Tolnamegyei Közlöny, 1914 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1914-06-14 / 24. szám

XU1. épfolyam.

________ 25. szám. Szehszűrd, 1914. funlus 14.

Fü

ggetlenségi és 48-as politikai hetilap

Szerkesztőség

Bezerédj István-utca 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők.

Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11.

Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők.

lidlszn a szekszárdi tűzoltóság ellen.

Egy idő óta a szekszárdi tűzoltóságra vonatkozólag napirenden vannak a tűzoltóság készültsége s általában egyleti élete elleni hamis híresztelések s a hatósághoz intézett rosszakaratú besugások.

Ennek következménye lett, hogy dr. Paulovics Sándor rendőralkapitány ur múlt szombaton délelőtt 10 órakor egy felhívást intézett hozzám, mint a tűzoltó egylet ez idő szerinti elnökéhez és főparancsnokához, hogy a tűzoltóságot délután 3 órára rendeljem össze. Én arra kértem, hogy tekintettel az idő rövidségére, szolga sem áll jelenleg rendelkezésemre, halassza az összehívást másnapra, vagyis vasárnapra. Kérésemet kereken megtagadta, sőt a szertárba sem engedett be senkit, mint ha valami bűneset -ezt szükségessé tette volna. Még aznap íélreverette a belvárosi templom harangjait, hogy igy a tűzoltók összejövetelét lehetővé tegye. Azután egész délután megvizsgált mindent, támadást intézteiéit, a gépeket kipróbáltatta; szóval egy 26 évvel ezelőtt kelt belügyminiszteri rendeletre hivatkozva — van már azóta későbbi is — a tűzoltóságot, joggal vagy annélkül, az majd később derül ki, formális inquisicio tárgyává tette.

Talán nem tettem volna hírlapi polémia tárgyává a rendőrség ezen nézel em szerint jogtalan eljárását, hogyha laptársunkban : a „Tolnavármegye és a Közérdekében nem jelenik meg egy Dodona szerű közlemény, melyből még azt is ki lehet egy kis rosszakarattal magyarázni, mintha a rendőrség olyan dolog nyomára

TÁRCA.

üétléitlei:Q.sá,gr.

Irta : Verner Jenő.

Dolgos magyar emberek izzadnak a búzában a merre csak ellát a szemem. Sorra dűlnek le. a kalászok, a hogy halálukra suhint a kasza. Papucsos lányok serénykednek a rendet vágó legény után, kipirult arccal, azt mondhatnám a boldogság legszebbnek, legnemesebbnek és leg- megelégedettebbnek tudott érzelmével. Dallal az ajkukon, mely a szivükből fakad, lendülettel, meghatón, a nacionális érzés erejével: önkéntelenül kirepül belőlük a magyar faj sajátos munkakedve. És folyik a munka, nincs az az amerikai gép, mely jobb munkát tudna produkálni a magyar földműves kezénél. Olyan nincs. A magyar ember első az aratásnál. Gondolom, miért. A búza, a jó Istennek kedves növénye, ha aztán a hagyó mányra építik, hogy bennünket mindenkor szeretett, könnyű levonni a következtetést.

Sutyó gyerekek már az iskolában megta nulják, hogy az angol megbámulja a magyart, amit az aratáskor tesz és csinál. Éjjel 2 órakor kezdik és este tízkor végzik. A munkakedv nem csappan meg. Ha akármilyen doktor is boncolja az anyagcsere és a fizikum kérdését, szinte abnór- mis természeti állapot; de valójában úgy van, hogy a munkaerő napról napra gyarapodik, ha látja a magyar, hogy van miért dolgoznia. Az angol a munkaerőt bámulja, én ezek felett, főleg azt az édes megnyugvást, mely kitart velük jó és rossz napokban, azt a munkakedvet, a mely

Felelős szerkesztő Főmunkatárs

BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ

jött volna-, melyek diszkrét kezelést igényelnek s melyek az alapos reformálást szükségessé teszik.

