhetik nemcsak az állami tisztviselők, de az állampolgárok, hogy az állam tisztviselőinek szolgálati viszonyait legalább annyiban törvényileg szabályozzák, mint a cseléd-törvény teszi a cselédekkel. Megrendítő halálos szerencsétlenség. Junius 18-án délelőtt 9 órakor megdöbbentő szerencsétlenségnek volt színhelye a már sok áldozatot szedett Csörgető-tó. Dr. Parragh Béla szekszárdi kir. törvényszéki jegyző, ki egyik kartársával csónakázásra és fürdésre rándult ki a Csörgetőre, volt a telhetetlen tónak áldozata. Meg akart fürödni a békés szinü hullámokban, de alig hogy beleugrott, elmerült s többet elő sem került életben a vízből. Azonnal mentésére és keresésérd indultak, de csak másnap délután 1 órakor tudták hálókkal holttestét kihúzni a gyilkos viz mélyéből. A hatósági vizsgálat megállapította, hogy szivszélhüdés ölte meg s ezért a boncolást ;is mellőzték. Holttestét lakására szállították,- ahol juniüs 2Ö-án Gödé Lajos reform, lelkész d. e. 10 órakor nagy gyászközönség meghatott részvétele mellett beszentelte az élete deléről sírba hanyatlott rokonszenves és mindenki által nagyrabecsült jegyző hamvait. A gyásszertartás után Dunaszentgyörgyre szállították, ahol d u. a családi sírboltban helyez ■ ték örök nyugalomra. A család az alábbi gyászjelentést adta ki : özv. veszprémi Parragh Albertné úgy a maga, mint gyermekei és a kiterjedt rokonság nevében fájdalomtól megtört szívvel jelenti, hogy szeretett fia, illetve unoka, testvér, sógor dr. veszprémi Parragh Béla kir. törvényszéki jegyző életének 36-ik évében f. hó 18-án váratlan szerencsétlenség következtében hirtelen elhunyt. A megboldogult kihűlt tetemei f. hó 20-án délelőtt 10 órakor fognak az elhunyt lakásán megáldatni, azután Dunaszentgyörgyre szállíttatni és ott a református egyház szertartásai szerint délután 5 órakor a családi sírboltban örök nyugalomra tétetni. Szek- szárd, 1914 junius 19. Áldás emlékére, béke hamvaira ! özv. Ferenczy Józsefné szül. Eötvös Lidia nagyanyja. Dr. Parragh Elek, bilkei Pap Istvánná szül. Parragh Ilona, Parragh József, dr. Parragh Gyula testvérei, bilkei Pap István sógora. Parragh Józsefné szül. totbakai Bakay Ilona, dr. Parragh Gyuláné szül. Paál Flóra sógornői. KÜLÖNFÉLÉK. — Királyi kitüntetés. A király Pintér Károly ozorai róm. kath. plébánosnak, a; katonai lelkészkedés terén szerzett érdemei elismeréséül ■ 3 a koronás arany érdemkeresztet adományozta. — Egyházmegyei gondnoki beiktatás. A belsősomogyi református egyházmegye folyó hó 30-án iktatja be uj gondnokát, Huszár Aladár kaposvári kir. törvényszéki elnököt gondnoki tisztébe ünnepélyes közgyűlés keretében. Az ünnepélyes beiktatás Csurgón, a ref. templomban reggel 9 órakor veszi kezdetét. Summufarok