Megtesszük az országos tűzoltó-szövetségnél a lépést, hogy küldjön ki elfogulatlan szakértőket s azok vizsgálják meg vájjon történt-e az egyleti ügykezelésben valami hiba s nincs-e meg a tűzoltóságnak a helyi viszonyokhoz mért készültsége.

Dunaföldváron s más helyeken a haL tóság, a tűzoltóságot, mint közhasznú intézményt, a legmesszebbmenő támogatásban részesiti s ha valami hibát észlel, azt jó akaratulag orvosolni iparkodik. Szek- szárdon pedig, hogy minő okból, később fog kiderülni, tervszerüleg rátámad s csekély hibát felfújva, ország-világ előtt pellengére állítani törekszik.

Hogy ez a városnak csak kárt okozhat, az a napnál világosabb, mert nagyon csalódik az, aki azt hiszi, hogy' önkéntes tűzoltóságot máról-holnapra szervezni s a működésre alkalmassá tenni lehetne. A tűzoltásnál nem az elméleti képzettség, hanem a gyakorlat a fő s ezt elsajátítani mindenesetre hosszabb időre van szükség.

A szekszárdi tűzoltóság mögött 40 éves érdemes múlt áll s igy mindenesetre megérdemli, hogy nem üldözésben, hanem jó akaratú támogatásban részesüljön.

Beláthatlan a vége annak az összeütközésnek, mely a hatóság és a tűzoltóság között, nem a tűzoltóság kezdeményezésével, keletkezett. Az összes felszerelés a tüzoltóegylet tulajdoni s az bizonyára küzdelem nélkül nem fog jogos igényeiről lemondani.

Vagy tán az a terv, hogy önkéntecsak keveseknél forgácsolódik, azt a türelmet, mellyel az életsorsukat viszik, megvallom: nemesen irigylem is.

Bár belém is költöznék a türelem, a megnyugvásból egy olyan porció, mely annyi paraszt sajátossága. Tessék csak végig nézni a német nadrágosok hosszú sorain, a keztyüt viselő urak széles társaságán, mennyi panasz, mennyi elszomorító szó jelentkezik ajkaikról. Ha a hivatalnok népet kicsit több munkával rakják meg, ‘képes népgyülést rendezni, felzug egész az Istenig, vádol hatóságot, társadalmat, államot, tépi a saját lelkét az elkeseredés vércse körmeivel majd addig, mig a lelke is megrozzan. Nem zug a nép, aki akar dolgozni, csak legyen mit, boldog, habár ő is tudja ám, mi a jó, nem követel, nem ostromol érte eget-földet, mert hamarább állítja, mint az ur, hogy mi a lehetetlen. Mi pedig hajszoljuk a vágyakat, mint a szilaj csikó, vakon rohanunk az adósságba, melyből a társadalom nem segít kimenteni, ha ő is zavart belé.

Mikor Csapó András földmives a délebédjére is szalonnát falatoz és csak olyik napon jut egy kis cibere leveshez, megvallom, irigylem azt a gusztust, mellyel azt fogyasztja. Olyan jóizüen harap a kenyerébe, hogy a nyakán kidágadnak az erek és csak úgy könnyedén kicsordul a könny a szeméből. Sajátságos a paraszt. Még akkor is nemes, mint kanalaz és szótlanul nézi a fazekát, Arcredői között beszédes sorok kinálkoznak megfigyelésre azoknak, akik egy szemernyit törőd- nek a néppel és akik a bárdolatíannak hitt lélekben is szívesen keresik az embert. Minden különösebb tanulmány nélkül a szemből előtörő érzés arról szól: hogy nem hiába eszik, mert először a magáét eszi, másodszor, mert megérdemli. Hogy megérdemli e ? Bizopy. Különben nem szedne

Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon.

Előfizetési ár: Egész évre 12 K, Vs évre 6 K, V4 évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában.

Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 korona, további sor 30 fillér. — Nyilttér: garmond soronként 40 fillér.

sek helyett fizetett, hivatásos tűzoltókat alkalmaznak? Csakhogy ez a város rossz pénzügyi helyzetét még jobban megrontaná, mert legkevesebb évi 10.000 koronával szaporítaná a kiadásokat.

Azt a titkos örömöt tehát, mely egyeseket a hajsza láttára elfog, a városi lakoságnak kellene búsásan megfizetni.

Boda Vilmos.

A több termelés kérdéséhez.

Mezőgazdaságunk visszafejlődéséről megdöbbentő adatokat hallunk, nem kevésbbé illetékes férfiú szájából, mint Magyarország földmive- lésügyi minisztere ajakáról. Nagyon szomorú és lesújtó tudni, hogy minél több nagy birtokot parcelláznak a földre éhes kis emberek felsegitésére, Magyarország nemzeti termelése annál kisebb. Mióta ezer és ezer kis existencia a maga földjén gazdálkodik, azóta sokkal kevesebbet termelünk, mint azelőtt, mig több volt a nagy birtok. Mi az oka ennek | Az az oka, hogy a kisgazdák még mindig a régi módi gazdálkodás mellett tartanak : a földből csak jövedelmet akarnak kihúzni, mondhatjuk bátran, kizsarolni, hogy a föld évről-évre kevesebbet terem, ide-oda elkövetkezik, amit egy tudÓ3 mezőgazda, Cserháti Sándor, kinek szobrát a napokban leplezik le Magyar- Óvárott, évek előtt megjövendölt, tudniillik Magyarország gazdasági csődje.

A helyzet az, hogy Németországban egy holdon átlagosan 6 métermázsával, Ausztriában pedig 3 métermázsával termelnek egy holdon átlagosan több gabonát, mint nálunk. A mi hazánkban is van hektáronként 22—26 métermázsás búzatermés. Mezőhegyesen, a Debreczeni Gazdasági Akadémia gazdaságában játszva elérnek any- nyit, de mi az az országos számvetések szerint, ha a kis földön gazdálkodó viszont holdanként négy Viigy öt métermázsát arat. Ezelőtt mi annyi földön, amennyien ma kalászost termelünk, többet arattunk. Józan számlálás mellett annak kelkétszer a tányérjára. Az a porlepte ing, meg az a barnára égett homlok különben is a mellett vallanak. S ha Arany János meg nem mondta volna már, én rögtön sietnék azzal a kijelentéssel, hogy a Csapó gazda sem beszél, amíg eszik. Mert ő is magyar. Mert a természete neki is olyan. Hanem hogy végig törülte a levessel lecsepegtetett bajuszát, amigy vissza kézből odaszól a keresztvetés után az asszonynak :

— Hallod e, hocci azt a pipát onnan a dakuról. Meg a zacskót.

— Vigyázzák kend a masinára, jól eloltsa.

A paraszt nem is felel. Minek e figyelmeztetés a gazdának. Talán tudja, mit csinál. A gyufa parazsát szétnyomja az ujjai között.

No, egy keveset anyjuk, csak szóljunk. Mit tesznek otthon a gyerekek ?

Hancuroznak, alig fogadnak szót.

— Miért nem csörditsz közibük ?

— Nem érzik a macskát.

— Az én vónék. Hanem azért fogd őket keményen.

— Nem birom már magam.

— Nehéz sóhaj szakad fel á paraszt leikéből, mert úgy esik, hogy a hatodik utón van. Megint keresztelő. Költség, pap, asszotíy kínja, álmatlanság, meg a nagy félelem közeleg. De a mig fájlalja a bő Isten áldást, vidám tekintettel néz az asszonyra.

— Nem baj no. Legalább a gyerekeknek lesz jó napjuk. Komám asszony egy hétig hordja majd a jó levest, csuszát, a sült hu öt, a rétest, a mákos fénterőt.

A hogy a paraszt elképzeli a boldogságukat, azt én nem tudom, de én meg igy festen» ezt az érzést :

A maszatos pufók arcokon tulvilági kéj. bi-